Róm 13:1
Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett.
Probléma
Ha Pál apostol szavait úgy értjük, hogy a „felettes hatalmak” (RÚF, SZIT stb.) vagy „felettes hatóságok” (KNV) a mindenkori aktuális kormányzatra utalnak, akkor azt is el kellene fogadnunk, hogy a pogány római birodalomtól a liberális demokráciákon át a náci diktatúráig minden kormányzat Istentől rendeltetett, tehát mindnek emberfeletti legitimációja van, és a mondatot a történelem során fel is használták ilyesmire. – Kérdés, hogy az apostol mire gondolt, és mire nem?
Értelmezés
A Róm 13 helyes értelmezéséhez szükséges látnunk a szöveg gondolati előzményét és folytatását.
- Az előző fejezetben az Istennek való odaszánás (12:1-2) és a kegyelmi ajándékok és szolgálatok (12:3-8) után a hívők egymással és a kívülállókkal való kapcsolatáról tanít (12:9-21).
- A kívülállókhoz való viszonyulásban konkrétan azt parancsolja, hogy az üldözőket ne átkozzák, hanem áldják (12:14), senkinek se fizessenek a rosszért rosszal, és mindenkivel szemben legyenek tisztességesek (12:17), és amennyire lehetséges, amennyire tőlük telik, éljenek békességben mindenkivel (12:18), és ha ezt a másik lehetetlenné teszi, azaz rosszat tesz nekik, akkor se álljanak bosszút, mert ez az Úr dolga (12:19), inkább tegyenek jót, és igyekezzenek jóval legyőzni a gonoszságot (12:20-21).
Fontos látni, hogy Pál a keresztények helyzetéről beszél egy nem keresztény társadalomban, és ezt a gondolatmenetet folytatja a 13. fejezetben.
- Mielőtt bármelyik hívőben is felmerülne a gondolat, hogy az időnként ellenséges társadalommal (a Római Birodalommal) szembeszálljon, tisztázza, hogy az anarchizmus vagy a lázadás nem opció: mindenkinek engedelmeskednie kell, alá kell rendelnie magát [hüpotasszó] a „felettes hatalmaknak” [exusziaisz hüperekhuszaisz], mert ami „hatalom” [exuszia] van, az „Isten alatt”, azaz „Istentől” [hüpo theu] van, és aki ellene szegül, az Istennek áll ellen (13:2).
Fontos tisztázni a „hatalom” [exuszia] fogalmát is.
- Az exuszia az exesztin = „lehet, szabad, jogában áll” jelentésű igéből származik, a jelentése nem csupán politikai „hatalom”, hanem „lehetőség”, „felhatalmazás” (Jézustól állandóan ezt követelték), illetve „hatóság” (ld. KNV).
- Ezért Pál számára „a hatalom” nem XY uralkodó vagy ZW párt kormányzata, hanem általában véve a társadalom felépítése, a törvényhozó és végrehajtó hatalom, a hatóságok rendszere az, ami „Istentől van”.
A társadalom működéséhez ui. szükség van a törvényekre és a betartatásukra, a rend és az igazságosság fenntartására: a jótettek jutalmazására, a gonosztettek büntetésére (13:1-7).
Alkalmazás
Pál tehát általában az államról és a hatóságok funkciójáról állítja, hogy Istentől van és Istentől rendeltetett, mert a rend és az igazságosság védelmezőjének kell lennie – nem egy bizonyos államformáról, konkrét pártól vagy kormányzatról.
A keresztény ezért ne csupán a hatóságoktól való félelemből vagy a jutalomért kerülje a rosszat, és tegye a jót, hanem belső, lelkiismereti indíttatásból. A rend és az igazságosság fenntartása az ő dolga is: fizessen adót és vámot, adjon félelmet vagy tiszteletet, attól függően, kinek mi jár (13:7).
Kérdés, hogy mi a teendő embertelen diktátorok vagy gátlástalan államvezetők esetében? Ők nyilván nem „Isten szolgái”, hanem mindenki urai, és nyilván nem „a mi javunkra” szolgálnak, hanem elsősorban a saját érdekeiket szolgálják (13:4-6).
- Az ilyesmi közügy, és a hívő is a társadalom része, tehát az ilyesmi ellen – államformától függő módon és mértékben – hívőként is fel lehet lépni, ha pl. létezik szabad sajtó, sztrájkjog, tüntetés, aláírásgyűjtés, állampolgári engedetlenség.
- Előfordul azonban, hogy az államvezetés, a hatóságok rendszere nem tudja betölteni a funkcióját, mert az istenadta pozíciókat olyan emberek foglalják el, akik nem a rend és az igazságosság szolgái. Ha tehát a legális és a morális, a jogi környezet és az erkölcsi parancs egyértelműen ellentétbe kerül (pl. egy náci diktatúrában), akkor a hívő továbbra is a lelkiismeretének engedelmeskedjen.
- Hogy ez egy adott helyzetben konkrétan mit jelent, titkolt engedetlenséget vagy éppen vértanúságot, azt a hívők közösségének minden korban együtt kell(ene) fel- és kidolgoznia, akkor is, ha végső soron mindig egyéni döntésekben jelenik meg.
Végül, érdekes, hogy az állam számonkérő, büntető vagy jutalmazó funkciói közül a büntetés mennyivel nagyobb teret szokott kapni, mint a jutalmazás. Sokat elárul egy társadalom állapotáról, hogy a tagjait mire neveli: a büntetés kerülésére vagy a belső tartásra – akár a saját érdekeivel és a csoportnyomással szemben is?
Más, kapcsolódó szövegek: 1Tim 2:1-2 Tit 3:1-2 1Pt 2:13-7