A szkepticizmus (gör. szkeptikosz = ‘vizsgálódó’ szóból) az a nézet, amely szerint az igazság valamivel kapcsolatban nem megismerhető, nem szerezhető róla tudás. Ebben a cikkben elsősorban a világnézetekkel kapcsolatos szkepticizmussal foglalkozunk, bár ehhez szükséges az általánosabb formáiról is beszélni.

A szinkretizmus (gör. szünkrétiszmosz ≈ ‘összekeveredés’ szóból) vagy pluralizmus a relativizmussal és a pragmatizmussal egyetértésben hangsúlyozza az emberi nézőpont szerepét a megismerésben, de ebből arra következtet, hogy minden ember igazsága részigazság – a teljes igazságot pedig az rejti, ami ezekben közös, vagy ezek mögött áll.

A relativizmus szerint a világnézetek igazságának kérdése relatív, azaz viszonylagos: csak valamilyen – egyéni, esetleg kultúrához vagy korhoz kötött – nézőponthoz viszonyítva válaszolható meg.

Elveti azt a célt, hogy a tőlünk független, objektív valóságot törekedjünk minél pontosabban leképezni, ehelyett pedig ahhoz köti az igazságot, illetve az értelmességet, hogy egy állítás milyen hatással van vagy lehet ránk.

Az exkluzivizmus az a vallási-világnézeti felfogás, amely szerint (legfeljebb) csak egy világnézet lehet igaz, mivel sok világnézet lényegéhez tartozik, hogy a többivel összeegyeztethetetlen, kizárólagos állításokat tesz.

A szubjektivizmus szerint az életnek van (vagy legalábbis lehet) értelme, de ez nem egy tőlünk független, rajtunk kívül álló dolog. Mi magunk adunk az életnek értelmet azzal, hogy bizonyos dolgokra vágyunk, és vágyaink beteljesedésében örömünket leljük; illetve azzal, hogy terveket készítünk és célokat tűzünk ki magunk elé, majd ezek megvalósítására törekszünk.