Zsid 4:12
Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.
Probléma
Ha az „Isten igéje” kifejezést úgy értjük, hogy a Bibliára vonatkozik, akkor úgy tűnik, a mondat a Szentírás „élő és ható” voltát, szövegének spirituális hatékonyságát állítja. – Kérdés, hogy ez a szakasz valóban erről szól-e?
Értelmezés
Először is, a fordításban az „ige” kis i-vel kezdődik, ezért asszociálunk Isten írott szavára. Mivel azonban a görög írás a 8-9. századig csak nagy betűt ismert, a HO LOGOSZ TU THEU kifejezés Isten „Igéje”-ként is fordítható, nagy I-vel, így pedig az emberré lett Igére, a Fiúra, a Krisztusra utal (Jn 1:1-2,14).
Mindkét lehetőség fennáll, de az utóbbi lehetőség mellett szól, hogy már az első mondat is megszemélyesítésnek tűnik. A folytatásban pedig egyértelmű, hogy a szerző egy Személyre gondol, aki eleven és tevékeny, belát oda, ahova ember nem, megítéli a gondolatainkat, szándékainkat (4:12), minden teremtmény meztelen a szeme előtt, és végül neki kell majd számot adnunk (4:13). Mivel ilyen főpapunk van, Jézus, az Isten Fia, aki tudja, mit jelent embernek lenni és kísértve lenni, bizalommal járulhatunk a trónja elé (4:14).
Alkalmazás
A szöveg ez alapján nem a Bibliára utal, hanem Isten megtestesült Igéjére, Szavára, Üzenetére, aki feltámadt, most is köztünk jár, ma is eleven és hatékony. Ez nem jelenti azt, hogy a Szentírásnak ne lenne emberformáló spirituális hatalma, üdvös lelki haszna, csak erről más szövegek szólnak (pl. 2Tim 3:15-17).
Más, kapcsolódó szövegek: Mt 4:4 2Tim 2:15