Ne borral, hanem a Lélekkel teljünk meg?

Ef 5:18
Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel. 

Probléma

A legtöbb fordításból úgy tűnik, mintha Pál apostol a bor helyett a Szentlélekkel való „beteljesedésre” (KB, ÚRK), „betelésre” (ÚFO, RÚF, KNV, SZIT, EFO) vagy „eltelésre” (B-D) buzdít. Egyeseknek az kérdés, hogy vajon mit tehetnének a Lélekkel való betelésért, mások a zsoltárok éneklésétől, dicséretektől és hálaadástól várnak ilyen hatást, ismét mások a felszólító módra hivatkozva („teljetek meg”) számon kérik önmaguktól, illetve másoktól is, hogy tele vannak-e a Szentlélekkel, végül vannak, akik a Szentlélekkel való megrészegülést olvassák ki a mondatból, amolyan legális spirituális kontrollvesztést. – Kérdés, mire gondolt Pál, és mire nem?

Fordítás

Görög eredeti: …alla pléruszthe en pneumati

Formális fordítás: …hanem legyetek (újra meg újra) megtelve a Lélek által…

Értelmező fordítás: …hanem a Lélek által teljesedjetek ki / legyetek teljessé…

Indoklás

Először is, a gazdag jelentéskörű pléroó (betölt, megtelik) ige vonzata (értsd: „amivel” megtelik valami) a magyartól eltérően a görögben birtokos esetbe kerül, és ezt a fordítók máshol mindig figyelembe is veszik (pl. ApCsel 6:3).

Itt azonban a Lélek [pneumaen + részes esetben áll, tehát nem a Lélek az, akivel meg kell telni, hanem „Lélek által” vagy „lelki téren” kell meg-, be- vagy eltelni, illetve be- vagy kiteljesedni.

Nem az a kérdés, mivel legyünk tele: borral vagy a Lélekkel, hanem hogy melyik hogyan hat ránk. Az alkoholban [en oinó] tönkremenés van, a Lélekben [en pneumati] viszont teljesség, kiteljesedés.

A teljes mondat pontosítva: „Ne részegüljetek meg bortól, amiben tönkremenés van, inkább a Lélek által teljesedjetek ki / legyetek teljessé: énekelve egymásnak zsoltárokat, himnuszokat és lelki ódákat, énekelve és zsoltá­rozva szívetekben az Úrnak, hálát adva mindenért…”

Az alkoholtól való függésben az ember tönkremegy, kapcsolatai kiüresednek, a kárt pedig káromkodás követi. A Lélek által azonban ember és ember, illetve Isten és ember kapcsolata teljessé válhat, az e feletti öröm és hála pedig a hívők gondolataiban („szívetekben”) és összejövetelein („énekelve” stb.) is megjelenik.