|
Apológia > Kultúra > Tudomány PDF verzió (243 KB) |
|||
|
|
A Genezis műfaji értelmezése |
||
|
|
A tanulmány szövegének teljes 16 oldalas PDF változata letölthető. |
||
|
|
Bevezető |
Dióhéjban, a műfaji értelmezés* olyan írásmagyarázati irányzat, amely szerint a teremtéstörténet nem mai értelemben vett történelmi feljegyzés és tudományos adatok forrása, nem is mitológia vagy az evolúció-elmélet mitologikus megfogalmazása, hanem teológiai üzenet bölcsességirodalmi formában. Az irányzat tehát nagy hangsúlyt helyez a szöveg műfajára, a szerző eredeti szándékára és a szöveg kortárs jelentőségére. Az irodalmi szerkezet és forma kutatása pedig arra vezeti, hogy ne a formai részletekhez ragaszkodjon szó szerint, hanem a tartalmi lényeghez. Eszerint az 1Móz 1-11 összefüggő egész, amely bár elbeszélés, mégis sajátos, egyedülálló műfaj: világmagyarázatba rejtett visszatekintő prófécia, amely a környező ókori pogány vallások világképével szemben fogalmazódott meg. Végül, mivel a műfaji értelmezés csak írásmagyarázati iskola, nincs természettudományi programja, mint a neo-kreacionizmusnak. *Angol
literary
framework interpretation –
a „keret-elmélet” |
|
|
|
1. Az irodalmi formák ismeretének szükségessége |
||
|
|
1.
Isten szava |
A Biblia Istene személyes és kommunikáló Isten, aki nem csupán ismereteket vagy elveket akart közölni az emberiséggel, hanem önmagát akarja bemutatni, velünk megismertetni, három módon:
Amikor Isten szólt a népéhez, a szavait leírták. Ez azt jelenti, hogy
Isten ugyan mindenki számára érthetően akar hozzánk szólni,
Ennek azért van döntő jelentősége, mert
A bibliai irodalmi formák egy része még ma is ismerős (pl. közmondás, levél, prédikáció), de a műfajok többsége napjainkra kihalt, már nem művelik, vagy nagyon eltérő formában,
|
|
|
|
2.
Az olvasói szemüvegtől |
A fenti okokból kifolyólag a Biblia értelmezésének, magyarázásának is története van:
A Biblia helyes, azaz felelősségteljes értelmezéséhez több dolognak is a tudatában kell lennünk:
A fentiek alapján a Biblia és a Genezis ún. irodalmi vagy műfaji értelmezésének célja
|
|
|
|
2. Bibliaértelmezés egykor és ma |
||
|
|
|
A Biblia egyes iratain természetesen nincs feltüntetve, hogy „az alábbi szöveg ebbe vagy abba a műfajba tartozik”. Ez egyrészt olyan fokú irodalomtudományi tudatosságot feltételezett volna, amely az ókori Izraelben még ismeretlen volt, másrészt nekik akkor nem is volt rá szükség, mert ezek a műfajok sokáig egy még élő hagyomány közismert részeként jelentek meg. A későbbi korokban és más kultúrákban élőknek azonban már igenis szükségük van arra, hogy feltárják a számukra idegen formákat – és velünk is ez a helyzet. Ez egyfajta „irodalmi régészet”. |
|
|
|
1.
Értelmezési irányzatok |
A Biblia és a teremtéstörténet értelmezésével kapcsolatban a reformációig több értelmezési irányzat alakult ki, amelyek egymás mellett éltek, és egyes tanítók életük során az egyikről a másikra tértek át (pl. Agustinus, Luther az allegorikusról a literális-tipologizálóra):
|
|
|
|
2. Az európai 15-19. század és hatása |
A saját megközelítésünk megértését az európai kultúrtörténet legutóbbi szakaszával kell kezdenünk. A 15-19. századig ugyanis példátlan és drámai hatású társadalmi folyamatok zajlottak le. 1. A történelmi átalakulás drámai felgyorsulása A világ többi részére, azaz a törzsi és a keleti típusú kultúrákra egészen az újkorig érvényes maradt a nagyfokú társadalmi statikusság, Európában azonban a 15. századtól kezdve drámai módon felgyorsultak a társadalmi folyamatok. Ezt az alábbi tényezők váltották ki:
2. A történelmi tudat kialakulása Korábban századok alatt történtek olyan változások, amilyenek akkor (és azóta is) néhány év alatt. A felgyorsuló világ pedig maradandó hatást gyakorolt a gondolkodásmódra, a világnézetre:
3. A tudományosság új értelmezése Az európai változások hatására a „tudományosság” mibenléte, módszertana és társadalmi szerepe, tekintélye is nagy változásokon ment át:
|
|
|
|
3. A modern bibliatudomány kialakulása |
A fenti kultúrtörténeti folyamatok természetesen az egyházra és a teológiára is hatottak. A modern bibliatudomány a protestáns teológiában jelent meg, ahol a hagyományok szerepe eleve kisebb volt. Az egyetemeken a 18. századra önálló tantárgy lett, kikerült az egyház dogmatikai fegyelme alól, függetlenné vált (ennek minden áldásával és átkával együtt), és új vizsgálati módszereket vezetett be (történet-kritika, kánon-kritika, szöveg-kritika stb.) A modern nyugati bibliatudomány egyik gyökere tehát az új történelmi szemlélet, a másik azonban az ókori Kelet 19-20. századi régészeti felfedezése, ami révén ma sokkal teljesebb képünk van az ókor világáról és annak vallási irodalmáról, mint korábban az egyházatyáknak vagy a reformátoroknak:
Az érdemi kutatás fejlődését két tényező hátráltatta:
|
|
|
|
4. A mai értelmezési irányzatok |
Mindezek hatására napjainkra az 1Móz-nek három jelentős értelmezési és alkalmazási iskolája alakult ki, amelyek mind a mi korunk történeti-tudományos gondolkodásmódjának a szülöttei.
|
|
|
|
3. A Genezis 1-11 műfaja |
||
|
|
|
A műfaji értelmezés szerint a teremtéstörténet része az első 11 fejezet tartalmilag összefüggő egészének, ami pedig egészen sajátos, a Bibliában egyedi műfajt képvisel. Valószínűleg az áll az értelmezési nehézségek mögött, hogy más bibliai műfajokra több példa van, azaz van viszonyítási alapunk (pl. apokalipszis: Dán, Mt 24-25, Mk 13, Lk 21, Jel). A Genezishez hasonló műveket azonban csak az utolsó kétszáz évben felfedezett ókori vallásos irodalomban találunk. |
|
|
|
1. A műfaj meghatározása |
AAz első 11 fejezet mibenlétére az idők során több válasz is született:
A műfaji értelmezés szerint az első 11 fejezet valóban nem költemény, hanem elbeszélés, és valóban mitologikus a nyelvezete, de tartalmi és formai okokból sem történelmi beszámoló vagy mitológia. 1. Az ihletettség kérdése: visszatekintő prófécia A műfaji megközelítés szerint az első 11 fejezet, akár Mózes szerkesztette, akár a babiloni fogság utáni szerkesztők műve, ún. visszatekintő prófécia. Ahogy a Jelenések esetében Isten a szerzőt előre tekintve ihlette az eljövendő dolgokról, ugyanúgy ihlette az ószövetségi szerzőt a világ kezdetén történt dolgokról és azok későbbi jelentőségéről. Mivel az első fejezet a szombat teológiáját hirdeti, ami azonban csak Mózes idején jelent meg (a 2Móz 16:22-29 előtt nem tartottak „nyugalomnapot”), a szöveg nem lehet egy Ádámtól fennmaradt szájhagyomány. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten alkotta (Zsid 11:3). 2. A tartalmi szempont: világmagyarázat A műfaji értelmezés szerint az első 11 fejezet világmagyarázat, ún. etiológiai mű (gör. aitia = ok). Formailag ez is elbeszélés, de tartalmi szempontból eltér a történeti beszámolóktól, feljegyzésektől (vö. zsidó honfoglalás, apostolok cselekedetei). A világ, illetve a világ dolgai és lényei eredetét és jelentőségét magyarázza, azaz egyetemes létkérdésekre válaszol, három nagy témakörben: 1:1 – 2:4 Honnan van a világ?
2:4 – 9:17 Honnan van az ember?
9:18 – 11:26 Honnan vannak a népek ?
3. Összehasonlítás a mítoszokkal: mitologikus forma, anti-mitologikus tartalom A régészeti felfedezések alapján nyilvánvaló, hogy az 1Móz 1-11 szerzője sokat felhasználta az akkoriban közismert mitológiai történeteket, de az is, hogy teológiai üzenete mindenben azokkal szemben lett megfogalmazva. Bár a bibliai szöveg nyelvezete mitologikus, a tartalma nem mítosz. |
|
|
|
|
A mítoszok |
Az 1Móz 1-11 |
|
|
|
Az istenekről szólnak (ritkán félisteni hősről). Ők is születnek, egymással harcolnak. Mind természeti erők vagy jelenségek megszemélyesítői; a világ szakrális, az égitestek sorshatalmak. A világ részei. A világ egy részét a többiből vagy egymás feldarabolt testéből alkotják meg. |
Isten csak egy van, aki nem e világ része (szent), attól függetlenül létezik, puszta szavával hívott létre minden más létezőt. A világ önmagában nem szakrális, az égitestek csak fizikai tárgyak, nem sorshatalmak. Isten nem szeszélyes, hanem igazságos és szerető. |
|
|
|
Az emberek az istenek rabszolgái, játékszerei, halandók. Minden tudást, mesterséget, művészetet az istenektől kell lopniuk vagy kérniük. Csak az uralkodók az istenek képmásai, akik szövetséget csak egyes hősökkel kötnek. |
Minden ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, nem halandónak (Istentől függve örök életűnek) és kreatívnak (mesterségek, művészet, kultúra). Isten egy néppel és azon keresztül mindegyikkel köt szövetséget. |
|
|
|
Az ember örök tapasztalatát, örök eszméket fogalmaz meg, ezért az idő felett, a történelmi tapasztalaton kívül játszódik. Ciklikus világképe van (a sztorikat évente előadták), amelyből nincs kiút. |
Az ember mai tapasztalatát (bűn, halál) történelmi eseménnyel magyarázza (lázadás, öntörvényűség, örökletes hatás). Világképe lineáris (kezdet és vég) és optimista (kezdettől kiút ígérete). |
|
|
|
A bibliai szerző egyértelműen felhasznált történeteket a sumer és az akkád pogány mitológiából, de azokat saját teológiai üzenete érdekében teljesen átírta. Lássunk két konkrét példát, egy teremtésről és a vízözönről szóló történetet (érdemes őket összevetni a bibliaival): Enúma Elis 4-6. tábla Az istenek hosszas, egymás elleni harca végén Marduk isten legyőzi Tiámat istennőt, szétveri a fejét, felvágja az ereit. Gondolkozik, mi tegyen vele, aztán kettévágja, egyik feléből lett az ég, a másikból a föld. Alsóbb istenekre bízza a természet rendjét. Először az isteneknek épít lakásokat, meghatározza lakóhelyüket, képmásaik lettek a csillagok, egyúttal az évet is tizenkét hónapra osztja. Embert is teremt, akinek az lesz a feladata, hogy az isteneket szolgálja; agyagból és az egyik lázadó isten, Kingu véréből formálja meg őket. Ez után az istenek Marduk tiszteletére felépítik Báb-Ili templomát. Gilgames 11. tábla Gilgames „a hős, aki az örök életet keresi”, 2/3 részt isten, 1/3 részt ember. Hallott Utnapistimről és feleségéről, hogy istenekké váltak, örök életük lett. Felkutatja őket, és Utnapistim elmeséli, mi történt. Az istenek megharagudtak a zajos emberekre, elhatározták, hogy kiirtják őket. Ea isten figyelmeztette Utnapistimet, hogy házából építsen kocka alakú hajót, és az embereknek mondja ezt: Megtudtam, hogy Enlil isten megharagudott rám, úgyhogy elhajózok Ea isten szigetére, rátok meg az bőséges áldás jön. Az emberek mit sem sejtve segítenek neki, 7 nap alatt megépítik a hajót. Utnapistim magával viszi a családját, barmokat és vadállatokat és mindenféle kézművest. Jött a 7 napos orkán és áradat, de olyan nagy, hogy az istenek is megrettennek, menekülnek és jajgatnak. A vízözön után Utnapistim hajója 7 napot vesztegel a Niszir-hegy csúcsánál, látja, hogy minden ember megint agyaggá vált és gyászol. Végül galambot, fecskét, majd hollót küld ki, és miután a holló nem jön vissza, kiszáll a hajóból és áldoz az isteneknek. Amikor Enlil isten megtudja, hogy Utnapistim túlélte a vízözönt, dühös lesz, de az istenek is azok: miért nem küldött inkább oroszlánt vagy dögvészt az emberekre? És meggyőzik, hogy Utnapistimet és feleségét ne bántsa, hanem tegye inkább őket is istenné, és úgy történt. Gilgames nem válhat örök életűvé, mert nem tudja teljesíteni Utnapistim feltételeit: 7 napig nem szabad aludnia, de elalszik; egy csodálatos vízinövényt kell megszereznie, de egy kígyó ellopja. Gilgames, a legyőzhetetlen hős nem tudta elnyerni az örök életet, és amikor volt barátja, Enkidu szellemét megidézi az alvilágból, az is csak a halál borzalmáról számol be. |
|
|
|
2. A műfaj sajátságai |
Mivel a bibliai teremtéstörténet egy bizonyos kor terméke és kihalt műfaj, műfaji jellegzetességeit ezért nem lehet kulturális háttere nélkül tárgyalni. A műfaji értelmezés szerint tehát a bibliai teremtéstörténet teológiai üzenet, amely
1. Ókori természettudományos szint, világkép és időszemlélet A Biblia és így a teremtéstörténet sem lép túl az ókori népek természettudományi ismeretein. Például ami a bibliai emberképet illeti, az agy funkciójával nem voltak tisztában, így a gondolkodás szerve a szív volt, a lelkiismeret székhelye a vesék stb. Isten sosem korrigálta az elképzeléseiket. Ami a bibliai világképet illeti, a lapos földfelszín az őt körülvevő világtengerből emelkedik ki, amelyben a „Leviátán” nevű mitikus szörny tekereg (Ézs 21:7); a föld alatt van az alvilág (seól, a „kérdéses hely”), a felhők fölött pedig az ég / menny, illetve az egek három szintje (ti. a madaraké, az angyaloké és Istené, vö. 2Kor 12:2). A bibliai világkép elsősorban teológiája miatt tér el az ókori általánostól, mert a Biblia Istene nem a világ része, mint a pogány istenek, hanem egyszerre rajta kívülálló, attól független létező (transzcendens) és azt belülről átható (immanens) lény. Ami a bibliai időszemléletet illeti, az is az ókor relatív időfogalmát tükrözi, amikor az időt az évszakok váltakozása és a dinasztiák sora határozta meg, és még nem létezett abszolút időszámítás (i.e. / i.sz.), sem az erre épülő kronologikus szemlélet. Ezért volt elterjedt stilisztikai eszköz, hogy a régebben élőknek hosszabb életkort tulajdonítottak, a később élőknek egyre rövidebbet. Az ősatyák „életkora” ennek megfelelően a vízözön előtt 1000-700 év, utána 600-200 év, de Ábrahám idején már normális. Az ilyen felsorolásnak több előnye is van: csak egy adatot kell megjegyezni, nem kettőt (született / meghalt, uralkodott -tól -ig), az adat az illetőt az elődök és utódok rendjében és időben is elhelyezte, és könnyű vele jelezni a kiemelkedő fontosságú őst / királyt a kiugróan magas vagy alacsony életkora / uralkodási ideje révén. Tehát nem „valós”, hanem „jelentőségteljes” számokról van szó. Ezért a pátriárkák életkori „adataiból” nem lehet „a világ korát” kiszámolni (vö. zsidó naptár, neo-kreacionizmus). Nem csoda, hogy a zsidók javítgattak a számokon (Septuaginta, Samaritánus Tóra), hiszen a Tóra szerint Noé és Ábrahám, Sém és Jákób kortársak lettek volna. 2. Ókori társadalomkép: egyén és közösség viszonya Manapság fontosnak tűnő, a mi individualista gondolkodásunkra jellemző kérdés, hogy vajon a teremtéstörténet a legelső emberpárról szól, vagy általában az emberről?
Ádám és Éva a férfi és a nő, általában „az ember”, ugyanakkor a két első ember. Az ókori keleti kultúra szemléletében ugyanis az egyén és a közösség nem állt egymással szemben úgy, mint ma. Az egyén a közösség révén határozta meg önmagát, ugyanakkor az egész közösséget képviselhette, mert annak része volt. Ami „Ádámmal és Évával” történt, az „általában az emberrel”, és minden leszármazottjukkal is történt, ami rájuk vonatkozik, leszármazottjaikra, így ránk is vonatkozik. 3. Sémi kifejezésformák A teremtéstörténet egyes elemei ugyan egyértelműnek tűnnek, de félreértjük őket, ha nem vagyunk tudatában a számunkra idegen nyelvi jelenségeknek (ún. hebraizmusok vagy semitizmusok). A héber bizonyos dolgokat kénytelen körülírni, mert nincs rá külön szava, mint nekünk. Például nincs szava a levegő(réteg)re, ezért számunkra furcsán fejezi ki magát: a madarak „a föld felett, az égbolt [arca] alatt” repkednek (1:20). Ugyanígy, az 1:6-7 szerint „boltozat” [ráqijá = „kifeszített felület”] választja el egymástól a felhőket („boltozat feletti” vizek) és a felszíni („boltozat alatti”) vizeket, illetve az 1:14 szerint ez hordozza a világító testeket (az égről van szó). A héber számunkra idegen módon egy dolog egészére a legjellemzőbb részével utal. Például a 2:7-ben Isten az élet leheletét lehelte az ember „orrába” (áf), de a héber gondolkodás szerint az arc legtipikusabb része az orr, így az orra való utalás az egész arcra való utalás. Isten tehát „Ádám” arcába lehelte Lelkét (vö. Jn 20:21), és a Septuaginta a 2:7-et így is fordította görögre. (Más szövegeknél a helyes fordítás miatt az ilyen szemléletbeli különbségek nem is derülnek ki; például a 3:19-ben a fellázadt ember „az arca – szó szerint az orra, áf – verejtékével” fog küzdeni a megélhetésért; és valahányszor az Ószövetségben „haragra gerjedt az Úr”, szó szerint „felhevült az Úr orra”, azaz Isten arca vörös volt a dühtől, pl. 2Móz 4:14.) A sémi nyelvek sajátos szólásai is hatottak a teremtéstörténet megfogalmazására. Például a 2:21-22 szerint Isten elaltatta Ádámot, kivette az egyik bordáját, és abból alkotta meg a nőt; eszerint a férfi porból, a nő pedig csontból lenne? Egyrészt a szövegkörnyezet az ember társkereséséről szól: az állatok nem egyenrangúak, ember társa csak ember lehet. Érdekes, hogy Isten nem a porból formált egy nőt, hanem „a férfiból”, hogy az teljesen a sajátjának érezhesse. Itt jön a sajátos héber kifejezés: ő már „csont a csontomból, hús a húsomból”, azaz ő már rokon, ugyanolyan ember, mint én! (Vö. 1Móz 29:14-15 Lábán mondja Jákóbnak: „az én csontom és húsom vagy te! … Ha rokonom vagy is, nem kell ingyen szolgálnod nekem.) És mivel a nő a férfiból (ís) lett véve, belőle származik, a neve is ezt fejezi ki: az ís nőnemű végződéssel: íssá. 4. Bölcsességirodalmi eszközök A teremtéstörténet hangvétele emelkedett, szinte prófétai, és a többi elbeszélő formától eltérően gazdag bölcsességirodalmi eszközökben (vö. Péld, Jób). Az első feltűnő elem a szimbolikus számok, főleg a 3 (egészség), a 7 (teljesség) és a 10 (tökéletesség) következetes használata:
A második jelenség a héber szójátékok, amelyeket fordításainkban észre sem veszünk:
A harmadik jelenség a jelképes jelentésű személy- és köznevek használata:
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy bár a Genezis elbeszélés, tartalmi és formai okokból is eltér minden más bibliai elbeszéléstől. Az ókori, héber anyanyelvű olvasó számára azonban szembetűnő lehetett a teremtéstörténet „értelmes tervezettsége”, héber nyelven tudatosan szerkesztett volta. |
|
|
|
4. A Genezis 1-3 üzenete |
||
|
|
|
Ha az 1Móz első három fejezetét az első tizenegy fejezet részének tekintjük (és minden erre minden okunk megvan), akkor a világ és az ember teremtésének, lázadásának története is a már említett műfaji keretek között értelmezendő. |
|
|
|
1. A világ teremtése |
Ami az első fejezetet illeti, a műfaji értelmezés szerint a 6 + 1 nap szekvenciális megfogalmazási formája nem kronologikusan, hanem tematikusan értelmezendő: 2 x 3 + 1 nap. Az első vers távoli összképe ugyanis (ég, föld, víz már létezik) egy „alaktalan” (tóhú) és „üres” (bóhú) világról beszél, amelyet kétszer három nap, tehát két párhuzamba állítható hármas követ:
|
|
|
|
|
Alaktalanság
(tóhú) |
Üresség
(bóhú) |
|
|
|
1. nap Világosság és sötétség. |
4. nap Csillagok és bolygók. |
|
|
|
2. nap Felső vizek és alsó vizek (légkör). |
5. nap Halak és madarak. |
|
|
|
3. nap Vizek és szárazföld a növényekkel. |
6. nap Állatok és az ember. |
|
|
|
7. nap Megáldott, megszentelt nyugalomnap (sabbát). |
|
|
|
|
Az irodalmi szerkezet megfigyelése a szerző sajátos szemléletére és teológiai üzenetére mutat rá:
A műfaji értelmezés hívei szerint tehát teremtés „hete” nem szó szerint (kronológiaként), hanem képletesen értendő (antropomorfizmus), ugyanakkor az egyes „napok” – mint képi eszközök – valóban napokat jelentenek, és nem „korszakokat”. Így megszűnnek azok az ellentmondások, amelyek a lineáris-kronologikus szemléletből és a literális értelmezésből fakadnak. Például hogy Isten az 1. napon megteremtette a nappalt és az éjszakát, de csak a 4. napon teremtett világító testeket, amelyek a nappal és éjszaka váltakozásának okozói („urai”). Vagy hogy Isten a 3. napon megteremti a növényeket, ugyanakkor a Nap, amelynek sugárzása a fotoszintetizáláshoz kell, csak a 4. naptól „világít a földre”. Vagy hogy Isten az 5. napon megteremtette a madarakat, a 6. napon barmokat és csúszómászókat, de az ember megteremtése után is teremtett neki mindenféle mezei állatot és égi madarat, társul (2:19). Stb. |
|
|
|
2. Az ember és a Kert |
A műfaji értelmezés hívei rámutatnak az ember teremtésének előtörténetére is: „Ez a menny és föld teremtésének a története. [Azon a napon] amikor az ÚRisten a földet és a mennyet megalkotta, még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az ÚRisten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje.” (2:4-5) Bár nem egészen világos, hogy az „azon a napon” mit jelent (a teremtés napján, a teremtés 3. napján, vagy a Kert teremtésének idején?), Mózes az egész föld vagy egy bizonyos terület növény-mentességét természetes folyamattal indokolja: még nem volt eső (sem földműves). A műfaji értelmezés hívei feltételezik, hogy az első három fejezet egyazon szerző műve. Ezért a természeti folyamat és emberi tevékenység hiányával való magyarázat tényében azt látják bizonyítva, hogy a szerző az első fejezet 3. napja alatt sem szó szerint 24 órás napot értett, hiszen ő és a hallgatósága is tudta, hogy egy nap alatt egy magból sem lesz gyümölcstermő fa. Ezt a hat napra alkalmazva a szemlélet hívei arra jutnak, hogy a Biblia nem állítja tudományos értelemben véve a világ keletkezésének idejét, csak a tényét. Így az ősi teológiai üzenet fenntartható a mai természettudomány területére való átlépés, tudományos állásfoglalás nélkül. Egyes kritikusok szerint az 1. fejezet a világ teremtéséről szól, amikor csodás módon, hirtelen jelentek meg a növények, az égitestek, az állatok és az ember. A 2. fejezet viszont a 6. napon játszódik, a Kert teremtésekor, amikor már egyszerre látjuk a már kialakult természeti rend folyamatait (pára, fák sarjadása), a lehetséges társnak szánt állatok és a nő csodás megformálását. A műfaji értelmezés számára mind a „probléma”, mind „megoldása” a szó szerinti értelmezésből fakad, ezért nem is működik: egyazon „napon” kellene látnunk csodás történéseket, természetes folyamatokat és olyan szimbolikus lényeket, mint az „élet fája”, a „jó és rossz tudásának fája” a Kert közepén. A továbbiakban pedig erről a két fáról van szó: az édeni szövetség két fájáról, amelyek a szövetség áldását (örök élet) és a szövetség feltételét (engedelmesség) szimbolizálják. Az ember élete addig nevezhető emberi életnek, amíg figyelembe veszi a Teremtő által az élethez adott adott használati utasításokat. Ádámnak és Évának még csak ezt az egy parancsot kellet adni: hogy ehhez tartsák magukat. Utódaiknak azonban egyre több parancsra lett szükségük, ahogy az öntörvényű emberek világa és élete egyre bonyolultabbá vált. |
|
|
|
3. Az ember lázadása |
A fejezet címe rendszerint „a bukás” vagy „a bűnbeesés”, pedig „a lázadás” jobb lenne. A 3. fejezet ugyanis arról számol be, hogy az ember úgy dönt, mégiscsak „eszik a jó és rossz tudásának fájáról”:
Ez az ember öntörvényűvé válásának története: majd mi tudjuk, mi a jó és mi a rossz – ez „a” bűn, amiből minden más vétek fakad! Akinek ugyanis a teremtő, gondviselő, szabadító Isten sem parancsolhat, az megy a saját feje után, és így is él – Isten, mások és önmaga fájdalmára. A Genezis többi fejezetének alaptémája erről szól: az emberi nemzedékek egyre gonoszabbá válásáról. Az ihletett szerző azonban nem áll meg a puszta diagnózisnál, nem csupán „az örök emberi tapasztalatot” fogalmazza meg („Ilyenek vagyunk, ez van”), mint a mítoszok. A Biblia, éppen mert kinyilatkoztatás, ennél többet állít:
Bizalomvesztéssel kezdődött, de újra meg lehet tanulni bízni Istenben, hiszen Isten az, aki az ellene lázadó teremtményeinek a békejobbot nyújtja, Ő kér, hogy béküljünk ki vele (Róm 5:6-10). Csábítással folytatódott, de a szeretet vonzásának is lehet engedni, nem csak a bűnnek, hiszen Isten az, aki a szeretet kötelékével vonz magához (Hós 11:4). Lázadással végződött, de újra ki lehet mondani: „Mától legyen meg az életemben a Te akaratod!”, különben a mi akaratunk lesz meg, és az olyan kevés. |
|
|
|
5. A műfaji értelmezés értékelése |
||
|
|
|
A műfaji értelmezés neves 20. századi képviselői többnyire ószövetséges professzorok. Mivel az irányzat teológus és laikus körökben is terjedőben van, részletkérdésekben már többféle állásponttal is találkozhatunk. Ennek ellenére jelenleg egységesnek tűnik mind az irányzat önmegítélése, mind a külső kritikai megnyilvánulások. |
|
|
|
1. A kreacionizmus kontra evolucionizmus vitában |
A műfaji értelmezés hívei szerint napjainkra valóságos kultúrharc alakult ki az egyház egyik része és a világ között („tudomány kontra vallás”), illetve az egyház egyik és másik része, azaz az egyházon belüli lelkiségi irányzatok között („fundamentalizmus kontra liberalizmus”). Ebben az áldatlan helyzetben a műfaji értelmezés nem akar más, több vagy kevesebb lenni, mint egyfajta írásmagyarázati megközelítés, exegetikai módszer, amely a Szentírás szövegét kutatja. Képviselői rendszerint
A műfaji értelmezés nem akar állást foglalni természettudományos izmusok mellett vagy ellen, ezért attól függetlenül lehet művelni, hogy ki melyik paradigmát fogadja el. Ugyanakkor állást foglal teológiai kérdésekben, visszautasítva azt a korszellemből fakadó hermeneutikai „nyomást”, amely arra kényszerít, hogy az irodalmi formákat öntudatlanul figyelmen kívül hagyva
|
|
|
|
2. A neo-kreacionista kritika |
A műfaji értelmezést elsősorban neo-kreacionista részről éri kritika, amely természetesen hívei saját hermeneutikai alapállásából fakad. (Eszerint „elbeszélés” = történelmi beszámoló, esetenként tudományos adat; a „szó szerinti” értelem = az egyetlen elfogadható jelentés; a képletes értelmezés = képzeletbeli, valótlan sztori). Az irányzatban egyesek „teológiai liberalizmust” látnak, pedig konzervatív irányzat, amely elutasítja az evolucionista teológiákat. Mások „megalkuvást” gyanítanak mögötte, amely nem akarja felvállalni az evolúciós paradigma elleni kultúrharcot, pedig kitart a Genezis teológiai üzenete mellett, csak nem a formai részletekhez ragaszkodik. Ami a Genezis 1-11 irodalmi műként való meghatározását illeti, azzal érvelnek, hogy Isten ihletett igéjéről van szó, nem „pusztán irodalmi” műről, amit „emberek találtak ki”. A műfaji értelmezés szerint azonban az egész Biblia Isten szava emberi nyelven, konkrétan zsidó irodalmi formákba öntve; az ihletettség pedig nem a formákra, hanem a tartalomra vonatkozik, és az emberi elemet, a megfogalmazást nem kizárja, hanem bevonja a kinyilatkoztatásba. Ami a műfaj kérdését illeti, azt igyekeznek bizonyítani, hogy a szöveget nem szabad képletesen értelmezni, mert nem költemény, hanem próza, narratíva, elbeszélés (sok waw consecutivum, az elbeszélés egységeit összekötő „És...” formula). Pedig egyrészt nem csak a költészet alkalmaz képeket (vö. Jelenések), és a képekben gazdag, fiktív elbeszélések is szólhatnak a történelemről (lásd gonosz szőlőművesek példázata, Mt 21:33-46), másrészt a műfaji értelmezés nem is azt állítja, hogy a Genezis 1-11 nem elbeszélés, hanem hogy sajátos elbeszélés. Ami a szöveg szerkesztettségét illeti, azzal érvelnek, hogy a szerkesztettség jelei még nem zárják ki a szó szerinti értelmezés lehetőségét. A szerkesztettség azonban nem csupán a 2 x 3 nap párhuzamában jelenik meg, hanem a szimbolikus képek, nevek és számok, szójátékok sokaságában együtt. Ezek pedig a zsidó bölcsességirodalom tipikus jelei. Ami a Genezisre való az ó- és újszövetségi visszautalásokat illeti, szerintük azok szó szerint veszik a szöveget. [EGYES
IGÉK ELEMZÉSE] |
|
|
|
A tanulmány szövegének teljes 16 oldalas PDF változata letölthető. |
||
|
(cc) Apológia Kutatóközpont |
|||