1Pt 2:13-14
Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére.
Probléma
Péter apostol szerint egyrészt „az Úrért” engedelmeskedjünk minden emberi „rendelésnek” (KB), „rendnek” (RÚF), „méltóságnak” (B-D), „hatalomnak” (SZIT) vagy „teremtménynek” (KNV) – a királynak és a helytartóknak egyaránt. – Kérdés, hogy a fordítások miért térnek el ennyire, hol van az engedelmesség határa (vö. ApCsel 5:29), hogyan lehet a király a „legfőbb hatalom”, és hogy a társadalmi „rend” Istentől van (ld. Róm 13:1) vagy csak „emberi”?
Értelmezés
Péter apostol kijelentése a levél 2. fejezetének gondolatmenetébe van ágyazva, a mondat fordítása és értelmezése a szövegkörnyezettől függ.
Először is, Pál apostolhoz (ld. Róm 13) hasonlóan olyanoknak ír, akik – Isten választott népeként mint királyi papság és szent nemzet – az evangéliummal szemben elutasító társadalmi közegben élnek (2:4-10), és e világban csupán „migránsok” [paroikosz = idegen, jövevény, értsd: más állampolgárságú, vö. Fil 3:20; parepidémosz = jöttment, értsd: átmenetileg valahol tartózkodó, vö. 1Pt 1:17).
Egykor ők sem voltak Isten népe, de azzá lettek Isten irgalmából (2:10). Ezért arra kéri őket, hogy tartózkodjanak a lélekre káros szenvedélyektől (2:11), és éljenek a népek között olyan becsületben, hogy ha gonosztevőként rágalmaznák őket, jótetteik láttán inkább Istent dicsérjék „a meglátogatás napján” (vsz. amikor ők is találkoznak Istennel).
Ezután írja Péter, hogy engedelmeskedjenek a királyoknak és helytartóknak, vagy ahogy először fogalmaz: paszé anthrópiné ktiszei = „minden emberi hatóságnak”.
Az eltérően fordított 3. szó, a ktiszisz igei gyökere a gazdag jelentésű ktizó = „teremteni, alkotni, létrehozni, létesíteni; lakhatóvá tenni, benépesíteni, berendezni”. Ha Isten hoz létre valamit, akkor a ktiszisz jelentése „teremtés” (folyamata vagy eredménye). Ha olyasmiről van szó, amit az ember hozott létre – mint esetünkben –, akkor a ktiszisz jelentése „létesítmény, intézmény, hatóság”, tehát a törvényhozó és végrehajtó hatalom, azaz „(állam)rend” (vö. RÚF).
Péter tehát az államhatalom két fő szintjére gondol: a király [baszileosz] a „legfelsőbb” [hüperekhosz] – magyarul „fels(ős)ég” –, és alatta van a sok helyi rendfenntartó „vezető”, azaz római „helytartó” [hégemón]. Ez utóbbiakat Pál és Péter szerint is azért küldték ki az uralkodók, hogy a gonosztevőket megbüntessék, és a jótevőket megjutalmazzák. Az embereket ugyanis időnként meg kell védeni más emberektől, illetve a társadalomnak értékelnie kell azokat, akik sokat tesznek érte, érdek nélkül, önként, szabadon (2:16). Isten pedig azt akarja, hogy a hívők a rágalmazók száját jótettekkel fogják be (2:15).
Alkalmazás
Péter szerint tehát az államrend összes szintjének engedelmeskedni kell, legyen bár király vagy helytartó. Ez a rend azonban nem azért „emberi”, mert „csak” emberi, vagy „emberi eredetű”, hanem mert a társadalom emberekből áll.
Péter nem mond ellent Pálnak, csak érvelés közben mást tartanak szem előtt. Pál azért állítja a társadalmi rend isteni eredetét, mert az ellene való lázadás gondolatát akarja kizárni, ezért fenyegeti Isten ítélete az anarchistát (Róm 13:2). Péter is a társadalmi rend összes szintjének való engedelmességet az Úr miatt tanítja, azzal a hangsúllyal, hogy a társadalmat emberek alkotják, és az embereket kell szolgálnia. Ezért Pál (Róm 13, 1Tim 2) és Péter (1Pt 2) közös tanítása, hogy az egyházzal szemben ellenséges társadalomban élve az emberek előítéleteit, rágalmait, ellenségességét csak a hívők magatartása tudja megváltoztatni: ennek egyik eleme a társadalom vezetőinek való engedelmesség, másik eleme az emberek önzetlen szolgálata, egymás szeretete, és mindenki tisztelete (2:17).