Jel 3:15-16
Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.
Probléma
Krisztus hét kis-ázsiai gyülekezetnek írt levele közül az utolsó a laodikeai gyülekezethez írt. Az idézett mondatokat gyakran értelmezik úgy, mintha a tanítványság hőfokozati skálájáról szólnának: a forrótól a langyoson át a hidegig. E szerint ideális esetben forrók vagyunk (lángolunk az Úrért), de még ha hidegek (elutasítók) vagyunk is az Úr iránt, az is jobb, mintha langyosak lennénk („se íze, se bűze” kereszténység). – Vajon erre gondoltak a laodiceaiak is?
Értelmezés
Ennél a szövegnél sokat segít az értelmezésben a régészet és a kultúrtörténet. A kis-ázsiai Laodikea városát Kr.e. 3. században alapították, a kereskedelmi utak mellett feküdt, így gyorsan meggazdagodott. Híres volt bankjáról, a helyi fekete gyapjúról, illetve orvosi iskolájáról és az itt gyártott szemkenőcsről. A Kr.u. 60-as földrengés után a büszke város visszautasította a szenátus segélyét, és önerőből újjáépült.
E gazdag frígiai városnak csak egy problémája volt: nem volt saját vízforrása. Ezért Kolosséból vízvezetéken át hideg vizet, Hierapoliszból pedig forró vizet hozattak, de mire a hideg és a forró víz a városba ért, mindkét csőben langyos víz folyt.
Krisztus a hét levél közül ebben fogalmaz a legkeményebben, és olyan képeket használ, amelyeket a helyiek azonnal értettek.
- Uruknak pedig az volt a véleménye róluk, hogy pontosan olyanok, mint a város, amelyben élnek: langyosak, mint a helyi víz. Krisztusnak bármelyik jobb lenne: a kolosséi hideg víz frissessége vagy a hierapoliszi hőforrások gőzölgő vize, de a langyos vizet egyszerűen ihatatlannak tartja (3:15-16).
- Feddését így folytatja: gazdagnak hiszik magukat, pedig valójában nyomorultak; ruhát és szemkenőcsöt exportálnak másoknak, pedig ők maguk mezítelenek és vakok (3:17-18).
Alkalmazás
Mire gondolhatott tehát Krisztus, amikor a laodikeai közösséget langyosnak nevezte? A szövegből azt látjuk, hogy végig az önelégültségüket tárja eléjük (3:17-18), ami olyan fokú, hogy undor fogja el tőle (ezért köpi ki, ld. 3:16), és kívülállónak érzi magát (ezért kopogtat náluk, ld. 3:20). Látni kell azonban, hogy azért fogalmaz ilyen keményen, mert féltőn szereti őket, és a visszatérésükre vár (3:19), sőt, közös győzelemre (3:20).
Krisztus azért sem beszélhet itt „a hitélet három hőfokáról”, mert az önelégült hitélet langyossága helyett vágyik a helyiek hideg (frissen buzgó?) vagy forró (mészhegyeket is feloldó?) vizű hitéletére: „Bárcsak hideg volnál, vagy forró!”
A mi kultúránkban a hidegség jelenthet elutasítást vagy közönyt, a langyosság pedig félszívűséget vagy az odaszántság hiányát. Krisztus azonban az 1. századi laodikeaiakat az ő mindennapjaik tapasztalatával akarta megszólítani: bár lennének olyanok, mint a hideg víz, ami felfrissít, vagy mint a hévíz, ami mindent felold, megtisztít! A langyos vizet ugyanis kultúrától függetlenül mindenki kiköpi.