1Kor 2:9
Hanem amint meg van írva: Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.
Probléma
A szöveget a gondolatmenetből kiemelve gyakran idézik temetésen a hívő túlvilági reménységeként, mintha a menny szépségéről szólna, a Jézus által kétezer éve épülő mennyei lakhelyről, vagy az eljövendő új világról – valamiről, ami meghaladja az emberi képzelőerőt. – Kérdés, hogy Pál tényleg erre gondolt, vagy valami mésra?
Értelmezés
Először is, a 9. vers ószövetségi idézet: „Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna Isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért” (Ézs 64:3).
Másodszor, Pál apostol a korinthusiaknak ír, akik azt tapasztalták, hogy a helyi zsidók és görögök számára Krisztus evangéliuma bolondság. A zsidók felhatalmazást igazoló jelet követeltek, a görögök pedig retorikailag jól felépített filozófiát (1:18,22-23). Pál azonban csak Krisztus keresztjéről volt hajlandó prédikálni, és a Krisztus Lelkének bizonyító erejére hagyatkozott (2:1-5).
Krisztus kereszthalála azonban, mint megoldás a bűnök bocsánatára, nem felel meg az emberi elvárásoknak. Ilyesmit ember még nem látott, ilyesmiről még senki sem hallott, ilyesmi senkinek sem jutna az eszébe. Ha e világ fejedelmei Isten titkos bölcsességét felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna keresztre. (2:7-8) Tényleg nincs még egy olyan Isten a vallások világában, aki ilyesmit tenne a benne bízókért.
Alkalmazás
Pál nem a menny minden emberi képzeletet felmúló dicsőségéről ír, hanem Krisztus keresztjének „bolondságáról” (1:22-25), a dicsőség Urának nyilvános kínhaláláról, helyettes áldozatáról.
Az evangélium valóban nem magától értetődő, triviális történet. Ha ember találta volna ki, könnyebben elfogadható és kevésbé felkavaró lenne – de nem az. Szükségszerűségének és logikájának felfogásához, illetve a benne való hithez kinyilatkoztatásra van szükségünk, hogy maga Isten leplezze le előttünk azt, amit tett (ld. 1Kor 2:10-16).