Újszövetségi kifejezés, amely a mormon vallásban sajátos (nem bibliai) értelmet kapott. A kifejezés csak Máté evangéliumában fordul elő, Jézus három példázataiban (Mt 8:12 22:13 25:30). A görög kifejezés [eisz to szkotosz to exóteron] jelentése „a kinti sötétségbe”, ti. egyesek oda lesznek kidobva a benti ünnepségről. A kifejezés olyan példázatokban olvasható, amelyeknek mások a címzettjei és a tanulságai.
A Mt 8-ban Jézus egy római századossal való találkozás után jelenti ki, hogy Izraelben nem találkozott ilyen nagy hittel, és kísérőinek kijelentette, hogy nem zsidók is be fognak jutni Isten országába. A Mt 22-ben a Jézussal szemben ellenséges és önhitt vallási vezetőkhöz szól, akiktől el fog vétetni az Isten országa, mert nem tartják Jézust méltónak arra, hogy elfogadják meghívását (menyegző) és ajándékát (ünneplő ruha). A Mt 25-ben viszont Jézus a jövendő híveiről beszél, akik közül lesz, aki nem tartja Jézust méltónak arra, hogy odaadóan szolgálja, ezért mint haszontalan szolgát kidobja.
Mindegyik példázat arra figyelmeztet, hogy az Istennel és az övéivel való ünnepi közösségtől lemaradhat az, aki nem Jézus mellett dönt, és mindegy, hogy zsidó vagy római (Mt 8), hogy mennyire vallásosnak tartja önmagát (Mt 22), vagy milyen szolgálattal lett megbízva (Mt 25). Aki az Urát nem tartja méltónak a hálára és a szolgálatra, annak a „benti” fény és boldogság helyett csak a „kinti” sötét, a tehetetlenség (sírás) és a düh (fogcsikorgatás) marad. Bár a példázatokban az ünneplés a „mennyek országa” vagy „Isten országa” hasonlata, ezek a kifejezések a Bibliában nem a túlvilágra utalnak, hanem a földön megvalósuló Királyságra. A „bent vagy kint” képe nem a túlvilági „menny vagy pokol”. Jézus a példázatokkal figyelmeztetni akar a döntés következményére, de nem az jelenti a fenyegetést, ahova emberek kerülnek, hanem az, ahol emberek már most vannak: közönyük és ellenségességük az, aminek az eredménye sötétség és tehetetlen düh lesz. Hogy ez mikor történik (köztes állapot? végítélet?) és meddig tart (végleges? ideiglenes?), arról a szövegekben nincs szó.
# Az Utolsó Napok Szentjei tanításában „lélekvilág” [spirit world] minden rendes ember ideiglenes túlvilági lakóhelye, a „paradicsom”, ahol pihenés és tanulás várja őket. A túlvilágon is működő egyház révén – még elfogadhatja a mormon evangéliumot, és ha a földön valaki helyette elvégzi a szükséges templomi szertartásokat, a végítélet után a terresztriális királyság várja. Csak a hitetlen és gonosz emberek kerülnek a „lélekbörtönbe” [spirit prison] vagy „pokolba” [hell], ahol szenvedés várja őket. Neki is hirdetik a mormon evangéliumot, de ha elutasítják, akkor Krisztus keresztre feszítésének kínjait kell elszenvedniük, de ha elfogadják a mormon evangéliumot, átkerülhetnek a paradicsomba. – A „külső sötétség” [outer darkness] azonban olyan hely, ahova egyrészt a Sátán és angyalai, másrészt csak „a veszedelem fiai” [sons of perdition], azaz „aposztaták” (hitehagyottak) kerülnek. Akik a Szentlélek által bizonyságot szereztek Jézusról, de végül engedték, hogy a Sátán legyőzze őket, és megtagadták Krisztust. Ők örök sötétben, kínok között, nyomorultan fognak élni. (T&Sz 88:35,102 76:28-35,43-48)