Bűnös kezek, kétlelkű szívek?

Jak 4:8
Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek!

Probléma

Jakab levele egy rengeteg kísértéssel küszködő közösségnek íródott, és ez az egyetlen mondat az egész Újszövetségben, ahol hívők – az eredeti szöveg szerint is, nem csak fordítási hibából – „bűnösök”-nek vannak nevezve. Ezért viszont sokak számára hivatkozási alapul szolgál ahhoz a meggyőződéshez, miszerint a hívő ember „egyszerre igaz és bűnös”. – Kérdés, hogy vajon Jakab számára is normális állapot-e, ha hívők bűnösök és kétlelkűek?

Értelmezés

A Jak 4:8 tehát a címzetteket, akik különben nyilvánvalóan hívő emberek, egyfelől bűnösöknek [hamartóloi], másfelől kétlelkűeknek [dipszükhoi] nevezi. A „bűnös” [hamartólosz] kifejezést az Újszövetség sehol sem használja a Krisztusban hívőkre (ld. a témához kapcsolódó szövegek elemzését). A „kétlelkű” [dipszükhosz] szót is csak Jakabnál olvashatjuk, itt a 4:8-ban és egyszer az 1:8-ban. A „kétlelkű” szó a nem-keresztény görög irodalomban ismeretlen, és az Ószövetség görög fordításában (Septuaginta, LXX) sem fordul elő, ezért valószínűleg Jakab által alkotott kifejezés. Formális fordítása „kétlelkű” [di = „kettős” + pszükhé = „lélek”], a szövegkörnyezet alapján pedig „kételkedő, ingadozó, kétfelé hajló”.

Az 1:8 szövegkörnyezete, hogy a kísértések és hitpróbák közbeni kitartás jellemfejlesztő hatású (1:2-4), ehhez bölcsesség szükséges, azt pedig Istentől lehet kérni (1:5-8). „De hittel kérje, semmit sem kételkedve”, mert aki olyan, mint a tenger hulláma, amit ide-oda hajt a szél (a kételkedés képe), az ne higgye, hogy bármit kaphat az Úrtól. Jakab szerint abban kételkedni, hogy Isten „készségesen és szemrehányás nélkül” ad bölcsességet a kísértésekkel szembeni harchoz, jellembeli probléma: az ilyen ember „kétlelkű [dipszükhosz] és „minden útjában állhatatlan” [akatasztatosz en paszaisz hodoisz autu]”.

4:8 címzettje is egy önző, irigykedő, viszálykodó, a bűn iránt érzéketlen, engedetlen, egymástól és Istentől eltávolodó, ugyanakkor felfuvalkodott közösség (ld. 4:1-10). Itt már nem csupán az Isten segítségében való kételkedésről van szó, hanem bűnök soráról: az Isten és a világi értékrend, a hamis énkép és a valóság, az eltorzult kapcsolatok és a szeretet világa közötti ide-oda hányódásról. Nem csupán kételkednek, hanem kétfelé húz a szívük. Ezért kellene a bűnöket felismerni, azoktól elhatárolódni („Tisztítsátok meg a kezeteket!”), illetve a gondolataikat, értékrendjüket helyre tenni („Szenteljétek meg a szíveteket!”).

Alkalmazás

Jakab számára a bűnök miatti kétlelkű állapot nem normális állapot. A közösség bűnei nyilvánvalók, ezért mély bűnbánatra, őszinte megalázkodásra, Istenhez és egymáshoz való közeledésre van szükségük.

Jakab az 1:8-ban olyanokat nevez kétlelkűnek, akik a kísértésekben elbukva valamit nehezen hisznek el: hogy a kísértéssel szemben Istenre van szükségük, hogy ehhez Odafentről kell bölcsesség, hogy Isten képes és akar is nekik bölcsességet adni, vagy hogy így az őket érő próbák éppen a javukra válhatnak. A 4:8-ban viszont olyanokat nevez kétlelkűnek és bűnösnek, akik nincsenek tudatában az állapotuknak, még büszkék is arra, amit tesznek. Ezért nevezi őket annak, amik, de a jó hír, hogy még ők is visszatérhetnek Istenhez és egymáshoz.

Ma sajnos túl sok hívő tartja magát eleve „bűnös”-nek (ez az identitása), azt hiszi, lelkében még mindig az „óember” és az „újember” viaskodik egymással, így a kísértésekkel szemben is állandóan elbukik. Egyáltalán nem büszke magára, és kérdés, hogy alázata mit tükröz inkább: a kísértésekkel és önmagával szembeni tehetetlenségét (bűntudatot), vagy az Isten bölcsességére való ráutaltságot (gyengeség-tudatot)? Amit tart magáról (ő bűnös), azt is tapasztalja (állandóan vétkezik), és bibliafordítási hibák is ebben a körben tartják: „egyszerre igaz és bűnös” állapotát igazolják. Hiszi, hogy Isten igaznak nyilvánította, de tudja, hogy nem él igaz emberként. Ez a frusztrált, tudathasadásos állapot is egyfajta „kettős lelkűség”, ezért muszáj végiggondolni ezeket a szövegeket és az identitásunkat Krisztusban.

Más, kapcsolódó szövegek: Róm 5:8 7:7-25 Ef 4:22-24 1Jn 1:10 3:6 5:18