Az Utolsó Napi Szentek (mormonok) számára a „felmagasztosulás”, azaz istenné válás feltétele a Szent Templomban kötött „örökkévaló házasság” vagy „celesztiális házasság” (T&Sz 131:1-3 132:19-23). Ez „a házasság új és örök szövetsége” által vált elérhetővé: „az evangélium törvénye” szerint, a mormon papság felhatalmazásával, a Szent Templomban, „az ígéret Szent Lelke által” történő „pecsételés” révén a házasság ugyanis a halandó életre és az örökkévalóságra is szól (hiv. 1Pt 3:7).
A nem celesztiális házasságkötés – nem-mormonok között, illetve mormon és nem-mormon között – csak a földi életre szól: az elhunyt házaspárok tagjai a feltámadás után többé nem házasodhatnak, hanem angyallá válnak (hiv. Mt 22:30), nem fejlődnek tovább, hanem az istenné válókat fogják szolgálni (T&Sz 132:14-18).
Akik még azelőtt kötöttek polgári házasságot, hogy mormonná lettek volna, ugyanúgy elvégezhetik a szertartást, ha megfelelnek a mindenkire vonatkozó feltételeknek. A férfinak viselnie kell a melkisédeki papságot. Legalább egy éven át „tevékeny és érdemes” egyháztagnak kell lenniük. A püspök interjúkat készít velük, és ha érdemesnek találja őket, templomi ajánlást ad nekik. Ezt követi a cövekelnök vagy misszióelnök interjúja: hisznek-e Istenben, a visszaállított evangéliumban, támogatják-e az egyház Elnökét mint az egyetlen embert, aki az összes papsági kulccsal rendelkezik, az erkölcsi tisztaság törvénye szerint élnek-e, teljes tizedet fizetnek-e, betartják-e a Bölcsesség szava parancsát, tisztességesen bánnak-e másokkal, igyekeznek-e betartani a szövetségeket (gyülekezeti jelenlét és az evangélium törvényeinek betartása).