Mt 12:31
Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás megbocsáttatik majd az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg.
Probléma
Nem egy hívő keresztény aggódik amiatt, hogy esetleg elkövette a Szentlélek káromlásának megbocsáthatatlan bűnét. Egyes tanítók szerint ugyanis „a Lélek káromlása” olyan káromkodás, amelyben szerepel Isten, mások szerint a Szentlélek munkálkodásának való ellenállás, ismét mások szerint annak megkérdőjelezése vagy tagadása, hogy „karizmatikus” jelenségek vagy tanítók mögött a Szentlélek áll. – Kérdés, hogy vajon Jézus is a hívőket fenyegette?
Értelmezés
Először is, a „káromlás”-nak fordított görög blaszfémia jelentése baljóslatút, rágalmat, sértőt mondani valakire, lényege a 32. vers szerint „a Szentlélek ellen [kata tu pneumatosz] szólni”. Nem pusztán káromkodásról van tehát szó, nem is a Lélek akaratának való ellenállásról, hanem a Fiú vagy a Szentlélek személye, műve elleni, sértő, rágalmazó szavakról. Hogy miért tenne bárki is ilyesmit, az pedig kiderül a szövegkörnyezetből.
Jézus szavainak ugyanis előzménye van: egy csodálatos gyógyulás, ami egyes farizeusok szerint nem a Szent Lélek, hanem tisztátalan lélek, konkrétan Baál Zevul, egy régi filiszteus istenség műve. Nem pusztán tévedtek, vagy félreértettek valamit, hanem Jézus csodáját tulajdonították démoni erőknek (12:23-24). Döntő jelentősége van a motivációjuknak: Jézust már korábban be akarták vádolni (12:10), és meg akarták ölni (12:14), tettét ezért akarták démoni erőnek tulajdonítani (12:25-27). Jézus szerint azonban, bár őt magát, a Fiút félre lehet érteni, a Fiúról lehet rosszat mondani (12:32), emberfeletti tettét bárkinek helyesen kellett volna megítélni, akinek helyesek az indítékai (12:33-37).
Alkalmazás
A szöveg olyanokról szól, akik Jézus elleni gyilkos indulatból fakadóan tagadták, hogy Jézus tette mögött Isten áll. Jézus figyelmeztetése is az ellenségeinek szól, nem a híveinek. Egy mai hívő tehát, aki Jézust Uraként szereti és követi, eleve nem követheti el ezt a bűnt.
Ami a Szentléleknek tulajdonított jelenségek megítélését illeti, egyfelől valóban tanácsos az óvatos fogalmazás (de nem a Mt 12:31 miatt, vö. 1Thessz 5:19-22 Róm 14:4 Jak 4:12), másfelől szükséges és jogos a vizsgálat igénye, éppen Krisztus Testének védelmében (de más igék alapján, vö. Mt 7:15-23 1Kor 11:4 1Thessz 5:19-21 1Jn 4:1 stb.).