Mt 18:18-20
…amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. …ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Probléma
A gondolatmenet és az ószövetségi háttér figyelmen kívül hagyásával a három vers minden mondata félreérthető. A 18. vers egyik hagyományos értelmezése szerint Péter és apostolai (vö. Mt 16:18-19) felhatalmazást kaptak arra, hogy másoknak feloldozást adjanak a bűneik alól. A 19. vers pedig mintha azt állítaná: két ember egyetértése arra kötelezi Istent, hogy teljesítse a kérésüket. A 20. vers szerint, ha két vagy három hívő Jézus nevében összejön, ő ott van köztük. Egyesek szerint Isten ezért teljesíti a kérésüket. Mások számára ez alapján két-három ember már keresztény gyülekezet. Végül, esküvői prédikáción ezzel azt akarják illusztrálni, hogy férj és feleség közös életében Krisztus a harmadik, összetartó erő. – Valójában miről szólnak ezek a mondatok?
Értelmezés
A tágabb szövegkörnyezet a tanítványok versengése és Jézus gyermeki alázatra intő szavai (18:1-5), a kicsinyek bűnre csábítói feletti ítélete (18:6-7,10) és a kísértéssel szembeni radikális ellenállás (18:8-9), illetve az Emberfia küldetése, hogy megtalálja az elveszetteket (18:11-14). Ezután tér rá a szűkebb szövegkörnyezetre, ami nem más, mint az egymás elleni vétkek kezelése a testvéri közösségben (18:15-20).
A folyamat lépcsői a következők: az első a négyszemközti feddés (az ügy még nem tartozik másra); ha a vétkes a korrekciót nem fogadja el, két vagy három tanút is be kell vonni, mert a vallomás megerősítéséhez két vagy három tanú kell (18:16) a mózesi törvény szerint (5Móz 19:15). Ha ez sem elég, az egész közösség elé kell vinni az esetet (e ponton válik közösségi üggyé), és ha ez sem hat a vétkesre (pl. tagadja a vétkét, vagy hogy a tette bűn lenne), akkor az illetőt kívülállónak kell tekinteni: mintha nem is zsidó lenne, vagy áruló vámszedő.
A 18:18 az ügy lezárásáról szól: a „kötés” (tiltás) és az „oldás” (engedélyezés) jogi fogalompár (vö. Mt 16:18-19), ami a kialakult helyzetben arra utal, hogy a probléma megmaradt (nem történt bocsánatkérés, sem jóvátétel) vagy megoldódott (eljutottak a kölcsönös megbékélésig). Jézus szerint erről a mennyben is tudnak, Isten is komolyan veszi, tehát az ilyesminek nem csupán földi következménye van.
Az indoklás („Mert…”) a 19-20. vers szerint egyszerűen az a tény, hogy a sértett és a két vagy három tanú – és esetleg a vádlott – eleve „Jézus nevében” jöttek össze, és az ügyet Isten színe előtt, a Jézustól kapott felhatalmazással és útmutatása szerint kezelték.
Alkalmazás
Jézus nem a keresztény gyülekezet minimális létszámáról beszél (hiszen egyetlen hívő mellett is ott van, nem csak kettő vagy három mellett), nem az imameghallgatás feltételéről szól (egyedül is lehet imádkozni úgy, hogy az Atya meghallgassa: a Fia nevében), nem is a keresztény házasságról (ezekről máshol tanít az Újszövetség).
Jézus a bűnök kezeléséről, a fegyelmezés folyamatáról szól, ennek közösségi jellegéről és jelentőségéről, spirituális hátteréről (az Úr jelenléte) és a döntés e világon is túlmutató jelentőségéről (a mennyben is nyugtázzák).
Nem csak a vizsgált szöveg előzménye, hanem folytatása is ezt a témát viszi tovább a fejezet végéig: hányszor vétkezhet valaki, hogy megbocsássunk neki szívből – azaz mire ad nekünk példát maga Isten (18:21-35). – Mindezek fényében érdemes elgondolkodnia azon, hogy mi az, amiben sértettnek, vétkesnek és tanúnak egyet kell érteniük, amit ilyen helyzetben bizalommal kérhetnek Istentől?