Mt 25:1
Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat…
Probléma
A példázat Krisztus visszatérésével kapcsolatos, de hagyományosnak mondható, elterjedt allegorikus értelmezése szerint a szüzek „olaja” a hitből fakadó jótettekre vagy a hívőkben lakozó Szentlélekre, kenetére vagy teljességére utal. A tíz szűz fele „balga”, mert nem vitt magával „olajat”, másik fele „okos”, mert vitt magával. Akiknek kifogy a lámpásából az „olaj”, azok lemaradnak a vőlegény (azaz Krisztus) visszatéréséről.
Egy példázat azonban akkor allegória, ha metaforák sorozata, tehát mindegyik képi elem megfeleltethető valaminek, és ezek együtt hordozzák a teljes üzenetet. Ha a tíz szűz példázatát allegóriaként akarjuk értelmezni, akkor minden egyes elemét be kell helyettesítenünk valamivel. Kérdés tehát, hogy ha az olaj a jótettek vagy a Szentlélek, mi a lámpás – vagy inkább fáklya? Az „olajból” az okosak nem akarnak adni, mert senkinek sem lenne elég, inkább elküldik őket vásárolni (éjjel?) – eszerint a jótett és a Szentlélek át nem adható, de vásárolható? Vajon hány jótett, mennyi kenet kell ahhoz, hogy valaki felkészülten aludhasson? Ha a tíz nyoszolyólány az egyház lenne, akkor ki a menyasszony? Mit jelent az, hogy mindegyik elaludt? Tétlen vagy lélektelen hívőket? Ha tízből öt lemarad a vőlegény érkezéséről, és az ajtót becsukják, akkor Krisztus visszajöveteléről a hívők fele marad le? Amikor végre megjönnek, a vőlegény nem ismeri, idegennek tekinti őket – tehát az egyház fele eleve nem is volt hívő? A szereplők okosok és buták, tehát az üdvösség az intelligencián múlik? Stb. stb.
Értelmezés
A példázat csak Mt-ban olvasható. Egy három példázatból álló sorozat középső tagja: a hű és okos, illetve a gonosz szolga (24:45-51), az okos és a balga szüzek (25:1-13), a talentumokkal megbízott szolgák (25:14-30). Mindhárom példázat egyértelműen az Úr várásáról szól, aki eltávozik egy időre, látszólag késik, az őt várók pedig helyesen vagy helytelenül viselkednek, attól függően, hogyan kezelik a várakozás feszültségét.
A negatív példákban a gonosz szolga visszaél a pozíciójával és magának él, a buta szüzek gondatlanságukkal szégyent hoznak a párra, a lusta szolga pedig nem gazdálkodik jól a rá bízott vagyonnal, hanem kárt okoz. Az úr vagy vőlegény akkor jön vissza, amikor nem várják, vagy belealudtak a várakozásba. Mind lelepleződnek (gonoszak, gondtalanok, restek), mind kemény büntetésben részesülnek, ők pedig dühösek (a szolgák) vagy szégyellik magukat (a szüzek).
A példázatok példázatok: a történet eseményei és képi elemei egyetlen központi üzenetet hordoznak (mint barack a magját), nem lehet minden egyes képi elemüket sorra megfeleltetni más dolgoknak (mint a szőlő szemei). Mindhárom példázat a ugyanarra figyelmeztet: csak mert nem tudjuk, mikor jön vissza az Úr, attól még tennünk kell a dolgunkat; feladat lett ránk bízva, aminek jelentősége van, ezért lesz számonkérve, hogyan végeztük a dolgunkat. Tulajdonképpen identitásról van szó: aki tudja a helyét, az tudja a dolgát, illetve hogy mibe kerül, és mi lesz a jutalma.
A szolgáknak szolgaként kell viselkedniük: engedelmeskedniük kell uruknak, nem a társaikon uralkodni vagy uruk felett ítélkezni és a parancsot felülbírálni. A szüzeknek pedig szüzekként kell viselkedniük: fiatal lányokként, akik maguk is eladósorban vannak, jelenlétükkel, örvendező énekeikkel és fáklyájuk fényével a pár örvendező kísérőiként járulnak hozzá a pár boldogságához. Ha buta [mórosz = üresfejű] gondatlanságuk miatt a megfelelő pillanatban nincsenek ott, felére csökken a kíséret és és a kíséret fényessége, ami egy ókori közel-keleti kultúrában azt jelenti, hogy maga az esemény és maga a pár jelentősége csökken, ami a párra hoz szégyent. Jézus maga ezzel a figyelmeztetéssel zárja le a példázatot: „Vigyázatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” Példázata magva tehát ez: nem tudjátok mikor jövök, ezért mindig legyetek készen.
Alkalmazás
A tíz szűz példázata így kezdődik: „Akkor…” [tote…], ami az előző példázat folytatásaként – és minden mennyek országáról szóló példázatban – ugyanarra az eseményre utal: amikor hazatér az úr, megjön a vőlegény, azaz visszatér Krisztus. Akkor „hasonló lesz [homoióthészetai] a mennyek országa…”, tehát Jézus a továbbiakban azt akarja illusztrálni, hogy a Messiási Királyság eljövetele mindenkinek azt hoz, amit megérdemel. Jutalmat, még nagyobb megbecsülést, közös örömöt – vagy szégyent, büntetést, kizárást.
Mindegyik példázatban vannak túlzó elemek (ún. hiperbolák), de ami a szereplők teendőit illeti, egyértelmű feladatokról van szó, amelyeknek a teljesítése a természetes, nem az elhanyagolása.
Amikor tehát Jézus a visszajövetele körüli dolgokról a tanítványainak beszél (ld. 24:3), nem ijesztgeti, hanem figyelmezteti őket. Világosak a feladataik, akárcsak végső jutalmuk: a közös öröm visszatérő Urukkal. Hogy nekünk egyszerű hívőknek konkrétan mik a teendőink, és mi mindent jelent a készenlét, arról az Újszövetség sok más helyén olvashatunk, nem kell a példázat egyik képi elemén (olaj) spekulálni. Viszont hálásak lehetünk azért, hogy Jézus minden allegóriáját meg is magyarázta (ld. magvető stb.)