1Jn 3:6
Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt.
1Jn 5:18
Tudjuk, ahogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt, aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti.
Probléma
A protestáns és katolikus fordításokból egyaránt úgy tűnik, hogy az, aki Istentől született, vagy Istenben marad, és „nem vétkezik”, sőt, „nem vétkezhet”. Ez a megfogalmazás azonban a magyar olvasónak azt sugallja: újjászületett ember egyáltalán nem vétkezhet. Logikus következtetés, hogy aki mégis vétkezik, az nem ismeri Istent, nem is született újjá. Emiatt egyes hívők kétségbe esnek (azt hiszik, nem is születtek újjá), mások pedig képmutatásba (elhitetve önmagukkal és másokkal, hogy nem vétkeznek). – Kérdés, hogy mi áll az eredetiben?
Fordítás
Görög eredeti: 3:6 Pasz ho enautó menón, úkh hamartanei… 5:18 Oidamen, hoti pasz ho gegennémenosz ek tu theu, úkh hamartanei…
Formális fordítás: 3:6 Mindazok, akik őbenne maradnak, nem vétkeznek állandóan… 5:18 Tudjuk, hogy mindazok, akik Istentől születtek, nem vétkeznek állandóan…
Értelmező fordítás: ue. vagy …nem élnek bűnben (vö. EFO)
Indoklás
Az ukh hamartanei kifejezésben az ukh az igei tagadószó („nem…”), a hamartanó jelentése pedig „vétkezni”.
A görög nyelv azonban ragokkal is ki tudja fejezni azt, amit a magyar csak külön határozószóval: a cselekvés kezdő, folyamatos vagy éppen befejezett módját. Esetünkben a hamartanó „befejezetlen jelen időben” áll (praesens imperfectum), ami nem is annyira az időt, mint a cselekvés általános, folyamatos, ismétlődő módját fejezi ki. A hagyományos fordítás azért hibás, mert hiányos: betoldás nélkül fontos nyelvtani információ vész el (ti. hogy nem vétkezik folyamatosan / állandóan), amit a célnyelv saját nyelvtani eszközeivel kellene visszaadni: a magyar és sok más nyelv esetében határozószóval.
Tehát, aki valóban Istentől született, aki megismerte Istent, és Istenben marad, az nem tud folyamatosan bűnben élni, állandóan vétkezni. Ami korábban „normális” volt, az már baleset, amelyre van orvosság: az őszinteség és a bocsánatkérés (ld. 1Jn 1:5-10).
Istennel élve az ember élete garantáltan megváltozik, és megtanul a kísértésekkel szemben „vigyázni magára” (5:18), de ez időigényes folyamat, amelyre olyan bibliai kifejezések utalnak, mint az érés, növekedés, neveltetés, tanítványság. És mindig van kihez menni bocsánatért, amint maga János írja levele elején (1Jn 1:9).
Más, kapcsolódó szövegek: Róm 5:8 7:7-25 Ef 4:22-24 1Jn 1:10 Jak 4:8