Az angol „The Book of Mormon” (BoM) című mormon szentírás fordítása – A „Mormon könyve” (MK) először 1830-ban jelent meg, azóta az „Alapművek” közé tartozik. Alcíme: „Egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról”, a Bevezetés szerint „a Bibliához hasonlítható szentírás-kötet”. Fordítója, Joseph Smith Jr. szerint a mű „ősi amerikai népek” „reformált egyiptomi” nyelven „aranylemezekre” írott feljegyzéseinek a fordítása. A fordítás „Isten ajándéka által”, a lemezekhez mellékelt prófétai fordítói eszköz („urim és tummim”) segítségével készült.

A MK történeti kinyilatkoztatás igényével lép fel. E szerint a bábeli torony után egy „járedita” népcsoport eljutott Amerikába, majd i.e. 600 körül palesztinai zsidók – az Indiai és a Csendes óceánon át – elhajóztak Amerikába, és valahol Közép-Amerikában egy évezreden át fennálló kultúrát alapítottak, és az ő leszármazottaik lettek az indiánok. A szöveg szerint Isten Amerikában is prófétákat hívott el, ott is épült Templom, feltámadása után Jézus Krisztus ott is megjelent, hogy ott is megalapítsa egyházát, amely i.sz. 400 körül szűnt meg (ld. nefita, lámánita).

Az aranylemezek létezését Smith titkolta, és bár a MK hivatkozik 3 + 8 tanúra, aki látta a lemezeket, végül Moróni angyal magával vitte őket a túlvilágra. A MK 15 könyvből áll, címüket szerzőik nevéről kapták (pl. Nefi, Alma, Móziás, Hélámán, Mormon, Moróni könyve). A MK jelentős revíziói (1924, 1981, 2013) szerkezeti, helyesírási, illetve egyes teológiai részleteket illetően tartalmi változást is hoztak. 2020-ra több mint 190 millió példányban adták ki. A legutolsó, 2005-ös magyar kiadás terjedelme 629 oldal.

# Más mormon felekezeteknek (pl. Krisztus Közössége) saját MK kiadásuk van.

MEGJEGYZÉS: A MK állításait egy amerikai zsidó szuperkultúra létezéséről és az indiánok zsidó eredetéről az amerikanisztika, a régészet, a nyelvészet és a genetika nem megerősíti, hanem cáfolja. A MK szövege történelmi igénnyel lép fel, valójában 19. sz-i vallásos fantasy, a nemzetek korának amerikai mítosza (vö. Osszián).