	Apológia > Vallások > Összehasonlító táblázatok / PDF verzió (118 KB)
	Teizmus, deizmus, ateizmus
	Bevezetés	Mindenkinek van valamilyen világnézete, akár tudatában van ennek, akár nem. A világnézet az a mód, ahogyan valaki a valóságot látja, és ahogyan értelmezi azokat a dolgokat, amelyekkel az életben találkozik. A világnézet alapvetően befolyásolja az ember életét: értékrendszerét, érzéseit, döntéseit, önmagáról és másokról alkotott képét, sorsát. Az egyes világnézetek sok szempontból különböznek egymástól. Összehasonlításuk és értékelésük nem csupán intellektuális feladat, a dolog tétje a valóság megismerése. (Megjegyzés: más szempontokra és az egyes világnézeteken belüli alirányzatokra hely hiányában nem térhetünk ki.)
		1. Teizmus	2. Deizmus	3. Ateizmus
	Isten	egy van, végtelen, személyes, változatlan, tökéletes	egy van, végtelen, személyes, változatlan, tökéletes	nincs
	A világ	a semmiből teremtetett, nem örök	teremtetett, véges / örök	örök / véges, anyagi
	Isten és a világ	a világon kívül és benne is van	a világon kívül van	-
	Csoda	Isten műve, van ma is	nincs / csak annak vélik	lehetetlen, és ma sincs
	Isten és az ember	teremtő és teremtmény; minőségi a különbség	teremtő és teremtmény; minőségi a különbség	-
	Az ember természete	halandó test és a halált túlélő lélek	halandó test és halhatatlan lélek	csak halandó test
	Az ember sorsa	feltámasztatás, isteni ítélet: örök élet / halál	a lélek isteni jutalmazása / büntetése	teljes megsemmisülés, nincs túlvilági számonkérés
	A rossz eredete	szabad választás; a Gonosz hatása	szabad választás, tudatlanság	tudatlanság, mulasztás, nevelési hiba
	A rossz vége	Isten győzi le	az ember legyőzheti	az ember legyőzheti
	Az erkölcs forrása	Isten	a természet	az ember
	Az erkölcs természete	abszolút	relatív	relatív
	A történelem célja	kezdete, vége és célja van	végtelen, célja van	végtelen / véges; céltalan / célját az ember határozza meg
	1. Teizmus	A szó elemei: görög theosz = isten, latin -izmus = elv, tan. Eszerint létezik egy végtelen, örök és változatlan, személyes Isten, aki a látható és láthatatlan világ teremtőjeként és fenntartójaként a világon kívül áll (transzcendencia), és ugyanakkor azt belülről áthatja (immanencia). Isten a világba aktívan és tervszerűen beavatkozik, a természet törvényeit felfüggesztheti (csoda). Jellemét és a lényéből fakadó erkölcsi törvényeket az emberiség számára kinyilatkoztatja (reveláció). Az erkölcsi törvények abszolút érvényűek, az erkölcsi döntéseket Isten az embertől számon fogja kérni. A Gonosz személyes valóság, de csak teremtmény, pusztító hatásának Isten fog véget vetni. A teizmust a júdaizmus, a kereszténység és az iszlám vallja.
	2. Deizmus	A szó elemei: latin deus = isten, latin -izmus = elv, tan. Eszerint létezik egy végtelen, örök és változatlan, személyes Isten, aki a látható és láthatatlan világ teremtője, de a világon kívül áll (transzcendencia), azt belülről nem hatja át. Isten a világot csak elindította, de annak történéseibe nem avatkozik be, vagy csak nagyon ritkán, tulajdonképpeni célja ismeretlen. Isten csak a természeten keresztül nyilatkoztatja ki önmagát és az erkölcs alapjait. Az erkölcsi törvények relatívak, de az erkölcsi döntéseket Isten számon fogja kérni. A gonoszság oka emberi hiba, tudatlanság, de az ember képes előbb-utóbb leküzdeni (utópizmus). A deizmust vallotta pl. Voltaire.
	3. Ateizmus	A szó elemei: görög a- = nélküli (fosztóképző), theosz = isten, latin -izmus = elv, tan. Eszerint nem létezik Isten vagy túlvilág, csak az örök vagy időleges, nem teremtett, hanem önmagát létrehozó és fenntartó anyagvilág. Az ember is pusztán biológiai lény, "Isten" és a túlvilág pedig az ember képzeletbeli teremtménye. A létnek önmagában nincs célja, fő irányítója a véletlen, vagy az embernek magának kell meghatároznia saját célját és a saját kezébe kell vennie a sorsát (utópizmus). Az erkölcsi törvények relatívak, a túlélés érdekében hozott emberi közmegegyezésen alapulnak, amelyeket az ember megfelelő körülmények közt követni képes (humanizmus). Az embert csak ember (vagy saját maga) vonhatja erkölcsi felelősségre. A gonoszság oka emberi hiba, tökéletlenség, tudatlanság vagy neveltetési hiba, de az ember ezeket előbb-utóbb képes lesz kiküszöbölni. Az ateizmust vallotta pl. Marx, Nietzsche, Sartre.
		Következő rész >>> Panteizmus, panenteizmus, ateizmus
Tetejére	Szalai András (cc) Apológia Kutatóközpont