Exkluzivizmus

© Békefi Bálint, Apológia Kutatóközpont (v.1. 2023. augusztus 16.) PDF

Az exkluzivizmus az a vallási-világnézeti felfogás, amely szerint (legfeljebb) csak egy világnézet lehet igaz, mivel sok világnézet lényegéhez tartozik, hogy a többivel összeegyeztethetetlen, kizárólagos állításokat tesz. Az exkluzivizmus így tekinthető a szinkretizmus ellenpárjának. A világnézetek igazságával kapcsolatos exkluzivizmus nem vonja magával szükségszerűen az üdvösséggel kapcsolatos exkluzivizmust – ti. hogy csak az igaz (vagy a legigazabb) világnézet követői üdvözülnek –, de a másik irányban nehezebb tagadni az összefüggést.

Nevek és változatok

Gyakorlatilag minden vallásnak és egyéb világnézetnek van exkluzivista változata – itt csak a legfontosabbak közül említünk néhányat.

Ábrahámi vallások. A nagy monoteista vallások – judaizmus, kereszténység, iszlám – hagyományosan exkluzivista álláspontot foglalnak el a világnézeti igazsággal kapcsolatban: csak az ÚR, Izrael Istene igaz és imádatra méltó Isten; Jézus Krisztus az egyetlen út az Atyához; egyedül Mohamed tanítása közvetíti megbízhatóan Allah akaratát.

Buddhista exkluzivizmus. Bár a buddhizmust gyakran a vallási toleranciával és elfogadással hozzák kapcsolatba – nem is alaptalanul –, főbb irányzataiban mégis felfedezhető a kitüntetettség gondolata. A théraváda buddhizmus szerint például azok az irányzatok, amelyek nélkülözik a „nemes nyolcrétű ösvényt”, nem nyújtanak lehetőséget a megvilágosodásra. A buddhizmus másik fő irányzatához, a mahájánához tartozó „tiszta föld-buddhizmus” szerint pedig Amitábha Buddha segítségül hívása páratlan segítséget jelent a túlvilági újraszületéshez.

Modernizmus. Bár a felvilágosodás sok kételkedést és megkérdőjelezést szült, egyik gyümölcse mégis egy olyan vallástalan világnézet, amely roppant optimista az ember arra irányuló képességével kapcsolatban, hogy megismerje a tőle független, objektív igazságot. Ez a világnézet – nevezzük modernizmusnak – határozottan hirdeti saját (tudományos, filozófiai, erkölcsi) felfedezéseinek helyességét, és amikor olyan közösségekkel, társadalmakkal találkozik, amelyek ezeket nem látják be, úgy véli: meggyőzésre, felvilágosításra szorulnak.

Érvek

Összeegyeztethetetlen világnézetek. A legalapvetőbb érv az exkluzivizmus mellett az, hogy központi kérdésekben sok világnézet ellentmond egymásnak. Az iszlám szerint Istennek fiút tulajdonítani megbocsáthatatlan bűn; a kereszténység szerint ugyanez az üdvösséghez vezető út. A zsidóság szerint Isten egy személy; a kereszténység szerint Isten Szentháromság. A materialisták szerint a valóság alapja értéksemleges; az egyistenhívők szerint jó; a dualista (pl. zoroasztriánus és manicheus) világnézetek szerint pedig a jó és a rossz egyformán alapvetők. A buddhisták és az ateisták szerint a végső valóság személytelen; a teisták és egyes posztmodern gondolkodók szerint személyes. Nem úgy tűnik, mintha a különbségek csak felszínesek volnának, és mély egyetértést rejtenének.

Kizárólagos állítások. Ha egy világnézet azt állítja egy tanításáról, hogy az nélkülözhetetlen az igazság megismeréséhez, azzal még akkor is kizárja a rivális világnézeteket, ha nem áll kimondott ellentmondásban velük (tehát szigorúan véve nem összeegyeztethetetlenek). Például, ha Jézus azt állítja, hogy ő az egyetlen út az Atyához (János 14,6), az kizárja a hinduizmus legitimitását, noha az nem tagadja Jézus állítását – hiszen (többségében) nem is tud róla.

Ellenérvek

A helyes világnézet megtalálásának nehézsége. Ha az exkluzivizmus igaz, akkor az emberek nagy többsége téves világnézetet fogad el, hiszen egyik sem élvez többséget. Ennek fényében viszont bizonyos szempontból kicsiny esélyünk van arra, hogy a helyes világnézet mellett kössünk ki. Ez a felismerés arra késztethet, hogy kételkedjünk saját világnézetünkben – tehát az exkluzivizmus szkepticizmushoz vezethet. Ez azonban csak valamiféle „világnézetek feletti”, semleges perspektívából szükségszerű. Több világnézet – köztük a kereszténység – tanításának ugyanis része az, hogy igazságát csak bizonyos utakon lehet belátni, és nem mindenki ismeri fel. Ha valaki egy ilyen világnézet igazságáról meggyőződik, pusztán az, hogy kisebbségben találja magát, nem kell, hogy elbizonytalanítsa.

Erőszakos és intoleráns következmények. A világnézetekkel kapcsolatos exkluzivizmus a történelem során sok erőszakot és elnyomást szült. Példaként említhetők mind a legtöbb világvallás történetében előforduló vallásháborúk, mind a – vallásos és szekuláris világnézetekre egyaránt jellemző – lelkiismereti szabadságot korlátozó vagy sértő politikai berendezkedések. A kritikusok szerint ez érv az exkluzivizmus feladására. Azonban belátható, hogy e káros következményekből (amelyek kétségkívül rossz fényt vetnek az adott világnézetre) nem következik, hogy az exkluzivizmus hamis lenne.

Keresztény értékelés

A Biblia világosan tanítja, hogy Isten az ószövetségi korban a zsidóknak különleges módon nyilatkoztatta ki magát (5Móz 4,32–25), Jézus pedig megtestesülésével egyedi módon ábrázolta ki Istent és tanította az Ő igazságait (János 1,14–18). Azok a vallások, amelyek Isten ó- és újszövetségi kinyilatkoztatását nem ismerik vagy tagadják, legfeljebb részigazságokat tartalmazhatnak. Az evangéliumtól független spirituális élményeknek és tanításoknak megtévesztő és gonosz háttere lehet (Kol 2,8; 1Tim 4,1; 1Jn 4,1–3), az okkult gyakorlatokat pedig Isten mélyen elítéli (5Móz 18,9–12). Az Ószövetség a környező népek isteneit bálványoknak nevezi (Zsolt 96,5), ahogyan Pál apostol is (1Kor 8,4–6; 10,19–20) – de úgy tűnik, ő a görög vallásosságban talált elismerésre méltó elemet (ApCsel 17,22–23). A Biblia komplex módon mutatja be a kinyilatkoztatás nélküli, önálló istenkeresést. Isten természete megismerhető a teremtett világból (Zsolt 19,1; Róm 1,19–20), az emberi szív pedig az örökkévalóság reménységét és az erkölcsöt tárja fel az ember számára (Préd 3,11; Róm 2,15). A bűntől megromlott ember azonban ezeket hajlamos elferdíteni, bálványimádáshoz és erkölcstelenséghez fordulva (Róm 1,21–32; Ef 4,17–19). Nehéz tehát általánosságban megmondani, hogy a bibliai kinyilatkoztatást nélkülöző világnézetek milyen mértékben hordoznak igazságokat, és milyen mértékben fordulnak el azoktól. Ilyesmit csak alapos összehasonlító tanulmány eredményeként lehet kijelenteni, végső ítéletet pedig egyedül maga Isten mondhat.