A lat. adoptio = „örökbefogadás” szóból. Krisztológiai eretnek­ség, amely tagadja a Krisztus emberi élete előtti létezését, így örök istenségét és fiúságát. Jézus csak ember volt, akit Isten akkor fogadott a Fiává, kent fel a Lelké­vel vagy istenített meg, amikor Keresztelő János megkeresztelte. Képviselői az ókorban az ebionitizmus, a két Theodotosz, Szamoszatai Paulosz (ld. pavlinianiz­mus), a 8-9. sz-i spanyol adopcionisták, kései változata a 16. sz-i szocinianiz­mus*.