Pál apostol: az első stigmatizált?

Gal 6:17
Ezentúl senki se okozzon nekem fájdalmat, mert én Jézus bélyegeit hordozom a testemen!

Probléma

Pál apostol ennek a nehéz levélnek a végén arra kéri a galáciaiakat, hogy ne okozzanak neki „fájdalmat” (ÚFO, RÚF), vagy „kellemetlenséget” (SZIT, KNV), mert „Jézus bélyegeit” (ÚFO, RÚF) vagy „Jézus jegyeit” (SZIT, KNV) hordozza a testén. Így is van elég baja (ti. a bélyegek), ha lehet, ne fokozzák a tévtanaikkal. A Jézus „bélyegei” vagy „jegyei” kifejezés mögött a görög sztigmata szó áll, ezért úgy tűnhet, mintha Pál apostol lett volna az első a „stigmatizált”, Jézus sebeit a testükön reprodukáló katolikus szentek közül. – Kérdés, hogy Pálnak a fájdalomból vagy a kellemetlenségekből van elege, és hogy mit értett Jézus „stigmái” alatt?

Fordítás

Görög eredetiTu loipu kopusz moi médeisz parekhetó. Egó gar ta sztigmata tu Iészu en tó szómati  mu basztazó.

Formális fordítás: Ezentúl senki se okozzon nekem kellemetlenséget, mert Jézus bélyegeit hordom a testemen.

Értelmező fordítás: A továbbiakban senki se zaklasson engem, mert Jézus bélyegeit hordom a testemen!

Indoklás

A mondat első felében a görög koposz jelentése nem „fájdalom”, hanem fáradság, munka, nehézség, kellemetlenség, probléma – esetünkben akár zaklatásként is fordítható: „Ezentúl senki se zaklasson engem” (ld. Varga Zsigmond, Simon Tamás László).

A mondat második felében található görög sztigma (többes száma: sztigmata) az egész Újszövetségben csak itt fordul elő. A szó a sztizó („szúrni”) igéből származik, alapvetően szúrásra, szúrt sebre vagy pontszerű jelre utalt. Az ókori görög-római kultúrában egyrészt a vallási hovatartozásra utaló tetoválást jelölte, ezért van, aki erre hivatkozva tartja elfogadhatónak, sőt, hitvallásnak a keresztény ihletésű tetoválást (ld. koptok). A szó másrészt állatra sütött billogot, rabszolgákra sütött tulajdonosi bélyeget vagy szégyenfoltot jelentett, és Pál erre is gondolhatott: „…mert én mint Jézus rabszolgája az ő bélyegeit hordozom a testemen!” (Simon Tamás László).

Megjegyzendő, hogy a sztigma szó itt többes számban áll, ezért az egyszeri billogozás okozta „bélyeg”, vagy az átvitt értelmű „megbélyegzés” és „szégyenfolt” helyett fizikai sebekre is utalhat, például a galáciai (lisztrai) megkövezésekor szerzett sérüléseire (ApCsel 14:19), de egész „halálközeli” élményekkel járó szolgálatára is, hiszen Krisztusért vállalt szenvedéseiben Krisztus szenvedéseinek folytatását látta (2Kor 1:5 4:10-12 Kol 1:24 Fil 3:10 Ef 3:13).

Nem valószínű tehát, hogy Pálon a Megfeszítettel történő lelki azonosulás okozta pszichoszomatikus tünetek vagy katolikus értelemben vett stigmák jelentek volna meg. A sztigma tetoválásra, billogozásra, szégyenfoltra utal, tehát külső behatásra, és nem vérző sebek belülről való megjelenésére a testen, ráadásul a „stigmatizáció” mint vallási jelenség Assisi Szent Ferenc (1224) előtt ismeretlen volt.