{"id":12001,"date":"2022-08-10T14:20:42","date_gmt":"2022-08-10T12:20:42","guid":{"rendered":"https:\/\/apologia.hu\/tudastar\/?post_type=encyclopedia&p=12001"},"modified":"2023-10-14T17:03:40","modified_gmt":"2023-10-14T15:03:40","slug":"ibadi","status":"publish","type":"encyclopedia","link":"https:\/\/apologia.hu\/tudastar\/lexikon\/ibadi\/","title":{"rendered":"ib\u00e1d\u00ed"},"content":{"rendered":"

Arabul „szolgáló”, vsz. Abdalláh ibn Ibádí nevéből – Az iszlám<\/a> ún. harmadik, független ágának neve (a szunnita<\/a> és a síita<\/a> mellett). Történeti gyökerei a 7. sz-i muszlim<\/a> polgárháború idejére nyúlnak vissza. A 657-es sziffini csata előtt sok muszlim<\/a> nem akart dönteni a szemben álló felek, Muávíjja és Alí<\/a> között, hanem a polgárháborúk előtti időszakot vágyta vissza. Az ibádík vsz. e harmadik utas, nem szunnita<\/a>, nem síita<\/a> muszlim<\/a> irányzatok egyikének az utódai, akikre összefoglalóan muhakkima<\/em> (kb. „az [isteni] bölcsesség hívei”) néven utaltak, ui. mottójuk szerint „nincs bölcsesség (vagy döntés), csak Allahé” [lá hukmá illá li-lláh<\/em>]. Az irányzat szektás ága, az ún. kháridzsiták az Omajjád dinasztia idején vezettek lázadásokat, az ilyesmit elutasító, mérsékelt ág viszont a bászrai Abdallah ibn Ibád (megh. 700) és az ománi Dzsábir ibn Zajd (megh. 712) imámok vezetésével az iszlám<\/a> önálló, harmadik ágává nőtte ki magát.<\/p>\n

Az ibádí imámokat – az örökletes szunnita<\/a> dinasztiákkal és síita<\/a> imamátussal szemben – mindig választották, sosem az egész umma<\/a><\/em>, hanem csak a helyi közösségek élére. Egyszerre kellett képzettnek lenniük a vallásjogban a harcászatban, de hogy főleg melyikben, azt a közösség aktuális helyzete határozta meg.<\/p>\n

Ibn Zajd állítólag Mohamed<\/a> özvegyének, Aisának és egy társának, Ibn Abbásznak a tanítványa is volt. Élesen kritizált sok szunnita<\/a> hadíszt, amely Mohamed<\/a> más társainak közléseire hivatkozik, és állítólag ő szerkesztette az ibádík saját hadísz<\/a>-gyűjteményét (Dzsámi<\/a>’ul Szahíh<\/a><\/em>). Ezt a 12. sz-ban Abú Jákub (al-Vardzsalání) szerkesztette át, és adta ki Tartib al-Musznad<\/em> címmel, Ibn Zajd 742 hadíszához további 263-at csatolva. A közlések továbbadási láncolata [isznád<\/em>] igen rövid, ami az ibádík számára annak bizonyítéka, hogy ez a legrégebbi, leghitelesebb gyűjtemény.<\/p>\n

Az ibádík saját vallásjogi iskoláját egy korai kháridzsita vezetőre, a 7. sz-i Abdalláh ibn Vahb ar-Rászibíra vezetik vissza. A vahbí<\/em> vallásjogban a hadíszoknak nincs nagy szerepük, hangsúlyozzák az idzstihád<\/a><\/em> fontosságát, és az asarí<\/em>-t követik. Ibádí hittani sajátság, hogy szerintük a Tűz<\/a> [dzsahannam<\/a><\/em>] örökre szóló szenvedést, végleges helyet jelent (a szunniták szerint ideiglenes). A többi muszlimhoz való hozzáállásukban a múltból megmaradt kizárólagos mentalitás és a modern nyitottság keveredik.<\/p>\n

Történelmi szerepüket tekintve, az ibádík az iszlám<\/a> egész területén misszióztak, kisebb-nagyobb közösségeket létrehozva hosszabb-rövidebb időre. A mai Tunézia területén sikerült dinasztiát alapítaniuk (Rusztamidák, 761-909), de a 8. sz. óta fennmaradni csak a mai Omán területén tudtak, független állammá válni pedig – a térségben egymást váltó dinasztiák és gyarmatosítók miatt – csak 1970-ben. Az ibádí iszlám<\/a> [al-ibádíjja<\/em>] ma az Ománi Szultanátusban államvallás (a lakosság 85%-a ibádí), de kisebb közösségeik ma is léteznek Észak-Afrikában, illetve Zanzibárban, összesen több mint 3 millióan.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Arabul \u201eszolg\u00e1l\u00f3\u201d, vsz. Abdall\u00e1h ibn Ib\u00e1d\u00ed nev\u00e9b\u0151l \u2013 Az iszl\u00e1m \u00fan. harmadik, f\u00fcggetlen \u00e1g\u00e1nak neve (a szunnita \u00e9s a s\u00edita mellett). T\u00f6rt\u00e9neti gy\u00f6kerei a 7. sz-i muszlim polg\u00e1rh\u00e1bor\u00fa idej\u00e9re ny\u00falnak vissza. A 657-es sziffini csata el\u0151tt sok muszlim nem akart d\u00f6nteni a szemben \u00e1ll\u00f3 felek, Mu\u00e1v\u00edjja \u00e9s Al\u00ed k\u00f6z\u00f6tt, hanem a polg\u00e1rh\u00e1bor\u00fak el\u0151tti id\u0151szakot v\u00e1gyta …<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":0,"template":"","encyclopedia-tag":[],"class_list":["post-12001","encyclopedia","type-encyclopedia","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/apologia.hu\/tudastar\/wp-json\/wp\/v2\/encyclopedia\/12001","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/apologia.hu\/tudastar\/wp-json\/wp\/v2\/encyclopedia"}],"about":[{"href":"https:\/\/apologia.hu\/tudastar\/wp-json\/wp\/v2\/types\/encyclopedia"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/apologia.hu\/tudastar\/wp-json\/wp\/v2\/users\/2"}],"version-history":[{"count":28,"href":"https:\/\/apologia.hu\/tudastar\/wp-json\/wp\/v2\/encyclopedia\/12001\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":15193,"href":"https:\/\/apologia.hu\/tudastar\/wp-json\/wp\/v2\/encyclopedia\/12001\/revisions\/15193"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/apologia.hu\/tudastar\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=12001"}],"wp:term":[{"taxonomy":"encyclopedia-tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/apologia.hu\/tudastar\/wp-json\/wp\/v2\/encyclopedia-tag?post=12001"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}