Róm 12:1
Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik Istennek…
Probléma
A hagyományos katolikus és protestáns fordításokból úgy tűnik, Pál apostol arra buzdítja a hívőket, hogy az okos istentisztelet jeleként adják vagy szánják oda „testüket” Istennek áldozatul. Vajon fizikai aszkézisre, testünk gyötrésére vagyunk felszólítva? Újabb fordításokban azonban azt olvassuk: „(ön)magukat” (RÚF, EFO), ami jelentős különbség. – Vajon melyik a helyes?
Fordítás
Görög eredeti: … parasztészai ta szómata hümón thüszian zószan hagian eüareszton tó theó…
Formális fordítás: „…tegyétek oda magatokat élő, szent és tetsző ajándékul az Istennek…”
Értelmező fordítás: „…önmagatokat tegyétek oda (az oltárra) Istennek, eleven, számára elkülönített és elfogadható ajándékul…”
Indoklás
A probléma a görög szóma sokféle jelentéséből fakad. Vonatkozhat általában az egész emberi testre, hullára, Krisztus testére, illetve az ember egész lényére, önmagára. Itt is ez utóbbi, az ember egészére vonatkozó értelemben áll a szó.
Az okos istentisztelet nem a fizikai testünk [szarx] feláldozása, fizikai erőfeszítésünk vagy szenvedésünk (bár a szolgálat járhat ilyesmivel), hanem egész lényünk, önmagunk odaajándékozása Istennek. Hiszen ő is önmagát, egész lényét adta nekünk (Gal 1:4 2:20 Ef 5:2,25).
Kapcsolódó szöveg: Gal 5:19