Az Utolsó Napi Szentek (mormonok) hite szerint Isten a papság visszaállításával azt is lehetővé tette, hogy az élő mormonok az elhunyt nem-mormon őseikért helyettesítő szertartásokat végezzenek (T&Sz 128:15-18 és 138. fej.). Ezt szolgálja a tagok számára kötelező családtörténeti kutatás, amelynek genealógiai adatbázisa kívülállók számára is hozzáférhető – ld. FamilySearch.org

A mormon tanítás szerint az elhunyt ember lelke elválik a testétől, a jó emberek lelke a „lélekvilágba” kerül, a gonoszaké a „lélekbörtönbe”. Mivel a mormon egyházat a túlvilágon is megszervezték, a mormon misszionáriusok ott is hirdetik a mormon evangélium törvényeit és szertartásait. Aki ezt elfogadja, és a halandóságban (a földön) egy erre érdemes és vele azonos nemű mormon a keresztséget és a konfirmációt az ő nevében, őt helyettesítve elvégzi, az a feltámadás után, testével egyesülve elnyerheti a dicsőség valamelyik fokozatát (T&Sz 137:7-10 88:99). A „templomi munka” legnagyobb része a halottakért folyik, ezért tartják magukat a mormonok a halottak szabadítóinak, megmentőinek.

# A Krisztus Közössége mormon felekezetben egyesek hittek a halottak szabadításában, de a téma vitatott volt, hivatalosan sosem szentesítették, a 3 erről szóló szakasz a T&Sz-ből először átkerült a függelékbe (1970), majd végleg el lett vetve (1990).

# A német Új Apostoli Egyház is gyakorol helyettesítő keresztelést: évente háromszor az elhunytaknak istentiszteletet tartanak [Entschlafenengottesdienst]. Ekkor az apostolok az elhunytak jelenlévő lelkei számára is biztosítják a szentségeket, hogy a helyettes szertartás révén üdvözítsék őket.

MEGJEGYZÉS: A mormonok bibliai hivatkozásai közül a Mal 3:23-24 = 4:5-6 jövendölése Illésről, akit az ÚR elküld „az ő napja”, ti. az ítélet előtt, és a héberes kifejezés az apák és fiaik „egymás felé forduló szívéről” nem a túlvilági ősöket megmentő szertartásra utal, hanem a nemzedékek kiengesztelődését ígéri. Az 1Pt 3:18-20 és 4:6 nem emberek által végezhető szertartásra utal, hanem arra, hogy Jézus mit tett testi halála és feltámadása között, egyszeri eseményként, és csak az özönvízben elpusztultak lelkéért. Az 1Kor 15:29 nehezen fordítható, értelme a 2. sz. óta vita tárgya, de az értelmezés nem mondhat ellent a Zsid 9:27-nek (az ember egyszer él, utána az ítélet jön) és a Lk 16:26-nak (a túlvilág részei között nincs átjárás).