Joseph Smith Jr. a mormon vallás alapító prófétája két látomásra hivatkozott, amelyek alapján 1830-ban „újra megalapította” Jézus Krisztus Egyházát. A mai hivatalos változat szerint az 1820-as Első Látomásban az Atya és a Fiú jelent meg neki, aki elmondta neki, hogy a keresztény egyházak mind tévednek, az 1823-as Második Látomásban pedig Moróni angyal jelent meg neki, aki elvezette a Mormon könyvét tartalmazó aranylemezekhez (1827). Tanulmányunk az Első Látomás körüli kronológiai és tartalmi problémákat tekinti át.

1. A hivatalos változat

A mai hivatalos változat szövege mormon szentírások közül a „Nagyértékű gyöngy” gyűjteményben található, mint „Joseph Smith története” (JST 1:5-25). A magyar fordítás a 2005-ös kiadásból származik (kiemelések SzA).

5 Manchesterbe költözésünk második évében, lakóhelyünkön szokatlan vallási nyugtalanság tört ki. A metodistáknál kezdődött, majd hamarosan átterjedt a vidék minden szektájára. Valóban úgy látszott, hogy az egész vidéket magával ragadta, mivel nagy tömegek csatlakoztak a különböző vallásfelekezetekhez (…) Egyesek a metodista, mások a presbiteriánus, megint mások a baptista hit mellett szálltak síkra. (…)
7 Én akkor tizenötödik évemben voltam. Atyám családját a presbiteriánus hitre térítették (…) 10 E szócsaták és a vélemények vihara közepette gyakran azt kérdeztem magamtól: Mit tegyek? E sok felekezet közül vajon melyiknek van igaza; vagy talán mindannyian tévednek? Ha bármelyiküknek igaza van, melyik az, és hogyan tudhatnám meg? 11 Miközben a hitbuzgó felekezetek versengése által okozott rendkívüli nehézségek miatt gyötrődtem, egy nap Jakab apostol levelét olvastam, az első fejezet ötödik versét, amely így szól: Ha pedig valaki közületek híján van a bölcsességnek, kérjen Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül ad; és megadatik néki. 12 Soha egyetlen szentírásrész sem szólt nagyobb erővel az ember szívéhez, mint akkor ez az enyémhez. 13 (…) mert a különböző szekták vallási tanítói ugyanazon szentírásrészt olyannyira eltérően értelmezték, hogy a kérdésnek a BIblia alapján történő megválaszolásába vetett minden bizalmat megsemmisítettek.
14 Ezen elhatározásommal összhangban, hogy Istentől kérjek, félrevonultam az erdőbe, hogy a próbát megtegyem. Egy csodálatos, tiszta nap reggelén volt ez, ezernyolcszázhúsz koratavaszán. (…) 15 Miután félrevonultam arra a helyre, melyre korábban menni szándékoztam, amikor körbenéztem magam körül, és magamat egyedül találtam, letérdeltem, és elkezdtem Isten előtt feltárni szívem vágyait. Alighogy elkezdtem, amikor nyomban megragadott valamilyen hatalom, mely teljesen erőt vett rajtam, és olyan megdöbbentő hatással volt rám, hogy nyelvem megbénította, és nem tudtam beszélni. Sűrű sötétség gyűlt körém, és egy ideig úgy tűnt számomra, mintha azonnali pusztulásra lettem volna ítélve.
16 (…) a nagy ijedtségnek ebben a pillanatában egy fényoszlopot láttam pontosan a fejem felett, a napnál is ragyogóbbat, mely fokozatosan ereszkedett lefelé, mígnem megpihent rajtam. 17 Amint megjelent, észrevettem, hogy megszabadultam az ellenségtől, mely fogva tartott. Amikor a fény megpihent rajtam, két Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd! 18 (…) Ezért amint magamhoz tértem, hogy beszélni tudjak, megkérdeztem a felettem a fényben álló Személyeket, hogy az összes szekta közül melyiknek van igaza (mert addig még soha nem jutott eszembe, hogy mindegyik téved) – és melyikhez csatlakozzak.
19 Azt a választ kaptam, hogy egyikhez sem szabad csatlakoznom, mert mind tévednek; és a hozzám beszélő Személy azt mondta, hogy minden hitvallásuk utálatos az ő szemében; hogy azok a hívők [professors = hitvallók] mind romlottak; hogy: „ajkaikkal közelednek hozzám, de szívük távol van tőlem, az emberek parancsolatait pedig tanokként tanítják, kiknél megvan az isteniség látszata, ám annak hatalmát megtagadják”. 20 Ismét megtiltotta nekem, hogy bármelyikükhöz is csatlakozzak; és sok más dolgot is mondott nekem, melyeket most nem tudok leírni.
Amikor ismét magamhoz tértem, hanyatt fekve találtam magam, amint feltekintek az égre. Amikor a fény eltűnt, nem volt erőm; de miután hamar rendbe jöttem valamennyire, hazamentem. Amint a tűzhelynek támaszkodtam, édesanyám megkérdezte, mi baj van. Azt feleltem: „Ne gondolj vele, minden rendben – elég jól vagyok”. Aztán azt mondtam anyámnak: „Megtudtam, hogy a presbiterianizmus nem igaz”. Úgy tűnik, az ellenség már életem igen korai szakaszában is tudatában volt annak, hogy rendeltetésem szerint zavarni és zaklatni fogom a királyságát; különben miért esküdtek volna össze ellenem a sötétség erői? Miért van az, hogy reám támadt az ellenkezés és az üldöztetés, már egészen kisgyermekkoromban? 21 Néhány nappal e látomásom után az egyik metodista prédikátor társaságában találtam magam, aki nagyon aktív részt vállalt az előbb említett vallási felbuzdulásban; és mivel vallásról beszélgettünk, megragadtam az alkalmat, hogy beszámoljak neki a látomásról, amiben részem volt. Nagyon meglepődtem a viselkedésén; nemcsak könnyedén vette az általam elmondottakat, hanem nagy megvetéssel is, mondván, hogy mindez az ördögtől való, és ezekben a napokban nincsenek olyan dolgok, mint látomások vagy kinyilatkoztatások. hogy mindezen dolgok véget értek az apostolokkal, és soha nem lesz belőlük több.
22 Viszont hamarosan úgy találtam, hogy a történetem elmondása elég nagy előítéletet vált ki irántam a vallás hitvallói között. És ez volt a nagy üldöztetés oka, amely tovább növekedett. Egy alacsony származású fiú voltam, csak tizennégy-tizenöt éves. Az életkörülményeim olyanok voltak, hogy lényegtelen fiú voltam a világban. Ennek ellenére magas rangú emberek eléggé odafigyeltek, hogy felkavarják ellenem a köztudatot, és keserű üldöztetést teremtsenek; és ez általános volt az összes szekta között – mind egyesültek, hogy engem üldözzenek. (…)
24 Az azonban mindazonáltal tény volt, hogy látomást láttam. Azóta úgy gondolom, hogy Pálhoz nagyon hasonlóan éreztem magam, amikor megvédte magát Agrippa király előtt, és előadta beszámolóját a látomásáról, amikor egy fényt látott és egy hangot hallott; és mégis kevesen voltak, akik hittek neki; egyesek azt mondták, hogy becstelen, mások azt, hogy őrült; gúnyt űztek belőle, és becsmérelték. (…)
25 Így volt ez velem is. Tényleg fényt láttam, és annak a fénynek a közepében láttam két Személyt, és ők valóságosan beszéltek hozzám; és bár utáltak és üldöztek engem azért, mert azt mondtam, hogy látomást láttam, az mégis igaz volt; és miközben ezen állításomért üldöztek engem, becsméreltek engem, és mindenféle hamis gonoszságot szóltak ellenem, a szívemben ezt éreztem: Miért üldöznek engem az igazság elmondása miatt? Valóban láttam egy látomást, és ki vagyok én, hogy ellenálljak Istennek, vagy miért akarja a világ, hogy megtagadjam azt, amit valóban láttam? Mert látomást láttam; tudtam ezt, és tudtam, hogy Isten is tudja, és nem tudtam és nem is mertem megtagadni; legalábbis tudtam, hogy azzal megsérteném Istent, és kárhoztatás alá kerülnék.

1.1. Jelentősége

Ma a Joseph Smith Első Látomásáról szóló történet az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának egyik alapvető állítása, amely fontosságban rögtön a Jézus Krisztusba vetett hit megvallása után jön. A mormon egyház identitása, hogy „az Úrnak a földön még egyszer, újra megalapított királysága” (ld. „Mormon könyve” Bevezetés). A legitimációja pedig egy egyháztörténeti feltételezésen és Smith látomásán alapul, amelyeket tényként kezelnek.

Egyrészt feltételezik, hogy az apostoli kor után már megtörtént „a hittől való elszakadás” (2Thessz 2:4), a kereszténység hitehagyott lett, majd felekezetekre szakadt. Másrészt elfogadják Smith állítását, miszerint a helyzet a 19. századra csak rosszabb lett, és ezt az Atyával együtt megjelenő Fiú mondta neki:

• egyik felekezethez [sect] sem szabad csatlakozni, mert
• mind tévednek (wrong), minden hitvallásuk [creeds] utálatos [abomination] az ő szemében, azok a hitvallók [those professors] mind romlottak [corrupt] (vö. Zsolt 14:3), mert
• csak szavakkal közelednek hozzá (vö. Ézs 29:13-14, Ez 33:30-31), de a szívük távol van tőle, emberi parancsokat tanítanak (vö. Tit 1:14), csak az „isteniség” (KJV godliness) látszata van meg náluk, de annak hatalmát megtagadják (vö. 2Tim 3:5).

Ha Krisztus szerint minden felekezet téved, minden hitvallás utálatos és minden hitvalló romlott, akkor az egyházat újra kell alapítani – és ezt tette Smith.

• A mormon misszionáriusok azért kerülhetik tudatosan a keresztények kritizálását, mert – Smith szerint – Krisztus már megtette. Mivel az ő korában és környezetében működő baptista, metodista és presbiteriánus felekezetek és hitvallásaik azonosak a maiakkal, a mormon vallásnak a puszta léte is Krisztus ítélete az akkori és a mai keresztény egyházak felett.
• A mormon misszionáriusok ezért úgy érzik, hogy okkal és joggal várhatják el minden kereszténytől: hagyják ott egyházaikat, és keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus valódi Egyházában, amely – a Mormon könyve alapján – ráadásul ősibb bármely európai eredetű felekezetnél.

1.2. Fontos részletek

A mai hivatalos történet meghatározó elemei szerint az ifjú Smith (1) egy 1820-as helyi vallási ébredés és a felekezeti rivalizálás miatt volt összezavarodva, (2) ekkor még nem jutott eszébe, hogy mindegyik felekezet téved, (3) de amikor a Jak 1:5 alapján bölcsességet akart kérni Istentől, (4) először egy gonosz hatalom gyűrte le, (5) de megszabadította őt a fényben megjelenő Atya és a Fiú, (6) és a Fiú kétszer is megtiltotta neki, hogy bármelyik felekezethez csatlakozzon; (7) ezek után nem is csoda a növekvő ellenállás és az általános üldözés.

Első hallásra Joseph Smith történetének (JST) szinte minden elemével lehet szimpatizálni. A felekezeti vakbuzgóság és rivalizálás valóban kiábrándító élmény (1). A bibliai és teológiai ismeretek hiánya valóban bizonytalansághoz vezet (2). Ha másokban és saját magunkban sem bízhatunk, valóban csak Isten marad (3). A gonosz erőinek ellenállása és az isteni szabadítás önmagában is igazolja, hogy ami a továbbiakban elhangzik, az igaz (4). Az Atya és a Fiú megjelenése valóban kivételes jelentőségű dolognak tűnik (5). Az amerikai szabadegyházi kultúrában és a kor restaurációs mozgalmában – amelyben egy sor Church of Christ született – valóban sokan látták úgy, hogy az egyházat újra kellene alapítani (6). Végül, a látomások lehetőségének tagadása valóban ésszerűtlennek tűnik, hiszen Isten nincs belezárva a Bibliába (7).

Komoly kérdés tehát, hogy a fenti pontok mennyire felelnek meg a történelmi valóságnak, Smith, a családtagjai, hívei és utódjai feljegyzéseinek?

• Valóban volt ébredés 1820-ban Smith lakhelyén?
• Tartalmilag egységesek az Első Látomásról szóló beszámolók?
• Mikor szereztek tudomást a kortárs mormonok az Első Látomásról, és ugyanazt a jelentőséget tulajdonították-e neki, mint később?

Gordon B. Hinckley (1910-2008), az egyház 15. elnöke szerint ugyanis…

Minden olyan kijelentés, melyet isteni felhatalmazásról teszünk, minden olyan igazság, melyet e munka érvényességével kapcsolatban kimondunk, az ifjú próféta első látomásában gyökerezik. Enélkül nem nagyon lenne mondanivalónk. (Gordon B. Hinckley elnök tanításai, 45. oldal)

Ismertem egyszer egy úgynevezett intellektüellt, aki szerint az egyház saját történelmének foglya. Azt feleltem neki, hogy e történelem nélkül nem lenne semmink. E példátlan, egyedülálló és figyelemre méltó esemény igaz volta hitünk sarkalatos lényege. Ezen az egyedülálló és csodálatos élményen alapszik az egyház érvényessége. (…)
Mindenféle köntörfalazás nélkül kijelentjük, hogy Isten, az Atya, és Fia, az Úr Jézus Krisztus, személyesen megjelent az ifjú Joseph Smith-nek. Amikor Mike Wallace interjút készített velem a 60 Minutes című műsor számára, megkérdezte, hogy ezt el is hiszem-e. Azt feleltem: „Igen, uram. Éppen ez benne a csoda.” Így érzek efelől. Teljes erőnk e látomás igazán múlik. Vagy megtörtént, vagy nem. Ha nem, akkor ez a munka csalás. De ha igen, akkor ez a legfontosabb és a legcsodálatosabb munka az ég alatt. („Hitünk csodálatos alapja” In: Liahóna 2002 November)

A fentiek alapján nyilván nem csupán a keresztények számára fontos, hogy Smith állításai mennyire lehetnek hitelesek, hanem a mormonok számára is.

1.3. Források és módszertan

A történeti és emberi hitelességet érintő kérdések nem ok nélkül merültek fel, és az évtizedek óta tartó vita miatt először egy dokumentációs weboldalra, majd az egyház hivatalos oldalára is felkerültek a mai hivatalostól eltérő változatok.

A Joseph Smith Papers (JSP 2001) egy korábbi dokumentációs projekt (Jessee 1984) folytatásaként összegyűjtötte Smith saját kézzel írt, általa diktált, általa jóváhagyott vagy róla szóló naplóbejegyzéseinek, leveleinek, cikkeinek kézirat-fotóit és a szövegek könnyebben olvasható nyomtatott átírását. A papír kötetek 2008-ban kezdtek megjelenni, az Első Látomás változatai (Accounts of Joseph Smith’s First Vision) pedig 2013 óta mind online is elérhetők.

Az egyház hivatalos weboldalán az Evangéliumi könyvtár oldalon belül…

• 2013-ban kerültek fel a JSP-n leközölt változatok, amelyek a kétszáz éves évforduló (2020) óta a megújult „Könyvek és leckék” / „Egyháztörténet” szekcióban olvashatók: „Az első látomás” (1832, 1835, 1838, 1842); a magyar oldalon csak a szövegek olvashatók, az angol nyelvű bevezető és tanulmány jellegű podcast és videó sorozat magyarul nem elérhető
• 2023 végén az átalakított „Témák és kérdések” szekcióban jelent meg az „Első Látomás” három részes „Evangéliumtanulmányozási kalauz”.

A „Témák és kérdések” Bevezetése szerint az oldal tartalmának célja nem csupán az informálás, hanem megbízható források felkínálása és a megnyugtató válaszok keresése:

Napjainkban Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza történetével kapcsolatos ismeretek minden korábbinál könnyebben elérhetőek. Ez nagyszerű áldás lehet, azonban nem mindig könnyű eldönteni, mely források megbízhatóak. Néhány tudomásunkra jutott dolog nehéz kérdéseket vethet fel. (…) Az e forrásanyagban található cikkek számos javaslatot nyújtanak, amelyek segíthetnek békességre lelned, miközben válaszokat keresel a kérdéseidre. (Kiemelések SzA)

Valóban nem kevés mormon érzi kínosnak, méltatlannak vagy a gyengeség jelének, hogy a „tudomására jutott dolgok” „nehéz kérdéseket vetnek fel” – de az oldal szerint a kutatás a fejlődés része lehet. Az egyházvezetés újkeletű nyitottsága és a keresésre bátorítás első látásra valóban pozitívumnak tűnik.

Híveik számára a szövegek puszta hozzáférhetősége is a nyíltság, őszinteség jele. Logikusnak tűnik – és gyakran el is hangzik –, hogy ha a dokumentumok tényleg kompromittálók lennének, az egyház nem hozná őket nyilvánosságra. A többség egyszerűen bízik a vezetőségben, és eszébe sem jut, hogy a tényekről tudni nem elég: a tényeket olyan módon is lehet tálalni, hogy igazi jelentőségük felismerése helyett az olvasó a „megfelelő” következtetéseket vonja le.

Jó példa erre az Első Látomás „Evangéliumtanulmányozási kalauza”. Ennek 1. szakasza szerint…

MAGAD IS TUDHATOD, HOGY VALÓBAN MEGTÖRTÉNT AZ ELSŐ LÁTOMÁS
Krisztus egyháza visszaállításának az egyik elengedhetetlen vonatkozása annak a valósága, hogy az Atyaisten és az Ő Fia, Jézus Krisztus megjelent az ifjú Joseph Smithnek. Az első látomás igazolja azt a tényt, hogy a mennyek nyitva állnak, és Isten újra szól az emberhez. Tanulmányozhatjuk Joseph Smith beszámolóit az első látomásról. Emellett megkérdezhetjük Istent, hogy valóban megtörtént-e az első látomás (Moróni 10:4–6). E dolgokat megtéve a Szentlélek tanítani fog bennünket az első látomás igaz voltáról(lásd Alma 5:45–46). (Kiemelések itt és a továbbiakban: SzA)

Eleve nem az a kérdés: honnan tudhatjuk, megtörtént-e, hanem egyszerűen kijelentik: te is tudhatod, hogy valóbanmegtörtént. A látomás így már az előtt tényként igazol valami mást (a mennyek nyitva, Isten újra szól), hogy magát a látomást bármi igazolta volna. Ha már elfogadtuk, hogy Smith-hez Isten szólt, akkor fel sem merül a kérdés, hogy egyáltalán szólt-e Smith-hez Isten.

A bizonyossághoz vezető útnak két módját ajánlják. Smith beszámolóit „tanulmányozhatjuk” (mert végre megengedték), és emellett „megkérdezhetjük Istent”, hogy valóban megtörtént-e az Első Látomás (mert a tanulmányozás önmagában kevés vagy veszélyes is lehet).

Így azonban olyasminek a történeti valóságát kellene imával tesztelni, amiről a már eleve tudjuk, hogy (1) számunkra fontos dolgokat igazol tényként: a mennyek nyitva, Isten ma is szól, (2) elengedhetetlen eleme az egyház visszaállításának, a mormon vallás legitimációjának. A Szentlélek ezen a logikai körön belül tényleg csak egyet tehet: tanítani fog minket a látomás igaz voltáról.

Ez a gondolkodásmód – vagy inkább önmeggyőzésmód – a sajátos mormon ismeretelméletre épül. A „honnan tudunk valamit, amit tudni vélünk” kérdésre a tanulmányozási kalauzban is hivatkozott szentírási szakaszok adnak választ:

Moróni 10:4 És amikor ezeket a dolgokat megkapjátok, arra buzdítalak benneteket, hogy Krisztus nevében kérdezzétek meg Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy nem igazak-e ezek a dolgok; és ha őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel kérdeztek, akkor ő a Szentlélek hatalma által ki fogja nektek nyilvánítani ennek igazságát. 5 És a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjátok az igazat.

Alma 5:45 És ez nem minden. Nem gondoljátok-e, hogy én magam tudok ezen dolgokról? Íme, tanúságot teszek nektek, hogy igenis tudom, hogy igazak azok a dolgok, melyekről szóltam. És mit gondoltok, hogyan tudok a bizonyosságukról? 46 Íme, azt mondom nektek, hogy Isten Szent Lelke tudatta velem őket. Íme, sok napot böjtöltem és imádkoztam, hogy magam tudhassam ezeket a dolgokat. És most én magam tudom, hogy ezek igazak; mert az Úristen nyilvánította ki őket nekem az ő Szent Lelke által; és ez a kinyilatkoztatás lelke, mely bennem van.

Aki tehát őszinte szívvel, igaz szándékkal és Krisztusba vetett hittel, esetleg böjtölve imádkozik, annak a Szentlélek ki fogja nyilvánítani a Mormon könyve esetében, hogy igaz, és minden más dologban is, hogy igaz vagy sem.

• Mivel a kinyilatkoztatás módja nincs részletezve, bármilyen Szentléleknek tulajdonított élmény emberfeletti tekintéllyel felülírhatja mindazt, amit az ember az ismert tények és a józan esze alapján különben gondolna (ld. Mormon könyve, Ábrahám könyve esetét).
• A módszer a megadott feltételekkel visszafelé is működik: aki nem kap megerősítő kinyilatkoztatást a Szentlélektől, az bizonyára képmutató, rosszindulatú és hitetlen – Smith-nek nem hinni tehát jellemhiba.

A kalauz 2. szakasza szerint…

AZ ELSŐ LÁTOMÁS MEGÉRTÉSE MEGERŐSÍTHETI A BIZONYSÁGODAT JÉZUS KRISZTUS EVANGÉLIUMÁNAK A VISSZAÁLLÍTÁSÁRÓL
Azonkívül, hogy az első látomás jelentős szerepet játszott Jézus Krisztus evangéliumának a visszaállításában, Joseph Smith látomásának a tanulmányozásával az evangélium alapvető igazságait is megismerhetjük. Ekkor derült fény Isten természetére, Krisztus egyháza visszaállításának a szükségességére, az evangélium céljára, valamint más fontos igazságokra. Az Atyaisten és Jézus Krisztus megjelenése évszázadok óta elveszett igazságokat tisztázott Isten természetével kapcsolatban. Ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus két különálló lény, a miénkhez hasonlóan kinéző testtel (lásd Joseph Smith története 1:17; lásd még Tan és szövetségek 130:1,22). Jézus Krisztus megválaszolta Joseph Smithnek a kor vallási környezetével kapcsolatos kérdéseit, és megmondta Josephnek, hogy Jézus Krisztus igaz egyháza nincs a földön (lásd Joseph Smith története 1:19–20). Aztán két egyszerű szóval az Atyaisten minden igazságkereső számára elengedhetetlen készséget tanított Josephnek: Jézus Krisztusra mutatva azt mondta: „Őt hallgasd!” (Joseph Smith története 1:17).

A 2. szakasz a bizonyítandó a dolog jelentőségét mutatja be, már az előtt, hogy bizonyítást nyert volna a forrása. Ha „megértjük” Smith látomását, akkor megerősödhetünk Jézus Krisztus evangéliumában: ismét olyasmivel bizonyítanak valami mást, ami még nincs bizonyítva.

A „megértés” a látomás teológiai jelentőségére vonatkozik, azaz felsorolják, hogy Smith szerint milyen sok „elveszett igazságra” „derült fény”. Még a Jézusra mutató Atya felszólítása („Őt hallgasd!”) is valójában Smith-t igazolja, hiszen végső soron Smith mondja el, hogy miféle tanokat kellett állítólag „visszaállítani”. Mivel kevés mormonnak jelenik meg Jézus, az „elengedhetetlen készség”, amire az „igazságkeresőnek” szüksége van, valójában a Smith iránti feltétlen bizalom.

Amiképpen az 1. szakaszban nem történt valódi ismeretszerzés, a 2. szakaszban is csak a meglevő meggyőződésekelismétlése folyik, azaz bizonygatás. Ezt szolgálják a továbbiakban olvasható „Átgondolandó dolgok” és a „Közös tanulási tevékenység” éppúgy, mint a „Tudj meg többet!” ajánlott olvasmányai is.

Végül, a kalauz 3. szakasza a fentiek alkalmazásáról szól: a kezdetben felajánlott két ismeretszerzési út közül (tanulmányozás és/vagy imateszt) nyilván a sokkal lelkibbnek tűnő módszert javasolja – mert Joseph Smith erre ad példát:

AZ ELSŐ LÁTOMÁS AZ IGAZSÁG MEGISMERÉSÉNEK MIKÉNTJÉRŐL TANÍTHAT TÉGED
Tanulhatsz Joseph Smith példájából, ami az igazság keresésének a módját illeti. Joseph Smith történetéből kiderül, hogy tudni akarta, melyik egyházhoz csatlakozzon. A Bibliából olvasva ez a kérdés járt az eszében, így hát a Jakab 1:5–6-ot olvasva ez a rész különösen jelentőségteljes volt számára: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén.” (…)
Bár a kérdéseidre kapott válaszok nem feltétlenül látomás által érkeznek, abban biztos lehetsz, hogy Isten hallja és megválaszolja az imáidat. Szorgalmas erőfeszítés és Istenbe vetett hit által Joseph Smithhez hasonlóan biztos lehetsz benne, hogy Isten be fogja tartani az ígéreteit.

A cikk végére a figyelem az eredeti kérdésről – hogy egyáltalán történt-e látomás – át lett terelve arra, hogy Joseph-hez hasonlóan mi is biztosak lehetünk Isten ígéreteiben. Ha Joseph a modell és hozzá lehetünk hasonlók, akkor fel sem merül a Joseph iránti bizalmatlanság. Joseph sztorija azért megbízható, mert a sztorija megítélésében az ő sztoribeli módszere a minta. Ez egyszerűen körérvelés.

Az Első Látomás esetében azonban nem egy évezrednyi ókori történet hitelességét illetően vágyunk bizonyítékra (ld. Mormon könyve), hanem egy 19. századi amerikai egyetlen, rövid élményét illetően, amelynek az előzményét, dátumát, helyszínét és tartalmát a saját kezével leírta (1832) és másoknak lediktálta (1835, 1838 stb.). Nincs szükség természetfeletti igazolásra vagy cáfolatra, csupán a szövegek összehasonlítására. Jóhiszeműek lehetünk, hiszékenyek nem.

Az Úr és apostolai figyelmeztető szavai ma is érvényesek, és bárkire, így Smith kijelentéseire is alkalmazhatók. Mindig voltak, vannak és lesznek, akik a Szentlélekre hivatkoznak, de valójában hamis tanítók (Mt 24:11, 1Jn 4:1, 1Tim 4:1), ezért a vallási igazság mércéje vagy szűrője nem lehet más, mint a Szentírás (ApCsel 17:11, 2Tim 3:14-17, 2Pt 1:19-21, 1Kor 4:6, 14:37-38), a józan ész (Hós 14:10, Róm 1:20, 1Kor 10:15, ApCsel 13:7) és a tapasztalható gyümölcsök (Mt 7:15-20). Ha pedig valaki tudomány által vizsgálható, józan ésszel megítélhető dolgokra hivatkozva tesz vallási kijelentéseket, akkor elég ismerni a tényeket.

2. A problémák dióhéjban

Az Első Látomás körüli problémák két összefüggő dolgot érintenek: a Smith által megadott kronológiát és a Smith által írt vagy diktált beszámolók tartalmát.

2.1. Az időpont

Ami a Smith beszámolójában fontos kronológiát illeti, a hivatalos verzió szerint 1820-ban, 14 éves korában történt a helyi ébredés és az Első Látomás, 1823-ban a Második Látomás, ami után négy évet kellett várnia, és csak 1827-ben ásta ki a lemezeket; a fordítói, kiadói munkálatok 2-3 éven belül lezajlottak. A tízéves időszakon belül az Első és Második látomás között 3 év, a Második látomás és a lemezek kiásása között 4 év telt el. Az egyetlen történelmileg biztos adatunk az 1830-as dátum: ekkor lett a Mormon könyve publikálva.

Ami azonban az 1820-as állítólagos ébredést és rivalizálást illeti, abban az évben New York államnak azon a részén, ahol ő élt, semmilyen ébredés nem történt.

• Előfordult ébredés, de csak 1824 tavaszán kezdődött el, és a lelkészek közös munkálkodása mellett egy éven át tartott, amit a helyi baptista, metodista és presbiteriánus gyülekezetek tagsági listái, illetve a helyi folyóiratok és egyházi lapok beszámolói is bizonyítanak.
• Smith anyja és fivérei sem 1820-ban csatlakoztak a helyi presbiteriánus gyülekezethez, hanem csak Alvin 1823telén történt halála után. A helyi gyülekezet feljegyzései szerint 1824 és 1828 között voltak aktív tagok, a tagságukat csak 1830-ban függesztették fel.
• Maga Joseph is – az állítólagos eltiltás ellenére – nem csupán vonzódott a metodistákhoz, hanem aktívan részt vett összejöveteleiken, és 1828-ban csatlakozni akart a helyi gyülekezethez. A féléves tagfelvételi folyamat legelején azonban választás elé állították: fel kellett volna hagynia a „látóköves” kincskereséssel (ld. „Mormon könyve” tanulmányunkat).

Végül, ami az Első Látomása miatti általános és intenzív üldöztetést illeti, ezt egyetlen külső forrás sem erősíti meg (egyházi feljegyzések, sajtócikkek vagy bármi), és maga Smith is csak 1838-tól állított ilyesmit.

2.2. A tartalom

Ami az Első Látomás tartalmát illeti, fennmaradtak a mai hivatalos verziónál korábbi és eltérő tartalmú beszámolók is, illetve feltűnő a látomás körüli csend 1820 és 1842 között.

• Smith első és egyetlen saját kézzel írt beszámolója 1832-ből származik, csak „az Úr” (Jézus Krisztus) megjelenéséről szól, és nem lett publikálva.
• Smith más, 1835-ös, általa diktált beszámolói „angyalokat” említenek.
• Smith a történetet mai formájában (két külön személy: az Atya és a Fiú) először csak 1838-ban diktálta le, és csak 1842-ben lett publikálva.

Az 1830-as években az Első Látomásról a mormonok többsége nem tudott.

• Nem közölték le az egyházi folyóiratok, mint az Evening and Morning Star (1832-34) és a Latter Day Saints Messenger and Advocate (1834-37), még az egyház kezdeteiről szóló cikksorozatokban sem, és a Times and Seasons (1839-1846) is csak 1842-ben.
• Nem szerepelt a School of the Prophets tananyagául szolgáló Lectures on Faith leckéiben (1843), sem más tanítói-prófétai gyűjteményekben, mint a Book of Commandments (1833) és utódja, a Doctrine and Covenants (1835 „Tan és a szövetségek”), illetve az 1830-as egyházalapító prófécia (BoC 24:6-7.10 / D&C 20:5-8.11) csak Moróni angyalra utal.
• Smith utódja, Brigham Young elnök 30 évnyi prédikálás alatt összesen egyszer említette, akkor is csak egy angyalt.
• Az Első Látomást 1842 előtt egyetlen hitehagyott mormon és kívülálló kritikus sem említette, pedig mindent felhasználtak Smith ellen.

Az Első Látomás mai formájában a mormonok számára is csak 1842-től vált ismertté (Times and Seasons) – azaz 22 évvel az állítólagos esemény és 12 évvel az egyházalapítás után. A történet csak az 1850-es években lett olyan missziós eszköz, mint ma, és csak 1880-ban lett végleg kanonizálva.

3. Az ébredés időpontja

Az 1820-as ébredés és rivalizálás történetiségét először a presbiteriánus Wesley Walters kérdőjelezte meg (Walters 1967, Marquardt-Walters 1994) a 19. századi helyi egyházak tagsági nyilvántartásai és a helyi lapok cikkei alapján. Kétségeit és dokumentációját azóta mormon egyháztörténészek is (Palmer 2002, Vogel 2004) megerősítették:

• Joseph Smith otthonának környékén 1820-ban nem volt ébredés, amely során nagy tömegek csatlakoztak volna, a metodista, baptista és presbiteriánus gyülekezetek között nem volt felekezeti rivalizálás.
• Ébredés 1824 tavaszán volt, hullámokban egy éven át tartott, és a helyi lelkészek együtt munkálkodtak.

Mindezt a helyi konferencia-beszámolók, tagnyilvántartások, újságok, egyházi folyóiratok, presbiteri feljegyzések és a sajtóban megjelent cikkek bizonyítják. 1819-21 között egyetlen cikk sem jelent meg ébredésről, 1824-25 között viszont 15 újság foglalkozott az eseményekkel. Íme az adatok összehasonlításképpen:

• a baptisták 1819-21 között évente csak átlag 12 új tagot merítettek be, 1824-25 között azonban 88-at;
• a presbiteriánusoknak 1820-21 között csak 4 új tagjuk lett, 1824-25 között azonban 103;
• a metodisták 1820-21 között 81 tagot vesztettek, de 1824-25 között 208 új tagjuk lett.

Smith az 1838-as beszámolójában azt állítja, hogy édesanyja, lánytestvére és két fiútestvére 1820-ban csatlakozott a helyi presbiteriánus gyülekezethez. Smith halála után azonban édesanyja, Lucy Mack Smith megírta a család és Joseph történetét. Egyfelől azt állítja, hogy nem sokkal férje, Joseph Smith Sr. 1819-es hetedik látomása után a környéken vallási mozgolódás történt, hogy a versengés Joseph-et felzaklatta, és idézi az Első Látomás 1842 utáni változatát. Ugyanakkor azt is állítja, a presbiteriánus egyházhoz csak Alvin fia halála (1823 november 19) után csatlakoztak, a fájdalmas veszteség után vigaszt keresve. Lucy szerint ekkor (1824 tavasza) történt ébredés a környéken, és nem volt vallási versengés, hanem az ellenkezője történt: az egységre való törekvés jelent meg, amiben csak a kb. 18 éves Joseph nem akart részt venni.

Alvin halála után nemsokkal egy férfi azon kezdett el munkálkodni, hogy egyesítse a környék egyházait, hogy mindegyik felekezet egyetértsen, és egyesült értelemmel és szívvel imádják Istent. Én ezzel egyet tudtam érteni, és csatlakozni kívántam hozzájuk, sőt az egész család egyetértett abban, hogy egyesüljünk velük, kivéve Josephet. Ő kezdettől fogva visszautasította, hogy részt vegyen a gyűléseken. Ezt mondta: Anyám, nem akarom lebeszélni arról, hogy elmenjen a gyűléseikre vagy csatlakozzon bármelyik egyházhoz, amelyikhez kedve van, vagy bárki a családból, csak arra ne kérjen, hogy én ugyanezt tegyem. Inkább fogom a Bibliámat, és kimegyek az erdőbe, ahol többet tanulok két óra alatt, mint maguk ezeken a gyűléseken két év alatt… (…)
Ez alatt a felbuzdulás alatt Joseph azt mondta, hogy nem tesz semmi rosszat nekünk, ha csatlakozunk hozzájuk, de nem fogunk sokáig velük maradni, mert tévedünk velük kapcsolatban, és nem ismerjük szívük gonoszságát. (Joseph Smith Próféta története édesanyja elbeszéléséből, 72. oldal)

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy az ébredés, amelyről Smith írt, nem 1820-ban, hanem 1824-ben történt. Ez a plusz négy év nyilvánvaló problémát jelent a hivatalos kronológia számára. Smith bizonyságétele ugyanis egy tíz éven át tartó eseménysorozatot ír le (1820-1830), de így hat évbe kellene belesűríteni mindent – az összesen hét évnyi várakozási időt is – ami nyilván képtelenség.

Hogyan vált a mormon kezdetek története ilyen zavarossá? Úgy, hogy maga Joseph Smith is több változatban és eltérő módon mesélte újra a saját történetét.

4. A látomás tartalma

Ami az Első Látomás tartalmát illeti, a már említett mormon, exmormon és kívülálló kutatók egyetértenek abban, hogy akár Smith saját kézzel írt naplóbejegyzését, akár másoknak diktált beszámolóit és leveleit vagy interjúit, akár munkatársai tanúságtételeit nézzük, valamiben mind eltérnek egymástól.

Smith a jelek szerint eleve ritkán mondta el a történetét, és képtelen volt a saját történetét legalább kétszer ugyanúgyelmondani, pedig ez – egy ilyen példátlan jelentőségű személyes élmény esetében – elvárható lenne. Mivel a mormon hitvédők ezzel nem értenek egyet, először lássuk a fő ellenvetéseket.

4.1. Az eltérések jelentősége

Smith-nek igazából csak arról kellett volna mindig mindenkinek ugyanazt mondania, hogy ki jelent meg neki, és mitmondott neki. Mormon hitvédők az eltérések jelentőségét egyfelől úgy próbálják tompítani, hogy

• a beszámolók eltérő hallgatóság számára lettek megfogalmazva: egyháztagoknak, látogatóknak, újságolvasóknak – mintha nem ugyanazt az üzenetet kellett volna mindenkinek hallania
• a beszámolók csak hangsúlyban és részletekben térnek el, de jól kiegészítik egymást – mintha nem lenne ellentmondás az előzményeket, az évet, a történteket, a megjelenők személyét és szavait illetően.

Leggyakrabban azonban a négy újszövetségi evangéliumra hivatkoznak. Ha a négy, sok részletben elérő, de egymást kiegészítő evangélium hitelességét elfogadjuk, akkor az Első Látomás beszámolói közötti különbségeknek sem kellene különös jelentőséget tulajdonítani. Az evangélium-harmóniákhoz hasonló „első-látomás-harmónia” is született (Christensen 2014), amely a különféle forrásokból vett különböző színű mondatokat próbálja egyetlen szöveggé gyúrni.

Gordon B. Hinckley, a 15. egyházelnök véleményét ma is sok mormon ismétli:

Nem aggódom jobban amiatt, hogy a Joseph Smith próféta számos változatot adott az Első Látomásról, mint amennyire amiatt aggódom, hogy négy különböző írója van az újszövetségi evangéliumoknak, mindegyik a saját felfogásával, mindegyik úgy mondta el az eseményeket, hogy megfeleljen a céljának… (Ensign, October 1984 p.2)

Smith eltérő beszámolóinak a négy evangéliummal való összehasonlítása azonban több okból is elfogadhatatlan érvként:

• a négy evangéliumnak négy írója van – nem csak egy
• évtizedekkel az események után írtak – nem csupán 12 évvel később
• éveken át tartó, nyilvános, sokszereplős eseménysorozatról számoltak be – nem csak egy ember egyetlen, rövidélményéről,
• több eseménynél nem voltak jelen, ezért beszámolóik egy része nem első kézből való – Smith azonban a saját élményéről nyilatkozott.

Felmerült már, hogy Smith-nek csupán „gyenge volt a memóriája”, vagy csak „attól félt, hogy kiforgatják a szavait”. Ami Smith memóriáját illeti, a naplóírás fénykorában élt, tőle is tíz kötetnyi napló maradt fenn, és híveinek is azért lett szinte kötelező a naplóírás, hogy hitéleti beszámolóik az utódok bizonyságát erősítsék. Ami pedig a szavai kiforgatásától való félelmet illeti: éppen ezért kellett volna mindig ugyanazt elmondania, hogy ne legyen mit kiforgatni. Mivel azonban mindig mást mondott, van mit összehasonlítani.

4.2. Az Első Látomás változatai

A Joseph Smith Papers dokumentációs oldalon 2013-ra bárki számára elérhető lett az összes fennmaradt változat. Az egyház hivatalos oldalán ezek közül csak négy jelent meg 2013-ban, illetve a 200 éves évforduló alkalmából felújított oldalon 2020-ban is. Az alábbi lista a JSP dokumentumai alapján az összes Smith életében megjelent, közvetlenül Smith-től származó, vagy Smith munkatársaitól és édesanyja származó közvetett beszámolót tartalmazza.

A Smith által írt, diktált és jóváhagyott beszámolók

1 8 3 2 nyara, Smith legkorábbi és egyetlen saját kézzel írt naplóbejegyzése szerint látta az Urat, akit megfeszítettek (Jézus Krisztust) [I saw the Lord … I am the Lord of glory I was crucified] # JS History (pp. 1-3)

1 8 3 5 Smith egy Robert Matthews nevű látogatónak beszélt a Mormon könyve és az egyház keletkezésének történetéről a Kirtland-i otthonában; Smith az esetet lediktálta írnokának (Warren Parrish): egymás után két személy jelent meg, egyik tanúskodott arról, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, sok angyalt látott [a personage appeared … another personage soon appeared … he testified … that Jesus Christ is the Son of God … I saw many angels] # JS Journal, 9 November 1835 (pp. 23-24)

1 8 3 5 Smith – öt nappal Matthews után – egy másik látogatónak, Erastus Holmes-nak is beszélt látomásáról; a beszélgetés lényegét lediktálta írnokának (Warren Parrish), ez első angyali látogatásairól szólt [my first visitations of angels] # JS Journal, 14 November 1835 (pp. 36-37); a kézirat szövege későbbi egyháztörténeti művekben át lett írva: [my first visiontations of angels] ld. History of the Church Vol 2. p 312

1 8 3 8 Smith beszámolójának legismertebb, hivatalos változata, amely 1842-ben lett publikálva (ld. alább), belekerült Smith hatkötetes életrajzába, 1851-ben lett a „Nagyértékű gyöngy” része (JST) és 1880-ban kanonizálták; eszerint két személyt látott, az egyik (Atya) a másikra mutatott (Fiú) [I saw two personages … one … said pointing to the other ’This is my beloved Son, hear him’] # JS History 1838-56 Vol A-1 pp 2-3. (2 May 1838) 

1 8 4 2 Smith az egyház történetének rövid összefoglalója közben idézte a saját aláírt levelét John Wentworth újságírónak (Chicago Democrat), aki egy ismerős helytörténész számára kért tőle egy cikket az egyház kezdeteiről; eszerint két dicsőséges személyt látott [saw two glorious personages]. # „Church History” In: Times & Seasons, 1 March 1842 (3:706-707)

A Smith-re hivatkozó, közeli munkatársak közvetett beszámolói

1 8 4 0 Orson Pratt, a tizenkét apostol kvórumának tagja Skóciában kiadott könyve szerint Smith két dicsőséges személyt látott [saw two glorious personages] # An Interesting Account of Several Remarkable Visions (1840 pp. 3-5)

1 8 4 2 Orson Hyde, a tizenkét apostol kvórumának tagja Németországban kiadott könyvében írt Joseph Első Látomásáról (Hyde eredeti angol szövege nagyban támaszkodik Orson Pratt 1840-es könyvére); eszerint két dicsőséges mennyei személyt látott [zwei glorreiche himmlische Personen] # Ein Ruf aus der Wüste (1842 pp. 14-16)

1 8 4 3 David Nye White újságíró (Pittsburgh Weekly Gazette) interjúja Smith-szel annak Nauvoo-i (Illinois) otthonában; eszerint két személyt látott (Atya és Fiú) [I saw …a glorious personage … another personage … the first personage said to the second: ’Behold my beloved son, hear him’] # „The Prairies, Joe Smith, the Temple, the Mormons, &c.” In: Pittsburgh Weekly Gazette, 15 September 1843

1 8 4 4 A német mormon Alexander Neibaur naplóbejegyzése, aki Smith-t az otthonában látogatta meg, és feljegyezte Smith beszámolóját, eszerint két személyt látott egymás után megjelenni [saw a personage … another person came to the side of the first] # Alexander Neibaur Journal, 24 May 1844

1 8 4 4 Joseph édesanyja, Lucy Mack Smith, egy 1831-es levélben a fivérének, Solomon Mack-nak írt az angyalról, amely megjelent Josephnek (Moróni angyal a Második Látomásból), de Joseph életrajzának 1844-es, első változatában a mai Első és a Második Látomás keveredik: az igaz egyház kérdésen merengő Joseph-nek megjelenő (Moróni) angyal mondja el, hogy „egyetlen igaz egyház sincs a földön”, majd megbízza a lemezek fordításának munkájával. # Preliminary Manuscript, 1844-45 (idézi Palmer 2002:256)

Ahhoz képest, hogy Smith-t az esemény nem kevesebbre hatalmazta fel, mint Jézus Krisztus Egyházának újraalapítására, a bizonyságtételek száma meglepően kevés, időpontjuk meglepően kései, tartalmuk pedig meglepően eltérő.

1832   Smith sk        látta az Urat (Jézus Krisztus)

1835   Smith             egymás után két, majd sok angyal jelent meg

1835   Smith             először angyalok látogatták meg

1838   Smith             látott két személyt (Atya és Fiú)

1840   Pratt               látott két dicsőséges személyt

1842   Smith             látott két személyt (Atya és Fiú)

1842   Hyde               látott két dicsőséges mennyei személyt

1843   White             látott két dicsőséges személyt (Atya és Fiú)

1844   Neibaur          látott egy, majd egy másik személyt

1844   Lucy                az Úr egy angyala jelent meg (Moróni)

4.3. Magyarázatra szoruló elemek

Ami a Smith korában sem tipikus elemet illeti, kívülállóknak mai is magyarázatra szorul a sajátos „két személy” [two personages] megfogalmazás. A fentebb elemzett kalauz is a „visszaállított igazságok” között említi, hogy az Atya és a Fiú „két külön személy”. Keresztény teológiai szempontból természetesen mindig világos volt, hogy az Atya és a Fiú „két személy”, de itt nem is egy bibliai tanítás „visszaállításáról” van szó, hanem Smith teológiájának 1838 körüli változásáról,egy számára új felismerésről, amelyet a mormon teológiatörténet is dokumentált (Bergera 1989). A probléma az, hogy Smith sosem volt trinitárius.

• 1830-ban még binitárius modalistaként kezdte (ld. „Mormon könyve”); számára ekkor még egy Isten van, aki egy személy, és Atyaként vagy Fiúként jelenik meg (Krisztus maga az örökkévaló Atya), a Lélek pedig csak az Atya „elméje”.
• 1838 körül azonban már triteista volt, úgy vélte, hogy az Istenséget hárman alkotják: az Atya és a Fiú két külön személy csont-hús testtel, a Lélek pedig testetlen „lélekszemély” (a legtöbb mormon ma is ezt hiszi).
• Az 1840-es években azonban politeistaként végezte (ld. „Ábrahám könyve”); úgy vélte, hogy sok isten van, isten is ember volt, és az emberek is istenné válhatnak.

A „Mormon könyve” kiadásakor (1830) tehát Smith még modalista volt. Néhány mondat mintha a háromságtanra utalna: „…énekeljen … az Atyának, és a Fiúnak, és a Szentléleknek, amelyek egy Isten” (Mormon 7:7 vö. 3Nefi 11:27, 2Nefi 31:21), de a többi egyértelművé teszi az „egy” jelentését: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem külön személyek, csak megjelenési módok: „Tanítsátok meg nekik, hogy Krisztus, az Úr által jön megváltás, aki maga az Örökkévaló Atya.” (Móziás 16:15 vö. Móziás 15:1-7, Alma 11:38-40, 3Nefi 1:14, Mormon 9:12, Ether 3:14, 4:8.12). A Szentlélek pedig Smith számára ekkoriban még csupán „az Atya elméje” [the mind of the Father] volt, amint az látható a prófétaiskola számára 1834-ben írt esszékötete szerint (Lectures on Faith 5:2), amely 1835 és 1921 között a Doctrine and Covenants(„Tan és a szövetségek”) szentírás része volt.

Smith számára az egy Isten megjelenési módja közül csak a Fiúnak volt fizikai teste. Ez változott meg 1838 előtt, amikor Krisztust és az Atyát már nem azonosította, hanem „két személyként” [two personages] fogta fel, mert már az Atyának is testet tulajdonított. Az új tan szerint az Atyának (aki „Elohim”) és a Fiúnak (aki „Jehova”) húsból és csontból való, tapintható teste van, a Szentlélek pedig külön, testetlen „lélekszemély” (1843-as tanítás, T&Sz 130:22-23).

A zavart az okozza, hogy a mormon szentírásokban (Mormon könyve, Tan és a szövetségek, Nagyértékű gyöngy) – a bibliai alapú, történelmi háromságtan helyett – mindhárom fenti ókori eretnekség megtalálható: a modalizmus, a triteizmus és a politeizmus egyaránt.

Ami az Első Látomást illeti, az 1832-es változatban egy személy jelenik meg: „az Úr”, akit megfeszítettek. Bibliai szempontból a Fiút látta volna, aki messiásként emberré lett és meghalt értünk. Smith azonban a maga binitárius modalizmusát a patripasszionizmussal kombinálta: eszerint a megfeszített messiásban maga az Atya szenvedett. 1835-ben mégis angyali jelenésről vagy látogatásról beszélt, 1838-tól azonban a két személy – az Atya és a Fiú – megjelenését hangsúlyozta.

4.4. Tipikus elemek

Ami a tipikus elemeket illeti, Smith látomásának első, 1832-es verziója érdekes módon kevés különös elemet tartalmaz, és semmi olyat, ami üldözést válthatott volna ki. Az amerikai vallási élet sajátos, az idő tájt gyakori jelensége volt a „bűnbocsánat látomás” [remission of sins by vision]. A jelenséget és a több tucat publikált, közkézen forgó beszámolót mormon történészek is dokumentálták (Backman 1971, Bushman 1997).

• Bűneiket bánó – többnyire fiatal – emberek sora tett nyilvánosan tanúságot arról, hogy látomásban megjelenő angyal, Jézus vagy Isten biztosította őket bűneik bocsánatáról.
• Egyes fiatalemberek nem csupán bocsánatot kaptak bűneikre, hanem prófétai, szolgálati elhívást is nyertek (pl. Norris Stearns, 1815; Elias Smith, 1816; Charles Finney, 1821; Asa Wild, 1823).
• Smith látomásának változataiban (1832, 1835, 1838) az egyházalapítása előtt publikált történetek tipikus elemeimind megtalálhatók.

A látomásban kapott teljes feloldozás motívuma [thy sins are forgiven thee] különben teljesen összhangban van az 1832-es előtörténettel: egy a világ bűnei miatt szomorú, az egyházakat bibliaismerete alapján elítélő, saját bűnei miatt irgalomért kiáltó 16 éves kamasz lelki igényével.

Az 1838/1842-es változatban a 14 éves kisfiú mások vitái miatt zaklatott, tudatlanságában csak eligazítást kér, hogy melyik egyházhoz csatlakozzon, majd prófétai-apostoli sorstudattal számol be az első látomás miatti üldözésekről (ld. JST). A változtatásoknak nagyobb a jelentőségük, mint elsőre gondolnánk.

4.5. Az 1838-as változtatások háttere

Először is, 1820 és 1827 között ugyanis nincs történelmi nyoma bármiféle üldözésnek. Ilyesmit sem ellenségek, sem barátok nem említenek, maga Smith is csak 1838-tól. Másodszor, Moróni angyal és a Mormon könyve, a fordítás évei (1827-1830) alatti atrocitások közismertek voltak, hiszen ez volt a látomás, amelyen az egyház alapult. 1838 előtt maga Smith sem hivatkozott egy korábbi, „Első Látomásra” legitimációs alapként.

A látomás(ok) történetének változásai mögött nem csupán Smith istenképének drasztikus változása áll, hanem egyháztörténeti okok is, konkrétan az 1838-as válságos időszak (Palmer 2002).

• A vezetési válság még 1837 telén robbant ki. Novemberben Frederick G. Williams, Smith egyik elnökségi tanácsadója lépett ki, decemberben Martin Harris, a „Mormon könyve” kiadásának anyagi támogatója és a Három Tanú egyike lett kiközösítve, 1838 márciusában pedig John Whitmer, a Nyolc Tanú egyike.
• 1838 március 25-én Martin Harris nyilvánosan kijelentette, hogy valójában a Három és a Nyolc Tanú egyike se sem látta a fizikai szemével az aranylemezeket…
• Smith írnoka, Warren Parrish az állításokat tisztázó vitát kezdeményezett, aminek eredményeként a következő hetekben Parrish, a Tizenkét Apostol kvórumának öt tagja, a Három és a Nyolc Tanú közül Smith apján és két fivérén kívül mindenki kilépett vagy ki lett közösítve az egyházból (Harris, Cowdery, Page, az összes Whitmer), és még legalább háromszázan a Kirtland-i gyülekezetből (kb. a tagság 15%-a).

A közösségen belüli kognitív disszonancia negatív hatásaira válaszként Smith 1838 április 26-án, kinyilatkoztatásra hivatkozva a Jézus Krisztus Egyháza nevet kiegészítette („Az Utolsó Napok Szentjei… / …of Latter-day Saints T&Sz 115:3-4), május 2-án pedig lediktálta az Első Látomás új, máig hivatalos változatát. Smith tehát úgy állította helyre megingott tekintélyét, hogy a túl sok ember számára hiteltelenné vagy kétségessé vált 1823-as angyalos történetnél három évvel korábbi látomásra hivatkozott, illetve Moróni angyalnál nagyobb tekintélyre: az Atyára és a Fiúra (ld. JST).

5. Smith saját beszámolói

Ezek után érdemes megvizsgálni magukat a szövegeket is, amelyek közül nyilván az első a legfontosabb.

Saját kezű bejegyzés, 1832 nyara

Körülbelül 1832-ben kezdte el Joseph Smith a mormon egyház eredetéről szóló beszámoló megírását (History), és ez az egyetlen szöveg, amelyet saját kezűleg írt. A kézirat tele van helyesírási hibákkal, szinte mondatjelek nélküli, folyamatos szöveg – nem csoda, hogy később inkább írnokainak diktált. A kézirat 1846-ban a Nauvoo-i, 1855-ben a Salt Lake City-i történeti irattárban lett regisztrálva, tehát nem tűnt el, nem kellett felfedezni, csak 133 éven át el volt zárva.

Legközelebb 1965-ben vált olvashatóvá egy BYU-s hallgató, Paul R. Cheesman Első Látomásról írt MA szakdolgozatának a függelékében. Nem tudni, hogyan jutott hozzá, csak annyit írt, hogy Salt Lake City-ben az egyháztörténeti hivatal nyilvántartásában „találták meg”. Smith-től tíz napló maradt fenn, a beszámolót tartalmazó három lap az egyikből ki volt vágva, de úgy volt visszaillesztve a naplóba, hogy ne lógjon ki az élénél.

Cheesman sosem állította, hogy ő bukkant volna rá a lapokra. Smith naplóinak a megtekintéséhez eleve engedélyre volt szüksége az egyháztörténeti részleget évtizedeken át vezető ifj. Joseph Fielding Smith-től, a későbbi tizedik Elnöktől (1970-1972). A történész James B. Allen püspöknek, Cheesman témavezetőjének a beszámolója szerint Joseph Fielding Smith azzal a feltétellel adott engedélyt, hogy a szöveg „megbízható kezekbe” kerül. A szövegről tehát tudtak, a három lapot a naplóból valaki a 20. század közepén valamiért kivágta, valahol őrizte, majd valamiért visszaillesztette a helyükre. A kézirat „felfedezését” és az általános „nyitást” azonban két évtizedes külső nyomás kényszerítette ki.

Még 1952-ben, Levi Edgar Young, a hetvenesek kvórumának akkori elnöke egy magánbeszélgetésben említette LaMar Petersen-nek a „furcsa beszámolót”, amelyet Smith saját kezűleg írt, és csak Jézus megjelenését említi. Young több részletet nem akart elárulni, és arra kérte Petersen-t, hogy amíg él, senkinek se beszéljen róla. A különben zenész Petersen azonban az egyháztörténeti és szentírási anomáliák kutatója lett (Problems in Mormon Text, 1957), és Young halála után, 1963-ban a kéziratról beszámolt az exmormon Jerald és Sandra Tanner-nek (Utah Lighthouse Ministry). Tanner-ék többször is kérvényezték a dokumentum megtekintését, természetesen hiába. A kézirat tartalma 1965-ben mégis ugyanúgy kiszivárgott, mint Smith dilettáns egyiptomi „ábécéje” és „nyelvtana”. Peterson-t és családját 1969-ben már hiába közösítették ki.

A külső nyomás azonban korábban is megjelent. Fawn Brodie még 1945-ben, No Man Knows My History című kritikus Smith-életrajzában tette fel a provokatív kérdést, hogy Smith egy ilyen jelentőségű eseményről miért csak 1838-ban írt? Úgy vélte, Smith csak kitalálta a sztorit, hiterősítő céllal, mert éppen sokan léptek ki az egyházból. Brodie nagy vihart kavaró kritikai életrajzának állításaira a mormon történészeknek reagálniuk kellett, és „elő is kerültek” más, korábbibeszámolók (1835, 1832). Brodie véleményét így meg lehetett cáfolni, de csak újabb kérdések árán, amelyeket a kéziratok eltérő tartalma vet fel.

Cheesman MA szakdolgozata nem volt elérhetetlen, de nagy nyilvánosságot természetesen nem kapott. A „furcsa beszámoló” végül mégiscsak megjelent, először a BYU Studies (Spring 1969) folyóiratban, majd Dean C. Jessee: The Personal Writings of Joseph Smith (Salt Lake City, Deseret Book Company, 1984) című, több mint 700 oldalas, minden akkor ismert szöveget fotókkal és átiratban leközlő dokumentációjában, amely később a JSP projekt alapja lett. A szöveg a JSP oldalán kéziratfotókkal és nyomtatott betűs (olvasható) átírásban látható.

A hivatalos weboldalon olvasható magyar fordítás – a folyamatos, mondatjelek nélküli és helyesírási hibákkal, önjavításokkal teli szöveget – sajnos megpróbálta irodalmi stílusban és a – Smith korában is – régies KJV Biblia, illetve az ezt másoló „Mormon könyve” nyelvezetével visszaadni:

Körülbelül tizenkét esztendős koromban az elmémre komoly benyomással voltak a halhatatlan lelkem jóllétével kapcsolatos, mindennél fontosabb aggályok, melyek a szentírások kutatására vezettek engem – abban a hitben, melyben neveltettem, miszerint azok Isten szavát tartalmazzák, így én azokkal foglalatoskodtam. A különböző felekezetűek beható ismerete mérhetetlen csodálkozásra késztetett, mivelhogy hitük megvallását nem ékesítették szent járással s istenes beszéddel úgy, ahogy az megfelelt volna annak, amit én abban a megszentelt tárházban benne foglalva találtam. Ez megszomorítá lelkemet.
Ezért tizenkét s tizenöt esztendős korom között sok dolgon elgondolkodtam a szívemben az emberiség világának helyzetét, a viszályokat s szakadásokat, a gonoszságokat s utálatosságokat, valamint az emberek elméjét átható sötétséget illetőleg. Elmém rendkívül gyötrődött, mert bűneim lesújtottak, és a szentírások kutatása által felismertem, hogy az emberiség nem közeledett az Úrhoz, hanemhitehagyásban elfordult az igaz s élő hittől, és nem volt olyan társaság vagy felekezet, mely Jézus Krisztusnak az Újszövetségben feljegyzett evangéliumára épült volna. Úgy éreztem, gyászolnom kell a saját bűneim s a világ bűnei miatt, mert a szentírásokból megtudtam, hogy Isten ugyanaz tegnap, ma és mindörökké; hogy ő nem személyválogató, mert ő Isten.
Mert feltekintettem a napra – a föld e dicsőséges világító testére – és a holdra, ahogy azok fenségesen tovagördülnek a mennybolton; és a pályájukon ragyogó csillagokra; majd rátekintettem a földre, melynek színén álltam; és a mező vadjaira, az ég madaraira, a vizek halaira, valamint az emberre, amint fenségben s pompája erejében jár-kel a föld színén, akinek hatalma s intelligenciája azon dolgok kormányzásában, melyek oly rendkívül nagyszerűek s bámulatosak, hasonlatos azok teremtőjéhez. Mikor pedig e dolgokon elmélkedék, szívem felkiálta: „Jól szóllott a bölcs ember! »A balgatag mondja az ő szívében: nincsen Isten.«” Szívem felkiálta: „Mindezek bizonyságot s vallomást tesznek egy mindenható s mindenütt jelen való hatalomról; egy lényről, aki törvényeket alkot és rendelkezik, és minden dolognak határt szab; aki betölti az örökkévalóságot, és aki létezett és létezik és létezni fog minden örökkévalóságtól minden örökkévalóságig.” Én pedig elgondolkodtam mindezeken s azon, hogy e lény olyanokat keres hódolóiul, akik neki lélekben s igazságban hódolnak.
Ennélfogva az Úrhoz kiálték irgalomért, mert nem volt senki más, akihez mehettem volna, hogy irgalmat nyerjek. És az Úr meghallotta kiáltásomat a vadonban, és míg az Úrhoz kiáltás eme állapotában valék, életem tizenhatodik esztendejében, egy fényoszlop, a déli napnál is ragyogóbb, aláereszkedett és megpihent rajtam. Elteltem Isten Lelkével, és az Úr megnyitotta rám a mennyeket, és én láttam az Urat. És Ő szólott hozzám, mondván: „Joseph, fiam, bűneid megbocsáttattak néked. Menj utadra; járj rendeléseim szerint és tartsd be a parancsolataimat. Íme, én vagyok a dicsőség Ura. Keresztre feszíttettem a világért, hogy mindazoknak, akik hisznek a nevemben, örök életük lehessen. Íme, a világ most bűnben leledzik, és nincs, aki jót cselekedjék, nem, egy sem. Eltértek az evangéliumtól, és nem tartják meg parancsolataimat. Ajkaikkal közelednek hozzám, de szívük távol van tőlem. És haragom gerjedezik a föld lakosai ellen, hogy meglátogassam őket istentelenségük szerint, és előidézzem azt, amiről a próféták és apostolok szája szólott vala. Íme, lásd, hamar eljövök, amint az megíratott felőlem, a felhőben, felruházva az én Atyám dicsőségével.”
Lelkem eltelt szeretettel, és sok napon át örvendeztem nagy örömmel. Az Úr velem volt, de senkit sem találtam, aki elhitte volna a mennyei látomást. Mindazonáltal én a szívemben elmélkedtem e dolgok felől.

Ebben a – legalábbi angol eredetijében olvasva – hitelesnek ható beszámolóban Joseph egy 12-15 évesen már a világ dolgairól és az emberi gonoszságról elmélkedő komoly kisfiú, aki (1) saját magától, az Írásokat tanulmányozva jut arra a következtetésre, hogy (2) minden felekezet elhagyta az Újszövetség evangéliumát, (3) a saját és a világ bűnei miatt szomorú, de eszébe jut, amit az Írásokból tanult az örök Istenről, lenyűgözi a teremtett világ, és (4) amikor eszébe jut, hogy ez az Isten milyen imádókat keres, (5) 16 évesen irgalomért kiált; imádkozó pózban van, amikor odafentről tűzfényoszlop ereszkedik le rá, (6) megtelik Isten Lelkével, aki megnyitja előtt a mennyet, (7) ő pedig meglátja az Urat, a dicsőség urát, akit megfeszítettek, azaz Jézus Krisztust, (8) aki szintén úgy látja, hogy a világ elfordult az evangéliumtól, és a haragjáról szóló próféciákat beteljesítve nemsokára eljön ítélni; (9) Joseph megtelik szeretettel és örömmel, de nem talál senkit, aki elhiszi neki mennyei látomását.

A hivatalos változathoz képest az angol szöveg stílusa „prófétaibb”, a tartalma pedig személyesebb, hihetőbb. Egy kamaszosan borúlátó, bűntudatos és ítélkező tinédzser vívódását tárja elénk, aki 15 évesen már a Biblia tanulmányozása révén eljut minden egyház elutasításához, és akit a bibliai istenkép vonzó elemei és a teremtett világ szépsége segít át az emberek és saját bűnei feletti szomorúságán,

• nincs szó helyi ébredésről, felekezeti doktrinális ellentétekről, a Biblia értelmezése körüli elbizonytalanodásáról, a Jak 1:5 buzdításáról, hogy kérjen bölcsességet a döntéshez, melyik egyházhoz csatlakozzon, mert az még eszébe sem jutott, hogy mindegyik téved;

amikor eszébe jut, hogy Isten milyen imádókat keres, irgalomért könyörög, imádság közben Isten meghallgatja esedezését, és egy fényoszlop ereszkedik le rá,

• nincs szó magányos erdei elvonulásról, mögötte hallható gyanús léptekről vagy váratlanul rá támadó gonosz és sötét erőről, ami miatt halálfélelme van, és ami miatt Istenhez kell kiáltania;

ő megtelik Isten Lelkével, a menny megnyílik, és meglátja az Urat, a dicsőség Urát, aki meg lett feszítve (azaz Jézus Krisztust), az pedig Úr nevén szólítja, és biztosítja bűnei bocsánatáról,

• nincs szó két ragyogó mennyei személy leereszkedő világosságáról, amely megszabadítja őt a sötét erőtől, nem az Atya és a Fiú, nem két egymásra nagyon hasonlító személy jelenik meg egymás után vagy egyszerre;

az Úr engedelmességet parancsol neki, és közli vele, hogy a világ szerinte is elfordult az evangéliumtól, haragszik, és hamar eljön ítélni,

• nincs szó Smith kérdéséről a felekezeteket illetően, hogy egyikhez sem szabad csatlakoznia, sem arról, hogy mindenben tévednek, hitvallásaik mind utálatosak, hitvallóik mind romlottak, sem arról, hogy az egyházat újra kellene alapítani, és hogy Joseph-re bízza a feladatot;

Joseph megtelik szeretettel, napokon át tartó örömmel, és az Úr vele volt, bár senki sem hitte el neki, hogy mennyi látomása volt

• nincs szó arról, hogy hanyatt fekve, erőtlenül találta volna magát, és úgy kellett összeszednie magát, hogy haza tudjon menni, sem üldöztetéseiről, csupán környezete hitetlenségéről.

Diktált naplóbejegyzések, 1835 november 9 és 14

Ebből az évből két rövid, Smith által lediktált naplóbejegyzés maradt fenn, bár a hivatalos weboldalon csak az első olvasható (november 9). Smith-t egy Robert Matthews nevű, korábban prófétaként leszerepelt férfi látogatta meg, Smith a beszélgetést az írnokának, William Parrish-nek diktálta le. (A hivatalos oldalon található magyar fordítás.)

Elmémben zaklatott lévén a vallás tárgyára vonatkozólag, valamint az emberek gyermekeinek tanított különböző rendszereket tekintve, nem tudtam, kinek van igaza s ki téved. Azt tartván pedig legfontosabbnak, hogy igazam legyen az örök következményekkel járó dolgokban, elmém ezen tanácstalanságában elvonultam a csendes ligetbe, és leborultam az Úr előtt azon felismerés nyomán, hogy szavai szerint – amennyiben a Biblia igaz – „kérjétek és megadatik néktek; zörgessetek és megnyittatik; keressétek és megtaláljátok”, valamint „hogyha valaki szűkölködik bölcsesség nélkül, kérje Istentől, aki adja azt mindenkinek bőséggel, szemrehányás nélkül”.
Ekkoriban leginkább tudásra vágytam, és szilárd eltökéltséggel annak elnyerésére – életemben először – az Urat szólítottam a fent említett helyen. Avagy más szavakkal: meddő kísérletet tettem az imádkozásra; nyelvem mintha megdagadt volna a számban, így nem tudtam megszólalni. Zajt hallottam mögöttem, mintha valaki sétált volna felém. Újra próbát tettem, ám képtelen voltam az imádkozásra. A léptek zaja mintha egyre közeledett volna. Talpra ugrottam s körbenéztem, ám nem láttam senkit és semmit, ami a léptek zajának forrásaként számba jöhetett volna.
Újból letérdeltem. Ajkaim megnyíltak s nyelvem megszabadult, és buzgó imában szólítottam az Urat. A fejem felett megjelent egy tűzoszlop. Az rögtön megpihent rajtam és kimondhatatlan örömmel töltött el. Egy személy jelent meg e tűzoszlop közepette, mely körös-körül mindenre kiterjedt, mégsem emésztett fel semmit. Hamarosan megjelent egy másik személy is, az elsőhöz hasonlatos. Ezt mondta nekem: „Bűneid megbocsáttattak néked.” Bizonyságot tett nekem, hogy Jézus Krisztus Isten Fia. És sok angyalt láttam ebben a látomásban. Körülbelül 14 esztendős voltam, amikor ezen első közöltetésben részesültem.

Az 1832-es beszámoló szerint a Joseph már 15 évesen, pusztán a Bibliát olvasva úgy látja, hogy nincs egyház a földön. Ez talán Smith számára is túl arrogánsnak tűnhetett, ezért ebben a beszámolóban jelenik meg először a tudatlan kisfiú motívuma, aki szeretne tájékozódni a felekezetek között, és bibliai szövegek bátorítására életében először imádkozik (ue. 1838). Nem a vadonban (1832), hanem egy csendes ligetben akar imádkozni. Nem rohanja meg egy sötét hatalom, amelytől halálfélelme lenne (1838), csak gyanús lépteket is hall maga mögött (ami az 1832-es és 1838-as változatban nem szerepel).

Végül sikeresen imádkozik az Úrhoz, a feje felett tűzoszlop jelenik meg, és őt öröm tölti el. Nem az Úr jelenik meg(1832), nem is két személy, az Atya és a Fiú egyszerre (1838), hanem először „egy személy” jelenik meg a tűzoszlopból, majd „egy másik személy” is megjelenik, aki egyrészt biztosítja a bűnei bocsánatáról (1838-ban ez kimarad), másrészt bizonyságot tesz neki, hogy Jézus Krisztus az Isten fia (ez máshol nem szerepel), illetve sok angyalt lát. Joseph nem teszi fel a kérdést, hogy melyik felekezetet válassza, és nem kapja válaszul, hogy egyiket sem (1838). Ekkor, az „első kommunikáció” idején 14 éves volt, nem 16 (1832).

Alig öt nappal Matthews után, november 14-én egy másik látogató kereste fel, Erastus Holmes, aki az egyház alapításáról és sajátos tanairól érdeklődött. Smith a beszélgetés lényegét ismét lediktálta Parrish-nek. (Fordítás, kiemelések: SzA)

Belekezdtem, és rövid elbeszélést adtam neki fiatal éveim tapasztalatairól, azaz 6 éves koromtól addig az időpontig, amikor először részesültem angyalok látogatásában [my first visitations of Angels], ami akkor volt, amikor 14 éves voltam, és a látogatásokról, amelyekben később részesültem, a Mormon könyvét illetően, és egy rövid beszámolót az egyház felemelkedéséről és fejlődéséről.

A valóban rövid, sűrített beszámoló sajátos tartalma, hogy Smith úgy beszél mind az Első és Második Látomásról, hogy „angyalok látogatásában részesült” – nem az Úr jelent meg neki (1832), nem is az Atya és a Fiú (1838), és nem is látomásról van szó, hanem „látogatásokról” (visitations). A naplóbejegyzés eredeti szövege a későbbi egyháztörténeti művekben át lett írva „első látomásom”-ra [my first visiontation of angels] (History of the Church Vol 2. p 312), így egyáltalán nem feltűnő, hogy Smith 1835-ben csak angyalokról beszélt.

Times & Seasons 1842 március 1

Smith egy John Wentworth nevű újságíró (Chicago Democrat) egy helytörténész ismerőse számára kért Smith-től egy rövid beszámolót az egyház születéséről. A beszámoló nem került be a könyvbe, de a Times & Seasons Smith jóváhagyásával leközölte a saját aláírásával ellátott „Wentworth levelet” (1 March 1842).

Amikor körülbelül tizennégy esztendős voltam, elkezdtem tűnődni egy jövőbeli állapotra való felkészülés fontosságán, és ahogy a szabadítás tervéről érdeklődtem, azt találtam, hogy hatalmas ellentmondás van a vallási felfogásokban; ha az egyik társasághoz mentem, ők egy bizonyos tervre hivatkoztak, egy másik pedig egy másikra; mindegyik azt állította, hogy az ő saját hitvallása maga a tökéletes legfőbb jó. Tekintetbe véve, hogy nem lehetett mindnek igaza, és hogy Isten nem lehetett ily nagy zűrzavar szerzője, elhatároztam e tárgy teljesebb megvizsgálását, híve abban, hogy ha Istennek volna egyháza, akkor az nem lenne pártokra szakadva, és hogy ha ő az egyik társaságot egyféle istentiszteletre tanítja, és egyféle szertartások végzésére, akkor egy másiknak nem tanítana homlokegyenest ellenkező tantételeket.
Hívén Isten szavában, bíztam Jakab kijelentésében: „Hogyha valaki szűkölködik bölcsesség nélkül, kérje Istentől, aki adja azt mindenkinek bőséggel, szemrehányás nélkül; és megadattatik őnéki.” Visszavonultam egy titkos helyre egy fás ligetben, és elkezdtem az Urat szólítani. Míg buzgón foglalatoskodtam a fohászkodással, elmém elfordíttatott a tárgyaktól, melyek körülvettek engem, és körülölelt egy mennyei látomás, és két dicsőséges személyt láttam, akik egymás pontos másai voltak vonásaikban és hasonlóságukban, olyan ragyogó fénnyel körülvéve, mely elhomályosítja a napot délidőben. Elmondták nekem, hogy az összes vallási felekezet téves tanokban hisz, és hogy Isten egyiküket sem ismeri el az Ő egyházaként és királyságaként. És kifejezetten megparancsolták nekem, hogy „ne kövesd azokat”, ugyanekkor ígéretet kaptam arra is, hogy az evangélium teljessége egy jövőbeli időpontban a tudomásomra fog jutni.

Smith hívei legelőször ebben a rövid újságcikkben olvashattak az Első Látomásról. Ami a motiváció kérdését illeti, egyrészt „a szabadítás terve” érdekli, nem a világ és a saját bűnei (1832), folytatja a felekezeti rivalizálás motívumát (1835), megtartva kiskamaszos megállapítását, hogy Istenek nincs egyháza a földön (1832), de erre nem a bibliaolvasás vezeti (1832), hanem a logika (nem lehet mindnek igaza; Isten sem tanítana az egyiknek ezt, a másiknak azt). Nem pusztába vonul el (1832), hanem egy „titkos helyre”, fás ligetbe, nincsenek nehézségei az imádságban (1832, 1835), hanem buzgón imádkozik, nem hall gyanús lépteket (1835), és sötét erő sem gyűri le (1838), hanem mennyei látomás öleli körül: nem egy személyt, az Urat (1832), hanem „két dicsőséges személyt” lát, akik „egymás pontos másai”. Nem közlik vele bűnei bocsánatát (1832, 1835), hanem azonnal a tárgyra térnek (egyik sem az ő egyházuk), megtiltják neki, hogy bármelyiket kövesse (1838), és folytatást ígérnek: „az evangélium teljességét” is meg fogja tudni, azaz mindent, amitől a mormon vallás az, ami (felmagasztosulás, papsági felhatalmazás, templomi munka, Mennyei Anya, istenek stb.).

Összefoglalás

Az Első Látomás változatai között nem csupán hangsúly terén vagy apró részletekben van eltérés, hanem gyakorlatilag mindenben. A hely és az idő, az előzmény és a történés, a megjelenő mennyei lények és az elhangzottak tartalma gyakorlatilag attól függ, melyik beszámolót olvassuk. Az ellenőrizhető történelmi tények és Smith saját szavai alapján az Első Látomás története, ami a mormon vallás legitimációjának az alapja, egyáltalán nem tűnik hitelesnek.

Az Első Látomás és a Második Látomás története valóban sokkal hitelesebnek tűnne, ha Smith kezdettől fogva mindkettőtelmondta volna, ha mindig ugyanazt mondta volna, illetve, ha nem a személyes teológiai változásait és hitelességi válságait tükröznék. Kívülállóként egyértelmű: nem valós emlékek egyre világosabb felidézéséről van szó, hanem egy sztori lassú továbbfejlesztéséről. Még ha volt is valamilyen valós élmény alapja, az már sosem fog kiderülni.

„Joseph Smith próféta első látomása jelenti az alapját a későbbiekben megszervezett egyháznak. Ha ez az első látomás nem más, mint Joseph Smith képzeletének a szüleménye, akkor a Mormon Egyház pontosan az, aminek kritikusai mondják: gonosz, szándékos csalás.
Hugh B. Brown, mormon apostol (The Abundant Life, pp. 310-311)

Felhasznált szakirodalom

Mormon források

• A Mormon Könyve – A Tan és a szövetségek – A Nagyértékű gyöngy (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (Intellectual Reserve Inc. 2005)
• Joseph Smith próféta bizonyságtétele (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, Intellectual Reserve Inc. 2000)
• Allen, James B.: The Significance of Joseph Smith’s ’First Vision’ in Mormon Thought, In: Dialogue: A Journal of Mormon Thought, Vol. 1 No. 3 (1966) pp. 29–46
• Backman, Milton V.: The First Vision in its Historical Context (Bookcraft Inc. 1971)
• Bergera, Gary James (ed): Line Upon Line – Essays on Early Mormonism (Signature Books, 1989)
• Bushman, Richard L.: The Visionary World of Joseph Smith, In: BYU Studies Quarterly, Vol 37. Issue 1. Article 10 (1997)
• Christensen, Matthew B.: The First Vision – A Harmonization of 10 Accounts from the Sacred Grove (Cedar Fort Inc. 2014)
• Hill, Marvin S.: The First Vision Controversy: A Critique and Reconciliation, In: A Journal of Mormon Thought 15 (Summer 1982) pp. 37-39
• Nibley, Preston (ed): Joseph Smith története édesanyja elbeszéléséből (Cumorah Könyvek, Cavalier Bt. 2007)
• Jessee, Dean C. (ed): The Personal Writings of Joseph Smith (Deseret Book Company, 1984)
• Palmer, Grant: An Insider’s View of Mormon Origins (Signature Books, 2002)
• Quinn, Michael D. (ed): The New Mormon History – Revisionist Essays on the Past (Signature Books, 1992)
• Vogel, Dan: Early Mormon Documents Vol 1. (Signature Books, 1996)
• Vogel, Dan: Joseph Smith – The Making of a Prophet (Signature Books, 2004)
• Joseph Smith Papers (JSP) – www.josephsmithpapers.org

Kritikai források

• Brodie, Fawn: No Man Knows My History (1945; Vintage Books, 1995)
• Bowman, Robert M. Jr.: Jesus’ Resurrection and Joseph’s Visions – Examining the Foundations of Christianity and Mormonism (DeWard, 2020)
• Holden, Robert: Mormon Handbook (2nd ed) (Charta Works LLC, 2024)
• Marquardt, Michael H. & Walters, Wesley P.: Inventing Mormonism (Smith Research Associates, 1994)
• Tanner, Jerald & Sandra: The Changing World of Mormonism (Utah Lighthouse Ministry, 1979; 2009)
• Walters, Wesley: New Light on Mormon Origins, In: Bulletin of the Evangelical Theological Society 10 (Fall 1967) pp 227-244
• Mormonism Research Ministry (MRM) – www.mrm.org

A mormon vallás Biblián kívüli, új szentírásai közé tartozik a „Mormon könyve” (MK), a „Tan és a szövet­ségek” (T&Sz), illetve a „Nagyértékű gyöngy” (NGy). A Nagyértékű gyöngy a Bevezetés (iii-v) szerint…

…olyan válogatott anyagok gyűjteménye, melyek több jelentős szempontból érintik az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza hitét és tanát. Ezeket Joseph Smith írta, és az Egyház korabeli újságjaiban jelentek meg. (…) …az Első Elnökség és az 1880. október 10-én Salt Lake City-ben megtartott általános konferencia határozata alapján az egyház egyik alapműve lett.

Az 1880-ban kanonizált, több revízión is átesett NGY tartalma a következő: részletek Smith ihletett bibliafordításából („Válogatások Mózes könyvéből”, „Joseph Smith: Máté”), „Joseph Smith története”, „A Hittételek” és egy különleges fordítás: „Ábrahám könyve” (ÁK).

Ábrahám könyve Fordítás egyiptomi papiruszokról, amelyek 1935-ben kerültek Joseph Smith kezébe, és Ábrahám, a pátriárka írásait tartalmazzák. A fordítás sorozatként jelent meg a Times and Seasons-ban, 1842. március elsejétől kezdődően az Illinois állambeli Nauvoo-ban. (History of the Church, 4:519-534).

ÁK bevezetőjében ezt olvashatjuk:

ÁBRAHÁM KÖNYVE – PAPIRUSZTEKERCSEKRŐL FORDÍTOTTA JOSEPH SMITH
Olyan ősi feljegyzések fordítása, amelyek Egyiptom katakombáiból kerültek a kezünkbe. Ábrahám írásai, amelyeket Ábrahám könyvének neveznek, és amelyeket saját kezével írt papirusztekercsekre, míg Egyiptomban volt. (History of the Church, 2:235, 326, 348-351)

Nyilván minden szöveget meg kell vizsgálni, amelyről valaki azt állítja, hogy ősi szentírás. A Biblia szövegének fennmaradását illetően a két évszázados szövegkritikai kutatás pozitív eredménnyel zárult. A MK esetében azonban nincs tárgyi bizonyíték, mert az aranylemezeket Moróni angyal magával vitte, Smith ihletett bibliafordítása (JSF) pedig nem még régebbi kéziratokra, hanem személyes kinyilatkoztatásra hivatkozik. Az ÁK eredetijének tartott papiruszokat azonban bárki megtekintheti, és az ÁK szövegében még három „képmásolat” (faximile) is látható, amelyek képi elemeit maga Joseph Smith, a Próféta magyarázta végig. Minden bibliaolvasó érdeklődésére számot tarthat egy olyan írás, amelyet maga Ábrahám írt, hiszen ez lenne (1) a legrégebbi bibliai kézirat, sőt, (2) az egyetlen ókori szerzői kézirat (autográf). Tanulmányunk tehát annak jár utána, hogy mi az irat vallási jelentősége, mit tudhatunk a papiruszok koráról és tartalmáról, illetve a mormonok hogyan kezelik a papiruszok körül felmerülő kérdéseket, problémákat.

1.  A szöveg jelentősége

ÁK a mormon tanítás számára nagy jelentőségű kinyilatkoztatásokat tartalmaz, egy a bibliaitól tejesen eltérő politeista teológiát, teremtés- és üdvtörténetet:

• az eget és a földet az Istenek rendezték össze és formálták meg a meglevő anyagból [3:24, 4:1]
• az embert az Istenek formálták a saját képmásukra és hasonlatosságukra (az Istenek is hím- és nőneműek, gyermekeik vannak) [4:26-27]
• az ember szelleme már létezik az „előlétben” (preegzisztencia), mielőtt az Istenek belehelyezik a testébe, hogy a halandó létben megszülessen [5:7]
• a földi élet célja annak megvizsgálása, hogy a szellemek a földi élet során követik-e a parancsolatokat [3:25-27]
• az Istenek egy része Lucifer vezetésével fellázadt az Atya azon döntése ellen, hogy Jézus vezesse a munkát, és hogy a szellemek a szabad akarat birtokában végezzék el a földi élet iskoláját [3:27-28] stb.

Az ÁK sok Biblián kívüli információt tartalmaz Ábrahám egyiptomi kalandjairól: Ábrahám káldeus főpap; Jehova (aki a mormon vallásban a Fiú) megmutatja neki a szellemeket, sőt elárulja, hogy ő is egy a világ teremtése előtt már létező, kiválasztott szellemi lény; az egyiptomi fáraó papja a káldeusok földjén épült oltáron akarja feláldozni, de egy angyal kiszabadítja; az Úr még Urban neki adja az Urim és Tummim-ot, hogy általuk távoli csillagokat figyelhessen meg stb.

1.1. Az állítás

Az eleve meglehetősen műveletlen Smith nem tudott héberül, görögül vagy egyiptomiul, de egész pályafutása ősi szövegek fordításáról szól (MK, JSF, ÁK), amelyet „Isten adománya és ereje által”, prófétai ihlet vagy az urim és tummim„látókövek” segítségével végzett el. Ha az ÁK papiruszok fordítása helyes, az Smith személyes hitelességét és kiadványai jelentőségét bizonyítja. Ráadásul elvileg a mindenkori mormon egyházfő is rendelkezik ezzel a képességgel, hiszen címe szerint „látnok, kinyilatkoztató, fordító és próféta” (T&Sz 107:92).

1.2. A kérdés

„Ábrahám könyve” azonban a modern egyiptológiában olyan közismert sztori, amelynek magyar vonatkozása is van. Értékes szaklektori segítségéért köszönet illeti a néhai dr. Kákosy László egyiptológus professzort (ELTE BTK, 1932-2003), aki azt a sírt tárta fel, amelyből Smith-hez kerültek az ún. Chandler-papiruszok (ld. Dzsehutimesz sírja Thébában, 106. oldal, Pytheas Kft. 1989). Személyes közlése szerint a mormonok meghívták Amerikába, ő pedig ÁK-t is elolvasta, és a papiruszokról is nyíltan elmondta a szakmai véleményét, de az egyházi vezetők részéről érdemi reakció nem történt. Amint megjegyezte: „Érdekes, hogy miken alapul tíz millió ember hite, nem?” Azóta már 17.5 millióról van szó.

2.  A papiruszok eredete

A 19. századi európaiak és amerikaiak ókori kultúrák, különösen Egyiptom iránti romantikus érdeklődését az új régészeti felfedezések és a korábban ismeretlen nyelvek megfejtése inspirálta. Ami az egyiptomit illeti, a napóleoni hadsereg egyik mérnök tisztje a Nílus-delta egyik településén (Rasid ~ Rosetta) 1799-ben talált egy többnyelvű gránit sztélét, amin hieroglifikus és démotikus egyiptomi, illetve görög felirat állt (V. Ptolemaiosz rendeletei, i.e. 196). A sztélé 1801-ben a britek kezébe került, 1803-ban pedig megjelent a görög rész fordítása. Az egyiptomi írást Jean-Francois Champollion (1790-1832) 1822-ben fejtette meg, de az egyiptológia az európai egyetemeken is lassan terjedt. Amerikában Smith idején még nem létezett, és csak az 1890-es években jutott akadémiai szintre.

A magyar Kákosy professzor azonban 1983 óta ugyanott ásatott, ahonnan Smith papiruszai származtak. A Dzsehutimesz nevű hivatalnok sírját 1820 körül tárta fel Antonio Lebolo olasz kalandor és műkincskereskedő, aki a leletek egy részét Torino-ba szállíttatta, hogy eladassa, de 1830-ban meghalt. A leletek Michael H. Chandler amerikai régiségkereskedő tulajdonába kerültek, aki a szarkofágokból, múmiákból és papiruszokból bemutatókat rendezett, és árulta is őket.

Chandler 1835-ben Kirtland-ben azért kereste fel Smith-t, mert hallotta, hogy le tud fordítani ismeretlen nyelvű szövegeket (a MK 1830-ban jelent meg). Nem kellett csalódnia: Smith azonnal azonosította a papiruszok tartalmát („Ezek Ábrahám és József tekercsei”) és a hívei által összeadott 2.400 dollárért (ma kb. 88.000 dollár, 28 millió Ft) meg is vette azokat, négy múmiával együtt.

Smith a fordítást nem egyszerre végezte el, hanem 1835 őszén (ÁK 1:1–2:18), közben egy egyiptomi ábécén és nyelvtanon is dolgozva, majd 1842 tavaszán (ÁK 2:19–5:21), végül három részletben le is közölte a Times and Seasonsmormon folyóiratban. A papiruszok Smith anyjánál maradtak, annak halála után pedig Smith első feleségéhez, Emma Hale-hez kerültek. Emma az ÁK-t nem tartotta szentírásnak, így a papiruszokat eladta bizonyos Abel Combs-nak. Tőle a  papiruszok egy része magánkézbe, többsége viszont egy Saint Louis-i, majd egy Chicago-i múzeumba került, de az 1871-es nagy tűzvész során mind eltűnt. Csak 1966-ban fedezte fel őket a New York-i Metropolitan múzeumban az University of Utah koptológusa, dr. Aziz Suryal Atiya, az egyház pedig 1967-ben kapta vissza őket. A papiruszok és az ÁK mormon szentírás kapcsolata azóta is vita tárgya.

3. A papiruszok tartalma

A nem mormon egyiptológusok egységes szakvéleményét az ÁK forrásaként megadott ókori szövegekről az alábbi pontokban lehetne összefoglalni.

1. A papirusz-töredékek nem hamisítványok, hanem ismert forrásból származó, jól datálható, tartalmilag azonosítható régészeti leletek.
2. Közismert egyiptomi temetkezési szövegeket tartalmaznak: az egyik a „Halottak Könyve”, amely az elhunyt lelkének ad utasításokat túlvilági utazásához; a másik ennek kései, egyszerűsített változata, az ún. „Lélegzés könyve”, amely csak az i.e. 4. század után jelent meg, az i.e. 6. sz. utáni démotikus írással írták, és i.sz. kezdete körül készült.
3. A számozott papirusztöredékek három mű kisebb-nagyobb részei: az I. X. és XI. számú töredék az ún. „Lélegzés Könyve” részletei, amely egy Hór nevű, thébai Ámon-pap számára, Oszorver pap és Tikhebit asszony fiának készült; a IIA és IIIB az ún. „Halottak Könyve” részletei, amely egy Ámon-Ré Neferirnub nevű hölgynek készült; a II. IV. V. VI. VII. VIII és IX. számú papirusz is az ún. „Halottak Könyve” egyik példányából való, amely egy Ta-Serit-Min nevű hölgynek készült.
4. A papíruszok sérültek, hiányosak, az ÁK-ban közölt 1. Képmásolat modernkori rajzos kiegészítéseket tartalmaz, amelyek eltérnek az ismert vallási szöveg tipikus ábrázolásaitól.
5. A 2. Képmásolat nem papiruszról származik, hanem kerek kőlap, a szarkofágban a múmia feje alá tett mágikus fejalátét [ún. hüpokefál] lenyomata, tipikus sírvédő átokszövegekkel. Ez is sérült, az ÁK-ben közölt képmásolat az egyik papiruszról átmásolt képi elemeket

Összegezve, a papiruszokon és a fejalátéten látható egyiptomi szövegek, illetve a mormon szentírás angol szövege, a képek és Smith magyarázatai között nincs tartalmi megfelelés. Az Ábrahám vagy József korára való datálás (i.e. 20-19. sz.) éppúgy kizárható, mint az, hogy hétköznapi értelemben vett fordítás történt.

4. A képmásolatok magyarázata

4.1. Az 1. sz. képmásolat

Smith magyarázatai # Egyiptológus szemmel

1. ábra: Az Úr angyala. # A testet elhagyó, emberarcú madárként ábrázolt emberi lélek, az ún. bá.
2. ábra: Ábrahám egy oltárra kötözve. # Hagyományos, oroszlánt ábrázoló mumifikáló ágy.
3. ábra: Elkenah bálványimádó papja megpróbálja áldozatként felajánlani Ábrahámot. # A sakálfejű Anúbisz isten Oziriszt készül bebalzsamozni.
4. ábra: A bálványimádó papok áldozatára szolgáló oltár, amely Elkenah, Libnah, Mahma-krah, Koras és Fáraó istenei előtt áll. 5. ábra: Elkenah bálványistene. 6. Libnah bálványistene. 7. ábra: Mahmakrah bálványistene. 8. ábra: Koras bálványistene. # Az ágy alatt kanopusz kőedények vannak, amelyekbe a kivett belső szerveket tették. A fejük Hórusz négy fiát mintázza. Az emberfejű Amszet, a majomfejű Hapi, a sakálfejű Duamutef, a sólyomfejű Kebehszenuf.
9. ábra: Fáraó bálványistene. # Ez Szobek krokodil isten.
10. ábra: Ábrahám Egyiptomban. # Bor és olajtartó edények, stilizált papirusznád.
11. ábra: Az ég oszlopait akarja jelképezni, az egyiptomiak elgondolása szerint. # A folyópart mentén álló épületsor.
12. ábra: Raukíjang, ami távlatot jelent, vagyis a fejünk feletti égboltot; ebben az esetben, e témával kapcsolatban az egyiptomiak szándéka szerint Saumau-t jelent, magasan lévőt, vagyis az egeket, ami a héber Saumahjím szónak felel meg. # A folyó, amiben Szobek úszik. „Raukíjang” szó egy sémi nyelvben sem látezik, és a „Saumau” sem egyiptomi szó. A „Saumahjím” talán az 1Móz 1:1 szövegének félrehallása: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” B’résít bara Elohím ét ha-sámajim v’ét ha-árec.

Az alábbi két kép közül a baloldali annak a sérült papírusznak a rajza, amelyet Smith az ÁK illusztrálására felhasznált és a maga módján „kiegészített” (History of the Church, 4:519, 543), a jobboldali pedig a fennmaradt példányok alapján készült szakmai rekonstrukció.

A „Halottak könyve” 125. fejezetének képe az Ozirisz-mítoszra utal. Eszerint Széth megöli Oziriszt, akinek a felesége, Ízisz a – holtan is nemzőképes – Oziriszre madárként rászáll, hogy megtermékenyüljön, fiuk Hórusz lesz, akinek négy fia születik. Széth feldarabolja Ozirisz holttestét, de Ízisz összeragasztja és feléleszti. Ozirisz az alvilág ura lesz, de az igaz halottak lelke is „Ozirisszá” válik. Ezekből a pogány temetkezési szövegekből és illusztrációikból sok példány maradt fenn különböző dinasztiák korából. Kisebb eltérésekkel mind ugyanarról szólnak, és képeik mind ugyanazokat a jeleneteket ábrázolják.

4.2. A 2. sz. képmásolat

Smith szerint ez is „Képmásolat Ábrahám könyvéből”, de a kép eredetije nem is papiruszon található, hanem egy kisebb, lapos kődarabon. Ez a múmiák feje alá tett, mágikus hatásúnak hitt fejalátét (ún. hüpokefál), de ilyesmit csak az i.e. 4. századtól kezdve használtak, másfél évezreddel Ábrahám kora után.

Smith magyarázatai # Egyiptológus szemmel

1. ábra: Kolob, jelentése első teremtmény, legközelebb a celesztiálishoz, vagyis Isten lakhelyéhez. Első a kormányzásban, utolsó az idő mértékét illetően. A mérés a celesztiális idő szerint van, mely celesztiális idő könyökönként egy napot jelent. Egy nap a Kolobon ezer évnek felel meg e föld időszámítása szerint, amelyet az egyiptomiak Jah-oh-éh néven neveznek.
2. ábra: Kolobhoz legközelebb áll, és az egyipto-miak Oliblis néven nevezik; ez a legnagyobb uralkodó alkotás a celesztiális után, vagyis azon hely után, ahol Isten lakik; a hatalom kulcsát tartja más bolygók felett. Így hozta ezt az Úr Ábrahám tudomására, midőn az áldozatot muta-tott be egy oltáron, amelyet az Úrnak épített.
3. ábra: A trónján ülő Istent ábrázolja hatalom-mal és tekintéllyel övezve, az örök fény koroná-jával fején; ezen vannak feltüntetve a szent papság nagy kulcsszavai is, amint azt Ádámmal az Édenkertben közölték, valamint Séttel, Noéval, Melkisédekkel, Ábrahámmal, és mindazokkal, akiknek a papságot kinyilatkoztatták.
4. ábra: A Raukíjang héber szónak felel meg, és tágas teret jelent, vagy égboltozatot, valamint egy számjegyet, ami egyiptomi nyelven ezret jelent, és az Oliblis időszámításának felel meg, amely forgásban és időszámításában Kolobbal egyezik.

# A figuráknak és „bolygóknak” Smith által adott nevei teljesen ismeretlenek, ugyanakkor a figurák igazi jelentése ismert. A mormon teológia „bolygóistenei” és „papsági kulcsai” helyett egyiptomi isteneket (pl. Ízisz, Thot) és kiolvasható egyiptomi hieroglifákat találunk, ld. alább a 8-11. ábra magyarázatait!

5. ábra: Egyiptomi neve En-sin-go-on-dos, ez is egy uralkodó, és az egyiptomiak azt mondják, hogy ez a nap, és Kolobtól kapja fényét a Kae-e-van-ras közvetítése által, amely a nagy kulcs, vagy más szóval az uralkodó hatalom, amely tizenöt más állócsillagot ural, mint a Floeesze vagy a hold, a föld, és a nap évenkénti körül-fordulással. Ez a bolygó a Kli-fos-is-es vagy Ha-ko-kau-bím közvetítésével nyeri hatalmát, ezek a csillagok, amelyeket a 22. és 23. ábrák mutatnak be, és fényüket a Kolob forgásától kapják.
6. ábra: A föld négy részét ábrázolja.
7. ábra: A trónon ülő Istent ábrázolja, amint az égen át a papság nagy kulcsszavait, valamint Ábrahámnak a Szentlélek jelét galamb alakjában kinyilatkoztatja.
8. ábra: Írott dolgokat tartalmaz, amelyek a világgal nem közölhetők, hanem Isten szent Templomában találhatók.
9. ábra: jelenleg nem közölhető
10. ábra: szintén nem
11. ábra: szintén nem. Ha a világ ezeket a számokat kitalálja, úgy legyen. Ámen.
12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., és 20. ábrák az Úr saját idejében lesznek megadva. A fenti fordítást olyan mértékben közöltük, amennyire az jelenleg közölhető.

# A többi is a mormon kozmológiáról (4-7. ábra) és Smith szerint titkosított tanításokról szól (8-20. ábra), és ugyanúgy nincs közük a hüpokefál szövegéhez és képeihez.
Ha a 11., 10., 9. és 8. szöveget alulról felfelé olvassuk, akkor értelmes, Oziriszhoz szóló szöveget kapunk:
16. ábra: „és ez a lélek és birtokosa se legyen megszentségtelenítve az alvilágban…”
17. ábra: „sose legyen ez a sír megszentségtelenítve…”,
8. ábra: „add, hogy Ozirisz Sesonk lelke élhessen!”
9. ábra: „az alvilágnak (a föld alatt) és nagy vizeinek…”
10. ábra: „Ó, hatalmas isten, ura a mennynek és a földnek…”
11. ábra: „Ó, alvók istene a teremtés ideje óta…”

4.3. A 3. sz. képmásolat

Smith magyarázatai # Egyiptológus szemmel

1. ábra: Ábrahám a Fáraó trónján ül, a király előzékenysége folytán, koronával a fején, amely a papságot jelképezi, emblémájaként a nagy elnökségnek a mennyben, az igazság és az ítélkezés jogarával a kezében. # A „Halottak könyve” 125. fejezetének jelenete. A trónon Ozirisz, az alvilág ura ül.
2. ábra: Fáraó király, akinek nevét írásjelek mutatják a feje felett. # Ozirisz trónja mögött Ízisz áll. Felirat: „A nagy Ízisz, az isten anyja”
3. ábra: Ábrahámot jelenti Egyiptomban, amint azt az 1. képmásolat 10. ábrája is mutatja. # Italáldozati állvány.
4. ábra: Az egyiptomi király, a Fáraó hercege, amint az oda van írva a kéz fölé. # Maat, az igazság istennője vezeti a halott lelkét Ozirisz elé. Felirat: „Maat, nyugat úrnője.”
5. ábra: Sulem, a király fő pohárnokainak egyike, amint a keze feletti írásjelek jelképezik. # Az elhunyt lelke, amint Ozirisz trónja elé vezetik. Felirat: „Ozirisz Hór, aki örökre igaz.”
6. ábra: Olimlah, a herceghez tartozó rabszolgája. Ábrahám a csillagászat tantételeit illetően érvel a király udvarában. # A halott lelkét hátulról támogató Anubisz (a kép sérült, Smith sakálfej helyett emberit rajzolt), aki a varázsigékkel idáig segítette Hór lelkét.

4.4. Az egyiptomi „Halottak könyve”

A papiruszok és az ÁK kapcsolatáról szóló vita áttekintése előtt látnunk kell, mi is a papiruszok valódi szövegének története és jelentősége (vö. Kákosy 2003, Kemp 2007). A „Halottak könyve” (HK) elnevezés az első európai fordítótól, Karl Richard Lepsius-tól ered, aki egy Ptolemaiosz-kori példány szövegét publikálta 1842-ben Das Todtenbuch der Ägypter címmel. A szövegek első angol fordítását Samuel Birch végezte el, és a British Museum publikálta 1867-ben.

Egyiptomi címe Peret em heru („előjövés/felkelés nappal”, kb. „Kilépés a fénybe”, „Nappali előjövetel”). Temetkezési irat, amelynek varázsszövegei [rú = száj] a halott lelkét segítik a túlvilági tájakon tájékozódni, testi-lelki elemeit, létformáit összetartani, kezelni a veszélyeket, démonokat és szörnyeket, illetve eljutni Ozirisz ítélőszéke elé (a szív mérlegelése Maat tollával) stb.

Tartalmi elődjei az Óbirodalom piramisfalra vésett szövegei, a Középbirodalom szarkofágra festett varázsszövegei voltak. A halott mellé tett, papirusz tekercsre írt változat azonban csak az Újbirodalom kezdetétől (i.e. 1550) dokumentálható. Ábrahám az i.e. 20-19. sz-ban élt, a temetkezési szöveg az ő kora után keletkezett.

A szöveget papok írták, de írnokok másolták, és bárki megvehette őket, aki ki tudta fizetni, az olvasni nem tudókat pedig illusztrációk segítették. Mivel fontos volt, hogy minél több emberhez eljusson, az i.e. első évezredben tömegtermék lett. Spirituális irat volt, de nem volt ezoterikus, kódolt, zippelt jelentése.

Jelenleg 192 különböző varázsszöveg ismert, és egy kézirat sem tartalmazza mindet. A szükségesnek ítélt varázsszövegek vagy fejezetek mennyisége, az illusztrációk minősége ugyanis az egyéni igényeket követte, így a fennmaradt tekercsek átlagos hossza 5-15 méter (van 37 méteres is), ennek megfelelően igen eltérő tartalommal. A túlvilághit központi elemei, az Ozirisz mítosz, az isteneket azonosító ábrázolások vagy a szív mérlegelésének jelenete állandó elem maradt.

A szövegek a hieroglifák („szent vésetek”) kézírásos, kurzív változatában íródtak, az i.e. 7. századtól (ún. Szaiszi kor) hieratikus, később démotikus írással. Az i.e. 4. sz-ra elkezdődött a szöveg „kanonizálása”, tömegtermékké válása, és kialakult a HK leegyszerűsített, 1-2 méteres változata, a „Lélegzés könyve” [Saat en szinszin], amely a halott testi-lelki részeinek túlvilági, mágikus reanimációjára fókuszál. Az 1966-ban előkerült papiruszok (I. X. XI.) az Ábrahám kora után másfél évezreddel keletkezett mű i.sz. kezdete körüli másolatai (ld. 1. Képmásolat).

Az ÁK tehát elvileg „Ábrahám írásai, amelyeket Ábrahám könyvének neveznek, és amelyeket saját kezével írt papirusztekercsekre, míg Egyiptomban volt.” A fentiek alapján azonban kizárható, hogy a papiruszokat szó szerint maga Ábrahám írta „a saját kezével”, a papirusz szövegének tartalma az ÁK szövege, egyik nyelvről a másikra való fordítás történt.

Mormon hitvédők szerint a „saját kezével” csak szerzőséget jelent, a papiruszok csak az autográf másolatainak a másolatai, de az általuk hivatkozott szövegekben a „kezével” [b’jad] kifejezés jelentése mindig „által”: Isten szólt X próféta által (Mal 1:1, Hagg 1:1, Zak 7:7), a „saját kezemmel” [té emé kheiri] kifejezés azonban mindig hitelesítő szerzői aláírás (ld. 2Thessz 3:17, Gal 6:11, Kol 4:18, 1Kor 6:21).

5. A kritika és a mormon reakció

Nem csoda, hogy az ÁK megjelenése óta vita tárgya, és hogy a mormon hitvédők mindent elkövetnek, hogy Smith, az írásai és az egyház hitelességébe vetett hitet fenn lehessen tartani. Az alábbi eszmetörténeti áttekintés forrásai az egyház weboldaláról az „Témák és kérdések” szekció cikke („Ábrahám könyvének az eredete”), az Encyclopedia of Mormonism (1992) online szövege (EoM 5528 Book of Abraham), mormon hitvédők művei (Roberts, Nibley, Gee, Givens-Hauglid stb.) és kritikai művek (Larson, Tanner, Vogel, Holden).

5.1. Tartalmi problémák

MK-hez hasonlóan ÁK is tele van anakronizmusokkal és rejtélyekkel. Egyrészt Ábrahám idejében és környezetében még nem létező vagy attól idegen dolgokkal, másrészt teljesen ismeretlen dolgokkal és bizonyíthatóan téves kijelentésekkel.

Az alcím szerint a papiruszok „Egyiptom katakombáiból” kerültek elő, pedig a „katakomba” görög eredetű szó [kata = lent, tümbosz = sír, azaz „lenti sírbolt”], és azért használjuk a szó latinizált, többes számú változatát [catacumbae], mert az ókorban kiterjedt földalatti temetkezési járatok kizárólag Itáliában léteztek.

Sok más idegen szót is használ: görög eredetűt, mint a „káldeus” [1:1], „Egyiptus” [1:13], „hieroglifa” [1:14] és „evangélium” [2:11], latin eredetűt, mint a „pogány” [1:5 stb.], még középkori héber műszót is, mint a „Jehova” [1:16, 2:8].

Vallástörténészek számára teljesen ismeretlen istenek és bálványok sorát említi („Elkenah”, „Libnah”, „Mahmakrah” stb.). Nyelvészek számára ismeretlen szavaknak tulajdonít kétes jelentést, például hogy a „rahlínos” káldeus nyelven „hieroglifákat jelent” [1:14], a lábjegyzet szerint héber „gnolaumok” jelentése pedig „örökkévalók” [3:18]). Az arámi és héber nyelv ismeretében az ilyen szavak inkább kitalációnak tűnnek (vö. „ziff”, „kurélom”, „kumom” a MK-ben).

Ugyanakkor ismert szavaknak tulajdonít téves jelentést, például „a fáraó királyi vér általi királyt jelent” [1:20] – pedig nincs szó királyi származásról, egyiptomi nyelven a per-á [görögösen pharaó] jelentése „Nagy Ház”, ami eredetileg a királyi palotára utalt, majd annak lakójára. Ugyancsak tárgyi tévedés az egyiptomiak kánaáni (azaz palesztinai) eredete is, hogy a fáraó „kánaánita” lett volna, és hogy „ebből a törzsből (a kánaánitából) származik az összes egyiptomi” [1:21-22]. Ráadásul az ÁK szerint „Egyiptom földjét először egy nő fedezte fel, aki Khám leánya volt és Egyiptus leánya, amely káldeusul Egyiptomot jelent, ami tiltottat jelent.” [1:23]. Téveszme, hogy Egyiptomot Kánaán területéről népesítették be. Az „Egyiptom” szó is a görög Aigüptosz-ból ered, etimológiája bizonytalan, de íme két elmélet: az „Égei tenger alatti” [Aigaiu hüptiosz] kifejezésből származik, vagy Ptah isten Memphisz-i templomának [Hut-ka-Ptah] nevéből. Egyiptom ókori egyiptomi neve Kemet, a „Fekete Föld” volt (utalás a termékeny Nílus-völgyre), héberül Micrajim, arámiul Micrá – és egyik szó jelentése sem „tiltott”.

Annak sincs vallástörténeti vagy régészeti nyoma, hogy az egyiptomiak vagy a fáraók az isteneknek valaha is embereket, szüzeket, gyermekeket áldoztak volna [1:5-11]. Az Óbirodalom idején, századokkal Ábrahám előtt fordult csak elő, hogy egy-egy fáraó mellé szolgákat temettek, akik a jelek szerint önként kísérték urukat a túlvilágra. Ennek fényében Ábrahám feláldozási kísérletének drámai jelenete (ÁK 1. fejezet, 1. Képmásolat) történetileg is több mint kétséges.

Mormon hitvédők vagy a papiruszon levő szöveg évezredes hagyományozása, másolása közbeni hibákra hivatkoznak (pedig az egyiptomi szövegnek semmi köze ÁK-hez), vagy Smith és a kortárs amerikai célközönség 19. sz-i szókincsére, vagy Smith alkalmi fordítási hibájára (pedig a fő probléma nem a szóválasztás, hanem a nyelvészeti és történelmi téveszmék). Kritikusok szerint ezek mind Smith szerzői hibái és kitalációi, akárcsak a MK esetében.

5.2. Ábrahám könyvének teológiai jelentősége

Ami az ÁK jelentőségét illeti, mormonok (Givens-Hauglid 2019) is elismerik, hogy a hitüket dogmatikai szempontból nem érné pótolhatatlan veszteség, ha valamiért le kellene mondaniuk a főleg evangelizációra használt MK-ről vagy a főleg egyházszervezeti és -történeti jelentőségű T&Sz-ről, ÁK-t azonban nem nélkülözhetik. Egyfelől ugyanis, az Utah-i mormon egyház megkülönböztető jelentőségű tanai – Isten, a világ, a teremtés, az ember és az üdvösség természetéről – az ÁK-ben olvashatók. Másfelől, mivel Smith első felesége (Emma Hale) elutasította az ÁK szövegét, Brigham Young elnökségét és az egész Utah-i egyházat, az 1860-ban Missouri-ban újjászervezett és 1998-ig Smith leszármazottjai által vezetett mormon felekezet (Reorganized Church / RLDS, 2001 óta Community of Christ) szentírásai között a NGy és ÁK nem szerepel, így az ÁK-re épülő tanok és rítusok sem része a hitéletüknek.

5.3. Egyiptomi számok, ábécé és nyelvtan

Az Utah-i egyházban az ÁK szövege sokáig azért nem okozott problémát, mert a papiruszok 1847-ben eltűntek, és százhúsz éven át, 1967-ig nem kellett újra értelmezni Smith prófétai kijelentéseit, miszerint a papiruszokat Ábrahám írta a saját kezével, Smith a papiruszokat fordította le Isten ajándéka és hatalma által (mint MK-t), és az ÁK történelmi feljegyzés (mint MK).

Nem kellett foglalkozni Smith többi kéziratával sem, amelyek az ÁK fordítása közben keletkeztek. Az Egyptian Counting pár oldalon az egyiptomi számokat, az Egyptian Alphabet pedig az ábécét igyekezett – nincs rá jobb szó – kitalálni.

A fordítás 1835 júliusa és novembere között zajló folyamatát a Grammar and Alphabet of the Egyptian Laguage bekötött példánya összegezte. Ez nem veszett el, de ennek a publikálása sem szolgálta volna az egyház érdekeit.

A Smith írnokai által készített példányokat 1846-ban Nauvoo-ból kimentették, majd Salt Lake City tűzbiztos történeti archívumában őrizték. Létezésükről kevesen tudtak, évtizedeken át csak kiváltságos egyházi vezetők és tudósok láthatták őket. 1938-ban azonban a Brigham Young University professzora, Sidney B. Sparry engedélyt kapott néhány oldal fotójának a leközlésére. Bár volt, aki még büszkélkedett is azzal, hogy Smith írta az első egyiptomi nyelvtant Amerikában, az egyházvezetés okkal volt óvatos volt a publikálást illetően. Amint Sparry 1960-ban egy ÁK-konferencián fogalmazott: „Ha most tennénk, az kicsit elhamarkodott lenne, amíg nem tudunk vele valóban jó munkát végezni”.

Ezzel az egyházon belül nem mindenki értett egyet, mert 1965 végén valaki mégis „kiszivárogtatta” a kézirat mikrofilmes változatát a Utah Lighthouse Ministry szolgálatnak, így 120 év után először az ex-mormon Gerald és Sandra Tanner hozta nyilvánosságra a teljes szöveget, ami azonnal vitát váltott ki.

Ráadásul ugyanebben az évben, 1966-ban került elő a New York-i Metropolitan művészeti múzeum tárlóiból az ÁK elveszettnek hitt papiruszai közül tizenegy hosszabb-rövidebb részlet. A Hór papirusz (JSP I) illusztrációja azonosítható volt az ÁK-ban leközölt 1. Képmásolattal, a JSP XI írásjelei pedig a Grammar and Alphabet lapjain láthatók, Smith angol fordításával (ÁK) együtt. Az újonnan felfedezett papiruszok révén egyértelmű lett: a Grammar and Alphabet az ÁK fordítási folyamatának dokumentációja.

Korábban a kívülállók kritikáját figyelmen kívül lehetett hagyni, de az újra nyilvánosság elő került szövegekkel és nem mormon szakmai véleményekkel már muszáj volt foglalkozni. Ez az intellektuális küzdelem azonban – amint látni fogjuk – az évtizedek alatt túl sok és sokféle elmélethez vezetett, amelyek mind azt célozták, hogy hitelesnek lehessen tartani az ÁK szövegét, mint ősi szentírást, Smith-t mint fordító prófétát, és a mormon vallást, mint Krisztus újraalapított egyházát – mindaz ellenére, amit az ókortudomány és az egyiptológia állít. A mormon érvek felsorolása helyett tanulságos a változásukat végigkövetni.

5.4. Mormon reakciók a kezdetektől 1966-ig

Az Illinois-i Warsaw Signal című lap, amelynek kiadója (Thomas C. Sharp) már 1844-ben mormon-ellenes kritikát közölt le, amikor Smith szétverette a poligám üzelmeit kritizáló, egyetlen számot kiadó Nauvoo Expositor nyomdáját, 1845-ben pedig ugyancsak vitriolos stílusban kritizálta Smith „fordítói” tevékenységét.

ÁK először a NGy 1851-es angliai kiadásában jelent meg szentírásként. Egy példány eljutott Théodule Devéria francia egyiptológushoz, aki a faximiléket tipikus temetkezési irat részeiként azonosította, 1860-ban pedig részletes elemzést publikált arról, hogy az ÁK nem lehet a papirusz fordítása. A francia misszióelnök, Louis Bertrand azzal érvelt, hogy „a tudomány nem megbízható”, és „az idő igazolni fogja” Smith-t. Brigham Young titkára, George Reynolds pedig azzal, hogy az egyiptomi szövegeknek „két jelentése” van: egy a tömegeknek, egy „a szent tudás beavatottjainak”, az egyiptológia pedig „még gyermekcipőben jár”.

• Az idő azonban a tudománynak dolgozott, és az 1890-es évekre már az amerikai egyiptológia is akadémiai szintre
• A „halottaskönyv” pedig, mint segédkönyv a túlvilági utazáshoz nem volt kódolt nyelvezetű, ezoterikus irat (ld. fentebb 4.4.).

1912-ben Franklin S. Spaulding, Utah-i episzkopális (anglikán) püspök összesen nyolc amerikai, angol és német egyiptológust kért fel Smith magyarázatainak az értékelésére. A 31 oldalas füzetben („Joseph Smith Jr. As a Translator”) olvasható véleményük egységesen negatív volt, Spaulding pedig hangot adott reményének, hogy a mormonok közül az „őszinte igazságkeresők” levonják a következtetést, és az ÁK tekintélyének „lerombolása” a mormon egyház „végét” is jelenti.

Spaulding kiadványát a New York Times is leközölte, így az Improvement Era mormon folyóirat 1913-ban tucatnyi cikkben volt kénytelen reagálni, az egyházelnöktől (Joseph Fielding Smith) neves újságírókon (Sjödahl, Wells) át a kor mormon hitvédőjéig (Roberts), bár egyikük sem értett az egyiptológiához.

Janne M. Sjödahl (1853-1939), a Deseret News szerkesztője szerint ÁK „a Szentlélek közvetlen működése” révén született, így eleve „nem kifogásolható”, ugyanakkor „Isten Lelkének erején kívül a kutatás szokásos csatornáin keresztül is adatott”, így ha van benne hiba, az „a csatornáé, amelyen átfolyt az ihlet” – azaz Smith-é (vö. MK előoldal: „…ha vannak benne hibák, azok emberek tévedései”).

• Ha Sjödall szerint az ÁK szövege kinyilatkoztatás, és ezért eleve nem vitatható, akkor arra alapozva érvel, amit előbb bizonyítani kellene.
• Kérdés, hogy a nem vitatható szövegben lehet-e hiba (ami természetéből adódóan nem csak vitatható, hanem bizonyítható), ihletett fordítója hibázhat-e, és honnan tudhatjuk, mikor és miben hibázott, ha nem az ismert történelmi vagy nyelvészeti tényekkel összevetve?
• Kérdés az is, hogy másolási vagy kutatási hibák hogyan eredményezhettek – értelmetlen betű- vagy szóhalmaz helyett – egy egészen más, minden részletében felismerhető és ismert vallási szöveget?

Brigham H. Roberts (1857-1933) hitvédő először is arra igyekezett rámutatni, hogy az egyiptológusok fordításai sem egyeznek teljes mértékben (pedig ami egyezett, az bőven elég volt az értékeléshez). Másodszor, ÁK-re alkalmazta a kor liberális teológiájának megközelítését: az objektivitást, történetiséget, fordítást érintő kérdések „kisebb fontosságú ügyek, csak körvonalai a valóságoknak, és nem maguk a valóságok”. Marad tehát a hit abban, hogyan adatott ÁK Smith révén a világnak: „bevallottan nem tudomány, hanem kinyilatkoztatás révén, saját lelke által, amelyet az Isten Lelkével való kapcsolat gyújtott lángra”.

• Roberts relativizáló taktikája egyfelől figyelmen kívül hagyja Smith állítását (fordítás), másfelől annak érdekében, hogy a szöveg forrása körüli kételyek ellenére legalább a szöveg eszmei fontosságát állíthassa, figyelmen kívül hagyja a szöveg tartalmai igényét, ti. hogy történelem.
• Különben is, ha csak az eszme fontos, de az eszme hordozója (a szöveg és eredete) nem az, mert a valóság és leírása, jel és jelentés viszonya az isteni ihlet révén bárhogyan felülírható, akkor bármilyen szövegnek bármilyen jelentést adhat bárki, aki azt állítja magáról, hogy ihletett.

John H. Evans (1872-1947), Smith neves életrajzírója is abban reménykedett, hogy „az idő igazolni fogja Smith-t”, és mivel ő egészítette ki a sérült papiruszok és a kőlap hiányzó részeit, legfeljebb az derül ki róla, hogy „rossz másoló volt, de nem rossz fordító”.

• A kérdés azonban nem az egyiptomi írásjelek átmásolásának pontossága, hanem az angol fordítás pontossága, hogy egyáltalán fordítás történt-e.
• Kérdés továbbá, hogy Smith miről másolt, amikor sérült rész kiegészítése egyetlen fennmaradt papiruszon sem szerepel (ld. 1. Képmásolat), vagy miért pont azokat a részleteket másolta át egyes papiruszokról a sérült hüpokefál lenyomatának üres részleteire, amelyeket, és miért?

Evans szerint a „filozófiai és gyakorlati célokat tekintve” nem számít, hol és hogyan jutottak hozzá a szövegekhez, az igazi szempont az, hogy igazak-e és mentesek-e az ellentmondástól, illetve jó hatást gyakorolnak-e az olvasóira.

• Az érv, hogy csak a szöveg eszmei értéke számít, és állítólagos forrása érdektelen, egyrészt ellentmond Smith egész prófétai pályafutásának, amely ősi történetek ihletett fordításáról szól, másrészt, ezek a szövegek a Bibliaigazát akarják felülírni, a Biblia tanításának mondanak ellent, a bibliai etikát pedig csak megismétlik, ha van jó hatásuk, az bibliai eredetű.

Összegezve az eddigieket, a mormon hitvédelem Smith egyik állítását sem tudta bizonyítani. Kezdetben egyszerre épített az egyiptológia korai hiányosságaira és a tudomány várható fejlődésére (az idő majd igazolja). Később csak állítani tudta, hogy mivel az ÁK szövege ihletett, kritikán felül áll, ugyanakkor nem zárható ki Smith másolói vagy kutatói hibájának a lehetősége. Rákényszerült a „fordítás” szó átértelmezésére is: eszerint egy értelmes, lefordítható és közismert szöveg teljesen más értelemmel is bírhat, mert vagy maga a szöveg hordoz ezoterikus jelentést, vagy a fordítója bír karizmatikusképességgel. Végül, a szöveg eszmei értékére hivatkozva bagatelizálta a származás kérdését, egyúttal azonban Smith identitását is, miszerint ő ősi, történelmi feljegyzések ihletett fordítója.

5.5. Mormon reakciók 1966-tól napjainkig

1966-ban – 120 év után – nyilvánosságra kerültek az ÁK fordítását dokumentáló kéziratok (Grammar and Alphabet), és előkerült a Smith által vásárolt papiruszok egy része, az egyiptológia viszont időközben akadémiai tudományággá vált, és egységes szakmai konszenzus alakult ki a papiruszok mibenlétét illetően.

A nem mormon egyiptológusok a papiruszok szövege és Smith szentírása között sosem láttak tartalmi kapcsolatot, de megjelentek mormon „egyiptológusok” és valódi egyiptológusok, akik láttak valamilyen kapcsolatot. A BYU mormon egyetem ókori kultúrákkal foglalkozó professzorai közül először Hugh Nibley-nek volt – Brian Hauglid szavaival – „némi képzettsége” egyiptológiából, és a mormon egyházban máig a Roberts utáni nemzedék tudós hitvédőjeként tisztelik. (Kákosy professzor ismerte Nibley-t, ő sem tartotta egyiptológusnak.)

Hugh W. Nibley (1910-2005) stratégiája először a papiruszok tartalmára épült. A szakmai konszenzus ellenére azt állította, hogy az 1. Képmásolat „minden, csak nem tipikus balzsamozó jelenet”, és számára furcsa képi részletekre mutatott rá.

• Ezeket a részleteket azonban nem tudta bizonyítékként felhasználni, csak azért mutatott rájuk, hogy elbizonytalanítson abban, ami bizonyos: a kép összes többi eleme megfelel a szokásos ábrázolásnak – Smith önkényes kiegészítéseitől eltekintve.

Másodszor, megpróbálta relativizálni az ÁK illusztrációinak történetiségét. Szerinte „Smith nem állította konkrétan”, hogy a képmásolat „Ábrahám életének tulajdonképpeni illusztrációja”; ezek csupán „szimbolikus diagrammok, amelyek nem annyira egyszeri történelmi eseteket, hanem rituális eseményeket írnak le”.

• Smith azonban a képeket a történtek ábrázolásának tartotta, számára az áldozati rítus ábrázolása nem csak műfaji eszköz volt, hanem a sztori része, hiszen az ÁK szövege is utal az 1. Képmásolatra:

ÁK 1:12 És lőn, hogy a papok erőszakot alkalmaztak, hogy engem is megölhessenek, ahogyan azokkal a szüzekkel tették az oltáron, és hogy megismerhessétek ezt az oltárt, utalok az e feljegyzés kezdetén található ábrázolásra. 13 Ágy formájúakat készítettek, amilyen a káldeusok között volt, és Elkenah, Libnah és Mahmakrah, Koras istenei, valamint egy olyan isten előtt állt, ami a Fáraóhoz, Egyiptom királyához hasonlított. 14 Hogy fogalmatok lehessen ezekről az istenekről, kinézetüket az elöl látható ábrákkal mutattam meg, amely ábrázolásmódot a káldeusok rahlínosnak neveznek, ami hieroglifákat jelent.

Nibley a képek relativizálása érdekében Smith magyarázataira is hivatkozott, konkrétan az 1. Képmásolat 11-12. számú jegyzetére:

Az ég oszlopait akarja jelképezni [designed to represent] az egyiptomiak elgondolása szerint [as understood by the Egyptians] … az egyiptomiak szándéka szerint Saumaut jelent [Egyptians meant it to signify…].

Nibley értelmezésében az illusztrációk „nem magát Ábrahámot” ábrázolják, ő csak „felhasználta, adaptálta” – az „Egyházi és evangéliumi kérdések” cikkének megfogalmazásában „újrahasznosította” – a „tipikus, kortárs” egyiptomi halottaskönyvi illusztrációkat a saját elbeszélése illusztrálásához.

• Ha azonban a 11. és 12. jegyzet nem csak egy-egy képi elemre vonatkozik, hanem az ÁK képmásolatainak általános értelmezési kulcsa, akkor Nibley Smith magyarázatából vezeti le, hogy Smith tévedett, ha azt hitte: a képek a sztorit illusztrálják, és a sztorival magyarázhatók.

Ezután Nibley a Grammar and Alphabet alapján, amelyben egy-egy jel vagy szó fordításaként bekezdésnyi angol szövegek állnak, felvetette a super-cryptogram elméletet. Eszerint az egyes írásjelek valójában komplex és sűrített gondolati konténerek, amelyeket papi felhatalmazás, illetve kinyilatkoztatás révén lehet csak dekódolni – ez pedig az ókor óta egyedül Smith-nek adatott meg.

1968-ban hasonló elmélettel állt elő két BYU végzős. Richley H. Crapo és John A. Tvedtnes szerint a hieratikus írásjeleket és -csoportokat Ábrahám amolyan „emlékeztető eszközként” (mnemonic device) használta. Nibley először hihetőnek tartotta az ötletet, hogy a hieratikus szöveg tömör „súgószövegként” (prompter’s sheet) a sztori – általa feltételezett – recitációját, felolvasását segítette.

• Minden olyan elmélet, amely a papiruszok „rejtett értelmére” alapoz, elfelejti, hogy Ábrahám nem kódolhatott bele titkos jelentést olyan írásrendszerekbe (hieratikus, démotikus) és olyan műbe („Lélegzés könyve”), amely másfél évezreddel az ő kora után

Bár a kódolt-zippelt szövegről szóló elmélet gyorsan elterjedt a BYU tudósai között, Nibley rájött, hogy az igazi probléma Smith és a Grammar and Alphabet, illetve az ÁK ábrái és a papiruszok kapcsolata. Ezért – félretéve a hagyományos egyházi álláspontot, miszerint az Grammar and Alphabet Smith műve –, először is megpróbáltaszétválasztani a prófétát és művét.

Először is, mivel a kis könyv egyiptomi ábécének vagy nyelvtannak valóban nem nevezhető, átnevezte „Kirtland Egyptian Papers”-nek (KEP), mert Smith 1835-ös Kirtland-i tartózkodása alatt készültek. Másodszor, mivel Smith rossz író volt, és írnokokat kellett alkalmaznia, a KEP „tisztán spekulatív és felfedező jellegű” [purely speculative and exploratory] szövegét Smith írnokainak tulajdonította, őket téve felelőssé. Nibley tehát azt állította, hogy (1) a műben található egyiptomi jeleket az írnokok utólag rajzolták az ÁK kész angol szövege mellé, de (2) biztosan nem fordítássalpróbálkoztak, hiszen ezt teljesen kizárja az egyes jelek és a bekezdésnyi angol szövegek közötti „abszurd aránytalanság”, (3) Smith-nek tudnia kellett az írnokok tevékenységéről, hiszen az kéziratokon Smith saját kézírása oldalakon át felismerhető, de a munka bizonyára okkal lett félbehagyva: „Az egész szigorúan bizalmas természetű volt, ezek a spekulációk és próbálkozások sosem jutottak ki a zárt akadémiai körökből.”

• Nibley kénytelen volt elfogadni a kritika álláspontját: a Grammar and Alphabet-nek nincs nyelvészeti értéke, az ÁK nem lehet a jelek fordítása.
• A Scribes Did It theory azonban „tisztán spekulatív”: úgy hárította a felelősséget a jószándékú, de nem ihletett írnokokra, hogy ignorálta 140 év egyházi hagyományát, Smith és írnokai, Oliver Cowdery, Willard Richards, William Phelps, Warren Parrish és mások feljegyzéseit.

Bár Nibley hipotézisét sokan átvették, mormon részről is több kritika érte, mert ellentmond az egyháztörténeti feljegyzéseknek. Nibley ezért – ma már klasszikus könyvének első, 1975-ös kiadásában (The Message of the Joseph Smith Papyri – An Egyptian Endowment) – másképpen próbálta meg felbontani Smith, a Grammar and Alphabet és a papiruszok kapcsolatát, ezúttal egy Smith-nek tulajdonított kijelentésből kiindulva, amit állítólag a megvett papiruszokról tett:

„Ábrahám és József feljegyzései, amelyeket a múmiákkal együtt találtak, gyönyörűen írt papiruszokon, fekete és kisebb részt vöröstintával vagy festékkel, tökéletesen megőrizve.” (History of the Church, Vol 2. p. 348)

Nibley azzal érvelt, hogy az 1966-ban megtalált papirusz-töredékek írása nem is gyönyörű, nincs rajtuk vörös betű, nincsenek tökéletes állapotban, tehát ezek nem lehetnek Smith tekercsei, amelyeket az ÁK fordításához felhasznált. Amíg a szép, hosszú, fekete-vörös betűs tekercsek nincsenek meg, nincs jelentősége az egyiptológusok véleményének a töredékekről vagy a Grammar and Alphabet-ről.

• A Missing Scroll theory eleve figyelmen kívül hagyja JSP XI és a Grammar and Alphabet, illetve JSP I és az 1. Képmásolat bizonyított kapcsolatát.
• Az idézet pedig nem Smith-től származik, amint a History of the Church egy lábjegyzetében a mormon történész és hitvédő, Brigham H. Roberts megjegyzi. Valójában Oliver Cowdery egy leveléből való, ami viszont – az első tagmondat kivételével – a Chandler egyik kiállítási poszterét idézi, és a kollekció egészére vonatkozok, nem konkrétan Smith két tekercsére.

Új megoldással az újzélandi Ian Barber állt elő (What Mormonis Isn’t, 1984), aki szerint azért hagyható figyelmen kívül az egyiptológia, mert bár a képmásolatok esetében joggal mutat rá „az egyiptomi kontextusra”, (1) Smith eleve nem hitte, hogy Ábrahám eredeti írását tartja a kezében, hanem (2) későbbi reprodukciót, amelyen már (3) biztosan történtek változtatások, és (4) a szöveg az Ábrahám koránál későbbi egyiptomi „kontextusban” lett rögzítve. Barber szerint a papiruszoknak Smith számára csupán a „kinyilatkoztatást segítő” [revelatory aids] funkciójuk volt, hogy amolyan katalizátorként „intellektuálisan és spirituálisan felkészítsék a közvetlen kinyilatkoztatásra”.

• A Catalyst theory szerint tehát nem is fordítás történt – akármit is hitt vagy írt Smith –, hanem külön kinyilatkoztatás. Isten pedig a maga szent igazságait egy olyan vallási szövegen keresztül sugalmazta volna Smith-nek, amely tele van varázslatokkal és olyan istenekhez szóló imákkal, akiket Isten az egyiptomi kivonuláskor porig alázott (2Móz 7–12. fejezet).
• Kérdés, hogy vajon Isten Smith-t is megtévesztette, ezért hitte, hogy ÁK-t látja és fordítja? Vajon próféta lehet-e egyszerre Istentől ihletett és megtévesztett, vagy ha Smith tudta, mi történik, ihletett és megtévesztő?

A fenti elméletek közül több is bekerült a standard jelentőségű Encyclopedia of Mormonism 1992-es kiadásának mormon egyiptológusok által írt szócikkeibe.

• A Translation and Publication… szócikkben Donl H. Peterson igyekszik elvenni a Grammar jelentőségét: „Bár ő és munkatársai elkezdtek egy ’Egyiptomi ábécé és nyelvtan’-t, miközben a papiruszokat tanulmányozták, a mű célja homályos [obscure]. Nem fejezte be, magyarázta vagy publikálta Joseph Smith, vagy bármelyik utódja.” Az ÁK fordítását illetően így összegez: „Amikor a Mormon könyve aranylemezeinek ’reformált egyiptomi’ szövegét fordította (1827-1829), a Próféta kijelentette, hogy ezt ’Isten ajándéka és ereje által’ tette. Ugyanígy, alapvetően inkább az isteni ihlet volt az, ami Ábrahám könyvének angol szövegét létrehozta, mint az ő nyelvi ismeretei. Az ő pontos módszere ismeretlen marad.”
• A Contents… szócikkben Stephen E. Thompson az ÁK-t az ókori ószövetségi apokrifekkel állítja párhuzamba, amelyek Biblián kívüli és az ÁK-hez hasonló sztorikkal szolgálnak (Jubileumok, Ábraham apokalipszise stb.).
• A Faximiles… szócikkben Michael D. Rhodes először ismerteti a papiruszok valódi tartalmát, elismeri az ÁK referenciáját (1:12) az 1. Képmásolatra, ami a „Lélegzetek könyvéből” való, de azzal védi Smith kompetenciáját, hogy (1) „sosem írta le teljesen a magát a folyamatot, amit ősi szövegek fordításakor használt”, (2) Wilford Woodruff elnök és mások szerint a fordítás „az urim és tummimal” történt, (3) végül relativizálja a „fordítás” szó jelentését (kinyilatkoztatás). A 2. Képmásolat (a hüpokefál) esetében szerinte „(Smith) magyarázatai, általánosságban véve elfogadhatók [reasonable] a modern egyiptológiai ismeretek fényében.” A 3. Képmásolaton, ahol a trón mögött nem a fáraó áll, hanem „Háthór (vagy Ízisz)”, azt állítja: egyes papiruszok a fáraót Háthór istennőként ábrázolják. Szerinte „mindegyik képmásolat magyarázata összhangban van az egyiptomi vallásos gyakorlat jelenlegi értelmezésével”.

Ami napjainkat illeti, a sok és ellentmondó teória közül Nibley tanítványai közül a Missing Scroll elméletet John L. Gee és Kerry Muhlenstein képviselik. Ian Barber Catalyst elméletét Robin Scott Jensen és Terryl Givens vitték tovább. Brian Hauglid azonban – mire befejezte utolsó könyvét (Givens-Hauglid 2019) –, feladta korábbi kutatási eredményeit, egyetért a hatodik generációs (ex)mormon Dan Vogel következtetéseivel, és nem kíván többet hitvédelemmel foglalkozni.

Minderről a mai, átlagos, magyar mormon igen keveset tud, és ha egyáltalán találkozik az ÁK-t illető kritikával, megelégszik az egyházi weboldalon az „Témák és kérdések” szakcikkével: „Ábrahám könyvének eredete”, amely csak a már ismert érveket ismétli. A cikkből egyfelől kiderül, hogy

• miben értenek egyet mormon és nem mormon egyiptológusok: az ÁK szövege nem a fennmaradt papiruszok szövegének a fordítása, ez utóbbiak valójában ismert egyiptomi temetkezési szövegek kéziratai, amelyek Ábrahám koránál sokkal később készültek
• mit nem tud az egyház: hogyan történt a fordítás folyamata, mi a kapcsolat a papiruszok és az angol szöveg között, mi a kapcsolat a képmásolatok és magyarázatuk között
• mi az, amit csak hisz az egyház: sugalmazott szentírás, kinyilatkoztatás; Isten ajándéka és hatalma által adatott, mint MK; kiegészíti Ábrahámmal kapcsolatos bibliai ismereteinket; a mormon tan számára fontos.

Másfelől a cikk több, ellentétes mormon hitvédelmi álláspontot is említ, de kijelenti, hogy az egyház nem foglal állást az elméleteket illetően, kétszer is hangsúlyozza, hogy a kérdés tudományos vitával nem eldönthető, és kétszer is javasolja az imádságot a bizonyosságszerzés érdekében.

Összefoglalás

Az Amerikai Próféta egész pályafutása arról szólt, hogy ősi amerikai zsidó (MK) és egyiptomi (ÁK) szövegek Istentől ihletett fordítója, sőt, a bibliai szöveg ihletett újrafordítója (JSF). A Mormon könyvéhez hasonlóan Ábrahám könyve esetében is láthattuk a mormon hívők, hitvédők kognitív disszonanciáját, az értelmi és érzelmi zavart, amit az ember akkor él át, ha egymásnak ellentmondó dolgokat kell összeegyeztetnie. Az ellentét Smith állításai és az amerikanisztika vagy egyiptológia tényei, a hinni valók és a tudhatók között azonban feloldható. Smith egyszerűen azok közé tartozik, akik képesek a képzeletüket valóságként kezelni, a saját gondolataikat Isten gondolataiként mások elé tárni, és az igazság darabjait egy kegyes hazugságba beépíteni. Ezzel nála sokkal különb, de neki bizalmat szavazó és megtéveszthető hívők millióit vezette egy olyan vallási világba, amely hasonlít a bibliaihoz, de annak sok ponton ellentmond. Onnan is van visszaút, de ehhez a valósággal való bátor szembenézésre, őszinteségre van szükség:

„Győzzetek meg minket tanbeli tévedéseinkről, ha van ilyen, értelemmel, logikus érvekkel vagy Isten szavával, és mi örökre hálásak leszünk az információért.” Orson Pratt, mormon apostol (The Seer, Vol 1. p. 15.)

Felhasznált szakirodalom

Mormon szakirodalom

• A Mormon Könyve – A Tan és a szövetségek – A Nagyértékű gyöngy (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, Intellectual Reserve Inc. 2005)
• Mormon könyve – Tanok és szövetségek – Igazgyöngy (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, 1991/1995)
• Az evangélium tantételei (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, Intellectual Reserve Inc. 2009)
• Andrus, Hyrum L.: Doctrinal Commentary on the Pearl of Great Price (Deseret Book Co. 1969; 2002)
• Gee, John L.: A Guide to the Joseph Smith Papyri (FARMS Brigham Young University, 2000)
• Gee, John L.: An Introduction to the Book of Abraham (RSC Brigham Young University, 2017)
• Givens, Terryl – Hauglid, Brian M.: The Pearl of Greatest Price – Mormonism’s Most Controversial Scripture (Oxford University Press, 2019)
• Hauglid, Brian M.: A Textual History of the Book of Abraham – Manuscripts and Editions (MIP Brigham Young University, 2010)
• MacKay, Michael H. – Ashurst-McGee, Mark – Hauglid, Brian M.: Producing Ancient Scripture – Joseph Smith’s Translation Projects in the Development of Mormon Christianity (The University of Utah Press, 2020)
• Nibley, Hugh W.: A New Look at the Pearl of Great Price, In: Improvement Era, February 1968 (pp. 14-21)
• Nibley, Hugh W. – Gee, John L. – Rhodes, Michael D.: The Message of the Joseph Smith Papyri – An Egyptian Endowment, 2nd ed (Deseret Book Co, 2005)
• Peterson, Donl H.: The Story of the Book of Abraham – Mummies, Manuscripts and Mormonism (Deseret Book, 1995)
• Peterson, Donl H.: The Pearl of Great Price – A History and Commentary (Deseret Book Co. 1987)
• Jensen, Robin S. – Hauglid, Brian M.: The Joseph Smith Papers – Revelations and Translations, Vol 4. Book of Abraham and Related Manuscripts (The Church Historian’s Press – Deseret Book Co. 2018)
• Encyclopedia of Mormonism – lib.byu.edu/collections/encyclopedia-of-mormonism/
• JSP Joseph Smith Papers – www.josephsmithpapers.org

Ismertető és kritikai szakirodalom

• Kákosy László: Dzsehutimesz sírja Thébában (Pytheas Kft., Budapest, 1989)
• Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Osiris, 2003)
• Kemp, Barry: Az egyiptomi Halottak Könyve (Corvina, 2007)
• Holden, Robert: Mormon Handbook, 2nd ed. (ChartaWorks LLC, 2010; 2024)
• Larson, Charles M.: …By His Own Hand Upon Papyrus – A New Look at the Joseph Smith Papyri (Institute For Religious Research, 1992; 2005)
• Tanner, Gerald & Sandra: The Changing World of Mormonism (Utah Lighthouse Ministries, 2009)
• Vogel, Dan: Book of Abraham Apologetics – A Review and Critique (Signature Books, 2021)
• MRM Mormonism Research Ministry – mrm.org

Tanulmányunk az Utolsó Napi Szentek vagy más néven mormonok vallásának történeti hátterét, legfontosabb tanításait és ezek kritikáját, hitéleti-életviteli sajátosságainak pozitívumait és negatívumait mutatja be dióhéjban. Az itt csak érintett témákról külön tanulmányaink is készülnek, ld. Mormon könyve, Ábrahám könyve, Joseph Smith Első Látomása stb.

1. Háttéradatok

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza (The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints) a 19. sz. eleji Amerikában alakult ki. Kettős igényt elégített ki. Egyrészt az „amerikai mítosz” szükségletét, hiszen ez a nemzetek, a nemzeti gyökérkeresés kora volt. Másrészt a felekezeti megosztottsággal szemben az ősegyház visszaállításának vágyát, ugyanis ez az ún. visszaállítási mozgalom (Restoration Movement) időszaka is volt. A mormon vallás bibliai elemek, állítólagos ősi amerikai és egyiptomi, illetve modernkori kinyilatkoztatások, egy politeista teológia és kettős papi hierarchia, szabadkőműves eredetű titkos templomi rítusok, illetve puritán erkölcsiség sajátos ötvözete.

Az egyházat 1830-ban alapított Joseph Smith Jr. (1805-1844). A hivatalos történet szerint két látomása volt. 1820-ban, amikor tinédzserként – egy helyi vallási ébredés és a felekezetek rivalizálása miatt – az igaz egyházat kereste, Első Látomásában megjelent neki az Atya és a Fiú, kijelentve, hogy egyikhez se csatlakozzon, mert mind tévednek, minden hitvallásuk utálatos, mind romlottak. 1823-ban egy Moróni nevű angyal is megjelent neki, és elmondta neki, hogy a közelben vannak elásva az Amerikában egy évezreden át virágzó ősi zsidó kultúra történeti és prófétai feljegyzései. Smith 1827-ben kiáshatta a „reformált egyiptomi” írással vésett „aranylemezeket”, amelyeket „Isten ajándéka és hatalma” segítségével lefordított angolra. 1830-ban az új szentírást kiadta („Mormon könyve”), és újra megalapította „Jézus Krisztus Egyházát”.

A mormonoknak a korai években több államon át kellett költözniük vagy menekülniük, helyenként polgárháborús helyzet alakult ki. Smitht különböző okokból többször megvádolták, letartóztatták, 1844-ben pedig egy börtönben meglincselték. A 2. egyházelnök, Brigham Young vezetésével a mai Utah területén sikerült államot alapítaniuk (Deseret).

Központjuk Salt Lake City, elterjedtségük világszerte 17.5 millió fő, az egyház jelenlegi (18.) elnök prófétája Dallin H. Oaks. Magyarországon 20 gyülekezetben kb. 5200 fős tagság, első templomuk Óbudán épül. Magyarul is megjelenő magazinjuk a Liahóna, hivatalos weboldaluk: jezuskrisztusegyhaza.org

2. Sajátos tanok és kritikájuk

2.1. Az amerikai próféta

Joseph Smith Jr. volt az utolsó napok visszaállított Egyházának első Elnöke, Látnoka és Kinyilatkoztatója. Félművelt farmercsaládban nőtt fel, és ez is bizonyítja, hogy az általa kiadott művek nem lehetnek a saját írásai, hanem Istentől ihletettek. Smith önmagáról azt vallotta, hogy „Többre lehetek büszke, mint bárki más. Ádám napjai óta én vagyok az egyetlen ember, aki képes volt összetartani egy egész egyházat. Az egésznek a nagy többsége mellettem áll. Ezt sem Pál, sem János, sem Péter, sem Jézus nem tette meg. Azzal büszkélkedem, hogy senki sem végzett el akkora munkát, mint én. Jézus követői elfutottak mellőle, de az Utolsó Napok Szentjei még sosem futottak el mellőlem.” Prófétaként előre megjósolta üldöztetését, és mártírként halt meg.

• Smith kétségkívül karizmatikus egyéniség volt, de a kortárs források nem igazolják a mai idealizált képet. Már gyerekkorában is erős volt a fantáziája, egy „látókő” segítségével elveszett, elrejtett dolgokat keresett – esetenként pénzért, ami miatt polgári peres eljárás indult ellene, és a metodisták sem fogadták be a kincskeresés miatt. Az általa „lefordított” és kiadott szentírások igenis híven tükrözik a fantáziáját, történelmi és bibliai műveletlenségét, illetve a kor népszerű fiktív történelmi sztorijait az elveszett zsidó törzsekről, akik az indiánok ősei voltak.
• Smith történetében alapvető fontosságú az Első Látomás, de 1820-ban bizonyíthatóan nem történt vallási ébredés (csak 1824-ben). Saját beszámolói, illetve családtagjai, munkatársai, elnök utódjai beszámolói mind eltérnek (Jézus? angyal? angyalok? végső hivatalos: Atya és Fiú).
• Egyházalapítása után, karrierje csúcsán Nauvoo város polgármestere, bankigazgatója, milíciaparancsnoka és amerikai elnökjelölt volt. Amikor bankja csődbe jutott, hitelezői kárpótlása nélkül elmenekült. Isteni kinyilatkoztatásra hivatkozva vezette be a többnejűséget, így törvényes feleségén (Emma Hale) kívül titkos egyházi esküvőkön még több tucat felesége lett, köztük tinilányok (14 éves volt a legfiatalabb), testvérek és férjes asszonyok. A nőügyei miatt kritikus ellenzéki lap nyomdáját szétverette – ezért tartóztatták le utoljára. Nem volt mártír: a fogdába becsempészett pisztollyal több támadót megsebesített, mielőtt lelőtték.

2.2. Folyamatos kinyilatkoztatás

Szentírásnak számít a Biblia, „amennyiben a fordítása helyes” (Hittételek 8). Smith szerint a Biblia szövege megromlott, saját fordítása ([JSF] viszont – kinyilatkoztatás révén – a hibákat javítja és a kivett részeket pótolja. Isten Amerikában is adott és ma is ad kinyilatkoztatást: ilyen az ókori amerikai eredetű „Mormon könyve” [MK], a modernkori egyházi kinyilatkoztatások, ld. „A Tan és a szövetségek” [T&Sz], illetve a „Nagyértékű gyöngy” [NGy] iratgyűjtemény. Ráadásul kinyilatkoztatásnak számít a mindenkori Elnök és a 12 apostol tanítása is. Isten nem engedné, hogy egyháza vezetői tévtant tanítsanak. A mormon szentírások elutasítóján viszont Isten ítélete van.

• A JSF bibliahamisítás, Smith önkényes változtatásait egy régi kézirat sem támogatja. Az 1Móz 50 végére még egy – az ókori József szájába adott – hosszú jóslatot is betoldott önmagáról. A Biblia szövege fennmaradt, illetve elegendő az üdvösséghez és a szent élethez (Zsid 1:1-2, ApCsel 11:14, Róm 1:16, 15:4, 1Kor 1:18,21, 2:2-5, 2Kor 4:3, 2Tim 3:14-17).
• A mormonok bibliai kifejezéseket használnak, de szinte minden szó alatt mást értenek, mint a keresztények. A mormon szentírások pedig olyan alap teológiai témákban is ellentmondanak a Bibliának és egymásnak, hogy hány Isten létezik, hogyan lett teremtve a világ stb.

2.3. Mormon könyve – zsidók és Jézus Amerikában

A MK ókori amerikai kinyilatkoztatás, amely a közel-keletivel (Biblia) egyenértékű, és tartalmazza „az örökkévaló evangélium teljességét” (ld. alább). Lényegében az amerikai kontinensre az – Atlanti vagy a Csendes – óceánon áthajózó zsidók története i.e. 621-től i.sz. 421-ig. Egy részük igaz volt (ún. nefiták), más részük bűnös (ún. lámániták). Isten a lámánitákat a bűneik miatt megátkozta, így sötétbőrűvé lettek. Jézus Krisztus feltámadása után Amerikában is megjelent, és ott is megalapította egyházát, de a gonosz lámániták kiirtották a nefitákat – így ők lettek az indiánok ősei. A MK-ben leírt történetek főleg a közép- és dél-amerikai kultúrák területén helyezhetők el. Történetüket az utolsó nefita próféták (Mormon és Moróni) fejezték be, illetve rejtették el a Smith lakhelyéhez közeli Cumorah dombon egy kőládában. Moróni pedig 1823-ban mint angyal jelent meg Smith-nek (Második Látomás), és elmondta neki, hogy hol rejtette el „reformált egyiptomi” írással vésett aranylemezeket.

Smith a lemezek tartalmát „Isten adománya és ereje által” fordította le, korai munkatársai, családtagjai szerint a lemezekhez mellékelt, mellvértre erősített urim és tummim segítségével, illetve gyerekkori látókövével. MK hitelességét az bizonyítja, hogy aki őszintén megkérdezi Istent, mindez igaz-e, annak a Szentlélek által kinyilatkoztatást ad (pl. meleg érzést a szívébe).

Smith az aranylemezeket a fordítás közben nem mutathatta meg senkinek, de a kiadás előtt három tanúnak Moróni angyal, nyolc tanúnak pedig Smith mutatta meg (családtagok, korai munkatársak). Smith a lemezeket visszaadta Moróni angyalnak, aki – mormon források szerint – vagy magával vitte azokat a túlvilágra, vagy a Cumorah domb barlangjába vitette őket és sok más lemezzel együtt azóta is ott vannak elrejtve.

Smith szerint a MK „a világon a leginkább hibátlan könyv a földön, és vallásunk záróköve, és aki annak előírásai szerint él, közelebb kerül Istenhez, mint bármely más könyv által” (MK Bevezetés). Azért tartalmaz sok bibliai szöveget, mert az Amerikába hajózó zsidók magukkal vitték az addig (i.e. 621) megírt Ószövetséget, az Újszövetségi szövegeket pedig maga Jézus mondta el nekik.

• A MK valóban rengeteg bibliai szöveget vett át az angol King James Version-ből – annak régies stílusával és hibáival együtt – , ezért hat bibliás szövegként, és gyakorolhat pozitív hatást olvasóira.
• A MK zsidó eredetű és egy évezrenden át virágzó amerikai kultúrájának létezését illetően az a probléma, hogy – a Bibliával ellentétben – a MK népeit, városait Amerika térképén nem lehet elhelyezni. A régészek semmilyen nyomát nem találták a MK városainak, épületeinek, acél fegyverekkel vívott csatáinak és az elesettek százezreinek.
• A MK adataival ellentétben a kontinensen Columbus előtt nem volt búza, árpa, ló, szamár, juh, marha, disznó, elefánt, vas és acél, pénzérme, zsinagóga, lepra és moly. Írásuk csak a majáknak volt, de kőkori szintű kultúrájuk még a kereket sem ismerte.
• A genetika szerint az indiánok DNS-ében nincs zsidó vérnek, hiszen Észak-Kelet Ázsiából származnak, a Bering-szoroson át települtek be a kontinensre, több hullámban. Az indián nyelvcsaládoknak sincs közük a héberhez, ahogy héber vagy egyiptomi írásjeleknek sincs nyomuk.
• Az amerikanisztika szerint a perui, azték vagy maja kultúrák történelme és vallásossága semmilyen szempontból sem egyeztethető össze a MK világával – inkább a 19. sz-i vidéki Amerika világával és indiánokkal kapcsolatos spekulációival.

2.4. Ábrahám könyve – Ábrahám Egyiptomban

A NGY-be tartozó, és a mormon teológia számára nélkülözhetetlen „Ábra­hám könyve” (ÁK) eredetijének tartott egyiptomi papiruszokat Smith egy Chandler nevű műkincskereskedőtől vette. Azt állította, hogy ezek „Ábrahám írásai, amelyeket Ábrahám könyvének neveznek, és amelyeket saját kezével írt papirusz tekercsekre, míg Egyiptomban volt”. Ezeket is „Isten ajándéka és hatalma” által fordította le, és a papiruszokból átmásolt három képmásolatot részletes magyarázatokkal is ellátta.

• Az ÁK eredetijének tekintett papiruszok a modern egyiptológia szerint valójában az egyiptomi „Halottak könyve” mágikus temetkezési irat kései változatának („Lélegzés könyve”) szövegét tartalmazzák. Champollion 1822-ben fejtette meg az egyiptomi írást, nyelvtana és szótára 1836-ban és 1841-ben lett publikálva, de az egyiptológia Amerikában csak az 1890-es évekre fejlődött akadémiai szintre. Smith fordítás közben írt műve (Grammar and Alphabet of the Egyptian Language) is a fantázia terméke.
• Smith fordításai és kinyilatkoztatásai hite­lességét nem egy imateszt és érzések vagy a közös bizonygatás dönti el (Jer 17:9), hanem a tények. A MK-t és az ÁK-t semmi sem igazolja, viszont amit tudunk, az cáfolja.

2.5. A visszaállított egyház

Jézus Jeruzsálemben alapított egyháza a megjövendölt „aposztázia” (hitehagyás, 2Thessz 2:3) miatt már az apostoli kor után eltévelyedett, elvesztette a papi felhatalmazását, majd felekezetekre bomlott és megszűnt igazi egyháznak lenni. Jézus a feltámadása után megjelent Ame­rikában, ott is megalapította egyházát, de 421-ben az amerikai nefita egyház is elpusztult. Az egyház visszaállítása a földön 1830-ban történt meg Joseph Smith révén. A mormon egyház „az Úrnak a földön még egyszer, újra megalapított királysága, amely a Messiás második eljövetelét készíti elő”, és „az egyetlen igaz, élő egyház az egész föld színén”. A nefita iratokra (MK) épülő mormon egyház régebbi a keresztény felekezeteknél. Bár a mormon közösséget ezek a felekezetek kezdettől fogva jogtalanul üldözték, a mormonok nem kritizálnak más egyházakat.

Isten kijelentette Smith-nek, hogy az Új Jeruzsálem Missouri államban fog felépülni. Mivel a hitetlenné vált Izráel helyét a mormon egyház vette át, származástól függetlenül minden új tagot besorolnak egy zsidó törzsbe.

• „Joseph Smith története” (JST) szerint a neki megjelent Atya és Fiú számára a kortársa baptista, metodista, presbiteriánus egyházak „mind tévednek” és „minden hitvallásuk utálatos”. Az akkori és a mai felekezetek és hitvallásaik azonban azonosak, így a mormon egyház puszta léte is eleve ítélet lenne minden keresztény egyház fölött, ha igaz lenne.
• Az egyetemes keresztény egyház azonban minden probléma ellenére sem szűnhetett meg 18 évszázadra, mert Krisztus szerint a pokol erői sem vehetnek rajta diadalmat (Mt 16:18, Júd 24-25 vö. Ef 5:25-32). Tehát kérdés, hogy ki hazudott: Jézus vagy Smith?
• Az Újszövetség is a folyamatos hitvédelem szükségességéről ír (Júd 3), nem az 1. század utáni széthullásról. 2Thessz 2:3 eredeti szövege sem „hitehagyás”-t említ, hanem „elszakadás”-t, részletezés nélkül, hozzátéve, hogy akkor megjelenik az Antikrisztus is, beül Isten templomába, isteníti magát stb. Mindebből még semmi sem történt meg.

2.6. Az Istenek

A mai alaptanítás szerint az Istenség három személy: az Atya (Elohim), a Fiú (Jehova), akiknek „csont-hús testük” van, és a Szentlélek, aki „lélekszemély”. A mélyebb tanítások (ÁK) szerint azonban sok isten van, akiknek tökéletes lelkük és testük, illetve nemük van, és szaporodnak. Egykor az Atya is ember volt, de istenné magasztosult fel, tehát nem volt mindig isten. Az emberek tkp. embrionális állapotban levő istenek. Az utolsó ítélet után, ha minden feltételnek megfelelnek, maguk is istenné és istennővé válnak, saját világuk lesz. Smith szerint, „Ami most az ember, az volt egykor Isten. Ami most Isten, azzá válhat az ember.” A Biblia is tanítja a sok isten létezését (1Kor 8:5) és emberek istenné felmagasztosulását (Zsolt 82; Jn 10:34, 2Pt 1:4).

• A Biblia szerint az egyetlen Isten JHVH Elohím, az Örök / Éltető Isten (5Móz 6:4, Ézs 40:3 vö. Jn 1:23). A héber elohím jelentése csak akkor „istenek”, ha utána az ige is többes számban áll (pl. pogány istenek), de ha egyes számban áll, akkor „Isten”.
• Isten szellemi lény (Zsolt 139, Jn 4:24, ApCsel 17:28-29), bibliai „testrészei” csak hasonlatok. Csak egy Isten van (Ézs 43:10, 45:5,20-21, 44:6, 1Tim 2:5, 1Kor 8:6, Jak 2:19 stb.). Isten mindig Isten volt (Ézs 40:28, Jn 5:26, Zsid 13:8, 9:14, 1Tim 1:17, 6:16), és nem változik (Mal 3:6, Jak 1:17). Isten nem ember (Hós 11:9, 4Móz 23:19), az ember megistenülése pedig sátáni tan (1Móz 3:5, 2Thessz 2:4).
• Zsolt 82 Isten az „istenek” tanácsában áll, akikre rábízta a népeket (5Móz 32:8-9 „akik annyian vannak, mint Izráel fiai az istenfiak”– ui. a qumráni szövegekben bné elohím, a görög Septuagintában angeloi), és akik bár „istenek…, a Felséges fiai”, hűtlenné váltak, igazságtalanul bántak az emberekkel, ezért úgy halnak meg, mint az emberek. Jn 10:33-36 Jézust azzal vádolták, hogy „istenné teszi” magát, de a Zsolt 82-re utalt: ha „istennek nevezte azokat, akikhez Isten szava szólt” (ti. a zsoltárban), ő miért ne állíthatná magáról joggal, hogy Isten Fia? 1Kor 8:5-6 Bár léteznek „úgynevezett istenek” a pogány vallásokban, „nekünk mégis egyetlen Istenünk van”. (2Pt 1:4 ld. alább.)

2.7. Mennyei Atya és Anya gyermekei

A Mennyei Atya mellett létezik a Mennyei Anya is, akinek a neve ismeretlen, és akihez nem szabad imádkozni. Sok milliárd lélekgyermekük született, akik már a földi, halandó élet előtt is léteznek (ún. „előlét” vagy preegzisztencia, Jer 1:5, Jn 1:2,14, 8:58, 17:5). Azért, hogy fejlődhessenek és engedelmességüket bizonyíthassák, meg kell tapasztalniuk az emberi, földi élet örömeit és fájdalmait. Az Atya terve szerint ezt szabad akaratból kell végig csinálniuk. Sátán (Lucifer) szerint azonban így egyesek elveszhetnek, és azt akarta, hogy mindenki üdvözüljön, de szabad akarat nélkül. Jézus az Atya tervét követte, hogy az emberek szabadon döntsenek, ezért az Atya őt bízta meg a megváltással, Lucifer azonban fellázadt, és sok lélek követte őt.

Jézus az Atya irányítása alatt Mihály arkangyallal és kiválasztott lelkekkel együtt alkotta meg ezt a bolygót a már meglévő rendezetlen ősanyaghalmazból. Ádám (Mihály arkangyal) és Éva bukása szükségszerű rossz volt, az isteni terv része: buktak, de jó irányba, mert csak így válhattak halandó emberré és biológiai szaporodásra képessé, hogy a lélekgyermekek megszülethessenek a földön, és elindulhassanak az örök fejlődés, a felmagasztosulás útján.

• A mormon vallásban szó szerint mindenki „Isten gyermeke”, értsd: isten, angyal, démon és ember, Jézus és Sátán egy család tagjai. Biológiai neme azonban csak teremtett lényeknek és a pogány isteneknek van.
• Az ember sem előlétből, hanem a földből való (1Móz 2:7, Jn 3:13, 33, 8:23, 1Kor 15:47). Jer 1:5 Nem mindenki előlétéről, hanem személy szerint Jeremiás szolgálatáról szól. Jn 1:2 stb. Csak Jézusról szól, nem mindenkiről (vö. Kol 1:15-19).
• Isten világot a semmiből teremtette (Róm 4:17), teljesen egyedül (Ézs 44:24, Ézs 45:12 stb.) a kimondott szavával(1Móz 1:3, Jn 1:1-3). Ádám és Éva nem „bukott” sehova, hanem bizalmatlan és engedetlen lett. Lázadásuk nem áldást, hanem átkot hozott rájuk és utódaikra (Róm 6:23, 5:14, 1Kor 15:21-22). Azóta Isten gyermekévé válni kell: a Jézusba vetett hit által az ember a Lélek által újjá születhet, Isten örökbe fogadja (Jn 1:12-13, 1Jn 5:1, Róm 8:15, Gal 3:26).

2.8. Tökéletesség, örök fejlődés és felmagasztosulás

Isten tökéletes, és azt parancsolta gyermekeinek, hogy ők is legyenek tökéletesek (Mt 5:48), hogy teljesen szentté váljanak (1Pt 1:15-16), felmagasztosuljanak istenné (2Pt 1:4). Isten nem parancsolta volna meg a tökéletességet, ha erre az ember nem lenne képes. A hívőnek mindenre méltóvá kell válni, teljesíteni kell az Istennel kötött kétoldalú szövetség feltételeit: Krisztus megtette a magáét, tehát a hívőnek is meg kell tennie a magáét.

A megtérés folyamata, és a megszentelődés feltétele: hit, bűnbánat, keresztség, a Szentlélek ajándékának elnyerése, becsületesség, hithűség, rendszeres bizonyságtétel, tizedfizetés, a Bölcsesség Szavának a megtartása és a templomi munka. Az ember nem bűnös eredendően, csak ha és amikor vétkezik. A bűnök bocsánatának hét lépése van: beismerés, megbánás, bűnvallás, jóvátétel, másoknak való megbocsátás, parancsok betartása, és hogy ugyanazt a bűnt nem szabad újra elkövetni. A kegyelem csak akkor lép életbe, ha a hívő már mindent megtett, ami tőle telt a parancsok betartásáért. Az így megkapott kegyelem által jogosulttá válik a halandó és az örök élet áldásaira.

• Mt 5:48 Nem azt mondja, hogy váljatok valamikor tökéletessé, hanem hogy (itt és most) legyetek azok, mert Isten az; nem teljes hibátlanságot követel (perfekcionizmust), hanem az ellenségszeretet tökéletességét (ld. 5:43-48). 1Pt 1:16 Ez sem azt mondja, hogy váljatok olyan szentté, mint én, hanem hogy (itt és most) legyetek azok, mert Isten az. Csak Isten szent (Jel 15:4), és senki sem olyan szent, mint Isten (2Sám 2:2, 6:20), de a hívőnek Krisztusszent és igaz volta adatik, amit hálából egyre jobban megélhet (Róm 3:24-26, 4:3-5, 1Kor 1:30 vö. Zsid 10:14).
• 2Pt 1:4 Nem azt tanítja, hogy emberek majd a végső ítélet után istenné válnak, hanem hogy a hívők Jézus isteni hatalma [dünamisz], dicsősége [doxa] és ereje kiválósága [areté] által már itt a földön „isteni természet részesévé” [theiasz koinónoi füszeósz] válnak: megmenekülve a bűnös szenvedélyek okozta romlottságtól, ami a világban van. Az ember tehát részesedik abban, amilyen Isten eleve és természeténél fogva, de már itt a földi életében.
• Az ember nem akkor bűnös, ha vétkezik, hanem azért vétkezik, mert eleve bűnre hajlamos (Lk 5:8, Kol 2:13, Ef 2:1-3, Róm 3:23, 5:10-21, 8:3). Mindenki sokat vétkezik (Jak 2:10, 3:2), és mindenki sokszor elköveti ugyanazt a vétket, mégis bocsánatot kap (Lk 17:3-4).
• A hívő élete mindvégig ki nem érdemelhető, meg nem szolgálható kegyelem; ez nem olcsó, nem drága, hanem megfizethetetlen: ezért ingyen ajándék (Ef 2:1-10, Tit 3:5). A szent élet és a szolgálat a hálás viszontszeretet gyümölcse (1Pt 1:5-9, Ef 5:1), nem az áldás elérésének eszköze, hiszen az áldásokat a hívő ajándékba kapja (Ef 1:3-14).

2.9. A helyreállított papság

Isten az utolsó napokra helyreállította az egyház papságának a felhatalmazását, ti. hogy „Isten helyett és nevében cselekedjen” (Mt 16:19). Isten helyett cselekedni csak a megfelelő időben és helyen, módon és rendben lehetséges, ezek a papság „kulcsai”, amelyeket teljesen csak az egyház Elnöke birtokol.

Kétféle, feladatban és jogokban eltérő papság van, amelynek csak férfi tagjai lehetnek, és akik meghatározott számú csoportokat („kvórumokat”) alkotnak. A fiúk az „ároni papságot” 12 évesen, a „melkizédeki papságot” 18 évesen kaphatják meg („elderek”). Az ároni papság tagjai a diakónusok, tanítók, papok és püspökök, ők végezhetik a fizikai szolgálatokat, úrvacsoraosztást, evangelizálást. A melkizédeki papság tagjai az elderek, főpapok, pátriárkák, hetvenesek és apostolok. Ők végzik a felmagasztosuláshoz szükséges szertartásokat, mint a templomi munka, a Szentlélek adományozása kézrátétellel, áldás, egyházvezetés és a különleges tanúságtétel a világ előtt. A tizenkét apostolok közül kerülnek ki az Elnökség tagjai, az Elnök próféta és két tanácsadója.

Az ároni papságot Keresztelő János ruházta át Jézusra, a melkizédekit pedig Jézus az apostolaira. Smithre és közeli munkatársaira a nekik megjelenő Keresztelő János ruházta át az ároni papságot, a szintén megjelenő Péter, Jakab és János apostol pedig a melkizédekit. A papságba történő felszentelés kézrátétellel folytatódik a mai napig, ez az ún. papsági vonal.

• A Bibliában az ároni papságba csak zsidók, léviták, Lévi vér szerinti leszármazottai tartozhattak, tehát átruházhatatlan volt (2Móz 29:9, 4Móz 3:10, 2Krón 31:19). A MK szereplői nem voltak léviták, így nem lehettek papok, és nem lehetett templomuk sem. Jézus Júda törzsébe született, ezért ő sem lehetett lévita (Zsid 7:13-14).
• Jézus egyetlen áldozata miatt az ároni papság elvesztette a funkcióját, a papság az Újszövetségben megváltozott(Zsid 7:12, 27). A papi szolgálat egy törzs hivatásos férfitagjainak a kiváltsága helyett egyetemessé vált (1Pt 2:9, Jel 1:4-6), nők számára is (ApCsel 2:16-18), hiszen lelki áldozattá vált (1Pt 2:5, Zsid 13:15, Róm 12:1, 15:16, Fil 4:18).
• A Melkizédek „rendje szerinti papság” is kizárólag, átruházhatatlanul Jézusé (Zsid 7:24), mert csak ő halhatatlan(Zsid 7:2-3,15-16,24).

2.10. A Szent Templomok

A mormon vallásban kétféle közösségi épület létezik. Világszerte a gyülekezeti házakban (kápolnákban) folyik az oktató munka és a közösség gyakorlása, illetve az úrvacsora (kenyérrel és vízzel). Bizonyos szertartásokat azonban csak a Szent Templomokban lehet elvégezni, ezekből világszerte 382 van, de sok áll építés vagy átépítés alatt, így jelenleg kb. 200 működik. Hazánkban 20 kisebb-nagyobb gyülekezeti ház működik, de az első Templom Budapesten, Óbudán épül (eddig a németországi Freiburgba jártak).

Csak a Szent Templomokban lehet elvégezni bizonyos szertartásokat, és letenni bizonyos fogadalmakat, ame­lyek szükségesek a felmagasztosuláshoz, illetve itt lehet a földi előtti és utáni létről tanulni. A legfontosabb szertartások az ún. „felruházás” vagy „endóvment”, az örökre szóló házasságkötés, a gyermekek összekötése szüleikkel, illetve a halottakért végzett helyettesítő szertartások, amelyeket tömegesen végeznek.

Templomba – a nyilvános megnyitó után – csak az arra méltó, püspöki ajánlással és belépő kártyával rendelkező egyháztag léphet be. A szertartások szentnek számítanak, és gyakorlatilag titkosak, mivel a tagok esküvel kötelezik magukat arra, hogy kívülállóknak – és a 18 év alatti vagy inaktív mormonoknak – sem beszélnek róluk.

• Smith a titkos templomi szertartások végzéséről röviddel azután „kapott kinyilatkoztatást”, hogy 1838-ban egy szabadkőműves páholy tagja lett. Sok rítust átvett, de szinte mindent átértelmezett. Smith halála óta az elvileg szent és megváltoztathatatlan mormon szertartásokon sok és jelentős változtatás történt.
• A mormon „templomi munkának” nincs köze a bibliai idők, a korai egyház vagy a mai keresztény felekezetek szertartásaihoz. Izraelnek csak egy Szentélye lehetett, papsága csak egy törzs férfitagjai. Minden zsidó a bűnei és méltatlansága teljes tudatában járult oda, hiszen a Szentély funkciója éppen az engesztelő és tisztító áldozatok bemutatása és a hálaadás volt.
• A Szentély – Jézus Krisztus egyszer s mindenkorra érvényes engesztelő áldozata révén – elvesztette funkcióját, i.sz. 70-ben le is rombolták. Istent lélekben és igazságban kell imádni (Jn 4:24). Nem egy épület, hanem a keresztények közössége lett Isten temploma (1Kor 3:16-17, 6:19, 2Kor 6:16, Ef 2:19-22 vö. Jel 21:22).

2.11. A halottakért végzett munka

Az egyház a szellemvilágban is jelen van, ott is munkálkodik: a mormonok a halottak megváltói. A halottak szelleme a túlvilágon vagy a paradicsomba, vagy a szellemek börtönébe kerül, amelyeknek több szintje is van. A szellemeket tetteik szerint osztályozzák, de ha megtanulják az evangéliumi szabályokat, és azok szerint élnek, akkor magasabb szintre emelkedhetnek. Ha helyettük egy földi Templomban valaki elvégzi a helyettesítő szertartásokat (1Kor 15:29), akkor átjuthatnak a paradicsomba (1Pt 3:18-20, 4:6). Ha bűneiket nem bánják meg, Krisztuséhoz hasonló szenvedéssel kell majd megszenvedniük bűneikért, a feltámadás után pedig a dicsőség legalacsonyabb (telesztiális) szintjére jutnak.

Minden mormon igyekszik felkutatni az őseit, hogy a helyettesítő szertartások révén a halottaknak – rokonnak és idegennek egyaránt – lehetőséget adjon a felmagasztosulásra. A családfakutatásban az egyház nemzetközi genealógiai osztályának adatgyűjtése segíti őket. A Templomokban az élő és a halott családtagokat külön szertartásokkal kötik össze. Smith szerint „Őseink nem lehetnek nélkülünk tökéletesek, ahogy mi sem lehetnénk nélkülük azok.” A naplóírás is a családok minél teljesebb összekötését szolgálja, mert a mai Szentek naplói ugyan­olyanok, mint a prófétáké: az utódok később tőlük tanulhatnak.

• A Biblia szerint a sorsunk itt a földön dől el (Zsid 9:27, Lk 16:19-31, Róm 2:14-16), a lélek végső sorsa pedig örök élet vagy örök halál, menny vagy gyehenna (Dán 12:2, Jel 20-21. fej.). Aki nem ismerhette Mózes törvényét vagy Krisztus evangéliumát, annak Isten elnézi a tudatlanságát (Csel 14:16, 17:30), és a saját lelkiismerete alapján ítéltetik meg (Róm 2:14-16). Aki dönthetett az evangélium (1Kor 15:1-11) mellett, annak hite vagy hitetlensége számít (Jn 3:18,36). Ha nem hisz, Mózes és Krisztus szavai ítélik el (5Móz 18:19, Jn 5:45-47, 12:48).
• 1Kor 15:29 A szöveg nehezen értelmezhető, talán a hitre jutott, de keresztség előtt elhunyt hívőkre utal; a halottak helyett végzendő rítusok szükségességének vagy lehetőségének nincs nyoma a Bibliában és az egyház történelmében. 1Pt 3:18-20, 4:6 Krisztus nem minden halottnak prédikált, hanem csak a Noé idejében élt emberek lelkeinek, akik még Mózes törvénye és Krisztus evangéliuma előtt éltek. Ráadásul csak Krisztusról van szó, nem prédikál minden elhunyt hívő a túlvilágon más lelkeknek.

2.12. A feltámadás és az utolsó ítélet

A feltámadás a lélek és a fizikai test végleges újra egyesülése tökéletes és halhatatlan formában. Mindenki fel fog támadni, de két feltámadás van: az első az igazaké, a második a bűnbánatot nem tartó bűnösöké. A feltámadást követi az utolsó ítélet, ahol mindenki azt kapja, amit megérdemel. Az ítélet a Fiúnak adatott (Jn 5:22), de másokat is segítségül hív ehhez: pl. a zsidók 12 törzse felett az újszö­vetségi apostolok, a lámániták és nefiták fölött az amerikai apo­stolok, a mormonok felett pedig az ő életükben szolgáló Elnökség és a Tizenkét Apostol fog ítélni.

• A Biblia szerint feltámadás nem a lélek [pszükhé vagy pneuma] és a fizikai test [szarx] „újraegyesülése”, az általában szintén „test”-nek fordított görög szó [szóma] egész lényünk, a létformánk teljes átváltozására, megdicsőülésére utal (Mk 12:24-25, Fil 3:20-21, 1Kor 15:35-56, 1Jn 3:2).
• Jn 5:22 Az Atya az ítéletet egészen a Fiúnak adta át (Csel 17:31, 2Kor 5:10, 2Tim 4:1), Ő fogja megítélni mindenkinek az életét (1Móz 18:25, Jób 21:22, Róm 2:6, Jel 20:11-12). Hívő más hívő fölött, szolga más szolgák fölött nem ítélhet (Mt 7:1-2, Róm 14:4.10.12-13).

2.13. A dicsőség szintjei

Az igazak a dicsőség három mennyei foko­zatának (2Kor 12:2, 1kor 15:40-42) valamelyikére kerülnek. A legfelsőbb, „celesztiális” dicsőségben mindenki a családjával együtt az Atya és a Fiú állandó jelenlétében élhet, de ezen belül is három fokozat van: a felmagasztosuláshoz, azaz istenné váláshoz négy szertartás (köztük a celesztiális házasság) és 18 törvény betartása szükséges.

A második, „terresztriális” dicsőségbe azok a tisztességes emberek kerülnek, akik az evangéliumot mások miatt a földön nem, csak a szellemvilágban fogadták el, vagy még a földön, de hitetlenné váltak; ők nem lehetnek együtt a családjukkal, de Krisztus meglátogatja őket.

A harmadik, „telesztiális” dicsőségbe azok kerülnek, akik a földön és a szellemvilágban sem fogadták el a mormon evangéliumot, és bűnös életet éltek: ők van­nak a legtöbben, és őket csak a Szentlélek fogja meglátogatni.

A negyedik a „külső sötétség” (Mt 8:12) azok számára, akik megismerték az igazságot, de hagyták, hogy Sátán uralja őket (hitehagyott mormonok); örök sötétségben fognak szenvedni Sátánnal és angyalaival együtt, végleg megrekedve a fejlődésben [damnation = dam = gát].

• 2Kor 12:2 Nem a feltámadás utáni dicsőségszintekről szól. Pál élménye az ő életében történt, csak azt nem tudta, hogyan (2-3. vers), ezért – a kor rabbinikus elképzeléseinek megfelelően – számolt be róla: az első ég a madaraké, a második az angyaloké, a harmadik ég vagy paradicsom pedig Isten jelenléte. 1Kor 15:40-42 Nem mennyei szintekről beszél, hanem emberek földi és mennyei testéről, azaz létformájáról (görög szóma).
• Mt 8:12 Jézus – az mennyek országa vagy Isten országa kifejezéssel – mindig Isten földi királyságáról beszélt, nem túlvilági helyről. Illusztrációja szerint ott majd hívő nem zsidók (10-11. vers) és valóban hívő zsidók együtt örvendeznek, az elbizakodott, de valójában nem hívő kortárs zsidók (12. vers) azonban kivettetnek.

2.14. Örökkévaló házasság

A mormonok a Templomban nem csak a földi életre, hanem az örökkévalóságra kötnek ún. celesztiális házasságot. Ha gyermekeik is vannak akkor a celesztiális dicsőség legfelső szintjén felmagasztosulva istenként és istennőként új világokat fognak alkotni, benépesíteni és uralni. A nemző erő ui. szent teremtő erő. A poligámiát (többnejűséget) Smith és Young az Istentől kapott kinyilatkoztatásra hivatkozva vezette be, de az amerikai közvélemény nyomására 1890 óta nem gyakorolják, sőt, kiközösítés jár érte. Az eljövendő Millen­niumban (Krisztus ezeréves Királyságában) azonban újra be fogják vezetni, hogy Isten minden lélekgyermeke emberré lehessen. A többnejűséget ma csak a „fundamentalista” mormon felekezetek (FLDS) gyakorolják (kb. 30-40 000 fő).

• Jézus szerint a feltámadás után nem lesz házasélet (Mk 12:24- 25). A Biblia különbséget tesz az isteni teremtés és a biológiai szaporodás között. Isten ugyanis a szavával hozott létre új dolgokat a semmiből.
• A többnejűség bibliai példái – a mózesi törvény előtti időkben (Lámek, Ábrahám, Jákób) és egyes királyok idején (Dávid, Salamon, Roboám) – nem követendő példaként lett feljegyezve (vö. 1Kir 11:1-4). Az ún. sógorházasság intézménye (5Móz 25:5-10) is csak ritka szükséghelyzetre vonatkozott, a törzs telekhatárok védelmében. Isten terve mindig is egy férfi és egy nő házasságáról szólt, hogy ők ketten legyenek egy testté (1Móz 2:24 vö. Ef 5:25).

3. Pozitívumok

A mormon vallás keresztény hátterére utal a Biblia szentírásként való elismerése, a bibliai szókincs és Krisztus személyének központi szerepe. A tagság életvitele sok szempontból példaadó, hiszen a mormon erkölcstan sokat merít a bibliai és a puritán etikából. Nagy hangsúlyt helyeznek az egyéni felelősségre, a tehetség fejlesztésére és a becsületességre.

A „Bölcsesség Szava” (tilos a kávé, fekete tea, dohányzás, alkohol, kábítószer) – bár a Bibliában egyszerűen „bölcs szavakat” jelent – előmozdítja a sportos és egészséges életvitelt, így a mormonok tíz évvel tovább élnek az amerikai átlagnál. Az egyház családcentrikusságáról és gyermekszeretetéről tanúskodik a mormonok példás családi élete: a házasságkötés az örökkévalóságra, a hétfői családi est közös tanulással, játékkal, imával, énekléssel.

Az egyház a genealógiai családfakutatást ingyenes szolgáltatásként nem egyháztagoknak is felajánlja, illetve a fejlettebb országok anyakönyvi adatbázisát saját költségén elkészítette. A tagok számára biztosított szociális háló (segédegyletek) példás összefogásról tanúskodik: nincs mormon munkanélküli, és az Örökös Oktatási Alap (PEF) a fiatal egyháztagok teljes iskoláztatását fizeti, az óvodától az egyetemig. A tagok az egyházon kívül is sok karitatív munkát is végeznek, az ún. böjti felajánlással (két étkezés árának felajánlása) sokan rendszeresen segítik a rászorulókat. A fiatal misszionáriusok odaadása megkérdőjelezhetetlen, sokan kiskoruktól spórolnak a missziós költségekre. Világhírű az egyház kórusa is (Mormon Tabernacle Choir).

4. Negatívumok

A mormon vallás a biblikus kereszténység szinte minden fontos tanítását tagadja vagy félreérti. Sokáig tudatosan különbséget tettek önmaguk és a keresztény felekezetek között („We are Mormons, not Christians”), az elmúlt évtizedekben azonban keresztény felekezetek egyikeként lép fel („We are Christians, but we are different”). Ugyanakkor továbbra is Jézus Krisztus egyetlen igaz Egyházának tekintik magukat. Ez az érdek-ökumené bizonyára segíti az egyház társadalmi elfogadtatását, de erkölcsileg kifogásolható.

A mormonok bibliai szókincse is a keresztény benyomást erősíti, pedig szinte minden szó alatt mást értenek, mint a Biblia, ezzel pedig – akaratlanul is – megtévesztik az érdeklődőket és a keresztényeket. Az érdemi beszél­getéshez tudni kell „mormonul”.

Szembetűnő a perfekcionizmus. Mivel a tökéletesség bibliai parancsát abszolút értelemben értik (félre), a bűn fogalmát szükségképen felvizezik (rossz szokás, gyengeség stb.). Mivel mindent ki kell érdemelniük, igyekeznek mindenre méltóvá válni, mert a kegyelem valódi, bibliai jelentését nem ismerik. Sok tag hasonlott már meg egyháza elvárásai (tökéletessé, érdemessé válás) és saját képességei (bűnre hajló természete) feszültségében.

A misszionáriusok létszáma meghaladja az összes protestáns misszionárius számát (kb. 70-80 ezer fő), ami sok keresztényben veti fel a kérdést, hogy mit lehet tőlük tanulni? A válaszhoz tudni kell, hogy a mormon szubkultúrában a misszió elvileg nem kötelező, de gyakorlatban nagyon is elvárt. Több mint felük azonban hazatérve teljesen inaktívvá válik, aminek oka van. Eleve 18 év körüli fiatalok, akik már nem gyerekek, de még nem is felnőttek, lelkesek és naivak, ismereteik általában igen felületesek. Pár hetes, hónapos felkészítés után két éven át folyamatosan végzik bizonyságtevést, vadidegen emberekkel igyekeznek feltűnően kedvesen viselkedni. Közben rengeteg szabályt kell betartaniuk, társukkal nem csupán együtt laknak, hanem (a wc és a fürdő kivételével) állandóan egymás látóterén belül kell tartózkodniuk. A személyes tér hiánya és a családtól való elszakadás miatt sokan égtek ki (a heti egy online chatelés új lehetőség). A missziót ráadásul ők maguk fizetik, és havi kb. 500 dollárból kell megélniük (2 év 12.000 dollárba kerül). Mindez egyesekre jellemfejlesztő hatást gyakorol, másokat azonban tönkretesz (ld. YouTube).

A mormon családideál, a sok gyermek vonzó imázsa mögött az a tanítás áll, amely szerint a túlvilági előlétben várakozó lélekgyermekek a földön élő testvéreik nemi egyesülése révén minél többen és minél előbb a földi létbe szeretnének születni. A családszeretet és a gyermekáldás megbecsülése a keresztény egyházban természetesen szintén megvan, de enélkül a – bibliai szempontból – bizarr háttértanítás nélkül.

A mormon egyháznak ezoterikus jellegű struktúrája van. Ami a térítési módszerüket illeti, a jéghegy alapelvnek megfelelően az egyházhoz való csatlakozásra felszólított érdeklődő nem kap teljes képet a mormon hitvilágról. Ami a felszínen van, az a MK alapján biblikusnak, kereszténynek hat, és részben az is. Az érdeklődők általában csak a MK-t kaphatják meg, és bár ma már a többi szentírás (T&Sz, NGy) is elérhető online, a valóban sajátos mormon tanokkal csak megkeresztelkedésük után, már egyháztagként, illetve a Templomban ismerkedhetnek meg, a szertartások közben. Ez a többszintűség csak évek alatt derül ki.

Az egyszerű tagok az egyház történelmének csak a hősies oldalát ismerik (a pionírutazás, az üldöztetések, Smith mártírhalála, Salt Lake City felépítése stb.). Smith történetének belső ellentmondásairól, látomásainak eltérő verzióiról, poligámiájának részleteiről, a MK és a T&Sz jelentős változásairól, a MK és az ÁK állításainak tudományos cáfolatairól az átlag mormon vagy nem tud, vagy ezek jelentőségét nem ismeri fel, vagy eleve mormonellenességet feltételez, és eleve elutasít minden külső információt. Azt hiszi, hogy egy érzés, illetve mindaz a jó dolog, amit az egyházban kapott, magát Smith-t is igazolja. Akik pedig igyekeznek mindenek utánajárni, azok közül sajnos sokan élnek át teljes hitvesztést, mert olyan mértékű csalódást élnek át, és mert hitükben olyan mélyen összefonódik Smith és utódai műve magával Istennel. Akik azonban inkább visszatérnek az Újszövetséghez, újratanulhatják a keresztény hitet és hitéletet.

Felhasznált szakirodalom

• A Mormon Könyve – A Tan és a szövetségek – A Nagyértékű gyöngy (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, Intellectual Reserve Inc. 2005)
• Az evangélium tantételei (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, Intellectual Reserve Inc. 2009)
• Joseph Smith Próféta bizonyságtétele (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, 2000)
• Joseph Smith’s’New Translation of the Bible (Herald Publishing House, 1970)
• Örökségünk – Az Utolsó Napok Szentjei Jézus Krisztus Egyházának rövid története (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, 1996)
• Kritikai szakirodalom: mrm.org / mormonhandbook.com / letterformywife.com