A görög biblion = „könyv” szó többes számú alakjából: biblia = „könyvek” – Az izraelita és a keresztény vallás szentírásainak egyik gyűjtőneve. Izraelita értelemben véve „a héber Biblia” az ún. Tanakh. Keresztény értelemben véve „a Biblia” a Tanakh / Ószövetség és az Újszövetség együtt. A héber Tanakh és a protestáns Ószövetség tartalma azonos (csak az iratok nevében és sorrendjében van eltérés). A katolikus Ószövetség további hét iratot tartalmaz a görög Septuaginta alapján. A katolikus, ortodox és protestáns egyházak Újszövetségének tartalma azonos.

Az Újszövetség az Ószövetség könyveire más szóval is utal: „az Írás” [hé grafé] vagy „az Írások” [hai grafai], az idézeteket pedig így vezeti be: „amint meg van írva…” [hósz gegraptai].

Tartalmi szempontból a keresztény Biblia nem egyetlen könyv, hanem kisebb könyvtár, több tucatnyi írótól kb. másfél évezred alatt (i.e. 15. – i.sz. 1.sz.) keletkezett, igen változatos témájú és hosszúságú irat gyűjteménye. Műfaji szempontból igen gazdag: történeti leírásokat, világmagyarázatot, jogi szövegeket, bölcsességirodalmat, imádságokat és énekeket, jövendöléseket és látomásokat, életrajzokat, illetve személyes, közösségi és és körleveleket olvashatunk benne. Az egyes műfajok és általában az ókori irodalom sajátságainak ismerete a helyes bibliaértelmezés feltétele.

Nyelvi szempontból a Tanakh / Ószövetség szövege héberül (helyenként arámi nyelven) íródott, az Újszövetség szövege pedig az ógörög 1. sz-i, nemzetközi változatán (ún. koiné) és a Septuaginta nyelvezetén. A Bibliának már az ókorban is több fordítása jött létre (arám Targum, görög Septuaginta, latin Itala és Vulgata, szír Psitta stb.), és a mai napig minden hiteles bibliafordítás az eredeti szöveg tudományos rekonstrukcióit – Biblia Hebraica, Novum Testamentum Graece – fordítja a célnyelvre (angol, magyar stb.).

# A Biblia – eredetileg spirituális – tekintélye miatt a nyugati kultúra köznyelvében, átvitt értelemben, bármilyen átfogó és referencia értékű könyv „A … Bibliája” címet szokta kapni.