Jn 14:1
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!
Probléma
Jézusnak ez a kijelentése az utolsó vacsorán hangzott el, és a tanítványokat arra buzdítja: higgyenek Istenben, és higgyenek őbenne. Ebből a megfogalmazásból egyesek ebből azt a következtetést vonják le, hogy Jézus különbséget tesz Isten és önmaga között, tehát nem tartotta magát Istennek. Mivel János evangéliuma – és az egész Újszövetség – állítja Jézus istenségét, kérdés, hogy miért fogalmazott így Jézus?
Fordítás
Görög szöveg: piszteüete eisz ton theon kai eisz eme piszteüete.
Formális fordítás: „Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!”
Értelmező fordítás: „Bízzatok az Istenben, és bennem is bízzatok!”
Indoklás
Az itt álló görög pisztein ige alapjelentése: bízni, bizakodni, meggyőződve lenni; tárgyas igeként, illetve eisz + tárgyesettel, mit itt: valakiben hinni,, benne megbízni, felőle meggyőződve lenni, az illetőre önmagát rábízni.
A Jn 14:1 esetében a pisztein jelentésköréből a „hinni benne” (felőle meggyőződve lenni) és a „bízni benne” (rábízni magukat) is megfelelő, de a bizalomra buzdítás jobban megfelel a szövegkörnyezetnek, a jelenetnek, amelyben elhangzik.
Jézus szavai ugyanis az utolsó vacsorán, a búcsúbeszéd közben hangzottak el, miután a 13. fejezetben tanítványainak bejelentette, hogy (1) valaki közülük elárulja a hatóságoknak, és (2) Péter is nemsokára meg fogja tagadni. Tudta, hogy megrémültek, és elsősorban saját magukat féltik. Ezért így folytatta: „Ne nyugtalankodjatok szívetekben” (azaz gondolatban), majd hozzátette: „Bízzatok Istenben, és bízzatok énbennem!”
Jézus nem Isten és önmaga között akart különbséget tenni, csupán arra biztatta tanítványait, hogy még ebben a rémisztő helyzetben is bízzanak Istenben, akit ugyan nem látnak, de az Írásokból ismernek, és ezért bízzanak őbenne, akkor is, ha úgy tűnik, hogy ő, a Fiú elárulható, megtagadható, elfogható, megölhető.
Jézus tehát az általános hitük és a közös élményeik alapján kér tőlük meggyőződést, bizalmat, ráhagyatkozást. Ami pedig a kivoltát illeti, arról a továbbiakban is éppen azt fejti ki, hogy aki őt látta, látta az Atyát (14:9), hogy rajta keresztül maga az Atya cselekszik (14:10), mert az Atya őbenne van, ő pedig az Atyában (14:11) stb. Ezért kellene rábízni magukat a Fiúra, és bízni a Fiú ígéreteiben. Akármi jön.