|
Apológia > Vallások > Lexikon / PDF verzió (186 KB) |
||
|
|
Vallásismereti fogalmak |
|
|
|
Animizmus | Babona | Boszorkány | Csoda | Exoterikus | Ezoterikus | Fetisizmus | Gnózis | Isten | Kultusz | Mana | Mágia | Médium | Misztérium | Mítosz | Okkultizmus | Rítus | Sámánizmus | Sátánizmus | Spiritizmus | Spiritualizmus | Szinkretizmus | Tabu | Totemizmus | Transzcendens | Vallás | Varázslás |
|
|
|
Bevezetés |
Aki az egykori és a mai vallási életben tájékozódni vagy ítéletet alkotni szeretne, annak szüksége van arra, hogy tisztában legyen bizonyos vallásismereti fogalmakkal. Sokan azonban azért küzdenek a "minek nevezzem?" vagy a "mit is jelent?" problémájával, mert a vallástudomány sok idegen eredetű kifejezést használ. Ezért láttuk szükségesnek egy helyre összegyűjteni a magyarul kiadott szótárak és lexikonok legfontosabb meghatározásait. Némelyik elég egyoldalú, és híven tükrözi a szerkesztő saját világnézetét (legyen az ateista, keresztény vagy ezoterikus), de így együtt talán segítenek eligazodni. A címszavaknál az alapfogalom vagy más továbbképzett fogalom is megtalálható (pl. "misztérium" címszó alatt a "misztika", "misztikus" stb.). A forrásokat ábécé sorrendben idézzük, de hely hiányában nem mindig a szócikkek teljes szövegét; erre […] utal. A görög és a latin főnevekkel kapcsolatos rövidítések: (h)ímnem, (n)őnem, (s)emleges nem, (tsz) többes szám. |
|
|
Felhasznált szótárak, lexikonok |
Ezoterikus
Drury, Nevill: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona
(Ferenczy, Bp. 1994) |
|
Ezoterikus írástudatlan társadalmakban elterjedt hiedelem, mely szerint a fák, hegyek, folyók és más természeti alakzatok serkentő erővel vagy szellemmel rendelkeznek; a spiritualizmusban a szó arra az elképzelésre utal, hogy az élettelen tárgyak, csakúgy, int az élők, olyan életerővel rendelkeznek, amely elkülönül a fizikai léttől, s képes a fizikai "burok" nélkül is létezni Értelmező hiedelem, hogy minden tárgynak van lelke; a szellemekben való hit Idegen (latin) az az ősi vallás elképzelés, amely szerint minden tárgynak megvan a maga lelke, szelleme; ezekre mágikus úton hatni lehet és ezek is képesek az ember és a természet életére befolyást gyakorolni; animista – az animizmusban hívő egyén, az animizmus követője; az animizmust valló, rá jellemző Ökumenikus vallási elképzelés, amely szerint minden tárgynak megvan a szelleme, lelke Vallástörténeti (az animus = lélek, latin szóból) ősi eredetű vallási elképzelés, amely szerint a világot különféle lelkek és szellemek népesítik be és az ember életműködését, szellemi képességeit is valamilyen láthatatlan erő, a "lélek" határozza meg […] |
||
|
Ezoterikus gyakran félelmen alapuló irracionális hiedelem, amelyhez a természetfölötti emberi életre gyakorolt hatásában való erős hit járul; a babonás emberek gyakran keresnek ómeneket, és megkülönböztetett tiszteletben tartják a mágikus amuletteket, amelyekről azt tartják, hogy védelmet biztosítanak a gonosz hatásokkal szemben Értelmező bizonyos eszközöknek, cselekményeknek és körülményeknek titokzatos (természetfölötti) hatást tulajdonító és bizonyos jelenségeket természetfölötti erők megnyilvánulásával magyarázó tévhit Mágikus a régi irodalom elsősorban mindenféle "paralogikus" és irracionális gondolatmenetet jelöl vele a vallás területén, tehát valami "eszelős" hitet […] Vallástörténeti olyan tévhit, amely bizonyos jelenségek, események bekövetkezését vagy elmaradását természetfölötti erők működésére vezeti vissza, bizonyos jelekből téves következtetést von le, illetve bizonyos cselekedeteknek, történéseknek velük nem arányos következményeket tulajdonít […] |
||
|
Értelmező a babonában az ördöggel való cimborálás miatt természetfölötti hatalmúnak (és ártó szándékúnak) képzelt nő; mesékben vénasszony alakjában testet öltött gonosz lény; boszorkányos – boszorkánytól eredő; ördöngös, csodálatos; boszorkányság – valakinek állítólagos boszorkány volta, boszorkánynak tulajdonított rontás, varázslat Ezoterikus boszorkányságot gyakorló személy, a boszorkánygyülekezet beavatott tagja; a kifejezést általában nőkre használják, de férfiakat is jelölhet; a férfi boszorkányt boszorkánymesternek is nevezik; boszorkánydoktor – az írástudatlan társadalmakban mágiával és boszorkánysággal foglalkozó személy, aki varázsigékben, megbabonázásban és megidézésben való jártasságát betegségek gyógyítására és gonosz hatások távol tartására használja […] Mágikus boszorkányhit [hosszú szócikk] |
||
|
Ezoterikus
olyan természetfölötti vagy rendkívüli esemény, amelynek
nincs racionális magyarázata, és amelyet gyakran isteni
beavatkozás eredményének tartanak […] Vallástörténeti olyan érzékelhető, rendkívüli jelenség vagy esemény, amelyet a vallási tanítás szerint valamilyen természetfölötti lény (isten) a természet rendjén kívül hoz létre […] |
||
|
Idegen (görög-latin) kívülállóknak is hozzáférhető, közérthető Vademecum külső; külső tanítás, amelyet egy filozófus vagy egy filozófiai iskola a nem beavatott külső környezetnek szán; a görög exóteró ('kijjebb') nyomán |
||
|
Ezoterikus a titkos tanokra használt kifejezés, amelyek csak egy csoport beavatottjai számára ismeretesek; rejtélyes, okkult, "rejtett" Értelmező csak a beavatottaknak érthető Idegen (görög-latin) titkos, rejtett; csak a beavatottak számára érthető vagy hozzáférhető Mágikus ezoterika – (a görög eszterikósz-ból, annyi mint belső) tkp. azt jelenti, hogy "a befelé fordított", tehát csak a kiválasztottak számára hozzáférhető titkostan […] Ökumenikus titkos, rejtett, csak a beavatottak által érthető Vademecum belső; belső tanítás, amelyet egy filozófus vagy egy filozófiai iskola a beavatott belső körnek szán; ilyen értelemben titkos tanítás; a görög eszóteró ('beljebb') nyomán |
||
|
Ezoterikus elsősorban az írástudatlan afrikai vallásban létező hiedelem és kultusz; a hívők fétistárgyakat imádnak, melyekben elképzelésük szerint védelmező szellemek laknak Idegen egyes tárgyak fétisként való babonás tisztelete; hit a fétisekben; fétis – természet feletti erejűnek hitt, vallásos tiszteletben álló tárgy; szerencsét hozónak, bajtól óvónak képzelt kisebb tárgy, kabala, talizmán; fetisizál – fétissé avat, fétisként tisztel; Vademecum eredetileg a vallás ama primitív formája, amelyben az ember elkészít magának egy tárgyat, amelyet azután tisztelni kezd, fétisként maga fölé emel […] Vallástörténeti (a feticio = csinált, mesterséges portugál szóból) azoknak a természetes vagy mesterséges tárgyaknak a vallásos tisztelete, amelyeken keresztül a természeti népek hiedelme szerint titokzatos, emberfeletti erő – mana – nyilvánul meg |
||
|
Ezoterikus görög kifejezés, jelentése "tudás"; azokat a vallásos szektákat jelöli, amelyek a korai kereszténység kialakulásának éveiben jelentek meg, és a "rejtett spirituális tudásban" hittek; elképzelésük szerint a gnózis a vallásos tanítások alapjául szolgáló ezoterikus igazságok összessége, s így a megvilágosodáshoz és bölcsességhez vezető beavató ösvény (…); gnosztikus – olyan ember, aki egy "magasabb spirituális tudásban" hisz […] Értelmező gnoszticizmus – az i. sz. 1-3. században kialakult, a megismerés célját az isteni lényeg feltárásában látó idealista filozófiai irányzat; gnosztikus – a gnoszticizmussal kapcsolatos; ~ tan; a gnoszticizmus híve Filozófiai gnosztikusok – elsősorban annak a III. századi vallásbölcseleti áramlatnak a képviselői, akik a keresztény teológiát egyesítették az ókori Kelet vallásaival, valamint a neoplatonizmussal és a püthagoreizmussal […] Idegen keleti és hellenisztikus elemek átvételével kialakult ókori keresztény eretnek vallásfilozófia (i. sz. 1-3. század), amelyet a jó és a rossz dualizmusa jellemez, és amely a magasabb isteni titkok megismeréséből az egyszerű hívőt kizárja; gnosztikus – a gnoszticizmus követője; a gnoszticizmussal kapcsolatos, rá jellemző; gnoszticizmus – a gnózis tanainak összessége Mágikus találóbban "gnoszticizmus", a kései ókor misztikus tanainak gyűjtőneve egyfajta teozófiai hit értelmében; egy kisázsiai szöveg azt mondja: "A tökély kezdete az emberismeret, a feltétel nélküli tökély az Isten ismerete" […] Ógörög gnószisz (n) – ismeret; tudás, bölcsesség (Újszövetségben); felismerés (Thuküdidés); (bírósági) vizsgálat (Démosthenés); valaminek az ismeretes volta (Platón); hírnév, tekintély; gnósztiké (n) – elméleti tudomány, a megismerés képessége (Platón); gnósztikosz – megismerésre vonatkozó, megismerésre képes; gnósztész – aki ismer / tud valamit (Újszövetség); jós (Septuaginta); tanúságot tevő, kezes (Plutarchos); ginószkó – (meg)ismer; megért, felismer; véleményt alkot, ítél; határoz, dönt; ismer valakit, szerelmi viszonya van vele (Újszövetség) Ökumenikus (görög) megismerés; felismerés és értékelés; a legszentebb ismeretek, maga a tudás megismerése, illetve ennek misztikus tana; gnoszticizmus (görög - latin) a korai kereszténység keleti vallási és görög filozófiai elemekkel keveredett misztikus vallásfilozófiai áramlata, amely a tökéletesség, a világ isteni lényegének megismerésére törekedett Újszövetségi gnószisz (n) – megismerés, ismeret, tudás (Lk 11:52, Róm 2:20, 11:33); a keresztyén ismeret: ez a szó a páli levelek tanításában mindig a kor gnosztikus kegyességének gnószisz-fogalmával áll feszültségben, még akkor is, ha nem közvetlen polémiáról van szó (1Kor 1:5, 8:1,7,10,11); egészen pozitív a kegyelmi ajándékok felsorolásában és értékelésében ((1Kor 12:8, 14:6) és más összefüggésekben (2Kor 2:14, 4:6, Ef 3:19, Fil 3:8, Kol 2:3, 1Pt 3:7, 2Pt 1:5, 3:18); a gnosztikus tévtanítások ismeretfogalmára, tehát magára a gnózisra egyetlen intő utalást találunk (1Tim 6:20) Vademecum szó szerint: tudás; olyan titokzatos tanok ismerete, tudása, amelyeket csak rejtelmes beavatások révén sajátíthatunk el; a hellenisztikus filozófia korszakában lépett föl számtalan formában megjelenő irányzatként (gnoszticizmus); görög szó Vallástörténeti gnoszticizmus (a gnószisz = ismeret görög szóból) a hellenizmus talaján sarjadt vallási-filozófiai irányzat, amely a kereszténységbe is beszüremkedett és mint eretnekségek sorozata jelentkezett; mint korai keresztény eretnekség a vallási tanítások mélyebb ismeretét és a kereszténységnek az ókori vallásokkal és vallásfilozófiai áramlatokkal való összehangolását tűzte ki céljául […] |
||
|
Ezoterikus a Legfőbb Lény, a Világegyetem Ura; a judaizmusban Jehova (JHVH); az ókori Görögországban Zeusz, Rómában Jupiter, az egyiptomiaknál Ré, a skandinávoknál pedig Odin; istenek, istennők – a politeista vallásokban, ahol számos istenség uralkodik a világegyetem fölött, a mágikus erők az istenek panteónjában összpontosulnak; minden istennek sajátos jellegzetességeket tulajdonítanak, s mindegyiküket más-más módon kell megbékíteni, imádni és segítségül hívni […] Értelmező a világ valamely jelenségét megszemélyesítő képzelt emberfölötti lény; egyistenhívő vallások hitvilágában a világ teremtője, fenntartója, a legtökéletesebb személyiség […] Filozófiai természetfeletti mindenható lénynek, a "világ teremtőjének" és "irányítójának" fantasztikus alakja […] Vademecum a legfőbb lény; szellemi természetű, tehát nincs kiterjedése, érzékelhetetlen, csak hatásaiban nyilatkozik meg; az eredetileg természeti jellegű vallásoknál ez nem egészen így van: még a görög-római istenek is testi lényegűek, bár halhatatlanok […] Vallástörténeti a vallások megszemélyesített, természetfölötti létezője […] |
||
|
Értelmező szertartásokban kifejeződő vallásos tisztelet Latin cultus – megművelés, megmunkálás; ápolás, gondozás; öltözet, viselet, dísz, életmód, fényűzés; kiképzés, nevelés, gyakorlás; tisztelet, hódolat; a szó töve: colo – földet művel, lakik; valamiről gondoskodik, a gondját viseli, ellátja, ápolja, nemesíti; ünnepet megül, megtart; tisztel, nagyra becsül, értékel, imád, szentnek tart Idegen vallásgyakorlat, vallásos tisztelet, a vallási szertartások összessége, hódolat, fokozott tisztelet, imádat Ökumenikus Istennek érzékelhető formában történő szolgálata imádással, dicsőítéssel, hálaadással és könyörgéssel; emberi válasz Isten értünk véghezvitt üdvözítő tettére |
||
|
Vallástörténeti (emberfölötti erő a melanéziaiak nyelvén) személytelen erő vagy hatalom a természeti népek gondolatvilágában […] |
||
|
Ezoterikus a természet titkos erőinek fölhasználása az események befolyásolása céljából; ha ez a cél jó, a módszert fehér mágiának nevezik; ha azért alkalmazzák, hogy ártsanak valakinek, vagy elpusztítsák javait, fekete mágia névvel jelölik […] Értelmező természetfölötti erőkben való kezdetleges vallási hiedelem, ill. a természeti jelenségek befolyásolására végzett babonás művelet(ek), szertartás(ok) Filozófiai (görög mageia – varázslat, bűvölés) az ősi vallás egyik formája, amely azon alapszik, hogy az ősközösségi ember sok, számára érthetetlen jelenséget mágikus erők működésének tulajdonított; olyan rítusok összességében jut kifejezésre, amelyeknek célja: befolyást gyakorolni emberekre, állatokra, képzeletbeli lényekre stb. […] Idegen a természeti és természetfeletti erők jelenségeinek befolyásolására végzett babonás cselekvések összessége, rendszere; mágikus – bűvös, varázsos, varázslatos; boszorkányos, ördöngös; a mágián alapuló, rá vonatkozó Mágikus ez annyi, mint egy bizonyos megfelelésekre és szimpátiákra alapozott világkép áthelyezése a gyakorlatba; indokolatlan volna a mágus "prelogikus" beállítottságát felhánytorgatni, mert a racionálisan felfogható kauzális összefüggés általában nem áll fenn a mágikus művelet és a befolyásolandó tárgy között, ugyanakkor viszont ugyanazokban a korszakokban ugyanazok a személyiségek teljesen logikusan, racionálisan is cselekedtek; mégse lehet elutasítani valamiféle "paralogikus", azaz a mágus "normális" logikáján túl létező világ fogalmát […] Ógörög mageia (n) – mágusok tana / vallása (Platón), magganeia (n) – varázslás, boszorkányság (Platón); magganeüma (s) – varázslat, bűvészet, ráolvasás (Platón); átvitt értelemben bűbájosság (Plutarchos); magganeüó – varázsszereket / bájitalokat használ, megigéz, elvarázsol; átvitt értelemben: fondorkodik, ravaszkodik (Démosthenés); meghamisít élelmiszert (Plutarchos); mageüma (s) – varázslat, varázsszer, bűvölet; magikosz – mágusi, mágusoké (Plutarchos) Ökumenikus babonás cselekmények összessége, bűvészet, szemfényvesztés; mágus – keleti csillagjós: perzsa pap, aki jóslással, gyógyítással és varázslással is foglalkozott (Mt 2:1-12) Vademecum az emberi civilizáció kialakulása előtti magatartás- és gondolkodásmód; a ~ a valóságot egészen másképp fogja föl és rendezi, mint a civilizált tudat; fő jellegzetességei (amelyeket mindezért inkább csak negatív formában tudunk leírni), hogy nem ismeri az immanencia és a transzcendencia, az ok és a cél közötti különbséget […] Vallástörténeti (a mageia = varázslás görög szóból) eljárások bonyolult rendszere, amely azon hiedelmen alapul, hogy meghatározott gyakorlatok, mozgások, jelek alkalmazásával befolyásolni lehet a természetet és – később – a "természetfölötti" világot […] |
||
|
Ezoterikus a spiritualizmusban használt szó; azt a személyt jelöli, aki közvetítőként működik közre a szellemek és testetlen lények és a mindennapi valóság világa között […] Értelmező szuggerálható, hipnotizálható személy; a spiritiszták szerint: az, aki a túlvilági szellemekkel tud érintkezni Idegen a spiritiszták elképzelése szerint az emberek és a szellemi világ között közvetítő személy; szuggerálható, hipnotizálható egyén Vallástörténeti (latin: közvetítő) a spiritizmus szerint olyan különleges testi és lelki képességekkel rendelkező földi személy (férfi, nő, sőt gyermek), aki képes felfogni és közvetíteni az ún. szellemvilág megnyilatkozásait; a ~-ok általában öntudatlan, eksztatikus, mámorszerű állapotban (transzban) közlekednek a szellemvilággal; a ~ arról, ami vele teljes eksztázisban történik, semmit sem tud, és magához térése után semmire sem emlékszik vissza; a transz csak abban az esetben következik be, ha a ~-i képességekkel rendelkező személy passzívan viselkedik, magát tökéletesen átadja a vágynak, hogy rajta keresztül okkult jelenségek, szellemközlések történjenek. A transzba esett ~-on keresztül jelentkezik a spiritiszták szerint az állítólagos "szellem", aki a ~-ot eszköznek tekinti, és rajta keresztül okkult fizikai és pszichikai jelenségeket művel […] |
||
|
Ezoterikus a görög müein, "hallgatni" kifejezésből származik; olyan titkos vagy okkult igazságot jelöl, mely csak a beavatottak számára megismerhető; miszticizmus – az istenséggel való egyesülés keresése; misztikus – olyan ember, aki elmélkedéssel, meditációval és önfeláldozással igyekszik elérni az istenséggel való egyesülést Értelmező az ókorban: csak a beavatottaktól ismert vallási titok, szertartás; titok, rejtély; misztika – isteni lénnyel való lelki egyesülés hite, törekvése; misztikus – titokzatos, rejtélyes; a misztikán alapuló, azt követő; a misztika híve (görög - latin); miszticizmus – misztika; a természetfölötti titok iránti vonzódás Idegen (görög–latin) titkos, csak a beavatottak által ismert (görög, római, egyiptomi, stb.) vallási szertartás, amelyekben csak őt vehettek részt; titok, rejtély, hittitok; misztika, miszticizmus – hit a természetfelettiben, az isteniben, az érzékfelettiben és az ilyen erőkkel való közvetlen kapcsolat lehetőségében; misztikum – titokzatosság, rejtélyesség, sejtelmesség; misztikus – a misztika híve; rejtélyes, titokzatos; a misztikán alapuló, rá jellemző. Mágikus misztikus – az általános nyelvszokás gyakran "sötét, titokzatos" értelemben használja (a Duden szerint!), alapjában véve valami mást jelent, mint a mágikus; amíg a mágia aktív magatartást feltételez, addig a misztika tágabb értelemben a tökéletesség keresése intuitív úton, például valamiféle törekvés az istenséggel való egyesülésre, miközben a racionális gondolkodáson átvezető kerülőutat szívesen átugorják, a görög müein a szem becsukását jelenti, ezáltal a külvilágtól való elfordulást, összekötve a végső okok bensőségessé tett keresésével; az ésszerű filozofálás helyére vallásos meghatottság kerül, az élmény, az áhítat, mindez közvetlen és a közelebbről alig meghatározható értelmében, ezért csak metafórákban leírható vallásos tapasztalat […] Ógörög müsztérion (s) – titok, titkos vagy misztikus dolog; (tsz) titkos vallási szertartások; a szent misztériumok, szentségek; müsztérikosz – misztériumra vonatkozó, müsztész (h) – misztériumokba beavatott; beavatottra vonatkozó (Aristophanés); müsztika (tsz) a misztériumok szertartásai; müsztikósz – titokban, titkon; müeó – misztériumokba beavat, beavat valamibe; müészisz (n) – beavatás (misztériumokba vagy vallási tanokba) Ökumenikus misztikus – titokzatos Újszövetségi müsztérion (s) – titok, titkos dolog, (egy istenség) titokzatos szolgálata vagy tisztelete; titkos vagy titokzatos tanítás (amelybe bekell avatni az avatatlant); titokzatos, rejtelmes vallási rendszer, amelynek kísérőjelenségei különleges szokások, szertartások és ünnepi aktusok; a keresztyén irodalom pozitív jelentéssel is használja: Isten titkos gondolatait, terveit és intézkedéseit érti alatta, amelyek emberi értelemmel nem érthetők meg, csupán Isten kijelentése / kinyilatkoztatása fejtheti meg tartalmukat és értelmüket (úgy azonban, hogy akkor sem szűnnek meg továbbra sem a szó dinamikus értelmében "titoknak" lenni; a szó töve: müeó – beavat, felszentel, (a zárt körön belül a titkok megértésére) tanít, nevel; az Újszövetségben: járatos valamiben, be van avatva valamibe (Fil 4:12) […] Vademecum misztika – olyan rendszer és eszmeáramlat, amelyben titokzatos, ésszel fölfoghatatlan erőkről és eljárásokról van szó, s amely az embert valamiféle különleges képességek és lehetőségek birtokába juttatja; a görög müsztész ('beavatott') nyomán Vallástörténeti (a müsztérion = titok görög szóból) olyan dogma, amely teljes mértékben meghaladja az ember értelmét (hittitok); az ember a teológia szerint saját erejéből a ~-ot soha fel nem ismerné, s ha a kinyilatkoztatás révén értesül róla, azt megérteni képtelen; ilyen pl. a szentháromság dogmája; misztika – (a müsztikosz = titkos, titokzatos görög szóból) filozófiai és vallási tanítás, amely szerint az ember, a gyakran eksztázishoz vezető kontempláció révén, titokzatos módon egyesülhet az istenséggel (…); misztériumvallások – (a müó = titkot tartok, illetve müomai = beavattatom görög szóból) rendszerint keleti eredetű, meghaló és feltámadó istenek mítoszai köré szerveződött titkos vallási társaságok, amelyek főleg a császár-korban terjedtek el a római birodalomban |
||
|
Ezoterikus egy istenről vagy természetfölötti lényről szóló történet vagy mese; mitológia – egy kultúra mítoszainak összessége […] Értelmező isteni lényekről, hősökről az ősidők eseményeiről szóló monda, hitrege; valakinek valaminek az emberfölöttivé emelt irodalmi ábrázolása; mitikus – mítosszal kapcsolatos; ~ erők; mesés, legendás; mitológia – valamely nép mítoszainak összessége Filozófiai mitológia (görög müthologia – mesés történet, mondavilág)a valóság fantasztikus visszatükröződése az ősi tudatban, amely a régmúltra jellemző népi szájhagyomány formájában ölt testet, a mítosz a történelem korai szakaszán keletkezett elbeszélés, amelynek fantasztikus képei (istenek, legendabeli hősök stb.) a természet és a társadalom különféle jelenségeinek általánosítására és magyarázatára voltak kísérletek […] Idegen (görög) hitrege; a történelem korai szakaszában keletkezett vallási jellegű elbeszélés, az ősidők eseményeiről, istenek, isteni lények és hősök cselekedeteiről, amelyben a természet és a társadalom jelenségei, hatóerői megszemélyesítve jelennek meg; az egyén vagy a közösség cselekvéseit természetfelettivé nagyító elbeszélés, monda; mitikus – mesés, legendás; a mítosszal kapcsolatos, azon alapuló; mitológia – a hitregék (mítoszok) összessége, rendszere; az ezzel foglalkozó tudomány; mitologikus – a mitológiával kapcsolatos, azon alapuló; a mitológiában szereplő vagy oda illő; mitizál – mítoszba foglal; a valóságból a mítoszok világába emel Ógörög müthosz (h) [alapjelentés: szó, beszéd, elbeszélés, üzenet, párbeszéd stb.] mese, legenda; mitikus elbeszélés (Platón); mesés elbeszélés, mesebeszéd; müthusz legein – hazugságokat mondani (Démosthenés); állatmese, tanítómese, példázat; mese, cselekmény (drámáé) (Aristotelés); mütheomai – beszél, elmond, elbeszél; mond / nevez valaminek; (jósolva) kijelent; mütheüó – beszél valamiről, elmond valamit (Euripidés), mesél; mütheüma (s) – elbeszélés, mese; müthologeüó – részletesen vagy szóról szóra elmond (Odysseia); müthologeó – mesél (Platón); elmesél valamit; elképzel (Platón); müthologéma (s) – mesés elbeszélés, müthologia (n) – mesemondás (Platón), mesés elbeszélés, mese, beszélgetés; müthologikosz – ügyes mesemondó (Platón); müthódesz (s) – mesés volta valaminek Ökumenikus mitikus (görög - latin) mesés, legendás, mesebeli; mitológia (görög) hitregék Vademecum a világ és az ember keletkezéséről vagy alaphelyzetéről szóló elbeszélés, amely spontán módon jött létre valamely közösség életében; görög szó (müthosz), a. m. 'elbeszélés, mese' […] Vallástörténeti (a müthosz = beszéd, elbeszélés görög szóból) az istenek születésére, életére, tevékenységére vonatkozó elbeszélés; mitológia (a müthosz = beszéd, elbeszélés és logosz = tudomány görög szóból) az egyes népek mítoszainak rendszere, vagy (ritkábban) a mítoszokkal foglalkozó tudomány; a mitológia mint tudomány a vallástörténet része […] |
||
|
Ezoterikus a latin occulere "elrejteni" kifejezésből származó kifejezés, mely eredetileg az ezoterikus tudás titkos és rejtett hagyományait jelölte, ma a mágia, miszticizmus, teozófia és spiritualizmus tudományára utalnak vele; emellett utalhat olyan titkos társaságokra, mint a rózsakeresztesek és a szabadkőművesség; okkultista – a titkos misztikus művészetek valamelyikének – mágia, spiritualizmus, teozófia és miszticizmus – művelője Értelmező az érzékelt világon kívülinek vélt titokzatos erőkről szóló tudománytalan tanítás; okkult – titokzatosnak, felfoghatatlannak vélt; ~ jelenség; az okkultizmussal kapcsolatos; Latin occultus – elrejtett, eldugott, titkos; occulo – eltakar, elrejt; eltitkol, titokban tart; occulto – rejtve tart, titokban tart, rejteget, eltitkol; occultum: rejtekhely; titok; occultatio – elrejtés, titkolás Idegen természetfölötti, titokzatos erőkben való hit, az ezekkel való foglalkozás és ennek elmélete (asztrológia, mágia, spiritizmus stb.); okkult – rejtett, titkos, titokzatos; okkultista: az okkultizmus híve, követője; az okkultizmussal kapcsolatos, rá jellemző, azon alapuló Mágikus (a latin occultismus annyi, mint titkos) a "természetes módon nem magyarázható dolgokkal" való foglalkozás Ökumenikus okkult / okkultizmus – rejtett, titkos, titokzatos Vallástörténeti (az occultus = titkos, rejtett latin szóból) azoknak az állítólagos vagy tényleges jelenségeknek az összessége, amelyeket egyesek túlvilági eredetűnek tartanak, mert úgy vélik, hogy természetes úton, a tudomány eszközeivel megmagyarázhatatlanok és azok is maradnak […] |
||
|
Ezoterikus előírt vallásos vagy mágikus szertartás, gyakran egy istenség megidézésére vagy kiengesztelésére szolgál; a rítusokat szimbolikus öltözékek és meghatározott magatartásformák, a résztvevők gyakran az istenséget imitálják, hogy természetfölötti hatalmat, spirituális megvilágosodást vagy más áldást kapjanak az istentől, akit imádnak Értelmező szertartás megszabott rendje; rituális – előírásoknak megfelelő (cselekmény) Idegen (latin) vallási szertartás megszokott rendje; rituále – szertartáskönyv; valamely vallási cselekménnyel kapcsolatos szertartások összessége; rituális – a szertartásnak megfelelő, a vallástól előírt, szertartásos, szertartásszerű Latin ritus (h) – vallási szokás (szertartás, ritus); átvitt értelemben szokásmód; ritu – szokás szerint Ökumenikus (latin) szertartás megszokott rendje; rituális – a szertartásnak megfelelő; a vallástól előírt |
||
|
Ezoterikus a transzállapot elérésének módszere, amely során a varázsló, kuruzsló vagy szellemgyógyító lelki utazáson vesz részt, hogy találkozzon az istenekkel és a szellemekkel; a sámán használhatja a dobpergés monoton ütemét, hogy elérje a transzállapotot; a műveletet általában sötétben végzi; gyakran használnak pszichedelikus anyagokat is (…); sámán, sámánnő – varázsló, mágus, kuruzsló vagy szellemgyógyító, aki akaratereje segítségével transzállapotba kerül, és közvetítő szerepet játszik az emberek s az istenek és szellemek között; a sámánok dobokat, rituális tárgyakat és ünnepi jelmezeket használnak az istenekkel való azonosulásokhoz; a transzállapotban a lélek utazása során megpróbálják visszajuttatni az ellopott lelkeket, vagy információt kérnek az istenektől az élelem hollétéről és a vadászatok várható eredményéről; a sámán különbözik a szellemmédiumtól, aki transzba eshet, de nem uralja a helyzetet, valamint a paptól, aki irányítja a ritusokat, de nem kerül szükségképpen transzállapotba Értelmező némely ázsiai népnél a sámánok varázserejében hívő kezdetleges vallási forma; sámán – a samanizmusban: önkívületi állapotban természetfölötti lényekkel érintkező varázsló Idegen (tunguz + latin) kezdetleges vallási forma, amely arra a hitre épül, hogy egyes kiválasztott emberek (a sámánok) önkívületi állapotban a természetfelettivel, a szellemekkel közvetlen kapcsolatba kerülnek, sőt hatni is képesek rájuk sámán (tunguz) – a samanizmusban: varázsló, pap; samanista – a samanizmus híve, követője; a samanizmusra jellemző, vele kapcsolatos Vallástörténeti (a sámán = megszállott tunguz szóból), az a hit, hogy egyes emberek – a sámánok – különleges, természetfölötti erő birtokosai, kiket éppen ezért vallásos tiszteletben kell részesíteni; a sámán elsődleges feladata a betegek gyógyítása; mivel – úgy vélik – a betegségek a gonosz szellemek ártó tevékenységének a következményei, a sámánnak mindenek előtt a gonosz szellemekkel kell megküzdenie, gyakran a jó szellemek segítségével; e küzdelem legtöbbször önkívületi, eksztatikus állapotban történik, amelyet vagy mesterséges eszközökkel (tánc, ének, dobpergés stb.) vagy betegségük következtében (ideggyengeség, epilepszia) érnek el; a szellemekkel állandó kapcsolatot is tartó sámánok jövendöléssel is foglalkoznak […] |
||
|
Ezoterikus a sátán kultusza; satanista – a sátán híve, mivel a sátán a gonosz és a sötétség erőinek megszemélyesítése, a sátánistát tekinthetjük a fekete mágia művelőjének is, bár a két kifejezés jelentése nem azonos; sátán – a gonosz megszemélyesítője; nevezik a sötétség hercegének is, Lucifernek, az ördögnek is; a sátán neve a héber satan, "ellenség" szóból származik; a Bibliában Isten ellenségeként, az emberiség megkísértőjeként jelenik meg […] Értelmező a gonoszságot megtestesítő rossz szellem, ördög; sátáni – ördögien gonosz Idegen (héber - latin) ördöngösség, ördögimádás Mágikus az istenellenes elv tisztelete, elsősorban a manicheus-gnosztikus dualizmusra (az Isten és az ördög elvi egyenrangúságának elfogadására) vezethetjük vissza, ahogy megnyilvánult számos késő ókori-korakeresztény szektában […] Ökumenikus sátán (héber) ellenség, ellenfél; az ördög elnevezése a Szentírás egyes helyein |
||
|
Ezoterikus a spiritualizmus francia megfelelője; gyakran hozzák kapcsolatba Alan Kardec tanításaival; Kardec a holtak szellemeivel való kapcsolatteremtés módszereit a reinkarnációba vetett erős hittel kapcsolta össze Értelmező újkori tévhit, mely szerint médium útján a holtak szellemeivel érintkezni lehet; ezen alapuló szellemidézés; spiritiszta – a spiritizmus híve; a spiritizmussal kapcsolatos Idegen (a spiritus = szellem latin szóból) az okkultizmus válfaja, amely szerint az embereket a "szellemvilág", az elhunyt jó és rossz emberek lelkeinek világa veszi körül, amellyel az élők szellemidézés révén összeköttetésbe léphetnek […] Ökumenikus szellemidézés; babonás vallásos irányzat |
||
|
Ezoterikus spiritualizmus – hit, mely szerint a holtak szellemei kapcsolatba léphetnek az élőkkel a pszichikus médiumon keresztül; egy bizonyos szellem megidézésére szeánszot tartanak, mely során a médium transzállapotba kerül, a szellem megszállja a médiumot, és közvetlenül szólítja meg a résztvevőket, vagy automatikus íráson, festésen vagy rajzoláson keresztül lép kapcsolatba velük; a spiritualisták a szeánsz alatt történő jelenségeket a halál után történő élet bizonyítékának látják Értelmező (latin - francia) idealista filozófiai irányzat, amely szerint minden létező alapjában véve szellem, lélek, az anyag pedig csupán ennek megjelenési formája Idegen a világ szellemi őselvét valló felfogás; spirituális – szellemi, értelmi; lelki; testetlen, anyagtalan, egyházi, lelki; spiritualitás – szellemiség, lelkiség; lelki beállítottság; spiritualizál – átszellemít, anyagi jellegétől elvonatkoztat Ökumenikus spiritualitás (latin) szellemiség, lelkiség, lelki beállítottság |
||
|
Ezoterikus vallásos hiedelmek és hagyományok összeolvadása […] Értelmező (görög) több filozófiai vagy vallási rendszer (felszínes) összehangolása, illetve az így keletkező rendszer Idegen (görög–latin) különféle vallási, filozófiai irányzatok felszínes összehangolása, az így kialakított rendszer; szinkretista – a szinkretizmus követője, híve; a szinkretizmuson alapuló, rá jellemző; Ökumenikus a különböző vallások keveredése |
||
|
Ezoterikus egy társadalomban az elfogadott normák és magatartási kódex által tiltott cselekedet; néhány írásbeliség nélküli társadalomban a megsértett tabuk miatt a sámánnak "szellemutazásra" kell indulnia, hogy tanácsot kérjen az istenségtől vagy az istenségektől; máskor felajánlásokkal és imádságokkal békítik meg az isteneket Idegen (polinéz - angol) valamely hely vagy tárgy érintésére, valakivel való érintkezésre, valamely szó kimondására stb. vonatkozó szigorú vallási tilalom az ún. természeti népeknél |
||
|
Ezoterikus szentnek tartott állat, tárgy vagy mitikus lény, mely egy klán vagy család egységét szimbolizálja; az amerikai őslakók totemoszlopait faragott vagy élénk színekkel festett totemállatok ábrái díszítik […] Idegen a totemekben való vallásos hit a természeti népeknél; totem – a természeti népektől az ősnek tekintett és ezért vallásos tiszteletben részesített növény vagy állat, ritkán tárgy; totemisztikus (angol) totemre vonatkozó, a totemizmussal kapcsolatos Vallástörténeti (a totem = a fivér vagy a nővér rokona az észak-amerikai indiánok algonkin nyelvjárásában) a primitív vadásztársadalmak jellemző vallási formája, amelynek az a hiedelem az alapja, hogy az emberi közösséget rokoni kapcsolatok fűzik valamely állathoz, növényhez, ritkábban élettelen tárgyhoz (a totemhez), mint a közösség őséhez […] |
||
|
Idegen értelemmel fel nem fogható, a megismerés határain túli, érzékfeletti, nem anyagi; transzcendentális – a tapasztalattól függetlenül létező (I. Kant német filozófus műszava) Latin transcendo – áthág, átlép, átvitt értelemben: áttér valamire, in naves ~ a hajókra átszáll; áthág valamin, átkel, átvitt értelemben: megszeg valamit, megsért Vademecum valamin túlmenő, a közvetlen adotton túlmenő; transzcendencia – olyan szféra, amely túlmegy az immanencián, tehát a hozzáférhetővel, tapasztalhatóval szemben valami nem közvetlenül adott […]; a latin transcendere ('túllép') igéből Vallástörténeti (a transcendere = túlhaladni, meghaladni latin szóból) a végesnek tartott világgal szembeállított, azon túl levőnek tartott végtelen (isten), amelyet a vallási filozófia mindennek az alapjaként tételez |
||
|
Értelmező a társadalmi tudatnak természetfölötti erők és lények létezésébe vetett hiten alapuló formája, illetve az ilyen hittel kapcsolatos megnyilvánulások, tanítások, szertartások rendszere Idegen (latin) religio – vallás, hit Latin religio – kötelezettség; szertartás, vallásosság, áhítat, hit; aggályosság, kétség, lelkiismeret furdalás; babonás félelem, vakhit; vallási vétség, szentségtörés, bűn, átok; valaminek a szent volta; lelkiismeretesség, aggályoskodás; religo – hátraköt; meg-, odakötöz; eloldoz Vademecum az emberi szellem egyik megnyilvánulása formája, mely tartalmában rokon a filozófiával, formájában azonban eltér tőle, mivel nem törekszik tudományos formára, s érvrendszerében az értelem helyett inkább az érzelmi nyomaték, a hit játszik szerepet […] Vallástörténeti komplex társadalmi jelenség, amelyben az emberek egy közössége kapcsolatot létesít valóságosnak, az ember sorsára döntő hatással levőnek vélt természetfölötti erőkkel vagy hatalmakkal, hogy velük szembeni függését kifejezze és egyszersmind befolyásolja azokat […] |
||
|
Ezoterikus természetfölötti erők vagy szellemek varázsigével vagy ráolvasással történő megidézése; a kifejezést általában a fekete mágiára és a boszorkányságra alkalmazzák; varázsló, varázslónő – mágus vagy sámán, aki mágikus varázsigék vagy ráolvasások segítségével szellemeket idéz meg gonosz célokra vagy azért, hogy személyes hatalmát növelje Értelmező
varázs – varázserő, ennek alkalmazása, varázslás;
elbűvölő erő, vonzóerő; mesében, babonában: titokzatos, csodatevő
természetfölötti erő; varázslat – varázslás; ennek
eredménye, hatása; aminek a babona szerint varázsereje van;
varázsló – olyan személy, aki a babona vagy
kezdetleges hit szerint varázsolni tud […] |
||
|
Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont |
||