	Apológia > Könyv, film ~ Jehova Tanúi / PDF verzió (146 KB)
	Az isteni név, amely mindörökké fennmarad
		Az Őrtorony Társulatnak ez a kiadványa Jehova Tanúi egyik alapvető tanítását foglalja össze. Szerintük ugyanis Isten nevének (Jehova) héber betűit (JHVH) a 2. és 3. századi hitehagyó egyház kiirtotta az Újszövetség görög szövegéből. Mivel a négy héber betűt a görög küriosz (Úr) szóval pótolták, Jézus és Jehova összetéveszthető lett, illetve kialakult a – Jehova Tanúi szerint pogány eredetű – háromságtan. Kérdéses azonban, hogy mindebből mennyi alapul tényeken, és mennyi a feltételezés? Tanulmányunkban először is a Társulat kiadványát idézzük, másodszor szeretnénk néhány tényre rámutatni, harmadszor pedig elgondolkodtató kérdéseket feltenni. Az aláhúzással való kiemelés tőlünk származik. Reméljük, hogy a tárgyilagos hangvétel segíteni fogja az Olvasót az együttgondolkodásban, akár Tanú, akár nem.
	Az Őrtorony állítása 1.
		Istennek is van személyneve: Jehova.
	Az Őrtorony érvelése	[Az isteni név... 4] * Következetesség lenne-e, ha minden dolgok Teremtőjének nem lenne neve? (…) Isten nem névtelen: személyes neve van, amelyen segítségül lehet, sőt kell is hívnunk. [Az isteni név... 22] * Ami igazán fontos az az, hogy tisztán lássuk mindig, hogy ez a név személynév. [Az isteni név... 6] * Maga Isten nyilatkoztatta ki az embereknek a nevét szóban is, írásban is. (…) Ez a négy betű (…) Sok mai nyelven YHWH vagy JHVH formában szerepel. (…) Ez a név a héber ha-wah’, „valamivé lenni” jelentésű igének a műveltető alakja, és szó szerint annyit jelent: „Létezhet” („előidézi, hogy valami legyen”) Isten neve tehát olyan személyt jelöl meg, aki ígéreteit fokról fokra beváltja, és szándékait maradéktalanul megvalósítja.
	Előljáróban	A zsidóság és a kereszténység közös kincse, a hit fontos eleme Isten neve; a keresztényeknek a „Jehova” név ellen nincs különösebb kifogásuk, de nem is ragaszkodnak hozzá, mert teológiai műszó. A héber nyelv kezdetben csak a mássalhangzókat rögzítette, és csak a kora-középkorban egészítették ki a mássalhangzókat magánhangzójelekkel. Mivel a JHVH betűk olvasásakor Jahveh helyett mindig Adonáj-t („Uram”-ot) mondtak, a középkorban az Adonáj magánhangzóit írták a JHVH mássalhangzói alá és fölé (1520, Galatinus). Így keletkezett a „Jahovah”, „Jöhovah” vagy „Jehovah” alak, amely egyébként héber fül számára legalább annyira lehetetlenül hangzik, mint a magyar fülnek az Isten és az Uram szó kombinációjaként az „Ustan”. E teológiai műszó a századok során mindenesetre eléggé elterjedt a teológiai irodalomban, az Ószövetség (!) fordításaiban és a költészetben.
	Tények	A 2Móz 3:14-ben a „Vagyok, aki vagyok” (héberül: ehjeh aser ehjeh), azaz maga „a Vagyok” (ehjeh) küldi Mózest a néphez. A bemutatkozás értelme a szövegösszefüggésből nyilvánvaló: Isten az, aki, és nincs olyan értelemben vett neve, mint a pogány isteneknek, akiket nevüknél fogva megidézni és befolyásolni lehetett, viszont mindig velük van és lesz. „A Vagyok” nem más, mint Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, ui. a 15. versben így folytatja: „...JHVH, atyáitok Istene...”. Az itt szereplő JHVH (kb. jahveh) szó eredete és kiejtése szakmailag erősen vitatott. Az Őrtorony azt az értelmezést vette át, miszerint ez a hajah létige régi, ritka változatának (havah) a műveltető alakja (hifilje), ami azt jelentené: „a Létrehozó” (a Teremtő); JHVH az izraelita fordításokban „az Örökkévaló” (lásd IMIT / Makkabi).
	Az Őrtorony állítása 2.
		A zsidóság babonás félelem miatt nem ejtette ki Isten nevét, ezért idővel a pontos kiejtés feledésbe merült. Jézus szembeszállt ezzel a hagyománnyal, és a keresztényeket is a Név megszentelésére tanította. Nem a Név helyes kiejtése a fontos, hanem a használata.
	Az Őrtorony érvelése	[Az isteni név... 8] * A zsidók között elterjedt egy babonás félelem, hogy nem szabad hangosan kimondaniuk Isten nevét; így amikor a Biblia olvasásakor e névhez érkeztek, a név helyett Adonájt ejtettek (jelentése: „Szuverén Úr”). [Az isteni név... 14-15] * Vajon Jézus is rabja volt ennek az írásellenes hagyománynak? Aligha! (…) Egy alkalommal Jézus felállt a zsinagógában és Ézsaiás könyvtekercsének egyik részletét olvasta fel. (…) Vajon itt Jézus nem ejtette ki az isteni nevet, és helyette „Úr” vagy „Isten” szót mondott? Semmiképpen sem! Ez egyértelmű lett volna azzal, hogy Jézus is rabja lett volna a zsidó vallásvezetők írásellenes hagyományainak. [Az isteni név... 28] * Miért helyezte Jézus Isten nevének megszentelését mintaimájának a legelejére, minden egyéb fontos kérés elé? (…) Mit jelent voltaképpen a „megszentelni” szó? Szó szerint: „szentté tenni.” De vajon Isten neve önmagában nem elég szent? Természetesen az. Amikor megszenteljük a nevét, ezzel nem tesszük a nevét szentebbé. Inkább elismerjük „szent”, „elkülönített” voltát, és a legnagyobb tiszteletben részesítjük. [Az isteni név... 7] * Az igazság az, hogy teljes bizonysággal senki sem tudja ma, hogyan ejtették ki eredetileg Istennek a nevét.
	Tények	A zsidók nem a név babonás kimondásától féltek, hanem a mögötte álló Személy fölösleges hívogatásától, könnyelmű, jelentőség nélküli, céltalan vagy rossz célú emlegetésétől (a 2Móz 20:7-ben a „hiába” erre utal). Istennel való félelmetes élményeikből fakadóan érthető módon kerülték Isten nevének „hiábavaló” használatát. A zsidók a Szentírást betűről betűre másolták, de bizonyos elírások így is történtek; az írástudók ezt észrevéve lapszéli jegyzetekkel utaltak a helyes olvasatra, így téve különbséget a kötib („írott”) és a köré („olvasandó”) szöveg között. Isten nevét azonban nem jelezték külön köré-vel, mert mindenkitől elvárták, hogy tudja: ha a szemével JHVH-t olvas, a szájával Adonáj-t („az Úr”) kell mondania. A zsidók Istent a mai napig gyakran csak úgy emlegetik, hogy „a Név” (há-Sém).
	Kérdések	Ha Jézus a zsinagógában (Lk 4:16-21) Ézsaiást felolvasva (61:1-2) kimondta volna a Nevet, az a „babonás” zsidókból nem váltott volna ki megbotránkozást, nem támadtak volna rá azonnal? Ehelyett azt olvassuk, hogy figyelemmel hallgatták a felolvasást (4:20), sőt hozzáfűzött szavait is pozitívan fogadták egy darabig (4:22). Igaz, hogy Jézus „nem úgy tanított, mint az írástudók”, de nem pusztán azért, mert a törvénynek ellentmondó hagyományok ellen volt. Jézus az írástudókkal ellentétben, akik az Írásra és egymásra hivatkoztak, úgy jelentett ki dolgokat, „mint akinek teljhatalma van”, mint aki önmagára hivatkozhat (lásd a Hegyi beszéd végén Mt 7:29) Mi köze van ennek a zsinagógai jelenetnek a Név használatához? A „Miatyánk” Atyánkhoz szóló imádság. Ha Jézus a Miatyánkkal valóban a Név használatára akart volna buzdítani, miért Atyának kell szólítanunk Istent, miért nem kezdődik az ima így: „Mi Urunk…”, vagy így: „Jehovánk”? Hogyan buzdíthatna minket embereket egy Istenhez intézett fohász arra, hogy mi szentnek tartsuk Isten nevét? A „megszentelni” szó különben sem óhajtó, hanem felszólító módban áll, és nem az embert, hanem Istent kéri valamire. Szó szerint fordítva: „tétessék szentté” a neve, ti. Isten által, azaz Isten tegye szentté az emberek között, hogy végre eljöjjön királyi uralma, és az ő akarata legyen meg a földön ugyanúgy, ahogy az ő akarata van meg a mennyben (Mt 6:9-10). Ha valóban olyan fontos Isten nevének a használata, akkor Jehova Tanúi miért egy a hébertől idegen teológiai hibridszóval szólítják meg Istent, miért nem a legvalószínűbb kiejtésnek megfelelően (pl. Jahve)?
	Az Őrtorony állítása 3.
		A héber Ószövetség görög fordítása, a Szeptuaginta tartalmazta Isten nevének héber betűit (JHVH). A görög nyelven írt Újszövetség is minden ószövetségi idézet esetében tartalmazta Isten nevének héber betűit (JHVH).
	Az Őrtorony érvelése	[Az isteni név... 23] * …egyetlen ma meglevő kézirat – kezdve Máté evangéliumától a Jelenések könyvével bezárólag – nem tartalmazza Isten teljes nevét. Ez azt jelenti, hogy eredetileg nem volt ott Isten neve? Nem! Ez azért lenne felettébb meglepő, mert Jézus követői elismerték Isten nevének a fontosságát, és Jézus arra tanította őket imádkozni, hogy szenteljék meg Isten nevét. Mi történt hát? A helyzet megértéséhez emlékeznünk kell arra, hogy a most birtokunkban levő Keresztény Görög Iratok kéziratai nem eredeti példányok. [Az isteni név... 24-25] * Isten neve az „Ószövetség” görög nyelvű fordításában még jó sokáig megmaradt. (…) A Septuaginta később készült másolataiból Isten nevét már kihagyták, és helyette „Isten” (Theosz) és „Úr” (Küriosz) szavakat írtak. (…) Ugyanez történt az „Újszövetséggel” vagy a Keresztény Görög Iratokkal.
	Tények	Az Ószövetség Kr. e. 3. századi görög fordításának (Szeptuaginta, LXX) fennmaradt néhány korai időkből származó töredéke, amely a négy héber betűt tartalmazza a görög szövegen belül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy később „babonaság” miatt hagyták ki, ugyanis a későbbi kiadásokban a JHVH Küriosz-szal való helyettesítése nem a JHVH, hanem az Adonáj fordítása volt, tehát a helyes olvasatra (a köré-re) hívta fel a figyelmet. Erre nyilván nem a zsidók miatt volt szükség, hanem a pogányok miatt, akik már olvasták a LXX-át. A pogányok azonban a görög szövegen belüli négy héber betűvel eleve nem tudtak volna mit kezdeni, félreértették volna, ezért eleve szükség volt a küriosz-ra. Az önmagukat istenítő és önmagukat küriosz-nak (is) szólíttató császárok korában a zsidók részéről bizonyságtételnek számított, hogy Istenük „az Úr” (ho küriosz), és nem a császár. Az apostolok az Ószövetséget vagy a héber szövegből (emlékezetből, esetleg a birtokukban levő tekercsekről), vagy a görög LXX első századi, közhasználatban levő kiadásai szerint idézték. Nem létezik egyetlen görög nyelvű Újszövetség-töredék sem, amely akárcsak egyetlen héber betűt vagy a JHVH görögös átírását tartalmazná. Nincs történelmi feljegyzés arról, hogy valaha is létezett volna ilyen újszövetségi szöveg, vagy hogy valaha bárki is látott volna ilyesmit.
	Kérdések	Van-e bármilyen tényalapja az Őrtorony azon állításnak, miszerint az Újszövetség írói is beszúrták a héber JHVH-t a görög szövegbe? Ha nincs, miért állítja be ténynek azt, amire nincs bizonyíték, és aminek ellentmondanak a közismert tények?
	Az Őrtorony állítása 4.
		A fennmaradt újszövetségi görög szövegekben egyetlen egyszer sem fordul elő Isten héber neve, csak görög fordítása: küriosz („Úr”), mert a 2. és 3. századi keresztény egyház kiirtotta a négy héber betűt a görög szövegből
	Az Őrtorony érvelése	[Az isteni név... 24] * Kellett valaminek történnie a Keresztény Görög Iratok szövegével a negyedik század előtt, ami az isteni név elhagyásához vezetett. Történt ilyesvalami? Igen, a tények ezt bizonyítják. [Az isteni név... 27] * A II. és III. századi hitehagyott keresztények viszont eltüntették a görög nyelvű bibliai kéziratokból, és a bibliafordítás készítésekor egyszerűen kihagyták az Istennek a nevét. [Az isteni név... 25] * …míg egyfelől a zsidók vonakodtak kiejteni Isten nevét, másfelől a hitehagyott keresztény egyház addig-addig ügyeskedett, míg teljesen eltávolította az egész Bibliáról készített görög nyelvű kéziratokból és minden más nyelvű fordításból.
	Tények	Nem létezik egyetlen kereszténységen belüli írásos emlék arról, hogy az egyház a Szentírás másolóit vagy fordítóit a JHVH kiirtására szólította volna fel. Egy ilyen döntés minimum egyetemes zsinati határozatot igényelt volna, nagy belső ellenállást váltott volna ki, és titokban nem lehetett volna végrehajtani. Nem létezik egyetlen kereszténységen kívüli írásos emlék sem, amely ilyesmit igazolna, vagy ilyesmire legalább utalna, pedig ez például a zsidók számára nagy érv lehetett volna a hitviták során.
	Következtetések	Az Őrtorony bibliahamisításról szóló állítása így csupán bizonyíték nélküli feltételezés, azaz hipotézis. Ennek ellenére bibliahamisítással, tehát főbenjáró bűnnel vádolja a 2. és 3. századi kereszténységet, hiszen állítólagos bűnük miatt a 20. századig pusztán a Biblia alapján bárki azt hihette, hogy JHVH járt köztünk Jézusban; alapjaiban kérdőjelezi meg azt, hogy Isten kinyilatkoztatása sikerült, és hogy Szava fennmaradt; ez ellentmond Jézusnak, aki szerint az ő szavai mindörökre fennmaradnak (lásd Mt 24:35); az Isten Nevével szembeni gyűlölettel vádolja a 20. századi keresztény bibliafordítások, énekeskönyvek vagy hitvallások íróit, mert többnyire mellőzik a régi fordításokban még szereplő „Jehova” nevet, és „Úr”-ral pótolják.
	Kérdések	Nem teológiai elfogultság tényként beállítani olyasmit, amire nincs semmi bizonyíték? Nem fél az Őrtorony attól, hogy állításával még Jézus szavainak is ellentmond? Jogosan vádolja-e az Őrtorony a keresztény egyházakat, akiknek nem a Név ellen van kifogásuk, hiszen a Társulat állításával ellentétben a zsidók által is elfogadott „Jahve”, sőt még a Jehova alakot is rendszeresen használják a szakirodalomban, a prédikációkban, egyes bibliafordításokban és énekeskönyvekben, és akik nem Isten és neve elleni indulatból, hanem elsősorban az Őrtorony tanaitól és külön Bibliájától való elhatárolódás miatt kényszerültek a „Jehova” névváltozat kerülésére?
	Az Őrtorony állítása 5.
		A Név kiirtásának következménye az lett, hogy összetéveszthetővé vált Jehova és Jézus, és kialakult a pogány szentháromságtan. Az Őrtorony Társulat Jehova nevét joggal helyezte vissza az Újszövetségbe.
	Az Őrtorony érvelése	[Az isteni név... 25-26] * …a Biblia fordítói és kutatói rájöttek arra, hogy a Keresztény Görög Iratok bizonyos részeit Isten neve nélkül nem lehetne jól megérteni. (…) Mivel a Bibliában Jézust gyakran „Úrnak” szólítják, az írásszöveg konkrétan ezt mondja: „Higyj az Úr Jézus Krisztusban és idvezülsz”, vajon azt kell következtetnünk, hogy Pál a fenti szavakban Jézusról beszélt? (Cselekedetek 16:31, Károli) Nem, semmiképpen! A Róma 10:13 utal a Joel 2:32 versére (…) Pál tulajdonképpen Joel szavait idézi (…) és Joel az eredeti héber szöveg szerint ezt mondta: „Mindaz, aki segítségül hívja Jehova nevét, épségben megmenekül” (Új Világ fordítás). Pál értelmezése szerint itt Jehova nevét kell segítségül hívni. Noha hinnünk kell Jézusban, mégis megmentetésünk Isten nevének a helyes értékelésével kapcsolódik össze. Ez a példa is szemlélteti, hogy Isten nevének szándékos kihagyásával mennyire összekeveredett sok ember tudatában az, hogy kit kell az Úr szón érteni: Jehovát-e vagy Jézus Krisztust? Nem vitás, hogy nagymértékben ennek tulajdonítható a háromság tanának a kialakulása is! [Az isteni név... 26] * Következésképpen azokon a helyeken, ahol a Keresztény Görög Iratok írói a régebbi Héber Iratokat idézik, a fordítónak joga van a Kyrios szót Jehovával visszaadni, minden olyan helyen, ahol az isteni név az eredeti héberben előfordul. [Az isteni név... 23] * A Keresztény Görög Iratok Új Világ fordítása helyesen 237-szer használja Isten nevét.
	Tények	Az írott kinyilatkoztatást Isten gondviselése megőrizte; a sok száz fennmaradt másolat, ezernyi töredék, utalás és ókori fordítások révén a szent szöveget néhány vitatott részlet kivételével teljesen rekonstruálni lehetett. A nemzetközileg elfogadott héber és görög szövegek: Biblia Hebraica, Novum Testamentum Graece (Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart), The Greek New Testament (United Bible Societies, New York). Az Újszövetség (Lukács kivételével) arám anyanyelvű írói nem használták a héber betűs JHVH-t, sőt annak görög fonetikájú visszaadásával sem próbálkoztak. Az Ószövetségből vett idézetekben a JHVH-t mindig „az Úr”-ként (küriosz) adták vissza. Jézusra ugyanezzel a szóval utaltak: „az Úr” (küriosz), sőt a Szentlélekre is (pl. 2Kor 3:17). Az Újszövetségben nincs sem szabály, sem utalás arra nézve, hogy a küriosz-nak külön JHVH-ra, és egy másik, külön Jézusra vonatkozó eltérő jelentése is lenne.
	Következtetések	A fenti tények alapján kizárásos alapon csak három lehetőségünk van: ha az Újszövetség írói nem figyeltek volna arra, hogy az olvasó JHVH-t összetévesztheti Jézussal, akkor olyan fokú felelőtlenséggel írtak volna, amely alapjaiban kérdőjelezné meg írásaik ihletettségét, szentírás voltát; ha az Újszövetség íróinak a célja a szándékos megtévesztés lett volna, akkor az egész ügyet elfeledhetnénk; ha az Újszövetség írói tudatosan és gondosan fogalmaztak, illetve nem állt a szándékukban másokat megtéveszteni, akkor a tények alapján logikus a következtetés, hogy ők is vallották Jézus Isten voltát.
	Kérdések	Ha a szentírók az Őrtorony-teológiát vallották volna, akkor vajon miért nem féltek attól, hogy valaki összetéveszti Jézust az Úrral? Íme két példa: Lk 13:15 Mire gondoljon az, aki végigolvassa Lukács evangéliumát: kicsoda az „Úr”, és kicsoda az „Úr Krisztus” (Lk 1:43, 2:11, 13:15)? A NWT a 13:15 lábjegyzetében ugyan azt állítja, hogy a küriosz másik jelentése „Mester”, mintha az eredetiben rabbi vagy didaszkalosz, azaz „tanító” állna, de az eredetiben küriosz áll, amit nem lehet „mester”-nek fordítani, a jelentése kizárólag „úr” / „Úr”. Róm 10:13 Mire gondoljon az, aki végigolvassa Pál Római levelét: kicsoda „az Úr” (Róm 1:4, 4:24, 5:1.11. 21, 7:25, 10:9-13, 13:14, 15:6.30, 16:18), kinek a nevét (azaz kit?) kell segítségül hívnia ahhoz hogy megmentésben részesüljön, azaz üdvözüljön? Pál, a képzett írástudó hogy idézhetett volna az Ószövetségből ennyire félreérthetően?
	Az Őrtorony állítása 6.
		Az Őrtorony által kiadott Új Világ fordítás joggal állította vissza Isten nevét a Bibliában, más bibliafordítókon azonban Isten ítélete van.
	Az Őrtorony érvelése	[Az isteni név... 5] * A Biblia fordítása érthetően súlyos felelősséggel jár. Ha valaki szándékosan változtat vagy kihagy valamit a Bibliából, ezzel meghamisítja Isten ihletett Szavát. Az ilyen személynek szól a következő szentírási figyelmeztetés: „Ha valaki hozzátesz ezekhez, Isten ráveti e könyvtekercsben megírt csapásokat; aki pedig elvesz valamit e prófécia könyvtekercsének szavaiból, annak osztályrészét eltörli Isten az élet fáiból” (Jelenések 22:18,19; vö. 5Móz 4:2). [Az isteni név... 27] * Hogyan tekinti Jehova azokat, akik nevét eltüntetik a Bibliából? Ha te lennél egy könyvnek a szerzője, hogyan érintene, ha azt tapasztalnád, hogy valaki odáig vetemedne, hogy az általad szerzett könyvből a nevedet eltűntetné? Azok a fordítók, akik ellenvetéseket hoznak fel a név használatával szemben, rendszerint kiejtésbeli problémákra vagy a zsidó hagyományra hivatkoznak. Ezek a személyek azokhoz hasonlítanak, akikről Jézus azt mondta, hogy „ti a szúnyogot megszűritek, de a tevét lenyelitek” (Máté 23:24). [Az isteni név... 20] * Isten Szavának erőtlenné tevését [Máté 15:6] jelenti az, ha Isten nevét más szóval helyettesítjük.
	A Név a bibliai irodalomban	Az alábbiakban Dr. Budai Gergely református teológiai professzor Új Testámentomának (Budapest, a Mo-i Református Egyház Zsinatának Irodája, 1967; 709-710. oldal) a Függelékéből idézünk egy rövid szótanulmányt, amely segít megérteni a név az igazi bibliai jelentőségét: Az Új Testámentomban a név (onoma) annyit jelent, mint a személy; a magyarban pedig a személy szó értelme ez: valakinek egyéni vonásokkal bíró egyedi mivolta, énje, kiléte. A héber nyelv és a görög nyelv - nem lévén a magyar személy szónak megfelelő szava, - a személy szóval megjelölt fogalmat a név szóval fejezi ki. Amikor tehát például a 75. zsoltár 8. verse így szól: „Tisztelünk téged Isten: neved közel van”, ez azt jelenti: köszönjük, hogy személyesen közel vagy hozzánk. Vagy a 116. zsoltár 4. versében: „Az Úrnak nevét segítségül hívtam” azt jelenti: az Úrhoz folyamodtam, ügyemet közvetlenül az Ő személye elé vittem, hozzá appelláltam. Vagy a 118. zsoltár 26. verse: „Áldott, aki az Úrnak nevében jön” (Mt 21:9, Mk 11:9, Lk 19:38, Jn 12:13, Mt 23:39, Lk 13:35) ez azt jelenti: áldott, aki az Úrtól nyert megbízatással jön, mint az Ő személyének képviselője. Az Acs 1:15-ben pedig szó szerint ez van: „Volt ugyanott neveknek sokasága, mintegy százhúsz”; ezt Károli 1590-ben így fordította: „Valának ott a helyen számszerént úgymint száz húsz emberek”; az 1908-as revízió pedig: „Vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság”. (Tehát a név itt is annyit jelent, mint: személy vagy ember.) Az Acs 3:16-ban ez a mondat: „Jézus neve meggyógyította ezt az embert” azt jelenti: Jézus személyesen gyógyította meg. A Mt 28:19-ben pedig az eisz to onoma kifejezést akár így fordítom: nevére, akár: nevébe, akár: nevében (lásd a Keresztelés címszót), mindegyik értelme lényegileg ez: a keresztelés által a gyermeket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek személyével hozzuk közvetlen kapcsolatba. Az Acs 4:11-12 így szól: „…ez a Jézus mégis szegletkővé lett, és senki más által nem üdvözülhetünk; mert az embereknek nem adatott az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk”; ez azt jelenti: Krisztus Jézuson kívül nincsen egy másik személy, aki által az emberiséget meg lehetne menteni, üdvözíteni. A Miatyánkban (Mt 6:9, Lk 11:2) ez a kérés: „Szenteltessék meg a Te neved” azt jelenti: az erős és mindenható, a jóságos és szerető mennyei Atya személyesen és az emberi értelem által is észrevehető módon vegye kezébe ennek a kiismerhetetlenül összevissza kúszált, fejvesztett és zabolátlan világnak a rendbehozását. - Így kell érteni az Új Testámentomban 228 helyen előforduló név szót.
	Összefoglaló kérdések	Tényeken alapul-e az Őrtorony Társulat állítása, miszerint a zsidók babonás félelem miatt kerülték Isten nevének a kimondását? velük szemben Jézus szabadon kimondta Isten nevét? arra szólít fel a Miatyánk, hogy használjuk Isten nevét? az Újszövetség írói Isten nevének héber betűit beírták a görög szövegbe? a 2-3. századi keresztények kiirtották Isten héber nevét a görög szövegből? Jogos-e az Őrtorony Társulat következtetése, miszerint a 2-3. századi vagy mai keresztények gyűlölik Isten nevét? a Jehova nevet az Újszövetségbe 237 helyen szükséges beszúrni? az a tan, hogy JHVH lett emberré Jézusban, bibliahamisítás következménye? Isten ítélete van más bibliafordítókon?
Tetejére	Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont