Róm 6:23
Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
Probléma
A hagyományos magyar fordítások a mondatban található két birtokos esetet nem bontják fel: „a bűn zsoldja … az Isten ajándéka…” Ez még nem volna akkora probléma, de a mondat elterjedt alkalmazása szerint Jézus „a bűn zsoldját” fizette ki értünk, amikor helyettük bűnhődött. Kérdés, hogy a mondat valóban erre utal-e, vagy – a helyettes váltság igazságától függetlenül – valami más az eredeti értelme?
Fordítás
Görög eredeti: Ta gar opszónia tész hamartiasz thanatosz, to de khariszma tu theu zóé aióniosz en Khrisztó Iészu tó Kürió hémón.
Formális fordítás: „Mert a vétek/bűn juttatásai/bére/zsoldja halál, az Isten ajándéka örök élet Jézus Krisztus, ami Urunk által.
Értelmező fordítás: „Mert a bűntől kapott zsold halál, az Istentől kapott ajándék örök élet Urunk, Jézus Krisztus által.”
Szótári adatok: a görög opszónion szó az opszon (sült hús) és az oné (ár, érték, bér) szavak összetétele; eredetileg a katona napi élelmiszeradagját nevezték így, de a zsold (Lk 3:14) vagy hadi költség (1Kor 9:7), illetve anyagi juttatás, támogatás (2Kor 11:8) jelentést is felvette; a szó itt többes számban áll [ta opszónia], ami juttatások, bérek, zsoldok formájában magyartalanul hangzik, de az egyes számban álló a szóról (zsold) a bűn isteni büntetésére asszociálunk, és nem arra az ellentétre, ami a naponta megszolgálandó ellátmány és az egyszer s mindenkorra adott ajándék között feszül.
Indoklás
A birtokos eset értelmező felbontását az indokolja, hogy a 6:23 a fejezet utolsó mondata, a fejezet pedig végig arról szól, hogy régebben a bűnt szolgáltuk, „tagjainkat” neki adtuk oda szolgálatra, mert uralkodott rajtunk. Krisztusban azonban a bűn számára meghaltunk, és Isten szolgáivá lettünk. Vagy a bűnt, vagy Istent szolgáljuk, de míg a bűntől zsoldként halált kaptunk, Istentől ajándékként örök életet kaptunk.
Úgy tűnik tehát, hogy „a bűn zsoldja” vagy „a vétek bére” kifejezés a halálra utal, de nem úgy, mint ami a bűn jogos büntetése, hanem úgy, mint ami a bűntől kapott zsold, bér, juttatás, kvázi a bűnnek tett napi szolgálatunk gyarapodó és végső jutalma. Ha így van, Pál keserű iróniával él.
Az Újszövetség természetesen állítja, hogy Jézus „ízlelte meg” a halált (Zsid 2:9), hogy nekünk ne kelljen (Jn 8:52), tehát nyilvánvaló, hogy a halálával adott nekünk életet, hogy ő velünk együtt és mi vele együtt haltunk meg, de a Róm 6:23 nem arról szól, hogy Jézus mit tett értünk vagy a halállal, hanem arról szól, hogy
- a bűnt rabkéntszolgálni hova vezet: a halálba, és hogy Istent szabadon szolgálni máshova vezet: az életbe
- mivel Krisztussal együtt meghaltunk, de fel is támadtunk, Isten szolgálatába állíthatjuk mindazt, amire képesek vagyunk („tagjainkat”)
- nem azért, hogy megkapjuk a napi betevőt, hanem mert már megkaptuk az elmúlhatatlan életet (2Tim 1:10).