Kol 3:2
Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!
Probléma
Ha a mondatot fontossági sorrendként értelmezzük, akkor úgy tűnhet, az igazi hívőnek a „mennyei” dolgokkal, ügyekkel kell törődnie (Istennel, egyházi szolgálattal, hitéleti teendőkkel), és nem a „földiekkel” (pénzkeresés, háztartás, szórakozás, testedzés stb.). – Valóban erről van itt szó?
Értelmezés
Először is, Pál apostol olyan gyülekezetnek ír, amelynek tagjait valószínűleg egy zsidó és gnosztikus elemeket ötvöző vallásosság zavarta össze (2:16-23).
Az étkezési szabályok, aszkézis, ünnepek, angyaltisztelet, látomások, titkos ismeretek azonban csak emberi eredetűek (2:8,18,22), és csak árnyékai a valóságnak (2:17), ami Krisztusban már az övék, és amihez a megtévesztéssel szembeszállva ragaszkodniuk kell, hogy el ne veszítsék (ld. 2:4,8,16,18,20).
Pál rámutat e tanok eredetére (emberi kitaláció), gyümölcsére (öntelt felfuvalkodás, kötöttségek) és haszontalanságára (árnyék, látszat), végül ezek ellentéteként rámutat arra, ami a Krisztusba vetett hit révén igazi mennyei valóság: a feltámadás, az Istenben elrejtett élet és az eljövendő megdicsőülés (3:3-4).
Alkalmazás
Pál tehát nem fontossági sorrendet tesz a mennyei és a földi dolgok, ügyek és tevékenységek között, hanem kétféle vallásosságot állít egymással szembe:
- az egyik ember által kitalált vallás, amely csak állítólagos ismeretekkel és haszontalan teendőkkel halmoz el, a jellemre pedig végső soron negatívan hat;
a másik a Krisztusban megvalósult jó hír, mai valóban természetfeletti eredetű, és mélyreható erkölcsi hatást gyakorol a hívő életére és lényére (ld. 3:5–4:6).