Egyetemes zsinatok

© dr. Szalai András, Apológia Kutatóközpont (v.2. 2014.07.22.) PDF

A kereszténység közösségteremtő vallás, az Egyház vezetői kezdettől fogva tartottak összejöveteleket, tanácskozásokat (ld. ApCsel 15. fej.), hogy szükség szerint közösen rendezzék a problémákat, illetve együtt lépjenek fel a hamis tanítók ellen. Az apostolok után a helyi egyházak vezetői a püspökök lettek, és az ő összejöveteleiket hívjuk magyarul zsinatoknak.

1. A zsinatokról általában

A magyar „zsinat” szó a görög szünodosz szóból ered (szün = együtt + hodosz = út, ti. „az együtt befutott / közös út”), aminek latin megfelelője a concilium (cum = össze + calare = hívni, azaz összejövetel).

A kereszténység a Római Birodalomban 313-ban elfogadott vallás lett, és a püspö­­kök (görög episzkoposz = felügyelő) bizonyos eretnekségek terjedése miatt, illetve a minden egyházat érintő szervezeti kérdések megtárgyalása érdekében egy olyan egyetemes (ökumenikus) zsinat összehívása mellett döntöttek, amelyen a Birodalom egész területén szétszórt egyházak küldöttei részt vehetnek. Indítványukat Constantinus támogatta, és ezzel az első egyetemes zsinatot hiva­ta­losan is összehívta.

A zsinatokat elsősorban helyi (regionális) vagy egyetemes (ökumenikus) jelentőségük alapján különböztetjük meg. Az „egyetemesség” azt jelenti, hogy a zsina­ton tárgyalt tanbeli és szervezeti kérdések túllépték a helyi jelentőséget, hogy a kor legfontosabb tartományi gyülekezetei mind vagy nagyrészt képviseltették magukat, illetve hogy a zsinat határozatait az egyház köztudata utólag mindenhol elfogadta. A zsinatok szükség szerint kiegészítették a meglevő hitvallásokat, egyút­tal elítéltek eretnekségeket, illetve mértékadó szervezeti szabályzatokat hoztak (ún. kánonok; a nyugaton 1179-től ún. capitulumok, azaz fejezetek, később dokumentumok). A zsinatok határozatait ugyan a püspökök hozzák, de a helyi gyülekezetek elfogadása (recepció) érvényesíti.

A katolikus egyház napjainkig összesen huszonegy zsinatot tart egyetemesnek, az ortodox egyházak csak az első hét ókori zsinatot, és csak ezek tanítását fogadják el; a miafiziták csak az első hármat, a nesztoriánusok pedig csak az első kettőt fogadják el. Az evangélikus, a református, az anglikán és a metodista, illetve a bap­tista, pünkösdi és más kisegyházak rendszerint az első négy ökumenikus zsinat­nak tulajdonítanak nagy jelentőséget, saját hitvallásaik is ezekre épülnek. Valóban egyetemesnek tekinthető keresztény zsinat 787 óta nem volt, de minden keresztény reménysége, hogy kerül még rá sor.

2. Az ókori és a kora-középkori egyetemes zsinatok

Hivatalos összehívójuk, a résztvevők száma, és a legfontosabb tárgyalt témák (hit­vallások, elítélt eretnekségek, rendelkezések)

I. Egyetemes (Nikaiai / Nicaeai) Zsinat (325) – összehívta: Constantinus császár, résztvevők: 318 püspök; elítélt eretnekség: arianizmus, modalizmus, nova­tia­nizmus; hitvallás: az apostoli hitvallás kiegészítése, homoúsziosz formula; 20 kánon.

II. Egyetemes (Konstantinápolyi) Zsinat (381) – összehívta: I. Theodosziosz császár, résztvevők: 150 püspök; elítélt eretnekség: apollinarizmus, makedonianiz­mus, modalizmus, markellianizmus; hitvallás: a nikaiai kiegészítése (Szent­lélek istensége); 4 kánon.

III. Egyetemes (Epheszoszi / Efezusi) Zsinat (431) – összehívta: II. Theodo­szi­osz császár, résztvevők: 200 püspök; elítélt eretnekség: nesztorianizmus, pelagi­anizmus; hitvallás: theotokosz cím; 9 kánon.

IV. Egyetemes (Khalkedóni / Kalcedoni) Zsinat (451) – összehívta: Markia­nosz császár, résztvevők: 630 püspök; elítélt eretnekség: monofizitizmus; hitvallás: diofizita formula; 28 kánon.

V. Egyetemes (II. Konstantinápolyi) Zsinat (553) – összehívta: Justinianus császár, résztvevők: 150 püspök; elítélt eretnekség: az antiókhiai iskola nesztoriánusnak bélyegzett három tanítója („három fejezet”), az órigenizmus (Evag­riosz); hitvallás: theopaszkita formula; – kánon.

VI. Egyetemes (III. Konstantinápolyi) Zsinat (680-681) – Összehívta: III. Con­stantinus császár, résztvevők: 174 püspök; elítélt eretnekség: monotheletizmus; – kánon.

Ún. „Ötöd-hatodik” (Penthekté / Quinisexta) Egyetemes Zsinat, Konstanti­ná­poly (691-692) – összehívta II. Justinianus császár, résztvevők: 227 püspök; elítélt eretnekség: – ; hitvallás: – ; 102 kánon.

VII. Egyetemes (II. Nikaiai / Nicaeai) Zsinat (787) – összehívta: Eiréné csá­szár­nő és VI. Constantinus, résztvevők: 300/367 püspök; elítélt eretnekség: ikonoklazmus (képrombolás), ikonolátria (képimádat); hitvallás: képtisztelet értelmezése és szabadsága; 22 kánon.
 

Nyugati (katolikus)	Keleti (ortodox)
(8. Egyetemes Zsinat) IV. Konstantinápoly (869-870) – I. Baszileiosz császár és II. Hadrianus pápa; tárgyalt témák: a bolgár misszió során kialakult ellentétek; a Phótiosz-szkizma megszün-tetése; a nikaiai-konstantinápolyi hitvallás változatlan megőrzése (Filioque nélkül); a Róma általi kiközösítés elfogadása Konstantinápolyban és fordítva; pápai primátus elfogadtatása (a patriar-chátusok hierarchiája: Róma, Konstantinápoly, Alexandria, Antiókhia, Jeruzsálem); 27 kánon.
(9.) I. Laterán (1123) – II. Callixtus; tárgyalt témák: az 1222-es Wormsi Konkordátum meg­erősítése az invesztitúra ellen; 25 kánon (pl. a kereszteseknek az ideig tartó büntetések elen­gedése).
(10.) II. Laterán (1139) – II. Ince; tárgyalt témák: a Gergely-reform folytatása, II. Anaklé­tosz ellenpápa szkizmájának elítélése; 30 kánon (pl. simonia, uzsora ellen).
(11.) III. Laterán (1179) – III. Sándor; tárgyalt témák: kétharmados pápaválasztás; 27 fejezet.
(12.) IV. Laterán (1215) – III. Ince; tárgyalt témák: katharok, albigensek és Joachim da Fiore elítélése, misetan: transsubstantiatio, évenkénti gyónás és áldozás előírása; 70 fejezet.
(13.) I. Lyon (1245) – IV. Ince; tárgyalt témák: II. Frigyes trónfosztása; 22 fejezet.
(14.) II. Lyon (1274) – X. Gergely; tárgyalt témák: a konklávé rendje; unió a görög egyházzal; keresztes hadjáratok; 31 fejezet.
(15.) I. Vienne (1311-1312) – V. Kelemen; tárgyalt témák: a templomos rend feloszlatása, szegénység és egyházreform.
	(9. Egyetemes Zsinat) Konstantinápoly (1341, 1349, 1351) – tárgyalt témák: Kalábriai Bar-laam tanításának elítélése; Isten lényegének és energiáinak viszonya körüli tévtanok elítélése.
(16.) Konstanz (1414-1418) – három ellenpápa szkizmájának elítélése: V. Márton pápa megvá­lasztása (1417); tárgyalt témák: szkizmatikusok és Jan Hus elítélése, a zsinat fősége a pápa felett, a zsinatok rendszeresítése.
(17.) Basel-Ferrara-Firenze (1431-1444) – IV. Jenő; uniós tárgyalások a görög, örmény és jakobita egyházzal; tárgyalt témák: pápai primátus, Filioque, purgatórium (1439-től a távozó ortodoxok nélkül).
(18.) V. Laterán (1512-1517) – II. Gyula, X. Leó; tárgyalt témák: a pisai szakadár zsinat elítélése, minden  emberi lélek halhatatlansága, a „kettős igazság” elvének elvetése, egyházreform.
(19.) Trentó / Trient / Trident (1545-1563) – III. Pál, III. Gyula, IV. Piusz; tárgyalt témák: a reformáció elítélése, Írás és hagyomány viszonya, áteredő bűn, megigazulás, szentségek, szentek tisztelete, egyházfegyelmi reformok.
	Összortodox Zsinat, Jeruzsálem (1583) – tárgyalt témák: római tanok elítélése: a Filioque, a pápa mint az egyház feje, kovásztalan kenyér használata miséhez, purgatórium, Gergely naptár.
	Összortodox Zsinat, Jeruzsálem (1672) – tárgyalt témák: Cyril Lukaris protestáns tanainak elítélése (deuterokanonikus iratok, megigazu­lástan, embertan).
(20.) I. Vatikán (1869-1870) – IX. Piusz; tárgyalt témák: hit és racionalizmus, pápai jurisdikciós primátus, ex chatedra pápai tévedhetetlenség.
	Összortodox Kongresszus, Konstantinápoly (1923) – tárgyalt témák: a helyi egyházak felhatalmazása a megreformált Julianus-naptár használatára.
(21.) II. Vatikán (1962-1965) – XXIII. János, VI. Pál; tárgyalt témák: kinyilatkoztatás, egyház a világban, liturgikus reform, papság, ökumené, vallásszabadság (16 dokumentum).