Mt 10:29
Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! (KB)
Mt 10:29
Ugye a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? (RÚF)
Probléma
Amikor Jézus kiküldte a tanítványait, a gondviselésbe vetett bizalomra buzdította őket, és azzal példálózott, hogy az Atya számára ők sokkal értékesebbek, mint a verebek. Egyes fordítások szerint egy veréb sem esik le Atyánk akarata nélkül (KB, ÚRK), más fordítások szerint Atyánk tudtán kívül (ÚFO, RÚF, SZIT, KNV, EFO). Kérdés, hogy miért térnek el a fordítások – és mi áll az eredetiben? A verebek vagy emberek halála vajon Isten akaratából történik, vagy csak Isten tudtával, vagy van más lehetőség is?
Fordítás
Görög eredeti: …kai hen ex autón ú peszeitai eip tén gén aneu tu patrosz hümón.
Formális fordítás: „…és közülük egy sem fog leesni a földre Atyátok nélkül.”
Értelmező fordítás: „…és közülük egy sem fog elhullani Atyátok (tudta / akarata / jelenléte) nélkül.”
Szótári adatok: az aneu jelentése „nélkül”; másik két előfordulása az Úsz-ben az 1Pt 3:1 [aneu logu = szó nélkül] és az 1Pt 4:9 [aneu gongüszmu = zúgolódás nélkül]; a piptó („leesni, lezuhanni, lerogyni, elhullani, elbukni, leborulni, elveszni”) ige pedig jövő idejű alakban áll.
Indoklás
A Mt 10. fejezete arról szól, hogy Jézus kiküldi a 12 tanítványt hirdetni: közel jött az Ég Királysága. Utasította őket, hogy szerint most csak Izrael elveszett juhai, azaz a zsidók közé menjenek (10:5-7), felhatalmazza őket, hogy csodás jeleket tehessenek, de megtiltotta, hogy elfogadjanak anyagi ellenszolgáltatást, mert bízniuk kell Isten embereken keresztül adott gondviselésében (10:8-10). Utasította őket, hogy keressenek helyi szövetségeseket, és aki ellenséges irántuk, azt hagyják ott (10:11-15). Hogy értsék, milyen helyzetekbe kerülhetnek: juhokként mennek farkasok közé, tehát óvatosnak kell lenniük, mert az Üzenet és Küldője miatt szembe kerülhetnek a vallási és civil törvénnyel (10:16-18), sőt, a saját rokonaikkal is (10:21-22). Ha menekülniük kell, meneküljenek (10:23), ha védekezniük kell, hagyatkozzanak a Szentlélekre (10:19-20). Lényeg, hogy tartsanak ki mindenen át (10:22). Mindezen nem szabad meglepődniük: ha Jézus gyűlölik, őket is gyűlölni fogják (10:22,24-25). Mégse rettenjenek meg az emberektől, legyenek bátrak a hirdetésben, tudva, hogy legfeljebb a testüket ölhetik meg, a lelkület nem (10:26-28).
Ez alapján úgy tűnhet, hogy Istennek nem olyan értékes az életük, mint nekik. Jézus szerint ez nem így van: gondoljanak a verebekre, e kis madarakra, amik az emberek számára nem sokat érnek – de egyik sem fog leesni a földre, azaz elhullani az Atyátok nélkül. Majd így folytatja: Nektek még a hajatok szála is számon van tartva: ne féljetek, sok verébnél értékesebbek vagytok!
Azok a fordítók, akik igyekeznek konkretizálni az „Atyátok nélkül” jelentését, saját teológiájuknak megfelelően vagy Isten (mindent kontrolláló) akaratára vagy Isten (mindenre kiterjedő) tudására asszociálnak. A probléma az, hogy az olvasó a verebek és a tanítványok sorsát (azaz halálát) automatikusan párhuzamba állítja. Ezért egy veréb leesése és egy tanítvány halála vagy olyasmi, amiről Isten tud, és megengedi (de nem tesz ellene), vagy olyasmi, amit Isten akar (ami magyarázatra szorul) – a tanítványoknak pedig ettől kellene megnyugodni…
Van azonban olyan értelmezés is, amit nem kell belevinni a szövegbe, és Jézus szájába adni. A Hegyi Beszédben ui. már említette, hogy fölösleges aggodalmaskodni a holnapért, hiszen az ember sokkal értékesebb az ég madarainál, akiket Isten napról napra eltart (Mt 6:25-34). Itt azonban nem pusztán a megélhetésről van szó, hanem az erőszakos halállal való szembenézésről. Jézus itt olyan kis madarakról beszél, akiket olcsón meg lehet venni a piacon – és az áldozati oltáron végzik. Talán okkal fogalmaz jövő időben: de egyik sem fog lehullani a földre, azaz elhullani, elpusztulni, elveszni Isten nélkül. Az a kis veréb is valahol megszületett, szépen felnövekedett, de egy napon elfogták, a piacon eladták, és emberek fognak véget vetni az életének. Mégis, ahogy egész életében, úgy halálában sem lesz Isten nélkül. Ő ott lesz, vele lesz, mert az élete nem Isten nélkül kezdődött, és nem is Isten nélkül ér véget.
Mindig is nyilvánvaló volt, hogy egy tanítvány mártírhalála olyasmi, amiről az Úr tud, és amit enged megtörténni. Feldolgozni azt nehéz, hogy miért nem lép közbe, és éppen ebben lehet komoly segítség a tudat, hogy a szenvedésen és a halálon sem Atyánk nélkül megyünk át, hanem vele, akár érezzük ezt, akár nem. Értékünk nem attól függ, elhullunk-e ebben a világban, hanem attól, hogy kié vagyunk, akármi történik is velünk ezen a világon.