Jn 8:7
Mikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.”
Probléma
Ez a kedvenc evangéliumi jelenetünk, ami ugyan biztosan nem volt János evangéliumának része, de ez az egyetlen bibliai vers, amelyben – legalábbis fordításaink szerint – előfordul a „bűntelen” (SZIT, STL, ÚFO, RÚF, EFO) szó, illetve a „nem bűnös” (KB, ÚRK) vagy „aki bűn nélkül van” (B-D, KNV) kifejezés.
Jézus mondata és viselkedése magyarázatra szorul. Egyrészt a mózesi törvény nem írta elő, hogy csak „bűntelen” ember vádolhat meg valaki mást bűnnel. Ha így lett volna, soha senki sem emelhetett volna vádat valódi bűnösök, bűnözők ellen. Ráadásul a jelenet végén nem ítéli el a házasságtörő nőt, pedig ő is tudja, hogy vétkezett. – Vajon „a bűnösök barátja” enyhíteni akarta a törvényt, vagy felülírta azon az alapon, hogy mindenki bűnös? Konkrétan mit mondott, és mi történt?
Fordítás
Görög eredeti: ho anamartétosz hümón prótosz ep’autén baletó lithon.
Formális fordítás: Aki közületek vétlen, az dobja rá az első követ.
Értelmező fordítás: Aki közületek ártatlan, az dobja rá az első követ.
Szótári adat: az anamartétosz melléknév az Újszövetségben nem fordul elő, csak ebben a szakaszban; az an- fosztóképző és a hamartia vagy hamartéma = „hiba, tévedés, vétek” összetételéből; jelentése a klasszikus görögben „tévedhetetlen, változatlan, hibátlan, ártatlan”.
Etimológiai alapon és a szövegkörnyezet alapján formahű fordítás lehetne a „vétlen”, hiszen a szó mai jelentésköre „vétek nélküli, bűntelen”; az értelmező fordítási lehetőség viszont inkább az „ártatlan”, amelynek jelentésköre tágabb: „másnak kárt, bajt, zavart, sérelmet nem okozó, nem ártó szándékú; erkölcsileg romlatlan, tiszta, vétlen; jogilag nem vétkes.”
Indoklás
A szakasz szerint (8:1-2) Jézus kora reggel a Templom területén egész sokaságot tanít, amikor odavittek hozzá egy házasságtörésen tetten ért asszonyt. Valódi vallásjogi kérdésük nem volt, Jézust csak provokálni akarták (8:5-6). Mivel ezek a férfiak semmiben sem követték az előírásokat, a jelenet több kérdést is felvet.
Például a törvény szerint a házasságtörés mindkét elkövetője büntetést érdemel, nem csak a nő (3Móz 20:10 5Móz 22:22), tehát hol van a férfi? Ha házas volt, és házasságot tört, hol van a férj? Ha nem a férj kapta rajta őket, akkor ki a szemtanú, ki a feljelentő? Egy egész csapat fiatalember és öregúr volt éppen jelen – csak a férj nem tud róla? Miért akarja hirtelen ez a sok férfi ennek a nőnek a halálát? Tettenéréskor a szemtanúnak a bűnt a hatóságnál kellett jelenteni. Az ítéletet is a bíróság hozta, nem egy vándor rabbi, és a bíróság épületében, nem a Szentély területén. Ha halálos ítéletet hoztak, akkor a szemtanúnak kellett az első követ dobni, a megkövezés helyszíne pedig a városon kívül volt. Tehát minek is cibálták ide ezt a nőt? Törvényt enyhítő vagy törvényellenes választ vártak „a bűnösök barátjától”?
Jézus nem is szólt semmit, csak rajzolgatott a porba. Mivel azonban kitartóan faggatták, végül így szólt: „Aki közületek tévedhetetlen / hibátlan / ártatlan, az dobja rá az első követ!” – és rajzolgatott tovább (8:7-8).
Jézus nem bűntelenséget követelt a vádlótól, hiszen akkor soha senkit sem lehetett volna törvény elé vinni, hanem azt, hogy a szemtanú ne bújjon el a tömegben, hanem (1) azonosítsa magát mint feljelentő, (2) és ha már a bíróság helyett iderángatták Jézushoz a nőt, akkor itt és most, mindenki előtt jelentse ki magáról, hogy ő maga tévedhetetlen, hibátlan, ártatlan.
Jézus nem kérdőjelezte meg, hogy mi történt, és nem írta felül a törvényt sem. Tudta, hogy nem erkölcsi indíttatásból vitték oda elé a nőt, hanem azért, hogy őt provokálják. Ha azt remélték, hogy Jézus, „a bűnösök barátja” enyhíti a törvény szigorát, akkor pont az ellenkezője történt: akár az egész életükre gondolt, akár a helyzetre, amelyben minden lehetséges hibát elkövettek, ezek a férfiak nem voltak sem vétlenek, sem ártatlanok. Nem is vitatkoztak vele, és „kezdve a véneken” sorra eloldalogtak (8:9).
Miután mindenki elment, Jézus felegyenesedett, és odafordult a nőhöz: „Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítél el téged?” – „Senki, Uram.” – „Én sem ítéllek el téged. Menj, és mostantól ne vétkezz többé.” Jézus tudhatta, mi történt, de mivel végül is hivatalos vádemelés nem történt, ő sem ítélte el. Figyelmeztette azonban, hogy mostantól van jövője: azt ne tegye tönkre (8:11).