Az angolszász területen élő zsidó-keresztény és messiási zsidó közösségek mindig az elterjedt bibliafordításokat használták, de újabban saját „messiási” fordításokat is kiadnak, amelyek valamelyik zsidó kultúrát, illetve valamelyik messiási teológia sajátságait tükrözik. Az alábbiakban öt elterjedt messiási bibliát és egy „zsidóbarát” kiadványt mutatunk be dióhéjban.

1. Messiási fordítások

Az ún. messiási fordítások kiadásának nem annyira teológiai, hanem inkább lelkiségi és evangelizációs okai vannak, ami megmagyarázza sajátosságaikat:

• alapvetően igyekeznek a Biblia eredeti, zsidó jellegét visszaadni, hogy a vallásos zsidó számára minden „ismerős” legyen, a vallástalan hátterű zsidó és nem-zsidó hívő számára pedig minden „eredetiként” hasson
• az Ószövetségben az iratok sorrendje általában az izraelita Tanach-ot követi (nem a keresztény Bibliák sorrendjét, de ugyanazok a könyvek vannak benne, mint a protestáns kánonban)
• közlik az izraeliták számára megszokott heti Tóra-szakaszok rendjét (az egyházi év perikópa rendje helyett)
• az Ó- és az Újszövetségben a bibliai héber tulajdonnevek és köznevek (személyek, városok, rituális tárgyak, fontos teológiai fogalmak stb.) fonetikus angol átírásban szerepelnek
• kiadói választástól függ, hogy melyik szót (nem) látják fontosnak héberül visszaadni vagy visszahéberesíteni (pl. „Elohim created the earth and ..”; „Grace and shalom to you…”).

Mivel az Ószövetség nyelve – az arámi részletektől eltekintve – héber, a rabbinikus zsidó liturgia héber nyelvű és a mai zsidóság is újra beszél héberül, a messiási kiadók számára természetesnek tűnik, hogy az Újszövetség „eredeti zsidó háttere” kizárólag vagy elsősorban héber, ezért igyekeznek a neveket és válogatott kifejezéseket „visszahéberesíteni”. Két megjegyzés:

• Jézus korában már csak Júdeában és Jeruzsálemben beszélték a korai rabbinikus hébert. A térség 1. sz-i nyelvi kultúráját az arámi és a görög határozta meg, a görög Újszövetség is arámi neveket és mondatokat őriz.
• A messiási fordításokban is sok a héber szó és név, mint a szentneves és hébergyökeres bibliákban, de más okból, és a messiási fordítások Isten Nevét (JHVH) sohasem próbálják meg „a helyes kiejtés” szerint visszaadni.

Tanulmányunk egy sorozat része, ld. „Jézus neve”, „Isten neve” „Messiási mozgalom” és „Szent Név, Héber Gyökerek”

Complete Jewish Bible (CNT/CJB)

David H. Stern, amerikai, de Izraelben élő messiási zsidó vezető műve: Jewish New Testament (JNT, 1989), JNT Commentary (1992), Complete Jewish Bible (CJB, 1998), Complete Jewish Study Bible (2016)

• Ószövetség: a Jewish Publication Society (1985) stilisztikai átdolgozása; Újszövetség: Stern saját, új fordítása
• Iratok sorrendje: a Tanakh izraelita; a New Testament mai egyházi, de a zsidó szerzők neve héber (pl. Yochanan, Kefa)
• Isten (God) neve Adonai, az Ósz-i idézetekben is, küriosz helyett is mindig
• Jézus (Krisztus) Yeshua (the Messiah), megszólítása és címe Lord (1Kor 12:3) vagy Adonai (Fil 2:11)
• Szent Lélek Ruach HaKodesh, de a Lélek Spirit, Isten Lelke Spirit of God
• Héberesítés: következetes, sok tulajdon- és köznév, de viszonylag kevés teológiai kifejezés; a JNT gazdagon van lábjegyzetelve a kiejtést segítő hangsúlyjelekkel, a megszokott fordításokkal, rövid magyarázatokkal [pl. Y’hu.dah — Judah; hen (pl. co.ha.nim) — priest; b’ra.khah — blessing; tal.mi.dim — disciples stb.]
• Függelék: héber/angol, angol/héber szójegyzék, kiejtési útmutató.

Tree of Life Version (TLV, 2011)

Több mint 30 közismert messiási zsidó és más keresztény teológus műve

• Iratok sorrendje: a Tanakh izraelita, a New Covenant mai egyházi
• Isten (God) neve ADONAI, az Ósz-i idézetekben is
• Jézus (Krisztus) Yeshua (the Messiah), megszólítva Master, címként Lord
• (Szent) Lélek Ruach (ha-Kodesh), Isten Lelke Ruach Elohim
• Héberesítés: minimális, az istennevek, a legismertebb nevek (pl. Miriam, Jacob) és válogatott teológiai kifejezések (pl. B’nei Israel, Shabbat, shalom, kedoshim)
• Függelék: a heti Tóra-szakaszok listája, héber/angol imádságok, áldások

Messianic Jewish Literal Translation (MJLT, 2018)

Kevin Geoffrey műve

• Young’s Literal Translation (1898) enyhén modernizált változata; csak New Covenant Scriptures
• Iratok sorrendje célcsoport és kronológia szerint: (1) főleg zsidóknak írt (Mt, Jak, 1-2Tim, 1Pt, Héb), (2) zsidóknak és a népek közül valóknak is írt (Mk, Lk, ApCsel; Róm … Tit; 2Pt, Júd; Jn, 1-3Jn, Jel) iratok
• Isten (God) neve יהוה Adonai az Ósz-i idézetekben, a küriosz theosz Adonai Elohiym
• Jézus (Krisztus) Yeshua (the Messiah) – megszólítása és címe Master (1Kor 12:3) vagy Adonai (Fil 2:11)
• (Szent) Lélek Ruach (HaKodesh), Isten Lelke Ruach ’Elohiym
• Héberesítés: következetes, minden tulajdonnév és fontos köznév mindig héber írásjelekkel és latinbetűs átírással egyszerre jelenik meg, még a többesszámú alakok is héberül (pl. Ko’haniym, ruchot, goyim, shabatot);
• Függelék: héber betűs/latin átírásos/angol szójegyzék.

New Jerusalem Version (NJV, 2019)

Nem nevesített szerkesztői bizottság műve

• American Standard Version (1901) modernizált változata
• Iratok sorrendje: a Tanakh izraelita, a New Testament mai egyházi
• Isten (God) neve יהוה az Ósz-i idézetekben is
• Jézus (Krisztus) Yeshua (the Messiah), megszólítása Master, feltámadása utáni címe Lord
• (Szent) Lélek Ruach (HaKodesh), Isten Lelke Ruach Elohim
• Héberesítés: korlátozott, az olvashatóság érdekében csak istennevek (pl. El Elyon, El Shaddai), ünnepek (pl. Pesach, Shavuot), viszonylag kevés teológiai kifejezés (pl. sheol, kohen, emunah); néha következetlen („Peter, Jacob and Yochanan”; „Shalom, mercy and chesed to you”)
• Függelék: héber/angol szójegyzék, Tóra-heti szakaszok, évközi ünnepek listája, áldások héberül/angolul, a biblia kezelése.

The Orthodox Jewish Bible (OJB, 2002)

Philip E. Goble, amerikai, haszid környezetben élő messiási zsidó műve; a kiadó (Artists for Israel International) jiddisnyelvű Tórát és Újszövetséget is kiad

• Teljesen egyedi fordítás vagy inkább kulturális adaptáció
• Iratok sorrendje: a Tanakh izraelita, a Brit Chadasha mai egyházi; iratok címe héber vagy héberesített
• Isten (G-d / Elohim) neve HaShem, Atyánk Avinu, az Ósz-i idézetekben HaShem / Adonoi
• Jézus (Krisztus) Yehoshua (Moshiach), megszólítása Rebbe, (állandó) címe Rebbe Melech HaMosiach, Urunk Adoneinu, Isten Igéje Dvar HaShem
• (Szent) Lélek Ruach (Hakodesh)
• Héberesítés: következetes, de nem csupán bibliai héber, hanem a haszid kultúra askenázi kiejtés szerinti (pl. Bereshis, shabbos, omein) és jiddis kifejezéseivel telíti az angol szöveget, így az összhatás igazi „jesivás” keveréknyelv, ami – a sok zárójeles megjegyzés, fordítás alapján – a szerző szerint is sokszor magyarázatra szorul
• Függelék: tematikus index, messiási próféciák, messiási naptár, imádságok, áldásmondások.

2. Zsidóbarát bibliakiadás

Mivel zsidó szemmel a legtöbb egyházi bibliafordítás nem adja vissza eléggé a zsidó kulturális hátteret, egyes keresztény szerzők és kiadók a felismert igényeknek megfelelően „zsidóbarát” fordításokat is megjelentettek.

One New Man Bible (ONMB, 2011)

• William J. Morford műve, aki egy híres amerikai rabbihoz, a modern héber nyelv atyjának, Eliézer ben-Jehudának az unokájához járt konzultálni. A fordítás helyenként vitatható, de nem tartalmaz eretnekségeket.
• Az Újszövetségi rész „The Power New Testament” címmel jelent meg (Shalom Ministries, 2003), a teljes biblia „One New Man Bible – Revealing Jewish Roots and Power” címmel (True Potential Publishing Inc. 2011).
• A ONMB címe a Kol 2:15-re utal, amely szerint zsidók és nem zsidók „egy új emberré” lesznek a messiás révén.
• A „Héber Írások” (nem „Ószövetség”) könyvei az izraelita Tanakh sorrendjét követik; heti Tóra-olvasásai rendet is tartalmaz; a szöveg a YLT átdolgozása, sok értelmező kiegészítéssel; a JHVH mindenhol „LORD”
• Az Újszövetség Morford saját, formahű fordítása, amelyben bizonyos szavakat kerül (pl. church helyett Ekklesia, law helyett Torah); Jézus Krisztus mindenhol „Jesus Messiah”
• Morford a megszokott bibliás kifejezésekhez képest „a héber erőteljes kifejezésmódját” kívánja átültetni angolra, vastag betűvel kiemelve a hangsúlyokat, felszólításokat, tiltásokat (Bár eredetileg erre utal az első kiadás címében a „Power”, hívószóként különösen karizmatikus körökben tette népszerűvé a kiadványt.)
• Rengeteg jegyzet és hosszú szójegyzék segíti a zsidó kulturális háttér megértését.

Az angol nyelvű messiási zsidó és zsidóbarát bibliakiadások többsége digitális kiadásban is beszerezhető, illetve online is olvasható, ld. a kiadók weboldalain.

A Biblia értelmezésekor az egyes iratok vagy szövegrészek műfajára is figyelni kell. Bár az egyes iratok elejére nincs odaírva, hogy mely műfaj­ba tartoznak, és annak milyen sajátságai vannak, a szentírók mindig tudatosan választották meg egy adott üzenet vagy történet rögzítésének a formáját. A műfaj azonosítása és sajátságainak ismerete alapvető segítséget nyújt a helyes értel­mezésé­hez.

1. Ószövetségi műfajok

1.1. Elbeszélések

Az Ószövetség majdnem fele elbeszélés (1-5Móz, Józs, Bír, Ruth, 1-2Sám, 1-2Kir, 1-2Krón, Ezsd, Neh, Eszt), és az Újszövetségnek is kb. a fele (Mt, Mk, Lk, Jn; ApCsel). A bibliai elbeszéléseket olvasva több dolgot is szem előtt kell tartani:

• A bibliai elbeszélések a modern történelemírástól eltérően nem a múlt adatszerű rögzítését szolgálta, hanem a múlt tanulságait hangsúlyozta abból a szempontból, hogy mit kell megtudnunk Istenről, az emberről és a világról. Üdvtörténetről van szó, tehát az egyes történetek Izrael átfogó történetének, illetve Isten és ember egyetemes történetének részei. Fősze­replőjük valójában Isten.
• A történetekből ezért nem is tudunk meg minden részletet, csak azt, amit az írók céljaiknak megfelelően fontosnak tartottak elmon­dani, azaz, amit üzenni akartak. A feladat tehát nem az elhallgatott részletek kitalálása, hanem a szövegben megtalálható részletek alap­ján az írói cél, az üzenet megértése.
• A bibliai elbeszélések az ókorban általánostól eltérően nem csak istenek, uralkodók és hősök történetei, hanem egészen kivételes módon hétköznapi emberekről is szólnak, illetve kíméletlenül őszinték. Más kultúrákban egyszerűen nem volt szokás megörökíteni az ősök és az uralkodók veresé­geit, jellemhibáit, bűneit.
• A bibliai alakok hozzánk hasonló, hús-vér emberek, tipikus közel-keleti figurák, sajátos kultúrával és minden emberi gyarlósággal. Nem minden példaértékű tehát, amiről olvasunk, csak mert a szent­­írók sokszor az olvasóra hagyják a tanulságok levonását.
• A bibliai elbeszélések helyenként magyarázatra szorulnak, és illusztrációként szolgálnak a később keletkezett taní­tói szövegek számára. Értelmezésük során tehát a tanítói részekből kell kiindulni, és nem fordítva.
• A bibliai elbeszélések vagy egyetemes jelentőségűek, vagy egyszeri történé­sekről tudósítanak, tehát nem mindig rólunk szólnak. Tanulságuk lényege számunkra is útmutató lehet, de nem feltétlenül minden részlet.

1.2. Költészet

Az Ószövetség harmada költői formában íródott. Több költői rész található a törté­nelmi és a prófétai irodalomban is, de a Biblia nagy, önálló költői műve a Zsoltárok. Az iratgyűjtemény héber neve T’hillím („dicsőítő énekek”), a magyar „zsoltár” szó a görög pszaltérion-ból („húros hangszer”) származik, illetve a pszal­mosz-ból („húros hangszerrel kísért ének”). A zsidók ugyanis a zsoltárokat nem felolvasták, hanem hangszerkísérettel énekelték, és éneklik a mai napig. Az 1. zsoltár a könyv egészének a bevezető és tartalmi összefoglaló darabja, a 150. a végső következtetést fogalmazza meg. A zsoltároknak több típusa van, és az egyes zsoltártípusokat eltérő helyzetben alkalmazták (pl. a király-zsoltárokat a királyok trónra lépésének évfordulóján énekelték):

• panaszkodó; egyéni: 3. 22. 31. 39. 42. 57. 71. 120. 139. 142; közösségi: 12. 44. 80. 94. 137. bízó: 11. 16. 23. 27. 62-63. 91. 121. 125. 131. 139.
• hálaadó (Istent a tetteiért dicsőíti); egyéni: 18. 30. 32. 40. 66. 92. 116. 118. 138; közösségi: 65. 67. 75. 107. 124. 136. és magasztaló (Istent önmagáért dicsőíti): 8. 19. 33. 66. 103. 104. 113. 114. 117. 145-149.
• fogadalmi (a szövetséget erősíti meg): 50. 81. 89. 132.
• bölcsességi (tanító): 36-37. 49. 73. 112. 127-128, 133.
• történelmi (Izrael megőrzését mutatja be): 78. 105-106. 135-136, illetve Sionról vagy Jeruzsálemről szóló: 46. 48. 76. 84. 87. 122
• királysági: 2. 18. 20-21. 45. 72. 101. 110. 144, trónra lépési: 24. 29. 47. 93. 95-99.
• messiási: 2. 45. 72, prófétai: 22. 110, Isten végső uralmáról szóló: 96-99.
• ún. „átokzsoltárok”: 12. 35. 58-59, 69-70. 83. 109. 137. 139-140. részletei (de vö. Zsolt 4:4, Mt 5:22, Róm 12:18-21).

A zsoltárnak mint műfajnak az alábbi jellegzetességeire kell figyelnünk értelmezésük során:

• a zsoltár megszólítottja többnyire Isten (Istenhez és Istenről szól), de az olvasót is Isten útjára buzdítja
• a költészet mint forma az érzelmeket ragadja meg (valós élethelyzetben született, sokszor nyersen őszinte), ezért segíthet a saját érzelmeink kifeje­zésében (szavakat találni saját imáinkhoz)
• a költészet mint tömör forma a könnyű megjegyezhetőséget is szolgálja (héberül), de éppen a költői túlzások és tömör általánosítások miatt nem szabad a zsoltárok egyes kijelentéseire óvatosság nélkül tanítást alapozni.

A zsoltárok és a Péld nagy része is héber költészet, amelynek a legfeltűnőbb sajá­tossága a gondolatrím. Ennek több fajtája is van:

• ismétlés: az egymás alatti sorok ugyanazt fejezik ki, csak más szavakkal (Zsolt 19:2, Péld 7:14, vö. Ézs 44:22)
• szembeállítás: az egymás alatti sorok egymással ellentétbe állítanak bizonyos dolgokat (Zsolt 1:6, Péld 10:1)
• fokozás: az egymás alatti sorok egy bizonyos dolgot fokoznak (Zsolt 67:4 vö. Jób 5:19).

A zsoltárok eredetileg nem voltak versszakokra osztva. Egyes zsoltárok sorainak a kezdőbetűi azonban a héber ábécét követik (pl. Zsolt 119). Az értelmezés során mindig az egész zsoltár lendületét, mondanivalóját kell szem előtt tartani.

1.3. Bölcsességirodalom

Az Ószövetség bölcsességi irodalmához soroljuk Jób, a Példabeszédek és a Prédikátor könyvét. A könyvek egyes részeinek az értelmezéséhez és alkalma­zásához a könyvek egészének az üzenete ad kulcsot. Például a bölcsesség fogalma (hokhma) nem elvont filozofálás, hanem a gyakor­lati tanácsok alkal­mazásának a képessége. Ebből következően a bölcsességet a tanácsok alkalma­zása közben, az egyéni tapasztalatok során kell megszerezni, akár áron is meg­vásárolni (értsd: a helyes döntés sokba kerülhet, de megéri). Ebben formai segítség lehet a monológ (Préd), a vitatkozás (Jób) vagy a közmondás (Péld). A legfontosabb azonban, hogy a böl­csesség forrása Isten (Péld 2:5-6) és végcélja az Istennek tetsző élet (Péld 3:7, Préd 12:13). Salamon Példabeszédei (Mislé) az okos életvezetéshez ad tanácsokat: egy bölcs apa viselkedni tanítja fiatal fiát. Két életvitelt állít folyama­tosan szembe: a bölcs és a bolond életét. A „bolond” azonban nem fogyatékost jelent, hanem a törvényt ismerő, de annak mégsem engedelmeskedő embert, aki nem hajlandó kifizetni a helyes döntés árát. A példa­be­szédek tkp. velő­sen megfogalmazott, sokszor egy­más­tól teljesen független „igaz­ságok” könnyen megtanulható füzére. Értelmezé­sükhöz szem előtt kell tartani, hogy

• költői formában lettek megírva, tehát műfaji, formai szempontból hasonló­k a zsoltárokhoz,
• tömören megfogalmazott, általános (de nem feltétlenül abszolút) érvényű igazságokat mondanak el,
• az Olvasóé a feladat, hogy ezeket a tanácsokat, tanulságokat a saját élethelyzetében alkalmazza.

A Prédikátor (Kohelet) könyve első olvasásra könnyen félreérthető. Cinikusnak és pesszimistának tűnő hozzáállása tkp. a többi bibliai könyv kontrasztja: így kellene látnunk az életet, ha Isten nem lenne, és ha csak ebben az életben remény­kedhetnénk. A könyv azért zavarba ejtő, mert kielégítetlenül hagy, de éppen a provokációval ösztönöz az élet értelmének kutatására, és így juttat el a végső tanulságig (Isten van, és tisztelni kell, ld. 3:14, 12:13-14). Jób (Ijóv) könyve azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy miért szenved az igaz ember? Azt a logikát kérdőjelezi meg, amely szerint „Isten igazságos, ezért az igaz ember áldott (tehát aki jól él, az igaz), a gonosz pedig átkozott (tehát aki bajban van, az bűnös)”. A könyv válasza: nem minden baj személyes bűn következménye. Ilyen helyzetben a szenvedőnek a Mindenhatóba vetett bizalomra, barátai részéről pedig szeretetre van szüksége (ld. Jób 42:10-12).

1.4. Törvény és parancsolatok

Az ószövetségi törvények értelmezésének egyik nagy kérdése, hogy mi volt a szere­pük egykor, és hogy mi lehet a szerepük ma a keresztény életében? Ennek eldöntéséhez az alábbi szempontokra kell figyelni.

• A „szövetség” (héber b’rít) nem egyenrangú felek között köttetik; Isten az, aki kezdeményezi („Én szövetséget kötök veled”), Isten egyoldalúan tesz szövetségi ígéretet („…ő nem ember, hogy megszegje a szavát”), ő szabja meg a feltételeket (összesen 613 parancsolat), a másik fél szerződés­sze­gését megbünteti (pl. háború, fogság), és mégis ígéretéhez híven a szövetséget nem bontja fel, sőt új szövetség kötésére is ígéretet tesz.
• Isten csak a zsidósággal kötött szövetséget, és a mózesi törvény áldásai és átkai is csak rájuk vonatkoztak; a törvény teljes körű alkalmazására is csak az izraeli teokratikus államforma keretein belül kerülhetett sor.
• A törvény teljes egységet alkotott, nem lehetett egyik-másik részét megtartani, a többit figyelmen kívül hagyni (Jak 2:10).
• Az egyes parancsok egy része (Tedd ezt! Ne tedd azt!) példa értékű, általános érvényű, mert nem ír le minden lehetséges élethelyzetet; a törvények nagyobb része eseti törvény (Ha…, akkor…), és Izrael sajátos társadalmi, erkölcsi, vallási életére vonatkozott.
• Jézus szerint a törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették (Lk 16:16): Jézus „töltötte be”, azaz szerzett neki végső érvényt (Mt 5:17-18), és Jézus mutatta meg a lényegét is (Mt 22:36-40 vö. Róm 13:9).
• A törvény szent, igaz és jó volt (Róm 7:12,22), de az ember bűnös hajlamai miatt nem tudta követni (Róm 7:21-23, 8:3); a törvény szerepe azonban nem a bűn felszámolása vagy a bűnös üdvözítése volt, hanem – erkölcsi nevelő és a társadalmat stabilizáló hatásán túl – az, hogy az ember felismerje a bűnt és saját bűnös voltát (Róm 3:19-20, 4:15, 5:20, 7:7-9, Jak 2:10); ha rájön arra, hogy kegyelemre szorul, Szabadítójához menekül (Róm 7:1,6,22-24, 10:4, Gal 3:10,13,23-25, 4:5).
• A régi szövetség törvényeiből csak annyi érvényes az új szövetség idején, amennyit az új is megemlít; nem arról van szó, hogy az ószövetségi törvény egyes elemei át lettek mentve, mások nem (hiszen azok egységet alkot­tak), hanem arról, hogy az ószövetségi törvény mint egész érvénytelen lett, el lett törölve (ui. betöltötte feladatát), akkor is, ha egyes etikai parancsok meg lettek ismételve (pl. a Tízparancsolatból a szombattartás kivételével kilenc­re találunk utalást az Újszövetségben is, de a teokratikus zsidó királyság állami és rituális törvényeiből egyet sem).
• Jézus az apostolainak adta a „kulcsokat”, amelyekkel az új, nemzetközi, mindenféle társadalomban szétszórva élő hívők az új helyzetekben új dön­té­seket hozhattak („oldás / nyitás” = szabályok, tilal­mak feloldása, „kötés / zárás” = szabályok, tilalmak kimondása, ApCsel 10:47, 11:18, 15:6, 18-29).

1.5. Prófétai és apokaliptikus irodalom

A próféta (héb. náví, gör. profétész) az, „aki előadja”, ti. amit istentől hallott vagy látott. A prófétákra gyakran használt kifejezés, hogy „Isten embere”, aki Isten üzenetét adja tovább (pl. Ám 3:8). Egyes próféták életéről mégis többet tudunk, mint arról, hogy amit hirdettek (pl. Illés). A prófétai műveket méretük, és nem keletkezési sorrendjük vagy jelentőségük alapján szokás megkülönböztetni: vannak ún. „nagy próféták” (Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel) és van 12 „kis próféta” (Hóseás, Jóel, Ámósz, Abdiás, Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Zofóniás, Haggeus, Malakiás). Az első író próféta Ámósz volt (kb. i. e. 760), az utolsó Malakiás (kb. i. e. 460). A próféták e három évszázados nagy korszakát rendkívüli politikai és társadalmi zűrzavar és az Istenhez és törvényéhez való hűtlenség jellemezte. A próféciák nem egyszerűen jóslatok, a legtöbb esetben egy adott időszak helyze­tének a hátterét leplezték le, tehát a jelen okait magyarázták, és csak néhány százalékuk foglalkozott a jövő feltárásával. A próféták…

• nem a saját üzenetüket mondták el, hanem Istenét („Így szól az Úr…”); csak a hamis próféták kívánták maguknak az igen nehéz prófétai hivatalt (Jer 14:14, 23:21)
• tanítás szempontjából nem mondtak sok újat, leginkább alkalmazták a törvényt: a mózesi szövetség betartására szólítottak fel, az engedelmességért szabadulást és áldást, az engedetlenségért büntetést ígértek (ld. 3Móz 26 fej. 5Móz 4. és 28. fej.)
• időnként a közeli és távoli jövőről is szóltak, de nem tudták, hogy mi mikor teljesedik be (1Pt 1:10-12).

A próféták üzenete tehát elsősorban a kortársaknak szólt, mindig egy konkrét történelmi pillanatban hangzott el. Bár mi folyamatos szövegként olvashatjuk írásaikat, az egyes kijelentések, fejezetek között évek, évtizedek is eltelhettek. Nem véletlenül nehéz néha eldönteni, hogy a beszédgyűjtemény egyes szakaszai egyazon beszéd részei, vagy külön beszédek. Az időpontokról néha az író is tájékoztat (pl. Zak 1:1, 7:1), máshol csak sejthetjük, hogy a beszédek időben egymástól távol hangzottak el (ld. Ámósz). Az egyes prófétai könyvek mint beszédek gyűjteményei nem a folyamatos olvas­gatás céljára készültek, ezért is nehéz olvasmányok. Értelmezésükkor először a beszédek keletkezésének körülményeit kell feltárni (mi volt az üzenet akkor?), és utána lehet csak alkalmazni (mi az, ami ebből itt és most nekünk is üzenet lehet?), nem feledve, hogy a próféták üzenetei elsősorban az igaz hit helyes megélését követelték. Sajátos prófétai műfaj az ún. apokaliptikus irodalom. Az apokalüpszisz görög szó, jelentése „leleplezés” vagy „feltárás”. A műfajt az Ószövetségben Dániel és Ezé­kiel, az Újszövetségben főleg az evangéliumok látomásai (pl. Mk 13. fejezet) és a Jelenések könyve képviseli. Az apokalipszis a prófécia válfajának tekint­hető, de a párhuzamok mellett eltérések is vannak:

• a hasonlóságok lényege, hogy a prófétikus és az apokaliptikus irodalom is foglalkozik a jövővel, gyakran szimbolikus a nyelvezete, és megmenekü­lést ígér
• a prófécia eredetileg szóban hangzott el, utólag írták le, viszonylag rövid volt, egy adott helyzet okait tárta fel („Ez azért történik, mert…”), és a bűnö­söket állította választás elé („Ha megtérsz, akkor…, ha nem térsz meg, akkor…”); az apokaliptikus látomások azonban főleg a látható és a lát­ha­tatlan világban történő dolgok kapcsolatát tárták fel, és a hívőket buzdították kitartásra; rendszerint azonnal le lettek írva, de sajátos költői formába öntve, ezért nyelvezetük sokkal szimbolikusabb (állatok, számok szerepe).

2. Újszövetségi műfajok

2.1. Elbeszélések

Az Újszövetség kétharmadát történelmi elbeszélések alkotják: az evangéliumok és az Apostolok cselekedetei. Ezekre is állnak az ószövetségi elbeszélésekre érvé­nyes értelmezési szabályok, de vannak járulékos szempontok. Az Apostolok cselekedetei esetében két alapkérdés merül fel. Az első, hogy mi volt Lukács célja az ApCsel megírásával: ha az apostolok életrajzát akarta megírni, miért csak Péterrel és Pállal foglalkozik, velük is miért csak érintőlegesen? A válaszhoz elég megfigyelni a mű felépítését:

• időnként rövid összefoglalókat ad, mielőtt tovább megy (ApCsel 6:7, 9:31, 12:24, 16:4, 19:20); ezek lényege pedig mindig az, hogy a hívők gyarapodtak, számban és hitben egyaránt
• a történetek helyszínei is meghatározók (1-7. fejezet: Jeruzsálem, 8-10. fejezet: Júdea és Samária, 11-28. fejezet: az egész akkor ismert világ); tehát a misszió Jeruzsálemből eljut az akkori világ közepéig, Rómáig
• az összefoglalók és a helyszínek változása elárulja az író szándékát: Jézus próféciájának és parancsának beteljesedését, az evangélium elterjedését akarta megörökíteni (ApCsel 1:8);
• így érthető, miért nem írta meg pl. Péter és Pál teljes életrajzát, miért nem foglalkozott más apostolokkal (pl. Fülöp, Tamás) és más misszióterületekkel (pl. Etiópia, Illíria).

A másik nagy kérdés, hogy mennyiben mintaértékűek Lukács történelmi feljegyzései? Mi az, ami követendő, eszményi példa, és mi az, ami csak az akkori körül­mények között logikus, de egyszeri jelentőségű esemény volt? Ennek eldöntésé­hez érdemes szem előtt tartani, hogy

• Lukács többnyire megjegyzés és értékelés nélkül írja le a történteket; mindig tanulságul, de nem feltétlenül mintául (leírás nem = előírás)
• ami csak egyszer történt meg, és egy konkrét helyzetből fakadt, más újszö­vetségi iratban pedig nincs említve vagy példának állítva, azt nem szabad mintává tenni (pl. „…mindenük közös volt”)
• ami akkor sem volt mindennapos, azt nem szabad normává tenni; pl. bár az ApCsel-ben kb. 40 csodáról olvashatunk, ezek egy kb. 35 éves időtartamon belül történtek, tehát akkor sem voltak mindennaposak.

Az evangélium szó a görög euangelion-ból származik, amely eredetileg a jó hírért járó jutalmat, majd magát a „jó hír”-t jelentette. Az evangélium olyan sajátos keresztény irodalmi műfajjá lett, amely Jézusról szól, az ő szavait és tetteit örökítette meg, illetve amelyen keresztül ő szólal meg a mai napig. Fontos tudni, hogy…

• nem csak egy evangélium van, hanem négy; mind más szerző műve, Jézust más szempontból mutatja be, és eltérő olvasókörnek készült, bár ugyan­azt a történetet beszélik el
• nem pusztán száraz tudományos életrajzi adatokat közölnek, hanem tanú­ságtételek: a történtektől és azok főszereplőjétől megragadott emberek elbeszélései (az olvasó is ilyen emberré válhat: ugyanezzel a Jézussal járhat ma, mint annak idején a tanítványok)
• valóságos történelmet és elhangzott beszédeket rögzítettek, méghozzá szokatlan pontossággal, tehát megbízhatók (Lk 1:1-4, Jn 21:24, 1Jn 1:1)
• Jézus szavait kb. egy emberöltőn belül írták le, de addig is szájhagyomány útján terjedtek; ezért az evangéliumokban egy-egy helyzet vagy mondás eltérő összefüggésekben jelenik meg (Mt ~ Lk); néhány mondásnak egyáltalán nem tudjuk az eredeti összefüggéseit (pl. ApCsel 20:35).

Mindez alapján nekünk a helyes értelmezéshez ismernünk kell

• Jézus korát és környezetét (római uralom, helyi kultúra, földrajz, éghajlat, zsidó vallási irányzatok stb.), illetve Jézus saját tanítási eszköztárát (példázat, prófécia, találós kérdés, csoda stb.)
• az evangélista célját, tehát az egyes helyzetek, beszédek értelmezésekor mindig az adott evangéliumban meglevő szövegkörnyezetből kell kiindulnunk (a más evangéliumokkal való összehasonlítás célja nem „a teljes sztori” fellelése), illetve az evangélista eszköztárát is (Mk például Jézus tetteire koncentrál: cselekvő szolgaként mutatja be Jézust, a történéseknek pedig a gyakori „azonnal” szóval ad pergő ritmust, mint amikor egy filmben a következő jelenetet vágják be).

2.2. Példázatok

Az evangéliumokban találhatjuk Jézus példázatait, amelyek tanításának egyharma­dát teszik ki (Mt, Mk, Lk-ban összesen 40). Ezek leginkább a Példabeszédekre és néhány prófétai üzenetre emlékeztetnek (pl. 2Sám 12, Nátán beszéde Dávidhoz), de Jézus példázatai önálló vonásokkal is rendelkeznek. A példázatról mint műfajról tudni kell, hogy…

• a példázat vagy példabeszéd görög eredetijének (parabolé) alapjelentése egybevetés, összehasonlítás, de sokjelentésű szó (hasonlat, példa, rejt­vény, találós kérdés, közmondás stb.)
• olyan hosszabb-rövidebb beszédről van szó, amely – a szó szerinti értelmén túlmutatva – valami mást szemléltet; ez az ábrázolás nem a láthatót adja vissza, hanem valami rejtettet tesz láthatóvá (pl. a hallgatóság ki nem mondott gondo­latait leplezi le, vagy Jézus igazi indítékait mutatja be)
• mindig közismert dolgokból, az életben előforduló helyzetekből indul ki, és elvárható logikával (Lk 7:43) vagy éppen váratlan fordulattal (Mt 20:10-15) tárja fel a fel nem ismert dolgot (pl. bűnös magatartást leplez le)
• mindig konkrét hallgatóságnak szólt: a tömegeknek (Lk 15:3) vagy egy személynek (Lk 7:39-40)
• mindig konkrét céllal hangzott el; pl. a farizeusok kifogásolták, hogy Jézus magához fogadja a kivetetteket, erre három példázatot is elmond (Lk 15. fej.), hogy ezek közös tanulságával igazolja tettét (Isten elveszettek iránti „botrányos” szeretetét)
• a példázat feladata az, hogy válaszra vagy választásra szólítson fel; tkp. a döntés elé állításnak olyan közvetett módja, amely a képes beszédet használja eszközül; pl. egy történet elmesélésével a hallgatóságot először kívülállóvá teszi (nézővé, tárgyilagos ítéletre képes szemlélővé), így éri el, hogy a tanulság spontán megértésével önkéntelenül, meglepetésszerűen maga a hallgatóság fogalmazza meg az üzenetet, és így észrevétlenül maga is a történet szereplőjévé váljon
• Jézus a példázataival vagy azt akarta elérni, hogy hallgatói azonnal megértsék a mondanivalóját (és személye vagy üzenete mellett döntsenek), vagy azt, hogy elsőre ne értsék, zavarba jöjjenek, és így jussanak döntéshelyzetbe: ha a saját elvárásaikhoz ragaszkodnak (pl. Mt 22:34), Jézust otthagyják, sőt ellene fordulnak (pl. Mt 21:45), ha elvárásaikon túllépve odamennek Jézushoz, és megkérdezik, mire gondolt (pl. Mt 13:10-16) a kérdezőkből tanítványok lehetnek
• a példázat tehát vagy tanítva hív változtatásra, tanítványságra, vagy „szűrőként” leplezi le a hallgatóság belső indítékait, amelyen nem akarnak változtatni (valójában nem érdeklődnek).

A példázatok értelmezésekor mindig figyelembe kell venni, hogy…

• Jézus példázatai formailag sokfélék: van köztük tanulságos történet (pl. „Ki az én felebarátom?” vö. irgalmas samaritánus), hasonlat („Isten országa olyan, mint a…”), metafora (Jn 6:35 „Én vagyok az élet kenyere”), allegória (Mt 13. fej.) vagy közmondás (Mt 15:14 „Vak vezet világtalant”)
• a legtöbb példázat olyan hasonlat vagy történet, amelynek csak egy metszés­pontja van; a példázat magva többnyire egy rövid mondat, amelyet ugyan történet vesz körül, de a történet többi eleme nem üzenet- vagy példaértékű; pl. Mt 16-ban a hamis sáfár története nem csalásra tanít, hanem okos döntésre szólít fel; maga a történet és idézőjelben értendő összefoglalása (16:9) pedig csak akkor meghökkentő, ha elfeledjük, hogy pénzsóvár hallgatóságnak szólt (16:13-14)
• néhány példázat allegória, amely metaforák soraként több metszéspontot is tartalmaz, azaz több elem is megfeleltethető valami mással (lásd Mt 13. fej. magvető, búza és konkoly példázataihoz Jézus magyarázatait), de ezeket Jézus meg is magyarázza (!)
• a példázatok mindig azonnal hatottak a hallgatóságra, mert egyből értették az utalásokat és a váratlan fordulatot (mint viccmeséléskor); mi már olvassuk őket, más korban és kultúrában élünk, ezért a szövegkörnyezetben és más háttér információk között sokszor meg kell keresnünk azokat az utalásokat, amelyek alapján megérthetjük a kortársaknak és a mának is szóló üzenetet (mint amikor magyarázni kell a viccet)
• a példázatok képeinek rendszerint egy jelentése van (pl. Mt 13. égi madarak = Sátán), de nem mindig, pl. a kovász = Isten országának terjedése (Mt 13:33), farizeusok felfuvalkodása (Mt 16:6, vö. Gal 5:9, félrevezetés, 1Kor 5:6-8, bűn)
• a példázatok egyes elemei maiakkal is helyettesíthetők, így válnak életszerűvé (pl. zsidók számára botrány volt samáriait követendő példának állítani, ma büszke keresztények számára megalázó ateistával példálózni).

2.3. Levelek

Az Újszövetség harmada gyülekezeteknek és magánszemélyeknek írt levelekből áll. Egy részük elsősorban teológiai értekezés (Zsid), más részük alkalmi levél (Filem, 3Jn). A levelek címzettjei gyülekezetek (Róm, 1-2Kor, Gal, Ef, Fil, Kol, 1-2Thessz, 1-2Jn, 1-2Pt, Jak, Júd) vagy vezetőik (1-2 Tim, Tit, 3Jn?). A levelekben található kijelentések….

• a mienktől eltérő kultúrákban (zsidó, görög, római) hangzottak el; nem egyszer e kultúrák sajátos szokásaiból fakadó problémákkal foglalkoznak, amelyek szintén a helyi viszonyokra érvényes intézkedéseket vontak maguk után; pl. a nők fejének befedésének ügye nem lett volna kérdés a korinthusi szokások nélkül: a házas nők fátyollal fedték be a hajukat, mert ez volt a férjüknek való alárendeltség jele; amikor prófétálás közben levették a fátylukat, kibontott hajukkal magukra vonták a gyülekezet férfi tagjainak figyelmét, szégyent hozva „a fejükre”, azaz férjükre; kultúrán­ként és koronként más jelöli a férjezettséget (ma jegygyűrű), de az alapelv maradandó: a lelki szolgálat nem hatalmaz fel kulturális érzéketlenségre
• mind konkrét élethelyzetben születtek, ezért nem mindig a mi kérdé­se­inkre válaszolnak; pl. 1Kor 7:1 a korinthusiak egy ismeretlen levelére válaszol, amely nem maradt fenn; bár a Pál által sorra vett témákból következtetni tudunk a tartalmára (házasság, válás, özvegyek, hajadonok, hivatás, bálványáldozati hús vétele a piacon, karizmák stb.); nem szabad az írók egész más témában tett kijelentéseit a saját gondolataink bizonyítására felhasználni
• ha személyes döntést említenek, nem adnak mindig mindenki számára követendő mintát (pl. Pál nőtlensége)
• mivel konkrét helyzetben születtek, szükségszerűen töredékesek; pl. 1Kor 6:2-3 nem közöl részleteket arról, hogy hogyan fognak a hívők egy napon a világ és az angyalok felett ítélkezni, de más iratok sem; tehát túl azon, hogy elfogadjuk Pál kijelentését, nem szabad spekulációkba bocsátkozni.

2.4. Az idézetek

Az Újszövetség több mint kétszázötvenszer idézi konkrétan az Ószövetséget, és több száz olyan mondatot találunk, amely nagyon hasonlít egy ószövetségi mon­datra, vagy valószínűleg arra utal, céloz. Az Újszövetség szerzői nem csupán sok­szor, hanem legalább négyféle módon idézték az Ószövetséget.  A Mt 2-ben mind­egyikre találunk példát, a többit is ezek alapján lehet értelmezni:

• Jövendölés – amikor az író szerint egy ószövetségi jövendölés szó szerint beteljesedett egy újszövetségi eseményben; hely, idő, személy és történés egybeesésének előre közléséről van szó – Mt 2:5-6 vö. Mik 5:2 (bár Betlehem kicsiny falu, maga a Messiás fog itt megszületni)
• Előkép – amikor az író egy ószövetségi eseményt, személyt vagy dolgot képletesen azonosít egy újszövetségi eseménnyel, személlyel vagy dolog­gal – Mt 2:15 vö. Hós 11:1, 2Móz 4:22-23 (Hóseás nem a Messiásról jövendölt, hanem Izraelről beszélt, de Máté Izraelnek Egyiptomból való szabadulásában a megszületett Messiás menekülésének előképét látja, hiszen a Messiás Izraellel azonosult.
• Párhuzam – amikor az író egy ószövetségi eseményt egy vagy néhány hasonló pont alapján párhuzamba állít egy újszövetségi eseménnyel – Mt 2:17-18 vö. Jer 31:15 (Máté a gyermekgyilkosságot az asszír és a babiloni fogságba vitel szörnyűségeivel állítja párhuzamba, ui. Rámából kiindulva hurcolták el Júda gyermekeit i. e. 586-ban, és i. e. 722-ben Ráhel gyerme­keit, azaz József és Benjámin leszármazottaiként Izrael gyermekeit; továb­bi párhuzamos részletek: Ráhel sírja Betlehem közelében volt, az asszír-babiloni mészárlások és a Heródes idején történt gyermekmészárlás is idegen uralkodó műve)
• Összefoglalás – amikor az író egy bizonyos témával kapcsolatban az egész Ószövetség tanítását tömören összefoglalja, anélkül, hogy konkrétan idézne valahonnan – Mt 2:23 (a próféták a Messiásról lényegében azt tanították, hogy meg fogják vetni, és ezt a „názáreti” gúnynév jól összefoglalja, vö. Jn 1:45-46); más példa: Lk 18:31-33, Mt 26:54-56.

Az Újszövetség néhány helyen idéz

• ismeretlen keresztény szerzőktől (Ef 5:14, 1Tim 3:16, 2Tim 2:11-13),
• ismert világi íróktól (1Kor 15:33 az athéni Menander, Tit 1:12 a krétai Epimenidész; ApCsel 17:28 a kilikiai Aratusz és a sztoikus Kleanthész)
• és ószövetségi apokrif vallási irodalomból is (Júd 14-15 az Énók Könyvéből).

Az ő írásaik, kijelentéseik ugyan nem ihletettek vagy sugalmazottak bibliai értelemben véve, de az apostolok elismerték, hogy ők is jutottak igaz felismerés­re. Ezért néhány gondo­latukat a saját érvelé­sükbe is beépítették, ami a hallga­tóság számára annak a jele volt, hogy ismerik az ő világukat.

Szakirodalom

Általános hermeneutikai (vö. „A Bibliaértelmezés alapelvei” című tanulmány végén)

• Almási Tibor: Hermeneutika (GyuRó Art-Press, é.n.)
• Dér Katalin: A Biblia olvasása (Kairosz, 2008)
• Gordon Fee, Douglas Stuart: Kétélű kard (Harmat, 1996)
• Osborne, Grant R.: A hermeneutika spirálisa (KIA, 2002)

Bevezetések a Szentírás egyes könyveibe:

• Rózsa Huba: Ószövetségi bevezető (Szent István Társulat, 2012)
• Schultz, Samuel J.: Üzen az Ószövetség (KIA, 1992)
• Tenney, Merrill C.: Újszövetségi bevezető (KIA, 1997)
• Donald Carson, Douglas Moo: Bevezetés az Újszövetségbe (KIA, 2007)
• Tarjányi Béla: Újszövetségi alapismeretek 1. Az Ősegyház élete, Pál apostol levelei (Szent Jeromos Bibliatársulat, 2007)
• Tarjányi Béla: Újszövetségi alapismeretek 2. Jézus örömhíre, az ősegyház tanítása (Szent Jeromos Bibliatársulat, 2007)

Kommentárok:

• A Biblia ismerete kommentársorozat 1-8. (KIA, 1997-1999)
• A Biblia ma kommentársorozat (Harmat, 1993 óta folyamatos megjelenés)
• Az ősi forrás izraelita kommentársorozat, szerk. Naftali Kraus (1991 óta folya­ma­tos meg­je­lenés több kiadónál)
• Hertz, J.H.: Szentírás – Mózes öt könyve és a haftárák 1-5. (Makkabi, 1984)
• Jeromos Bibliakommentár 1-3. (Szent Jeromos Bibliatársulat, 2002)
•  Jubileumi kommentár 1-3. (Kálvin, 1995)

Egyes műfajokról:

• Kozma Zsolt: Jézus Krisztus példázatai (Iránytű, 2002)
• Tarjányi Béla: Példabeszédek (Szent Jeromos Bibliatársulat, 1998)
• Dér Katalin: A Jelenések könyve (Kairosz, 2014)

A magyar bibliai és egyházi zsargon több olyan kifejezést is használ, amelyek a mai közhasználatból kikoptak, vagy más jelentést vettek fel. A szavak­nak és jelentésüknek ugyanis történetük van, akárcsak annak a folyamatos és tanulságos küzdelemnek, hogy a Szentírás üzenete minden korban érthető maradjon.

Források

• Zaicz Gábor (főszerk.): Etimológai szótár (Tinta Könyvkiadó, 2006)
• [évszám] legkorábbi előfordulása írott nyelvemlékeinkben
• Jelek: szó elején: * rekonstrukció; két szó között: ~ megfelelés; > származás
• A szócikkeket begépelte: Hamar Judit és dr. Szalai András.

atya

[1181 tn. (?), 13. század eleje] Bizonytalan eredetű, talán ősi, uráli kori szótő magyar képzéssel. A szótőre vö. mordvin aťa  ‘nagyapa’, aťä  ‘atya, apa’, finn ati ‘após’, tavgi ťa ‘atya’. A szó az uráli korban *attз  ‘apa, nagyapa’ formában élhetett. A szó meglétét az alapnyelvben a hangtani bizonytalanságokon túl az teszi kétségessé, hogy sok nem rokon nyelvben igen hasonló alakban él. Elképzelhető, hogy gyermeknyelvi eredetű, vö. anya, apa. A szó a rokon nyelvekben is önálló, későbbi fejleménynek tűnik. Az –a végződés kicsinyítő képző vagy egy eredetileg egyes szám harmadik személyű birtokos személyjel. A ‘pap, szerzetes; isten’ jelentés a kereszténységben alakult ki az egyházi latin pater ‘atya’ alapján. Az ős- és ómagyar kori, kihalt at(y)val  ‘mostohaapa’ összetétel [1395 k.] előtagja az at(y)- ‘atya’ az atya töve, illetve változata, utótagja, a val pedig fél  ‘valaminek a fele’ szavunkkal van kapcsolatban. Hasonló szemléletmó­dot tükröző, a mostoha­sá­gi viszonyt a fél szóval kifejező rokon nyelvi összetéte­lek­re vö. cseremisz ača-wel, finn isä-puoli, lapp ačče-bœlle: ‘mostohaapa’, tulaj­donképpen ‘fél-apa’. Az atya származékai az atyai [1372 u.], atyáskodik [1711], atyus [1788].

áldoz

[1372 u.] Származékszó, az áld ige –z gyakorító igeképzős alakja. A szó eredetét tekintve a pogány szertartásokhoz kapcsolódik. Az áldozik változat [1456 k.] a vallási szóhasználatban gyökerezik ’megáldozik, úrvacsorát vesz’ jelentésben. A leáldozik ’lemegy a nap’ szóösszetétel [1774] kialakulása áttételesen az esti istentisztelethez kapcsolható akár a nyelvjárási napszentület. Származékai az áldozás [1372 u.], áldozat [1416 u.], áldozó [1456 k.], áldozatos [1794].

ámen

[13. század eleje] Latin jövevényszó, vö. latin amen  ’úgy legyen’, középkori latin ’valóban, bizonyára; mindörökké’, egyházi latin ’úgy legyen’. A szó végső forrása a héber āmēn  ’valóban, bizonyára’, a latinba a görög ’bizonyára; úgy legyen’ jelenté­sű szó került.

angyal

[13. század vége] Latin jövevényszó, vö. egyházi latin angelus  ’angyal’, ami egy követ, ’küldött’ jelentésű görög szóra vezethető vissza. A szó belseji gy a hazai latin kiejtési mintának megfelelően alakult, vö. spongya, trágya. A szó belseji a hangrendi kiegyenlítődéssel alakult. Az –us végződés hiányára vö. advent. A szó számos európai nyelvben megtalálható, vö. német Engel, olasz angelo: ’angyal’. A régi magyar Angyalos személynév a latin mintára emlékeztet.

átkoz

[1372 u.] Bizonytalan eredetű szó, esetleg egy önállóan nem élő tő származéka. A tő talán finnugor eredetű és az áld ige tövével azonos. A végződés gyakorító igekép­ző, vö. tudakozik, váltakozik. A magyar átkoz jelentésfejlődésében nyomon követhető ‘perzsel, éget’ ~ ’átkoz’, illetve az ‘áld’ ~ ’átkoz’ jelentések szembenállására más nyelvekben is akad példa, vö. finn siuna- ‘éget, pörköl’ ~ észt siuna  ‘szid’, latin sacer ~ francia sacré:  ‘szent; átkozott’. Az átok [1416 u.] valószínűleg szóelvonás az átkoz igéből. A szócsalád tagja még az átkozott [1416 u.), átkozódik [1416 u.] átkos [1583].

bálvány

[1101 tn. 1109] Jövevényszó, valószínűleg különböző szláv nyelvekből, vö. bolgár régi nyelvi [balvany] ‘szobor, bálvány’, horvát-szerb balvan  ‘gerenda’, horvát-szerb nyelvjárási bolván  ‘bálvány, szobor’, szlovák balvan  ‘nagy kő, kőtömb, bálvány, idol’. E szláv szavak valószínűleg török jövevények, vö. török *balvan  ‘sírkő, síremlék’, ótörök *balbal  ‘bálvány’. Nincs azonban kizárva, hogy a magyar és a szláv esetében egyaránt egy keleti nyelv volt az átadó. Származékai a bálványos [1001 tn. 1584], bálványoz [1508].

botránkozik

[1506] Származékszó, melynek alapszava önállóan nem adatolható. Gyakorító -r képzős relatív töve a botorkál ige tövével azonos, abszolút töve a botlik tövével függ össze. Végződése az -(n)kozik gyakorító-visszaható képzőbokor. Jelentésének fejlődésére vö. megütközik valamin, német sich stossen  ‘beleütközik valami­be’; Anstoss nehmen ‘megbotránkozik valamin’, latin offendere ‘beleüt valamibe; megbotránkozik valamin’. Régi származéka a megbotránkoztat [1525]. A botrány főnév [1834] a nyelvújítás korában keletkezett, és valószínűleg Szemere Pál alkotása. Ennek származéka a botrányos [1837-1843].

böjt

[1181 tn. (?), 1372 u.] Valószínűleg német, közelebbről felnémet jövevényszó, vö. ófelnémet bijiht  ’(hit)vallás; bíróság előtti vallomás’, középfelnémet bīht, bīhte  ’gyónás’, német Beichte  ’böjt’. Mindezek alapja az ófelnémet bijehan  ‘beismer, bíróság előtt kimond’. A böjt –jt végződése χt fokon keresztül alakult ki. Szárma­zé­kai a böjtös [1211 (?) tn., 1568], böjtöl [1372 u.], böjtölés [1372 u.].

egyház

[1193 tn., 1372] Összetett szó, amely talán török mintára keletkezett. Utótagja a ház, előtagja a mára elavult egy  ’szent’ (vö. igy), vö. kun yiχ-öv, kipcsak iχov, iϊχov: ’templom, egyház’, tulajdonképpen ’szent ház’. A magyarban ma már csak elhomályosult összetételekből vagy származékokból elemezhető ki, vö. ünnep.

felebarát

[1495 k.] Összetett szó, előtagja a fél¹ főnév -e egyes szám 3. személyű birtokos személyjellel ellátott alakulata, utótagja a barát főnév. Az előtag a régi ’embertárs, felebarát’ jelentéssel került az összetételbe. Hasonló jellegű régi nyelvi összetételek: feleszolga  ’szolgatárs’ [1416 u.], feletanítvány  ’diáktárs’ [1416], felemás  ’(házas)társ’ [1689]. (¹fél: [1138 tn. (?), 12. század vége] ’valaminek, valakinek a része; oldal; társ’ Ősi, uráli kori szó.

felekezet

[1519 k.] ’szervezett vallási közösség’ Származékszó, alapszava a régi nyelvi felekezik ’társul, szövetkezik’, amely a fél  ’társ’ jelentésből jött létre visszaható képzővel. Az -et végződés névszóképző. Melléknévi továbbképzése a felekezeti [1826].

fenevad

[1506] Összetett szó, előtagja a fene  ’vad, iszonyú’, utótagja pedig a vad  ’vadállat’. A melléknév és a főnév a gyakori együttes jelzői használat következtében forrt össze.

fohászkodik

[1372 u.] Származékszó, melynek alapszava a fúj ige, illetve annak tőváltozatai, –szkodik végződése gyakorító-visszaható képzőbokor. Alaktani felépítésére vö. játszik, támaszkodik. A szó belseji h hiátustöltő lehet. Az eredeti ’sóhajtozik’ (tkp. ’fújkál’) jelentésből érintkezésen alapuló névátvitellel alakult ki az ’istenhez sóhajt, imádkozik’, illetve ’kér’ jelentés. Főnévi származéka a fohász­kodás [1372 u.]. A fohász főnév [1760] elvonással keletkezett a fohászkodik-ból, és nem azonos a régi nyelvi fohász igével [13. század közepe].

ige

[13. sz. második fele] Bizonytalan eredetű, talán jövevényszó egy török nyelvből a honfoglalás előtti időből, megfelelői azonban a törökségi nyelvekből nem adatolhatók, csak a mongolból, vö. mongol üge  ‘szó, beszéd’. A szóvégi -e hangra vö. serke, ürge. A magyarban ‘szó, varázsszó’ lehetett az eredeti jelentése, vö. igéz, a ‘szó’ jelentés ennek alapján igen korai jelentésszélesedéssel fejlődött. Az ‘Isten szava’ jelentés mintája a latin verbum  ‘ige’ volt, nyelvtani szakkifejezés­ként való használata pedig tudatos szóalkotás eredménye.

imád

[12. század vége] Származékszó, melynek alapszava önállóan nem adatolható. A szótő ismeretlen eredetű, a végződés valószínűleg a –d gyakorító képző. Első adata a szó elején v-t is tartalmaz, a szó eleji vi > i változásra vö. ibolya, iszák. Feltehetőleg a pogány kor szellemi örökségébe tartozik, bár rokon nyelvi megfelelőit eddig még nem sikerült kimutatni. Eredeti jelentése ’varázsol, varázsigét mond’ lehetett, ebből fejlődhetett a ’varázsigével könyörög valamiért’, a ’valaki­hez könyörög’, majd az ’istenként tisztel’. Hasonló jelentésfejlődésre vö. áld. Az ima [1787] elvonással keletkezett az imád alapján, Barczafalvi Szabó Dávid alkot­ta meg a nyelvújítás korában. Régebbi származékai az imádság [12. század vége], imádás [1372 u.], imádkozik [1372 u.], imádkozás [1372 u.], imádságos [1495 e.].

isten

[12. század vége] Valószínűleg származékszó, melynek alapszava az ős régi nyel­vi is alakváltozata lehet. Végződése a -t és az -n kicsinyítő képzők, vö. nőstény. Eredeti alakja feltehetőleg három szótagos volt, ehhez vö. a Halotti Beszéd isemucut  ’ősünket’ adatát. Mai, két szótagos alakja az ise tővégi magánhangzó­jának lekopásával fejlődött. Jelentése kezdetben ’apácska, atyácska’ lehetett, és a pogány magyarok hitvilággal kapcsolatos szókincsébe tartozott. Hasonló szemlé­letet tükröz a latin pater  ’apa’ > Jupiter (istennév) és a finn ukko  ’öregember’, nyelvjárási  ’apa’ > Ukko (istennév). Újabban a magyar szót az irániból származtatják. Származékai az istenség [13. század közepe], az istenes [1360 tn., 1506], az isteni [1372 u.], az isteniség [1405 k.], az istentelen [1426 tn., 1550], az istenséges [1470] és az istenít [1649].

kárhozik

[1372 u.] Latin mintára keletkezett származékszó, vö. latin damnare  ’elítél, bűnös­­nek mond, kárhoztat’, damnari  ’elítéltetik, bűnhődik, kárhozatra jut’. A latin szó a latin damnum  ’veszteség, kár; bírság, bűnhődés’ főnévre vezethető vissza. A magyar kárhozik a kár főnév –hozik igeképzővel ellátott alakja, a képzőre vö. szomjúhozik. A szó belseji z hangot a régiségben sz-nek is ejtették. Főnévi származéka a kárhozat [1372 u.] -at főnévképzővel alakult, további származékai a kárhozott [1372 u.], kárhoztat [1416 u.], kárhozatos [1495 e.]. Elsősorban a szépirodalomban használatos szavak.

káromol

[1372 u.] Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő -l kezdő-mozzanatos igeképzővel ellátott alakja. A szótő bizonytalan, talán hangutánzó-hangfestő eredetű, esetleg összefügghet károg igénkkel. A szó belseji m szintén kezdő-mozzanatos igeképző lehet. A káromkodik [1470] vagy ennek a szótőnek -kodik gyakorító-visszaható igeképzős származéka, vagy pedig a káromol igéből kelet­ke­zett a szó belseji l elhagyásával és a –kodik gyakorító-visszaható képzővel.

keresztel

[1416 u.] Szláv jövevényszó, vö. óegyházi szláv krьstiti  ‘keresztel’, horvát-szerb kristiti  ‘keresztel, elnevez’, szlovák krstiť  ‘keresztel; vízzel higít; korhol, dorgál’, orosz [kresztyity] ‘keresztel, keresztanyja vagy keresztapja valakinek; keresztet vet valakire; elnevez; kihúz áthúz; üt, ver’. A szláv szavak előzménye a szláv *krьstъ ‘kereszt’. A keresztel tréfásan ‘(bort) titkon vízzel hígít’ jelentésben is használatos [1696]. Ez a jelentés azzal függ össze, hogy a keresztelés víz ráöntésével történik. Származékai a keresztelkedik [1416 u.], keresztelés [1495 e.], keresztelő [1519 tn. 1659].

keresztény

[1263 tn. (?) 1372 u.] Szláv, valószínűleg horvát-szerb vagy szlovén jövevényszó, vö. horvát-szerb kršćanin, krstiján  ‘keresztény’, szlovák kresťan  ‘keresztény’, orosz [kresztjanyin] ‘paraszt’, orosz régi nyelvi [kresztyjan] ‘paraszt, keresztény’. A szláv szavak a görög Krisztianosz  ‘keresztény’ és a latin Christianus  ‘keresztény’ főnévre vezethetők vissza. A magyarba talán a nyugati kereszténység műszava­ként került egy déli szláv nyelvből. Az eredeti keresztyén hangalak hangrendi kiegyenlítődéssel jött létre. A 18. század végétől a keresztény alak a katolikus, a keresztyén változat pedig a protestáns szóhasználatban él. A szétválást a keresz­tény szó régi nyelvi ‘római katolikus vallású személy’ jelentése [1907] magya­ráz­za. Főnévi származéka a kereszténység [1456 k.].

lakol

[1526] Származékszó, egy ősmagyar kori igenévszóból keletkezett: vagy a már kihalt régi nyelvi, ’bűn’ jelentésű lak főnévből [1490 k.], vagy a ’bűnhődik, lakol’ jelentésű ugyancsak kihalt lakik ige eredetibb, iketlen változatából alakult -l igeképzővel. Ma a választékos meglakol  ’megbűnhődik’ igekötős alakban ismeretes.

lator

[1276 tn., 1372 u.] ’gonosztevő’ Német jövevényszó, vö. középfelnémet lot(t)er ’mihaszna, mulattató bohóc’, német Lotter  ’semmirekellő, léha fráter’. A német szó ugyanabból a germán szóból származik, mint ledér szavunk. A lator szavunk második szótagi o-ja hangrendi kiegyenlítődéssel jött létre az eredeti e-ből. Elavulóban lévő, választékos stílusértékű szó.

lélek

[12. század vége] Ősi finnugor kori szó magyar képzéssel. A tőhöz vö. vogul lěl ’lélek’, zürjén lol  ’lélegzet; szellem; élet; élőlény’, finn löyly  ’pára, gőz’, lapp liew’lâ ’gőz, pára a szaunában’. Ezeknek előzménye a ’lélegzet; lehelet; lélek’ jelentésű finnugor *leβlз lehetett. Az ősi szótő a magyarban képződött tovább –k kicsinyítő képzővel, a képzésre vö. ének, torok. Az alaptag talán Lél és Lehel tulajdonneveink­­ben őrződött meg [1075]. A szó korai származékai közé tartozik a lelkes [1372 u.] és a lelketlen [1527], de e szavak mai köznyelvi jelentései a nyelvújítás korától ismertek [1804, illetve 1813]. Kései származék a lelkész [1791], és alig néhány évtizede született a lelkizik [1972].

megtér

ld. tér

megvált

[1456 k.] Összetett szó. Előtagja a meg igekötő, utótagja pedig a ‘viszonzásként valamit ad; megment, felszabadít; kivált’ jelentésű vált ige. A megvált  ‘bűneitől megszabadít’ jelentése [1493 k.] az egyházi latin redimere  ‘megvált’ ige hatására jött létre. A szó eredeti jelentése ‘kötelességtől, tehertől megszabadít’ volt. Főnevesült igei származéka, a Megváltó  ‘Krisztus’ [1493 k.] szintén az egyházi latin hatására alakult ki. A köznyelvben a megvált elsősorban ‘menetjegyet, belépőjegyet vált’ jelentésben használatos [1884-1885].

menny

[12. század vége] Ősi, finnugor kori szó, vö. mordvin meńel’  ’égbolt’. A feltehető finnugor alak az azonos jelentésű *mińз lehetett. A magyar menny hangalak az eredeti meny forma ny hangjának megkettőzésével keletkezett. Legkorábbi jelentése nyelvünkben is ’égbolt’ [1416 u.] lehetett, ebből alakult ki a vallási értelemben vett ’hely, ahol Isten és az angyalok élnek’ jelentés [12. század vége]. Gyakran a mennyország összetétel [1372 u.] előtagjaként használatos, illetve a mennykő  ’villámcsapás’ elemeként [1525 k.]. Igen réginek látszik az igei utótagú mennydörög összetétel [1513], melyhez hasonló szemléletű szókapcsolatok más rokon nyelvekben is vannak, vö. cseremisz jumo küδərtàr ’dörög az ég’.

mise

[1372 u.] Vándorszó, vö. középfelnémet messe, misse, északolasz missa, óegyházi szláv mьša, horvát-szerb misa, cseh mše: ‘mise’. Ezek végső forrása az egyházi latin ite, missa est  ‘menjetek, a gyülekezet el van bocsátva’ mondat. A magyarba azok a nyelvek közvetítették, amelyekben a szó belseji i és rövid š hang volt. A 19. századtól [1877] zenei műszóként is adatolható, egyébként egyházi műszó.

oltár

[13. század eleje] Vándorszó, vö. német Altar, ófelnémet altari, altare, olasz altare, óegyházi szláv olъtaŕь, horvát-szerb oltar:’oltár’. Vö. még: latin altare, középkori latin, hazai latin altar: ’oltár­’. A szó a latin adolere  ’áldozatot gyújt, éget’ igéből jött létre, s így eredetileg az égő áldozatok oltárát jelölte. A magyarba több nyelv közvetítette.

ördög

[12. század vége] Ismeretlen eredetű szó. Lehetséges, hogy eredetileg három szótagból állt, ebben az esetben a mai hangalak a második nyílt szótag magánhangzójának kiesésével fejlődött. A szóban levő d és g képző lehet, de a bizonytalan eredet miatt ez nem igazolható. Az ördöngös melléknévi származék [1295 tn., 1372 u.] szó belseji n hangja feltehetően másodlagos vö. bogáncs. A régi nyelvben ’ördögtől megszállott’ jelentéssel bírt, ami annak a babonás néphitnek alapján fejlődött ki, hogy egyes emberek szövetséget kötnek az ördöggel, és ezeket az ördög természetfeletti képességekkel ruházza fel. Ma ez a származék a bizalmas nyelvhasználatban ’nagyon ügyes és furfangos’ jelentésben él.

pokol

[12. század vége] Horvát-szerb vagy szlovén jövevényszó, vö. horvát-szerb pakao, pakla (birtokos eset), horvát-szerb régi nyelvi pъklъ, pakal, szlovén pekel: ’pokol’. A szó indoeurópai eredetű, vö. latin pix  ’szurok’. A szláv szavak eredeti jelentése szintén ’szurok’ volt, a ’pokol’ jelentés korábban csak a nyugati kereszténységű szlávok nyelvében élt. A pokol  ’kín, szenvedés’ jelentése [1748] más nyelvekben is megtalálható. A poklos  ’leprás’ melléknévi származék [1213 tn., 1234] a pokol elavult ’lepra’ jelentésére utal [1372 u.], mely a pokolvar  ’kelés, forradásos sebhely’ összetételből [1519] keletkezhetett jelentéstapadással.

szellem

[1808] Származékszó, amely tudatos szóalkotással keletkezett. Kazinczy Ferenc alkotása a szél  ’levegőmozgás’ főnév szellő származékából a képzőnek felfogott –em szóvéggel, vö. jellem. A szóval az elavulóban lévő és csúnyának tartott szellet ’szellem’ főnevet kívánta helyettesíteni. Származékai a szellemes [1823], szellemtelen [1838], szellemesség [1838], és a szellemeskedik [1890].

szent

[1156 tn., 12. század vége] Szláv, valószínűleg horváth-szerb vagy szlovén jövevényszó, vö. horvát-szerb svet, szlovén svet; vö. még: óegyházi szláv svętъ, szlovák svätý, orosz свяm(oŭ) [szvjat(oj)]: ’szent, istennek, isteneknek szentelt’. A szó indoeurópai eredetű, vö. aveszta spənta– ’szent’. A magyarba a keresztény terminológia elemeként került vagy a bizánci, vagy a nyugati típusú kereszténység elemeként. A szláv szavak szó eleji v hangjának kiesésére a magyar szóban vö. hála, kár, a magyar szent n hangjára pedig vö. abroncs, dorong. A szónak számos származéka használatos, névszói származékai a szentség [1346 tm.], szent­séges [1372 u.], szentély [1844], igeiek pedig a szenteskedik [1771], szentesít [1824].

szentély

ld. szent

szentlélek

[13. század eleje] Latin mintára keletkezett összetett szó (szent + lélek), vö. latin (egyházi latin) spiritus sanctus ’szentlélek’ (spiritus ’lélek’ + sanctus ’szent’). Hasonlóképpen latin tükörfordítás eredményeként jött létre például a szentírás [1372 u.] és a szentatya [1416 u.], vö. az azonos jelentésű latin scriptura sacra és pater sanctus szószerkezeteket. A további idetartozó összetételeink egy része a korábban meghonosodottak mintájára is keletkezhetett, vö. szentháromság [1519], szentegyház [1590], szentbeszéd [1823].

tér

[1372 u.] ‘más irányba kezd haladni’ Vitatott eredetű. 1. Jövevényszó egy török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. oszmán-török devir- ‘forgat, fordít, megfordul, visszatér’, csuvas tavər- ‘feltűr (ruhaujjat), megfordít’. E szavak talán összefüggenek teker igénk előzményével is. A magyarba került alak *täwär-  lehetett, a szó belseji magánhangzó vokalizálódására vö. kérődzik, szór. 2. Belső fejlemény. A nyelvjárási tér ‘fér’ igétől elkülönült jelentésfejlődés eredménye, a jelentés-összefüggésre vö. megy. Az egyeztetés jelentéstanilag mindazonáltal problematikus, mivel címszavunk esetében az irányváltoztatás tartalmi mozzana­ta elsődlegesnek tűnik. Mozgásigeként elsősorban igekötővel használatos (vö. eltér, kitér, letér, visszatér), számos igekötős alakulata az eredeti mozgásképzet mellett absztraktabb jelentéssel is jelentkezik, vö. megtér (valamely hitre), rátér (valamely beszédtárgyra), magához tér.

úrvacsora

[1583] Összetett szó (úr + vacsora), mely a korábbi úr vacsorája [1510] szószerkezet alapján keletkezett, vö. úr napja [1519] › úrnap [1769]. Létrejöttében latin hatás is közrejátszhatott, vö. latin Coena Domini  ‘szentáldozás, oltáriszentség’ (tkp. ‘az úr étkezése’). Az elnevezés voltaképpen az utolsó vacsorához kapcsoló­dik, melynek korábbi magyar megnevezésére vö. végvacsora [1513], utolsó vacsora [1636]. Az úrvacsora az utolsó vacsorához fűződő szertartás, mely a magyarban a protestáns nyelvhasználatban őrződött meg.

üdvözít

[13. század eleje] Származékszó. Alapszava az önálló használatban elavult üdvöz névszó [13. század eleje]. Ez szintén származékszó, ismeretlen eredetű, feltehe­tő­en igei természetű alapszava az üdül szó alapszavával állhat kapcsolatban. Az üdvöz v-je talán visszaható igeképző (vö. olvaszt), a -z pedig valószínűleg melléknév­képző, vö. igaz, száraz. Az üdvözít az üdvöz –ít műveltető igeképzős származé­ka. Hasonlóképpen az üdvöz igei származéka a visszaható képzővel alakult üdvözül [1372 u.], névszói származéka pedig a –ség főnévképzős üdvösség [1372 u.]. Az üdv [1728] és az üdvös [1801] az előbbi származékokból keletkeztek elvonás­sal a nyelvújítás idején, illetőleg az üdvös lehet az üdv melléknévképzős származéka is. A szócsalád jó egészségre és köszöntésre, továbbá megmentésre, megváltásra utaló jelentésmozzanatainak összefüggésére vö. latin salus  ’épség, egészség; megmenekülés’, salvus  ’ép, sértetlen; megmentett’, salvere ’egészséges­nek, áldottnak, üdvözültnek lenni’, salvator  ’megmentő, Jézus’.

Egyes bibliai kifejezések a magyar egyházi szóhasználatban összeolvadtak, így például az örök életből „örökélet”, a Szent Lélekből pedig „Szentlélek” lett. Bár a jelenségnek többnyire nincs teológiai jelentősége, van kivétel: a mennyek országa „mennyország” lett, ami mást jelent, mint az eredeti bibliai kifejezés.

1. Mennyország?

A „mennyország” az egész egyházban elterjedt kifejezés. A Károli Bibliában (1908) négy helyen fordul elő: Lk 12:33, a Lk 18. fejezet bevezető fejléc szövegében és a 18:22-ben, illetve az ApCsel 2:34-ben, mindenhol a „menny” jelentéssel. Az újabb fordításokban (ÚFO, SZIT, KNV stb.) nem fordul elő, a fenti helyeken is mindenhol az egyértelmű „menny” szó áll – helyesen.

A szó okkal hiányzik az új fordításokból, ugyanis nem bibliai kifejezés: nincs konkrét héber vagy görög eredetije. Sajátos magyar találmány, kegyességi szleng, ami a „menny” (értsd: a túlvilág) és a „Mennyek országa” (értsd: Isten királyi uralma a földön, az „Isten országa” szinonimája) összeolvasztásából született. A kifejezés két eltérő jelentésű szót von össze egy olyan szóba, amely az egyikre hasonlít („Mennyek országa”), de a másikra utal (hely a túlvilágon). Így aztán könnyen félre lehet érteni és magyarázni bizonyos szövegeket (pl. Mt 5:3, 11:11, 13:24, 19:14, 25:1 stb.).

A lényeg tehát, hogy nincs „mennyország”, csak „menny” (ami a túlvilág), illetve – amint látni fogjuk – a „Menny / Isten országa/királysága” (földi uralma).

2. Menny vagy ég?

Az eredeti bibliai kifejezést a magyar fordítások „a mennyek” vagy „az egek” szóval adják vissza. A magyarban azonban az ég elsősorban földrajzi, a menny pedig kizárólag vallási fogalom, ami a túlvilágra utal. Az ókori népek tudatában „az ég” (az odafent) és „a menny” (a túlvilág, az istenek lakhelye) azonos volt, ezért ugyanazzal a szóval jelölték (héber sammájim, görög uranoi).

Mivel a héber kifejezés (sammájim) többes számú alak, a héber Biblia ógörög fordítása (Septuaginta) és a görög Újszövetség is az uranosz többes számú alakjával fordít (uranoi). Tudni kell azonban, hogy a héber a többes számmal (estünkben: -im rag) nem csak mennyiséget fejez ki, hanem elvont fogalmat is képez, tehát a kifejezés vagy az „egek”-re utal, vagy „az Ég”-re, azaz Istenre.

Ami az „egek” jelentést illeti, az ókori zsidók az odafenti és a túlvilágot hagymaszerű rétegekben képzelték el: az első ég a madaraké, feljebb a második ég az angyaloké, legfelül a harmadik ég Isten jelenléte (vö. 2Kor 12:2). Különben mi is, amikor azt mondjuk: „Ég áldjon!” vagy „Ég veled!” – mindenkinek világos, hogy nem a sztratoszféra jóindulatára gondolunk.

Összefoglalva, ha a bibliai szövegkörnyezet egyértelműen a látható levegőégre utal, akkor a helyes magyar fordítás „az ég”, ha pedig az angyalok és Isten világára, akkor „a menny”. A többes szám magyartalan, így magyarázatra szorul.

3. Ország vagy királyság?

Ami a magyarra hagyományosan „ország”-nak fordított szót illeti, a görög baszileia királyságot jelent. A hé baszileia tón uranón tehát „az Ég / a Menny Királysága” (ld. Mt), ami ugyanaz, mint a hé baszileia tu theu, „Isten Királysága” (ld. Lk).

4. Menny (Mt) vagy Isten (Lk)?

Máté elsősorban zsidóknak írt, akik érzékenyek voltak az isteni Név (JHVH) és az „Isten” szó használatára, ezért nekik írva így fogalmazott: az „Ég / a Menny királysága” – és csak ő fogalmazott így az egész Újszövetségben. Lukács elsősorban nem zsidóknak írt, ezért szabadabban használta az Isten (theosz) szót. Azt, hogy más megfogalmazásban, de ugyanarra gondoltak, láthatjuk, ha összehasonlítjuk az azonos témájú mondatokat. Például Jézus szavait Keresztelő Jánosról:

• Mt 11:11 Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála.
• Lk 7:28 Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.

Isten uralma még nem látható a földön (Zsid 2:8), de nem csak a mennyben létezik, hanem már elkezdett megvalósulni a hívők életében,

• Róm 14:17 Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm…

és Krisztus visszatérésekor az egész földön megvalósul, ezért imádkozunk:

• Mt 6:9-10 Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is…

A megoldás már ott van a modern bibliafordításokban. Nincs „mennyország”, csak „égbolt” és „menny” (túlvilág), illetve létezik „az Ég / Menny királysága”, ami ugyanaz, mint „az Isten Királysága”, és ez a „mennyei Királyság” (2Tim 4:18) egy napon a földön is megvalósul.

A „keresztyén” vagy „keresztény” elnevezés görög eredetű, bibliai kifejezés, de a magyarba szláv közvetítéssel került, és több hangtani változáson is átment. Ma a régies „-tyén” végződésű alakot szinte csak a protestánsok használják, a modern „-tény” végződésűt pedig főleg a katolikusok, de protestánsok is. A legtöbb ember számára ennek nincs jelentősége, de olyanok is vannak, akik egyik vagy másik forma használata mellett kardoskodnak. Hogy van-e értelme a vitának, azt talán segítenek eldönteni az alábbi nyelvtörténeti adatok.

1. Eredet és eredeti jelentés

A görög khrisztianosz a Khrisztosz = „(olajjal) Felkent” szóból ered, a Khrisztosz cím pedig a khriszma = „kenőcs” vagy „kenet” szóból képzett alak. A kifejezés hátterében a héber masiah = „olajjal felkent”, azaz „felhatalmazott” vagy „beiktatott” (király, pap, próféta) cím áll. A görög khrisztianosz ennek formahű fordítása, és ennek a latin változata (Christianus) került át a legtöbb európai nyelvbe.

A Khrisztosz-ból képzett melléknévi alak, a khrisztianosz jelentése tkp. „Krisztus (párt)híve”, ahogy például a héródianosz „Heródes (párt)hívére” utalt. A mai konszenzus szerint tehát a kifejezés ragadványnév, és eredetileg pejoratív megjelölés, azaz gúnynév volt (Varga 1992:1019, NIDNTT 2000:610 stb.), de maguk a khrisztianoi számára nem maradt az (ld. 1Pt 4:16).

A keresztyén/keresztény név az Újszövetség legújabb görög szövegkiadásában (Nestle-Aland 28) csak háromszor található, és a magyar revideált új fordításban (RÚF 2014) pedig „tyén”-es alakban olvasható:

• ApCsel 11:26 „A tanítványokat pedig Antiókhiban nevezték először keresztyéneknek (khrisztianousz).”
• ApCsel 26:28 „Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné (khrisztianon) legyek!”
• 1Pt 4:16 „Ha azonban valaki mint keresztyén (khrisztianosz) szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel.”

A keresztyén/keresztény szónak tehát etimológiai szempontból nincs köze a „kereszt” szóhoz, bár a kereszténységnek az elmúlt másfél ezer évben a kereszt lett a legelterjedtebb szimbóluma, és „a kereszt vallása”-ként emlegetik. (Amíg a római keresztre feszítés borzalma ki nem kopott a köztudatból, Krisztus hívei más jelképeket használtak, pl. hal, horgony, szőlőtő stb.)

2. Átvétel és változások

A görög szó érdekes módon nem latin, hanem szláv közvetítéssel került be a magyar nyelvbe. A szó hangalaki változásának folyamata a következő volt:

• görög khrisztianosz
• szláv krisztyán vagy kresztyán
• ómagyar „kirisztyán”, majd „keresztyén”
• végül a 18. sz-tól a modern „keresztény”.

Az etimológiai szótár (Zaicz 2006:401) szócikke szerint:

• [1263 tn. (?) 1372 u.] Szláv, valószínűleg horvát-szerb vagy szlovén jövevényszó, vö. horvát-szerb kršćanin, krstiján ‘keresztény’, szlovák kresťan ‘keresztény’, orosz [kresz­tjanyin] ‘paraszt’, orosz régi nyelvi [kresztyjan] ‘paraszt, keresztény’. A szláv szavak a görög Krisztianosz ‘keresztény’ és a latin Christianus ‘keresztény’ főnévre vezethetők vissza. A magyarba talán a nyugati kereszténység műszava­ként került egy déli szláv nyelvből. Az eredeti keresztyén hangalak hangrendi kiegyenlítődéssel jött létre. A 18. század végétől a keresztény alak a katolikus, a keresztyén változat pedig a protestáns szóhasználatban él. A szétválást a keresz­tény szó régi nyelvi ‘római katolikus vallású személy’ jelentése [1907] magya­ráz­za. Főnévi származéka a kereszténység [1456 k.].

A szócikk két pontatlanságára fel kell hívni a figyelmet. Először is, a tárgyalt kifejezés nem egyházi „műszó”, hanem bibliai eredetű. Másodszor, a 18. századtól valóban eltérő szóhasználat alakult ki (a katolikus keresztény, a protestáns keresztyén), de ezt nem „magyarázza” az idézett 1907-es meghatározás, hanem csak illusztrálja.

3. Nyelvhelyesség, használat, elterjedtség

A mai nyelvészek szerint egyik változat sem hibás, mindkettő elfogadható. A két változat között eredetileg, illetve végső soron nincs tartalmi különbség: Krisztus híveire utal.

• A hagyományos „keresztyén” változat nemigen vált ki szóasszociációt, ezért a név jelentése teljesen magyarázatra szorul.
• A modern „keresztény” változatról sokan – etimológiai szempontból hibásan, bár teológiai szempontból elfogadható módon – a keresztre asszociálnak, ezért a név eredete az, ami magyarázatra szorul.

A modern alak ugyanis népetimológia szülötte: 18. századi katolikus prédikátorok úgy akartak – naiv, de praktikus módon – „instant” értelmet adni a „keresztyén” kifejezésnek, hogy belehallották, belemagyarázták a „kereszt” szót. Így lett a „kereszténység” a kereszt vallása a magyar köztudatban. (Más nyelvekben ilyen áthallást nemigen találunk.)

A „keresztyén” változat a régebbi, a 18. sz-ig minden felekezet és bibliafordítás (Károli, Káldi) ezt használta. A szavak kiejtése, jelentése és használata azonban a századok során módosul, és e szó esetében is ez történt:

• Ma szinte kizárólag protestáns felekezetek tagjai, illetve a Károli Biblia revízióit (1908, 2011) és az új protestáns fordítás kiadásait (1975, 1990, 2014) olvasók használják.
• Ugyanakkor egy felekezetben sem használják kizárólagosan: elmondható, hogy a reformátusok többsége ezt használja, de az összes többi protestáns hátterű felekezet tagjai vegyesen mindkettőt, bár eltérő arányban.
• Napjainkra a magyar nyelv hangtani változásai és a közhasználattól eltérő alakja miatt régiesen hat.

A „keresztény” változat a 18. század óta – a hazai katolikus többség miatt eleve, illetve a nyelvújítók révén – elterjedtebb, így

• Ez a mai magyar közhasználatnak megfelelő kifejezés (ld. az értelmező és idegennyelvi szótárakat).
• Ehhez igazodnak a katolikus bibliafordítások (Békés-Dalos, Szent István Társulat, Káldi-Neovulgáta), illetve a protestáns hátterű Egyszerű fordítás (EFO 2012).

Hogy ki melyiket használja, annak eldöntése gyakorlatilag felekezeti kultúrától, korosztálytól és egyéni választástól függ, tehát a választás megszokás dolga. A jelentősége is ennyi: ki mihez szokott hozzá a saját családjában vagy felekezeté­ben, illetve melyiket tudja könnyebben kiejteni?

Végül megjegyzendő, hogy a kérdés egy tágabb témakör vagy inkább problémakör része: a hagyományos magyar egyházi és a bibliai nyelvezet már nem csak az egyházon kívül állók számára nehezen érthető vagy könnyen félreérthető, hanem a tagok számára is. Ezt természetesen inkább a fiatalabb nemzedék és az egyházon kívül szocializálódott áttérők érzékelik.

Források

• Fejes László: „Keresztyén vagy keresztény?” In: Nyelv és tudomány, www.nyest.hu/hirek/kereszteny-vagy-keresztyen (2013.08.05.)
• Prószéky Gábor: A katolikus és a protestáns nyelvezet sajátosságai – előadás, PPKE-HTK, 2010.10.28, In: Ökumené, XVII. évfolyam 2. szám
• Strutwolf, Holger (ed): Novum Testamentum Graece (28th Revised Edition), Deutsche Bibelgesellschaft (2nd Corrected Printing), 2013
• Varga János Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár, Református Zsinati Iroda, Budapest, 1992
• Verbrugge, Verlyn D. (ed): New International Dictionary of New Testament Theology (NIDNTT), Zondervan, Grand Rapids, Michigan, 2000
• Zaicz Gábor (szerk.): Etimológiai szótár – Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006

A „Miatyánk” a legismertebb keresztény imádság, amelyre maga Jézus tanította követőit. Mivel az ima Istent végig többes szám első személyben („Mi…”) szólítja meg, közösségi imaként az egyház kezdetei óta a liturgia szerves része. Gyakori használata, közösségi szerepe, összetartó ereje miatt a Biblia fordításaiban és az imakönyvekben idővel hagyományos formája alakult ki. A ma már régies magyar szófordulatok révén azonban az eredeti szavak jelentése, jelentősége megkopott. Tanulmányunk abban kíván segíteni, hogy az előírt szövegtől eljussunk a mintáig, és friss lélekkel szólalhasson meg bennünk az Úrtól tanult imádság.

A szövegváltozatok

Az ún. „Miatyánk” szövege az Újszövetségben két helyen olvasható (Mt 6:9-13 és Lk 11:2-4), és például a RÚF (2014) fordításában az ima így hangzik:

Mt 6:9 Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, 10 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; 11 mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, 12 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 13 és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Lk 11:2 Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! 3 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. 4 És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe!

A két változat szerkezete teljesen azonos:

• a megszólítást
• hét (Mt) vagy öt (Lk) kérés követi,
• az izraelita ima végén kötelező dicsőítés vagy áldás a látszat ellenére nem hiányzik, hanem szabadon van hagyva, és úgy tűnik, az egyház élt is a lehetőséggel, ld. a Mt 6:13 kiegészítését: „Mert tied az ország…”).

A két változat szövege majdnem azonos, az eltérés

• két esetben hasonló értelmű szó – ld. Mt „tartozás” [ofeiléma] / Lk „vétek” [hamartia] – Mt „ma” [szémeron] / Lk „naponta” [kat’ hémeran]
• három esetben kiegészítő tagmondat – Mt+ „ki vagy a mennyekben” – „legyen meg a te akaratod, amint a menyben, úgy a földön is” – „inkább szabadíts meg a gonosztól”.

A Lk szövege tömörebb, és ami Lk-ban megvan, az Mt-ban is megvan. A modern szövegkritikai kutatás tapasztalata szerint

• a tömörebb, csonkább, furcsább megfogalmazás szokott lenni az eredeti, a kiegészített, javított, értelmezett változat a későbbi, ez alapján a Lk tűnik régebbinek,
• ugyanakkor a Lk magyarázatra nem szoruló görögségéhez képest a Mt változata mögött érezhető az arámi háttér (Jézus beszélt nyelve), és az arám szöveg formahű görög fordítása, ez alapján a Mt archaikusabb.

Az eltérések oka lehet, hogy Jézus többször is taníthatott imádkozni, vagy hogy Máté szemtanúként, Lukács viszont tanúságtételek alapján írt, vagy hogy Máté és Lukács évtizedek múlva némileg eltérő helyi istentiszteleti gyakorlatból indult ki. Mivel azonban a Mt és a Lk keletkezése között csupán évek állnak, valószínűbb, hogy az eltérések oka nem a hagyományozás folyamata, hanem az arámi szöveg eltérő célcsoport szerinti fordítása. Máté arámul is értő zsidóknak írt, Lukács pedig a görögül beszélő népeknek.

Az eltérések jelentősége

• egyfelől nem lehet kritikus, hiszen a két evangélista kortárs és kolléga lévén egymással sok éven át kapcsolatban állhatott, egymás művéről tudhatott, az ima változatairól pedig az ókori egyházban nem voltak viták – ahogy az evangéliumok közötti sok más eltérésről sem
• másfelől az eltérések és tolerálásuk ténye – más érvek mellett ugyancsak – az imádság eredeti funkciójára mutat: nem (feltétlenül) szó szerint előírt imádság, hanem modell értékű minta imádság (is).

A szövegkörnyezet

Máté a Hegyi Beszéd részeként (6:1-19) mutatja be az imát. Jézus az adakozás, az imádság, a megbocsátás és a böjtölés téma­körében ad átfogó kritikát a „kegyesség” (RÚF), pontosabba az „igaz mivolt” [dikaioszüné] kép­mutató gyakorlásáról (6:1), így a mások előtti magamutogató, hosszas imádkozásról is. Miután rámutatott, hogyan nem szabad, azt is elmondta, hol, miért és hogyan érdemes imádkozni:

• az utca és a zsinagóga nyilvánossága helyett a hátsó szobában, titokban
• az emberektől megszerezhető megbecsülés helyett isteni jutalomért
• a népek között tipikus „bőbeszédűség” helyett pedig tömören fogalmazva.

Ezért logikus a Mt megfogalmazása: „Ti tehát így [hútósz] imádkozzatok”, hiszen a szélsőségekkel szemben Jézus új mintát akar adni, formailag és tartalmilag is:

• ezért tűnik a „Miatyánk” a kortárs zsidó imákhoz képest tömörnek, és
• ezért érint olyan imatémákat, amelyekkel nehéz mások előtt felvágni.

Lukács egy élethelyzetből indul ki (11:1-13): Jézus imádkozik, látják ezt a tanítványai, eszükbe jut, hogy Keresztelő János imádkozni is tanítja a követőit, ezért Jézust is megkérik erre. Jézus ad is egy mintaimát, majd az éjjel kopogtató barát és a kenyeret adó szülő példájával bátorítja és biztosítja őket az ima meghallgatásról. Lukács megfogalmazása a magyar fordításokban pontat­lan: „Amikor imádkoztok, ezt mond­já­tok:…” – mintha Mt-val szemben nem minta-, hanem előírt szöveget akarna adni. A görög eredetiben azonban nincs „ezt”, Jézus így válaszol: „Amikor imádkoztok, mondjátok: „Apa!…”

A szöveg funkciója

Bár a szöveg és környezete is világosan utal az ima tematikus minta funkciójára, hagyományosan előírt szövegnek tekintik, és a liturgiában szó szerint szokás imádkozni. Ez valahol természetes, és a minta funkció sem volt soha kérdéses, de idővel – a meg­szokott kifejezések és gépies ismétlésük miatt – túl sok hívő számára vált az elgondolkodtató szöveg felmondandó szöveggé. Ha azonban a szöveg­környezetet a fentiek alapján tudatosítjuk, és az egyes kifejezéseket újra­ fordít­juk mai magyarra, a teológiai és hitéleti jelentőségük frissebben hat.

Az Atya a mennyben

Az „atya” szó – akárcsak az édesapa, apuci, apácska – sajátos magyar kifejezés. Egyrészt patriarchális, az öregség és a tekintély képzete járul hozzá (ősatyák, atyáskodik), másrészt formális, így lett a papok megszólítása is (atya, szentatya). A probléma az, hogy a héberben és a görögben nincs formai megfelelője, ahogy sok más nyelvben is ugyanazzal a szóval szólítják meg a szülőt, Istent és a papot (father, Vater stb.).

• A magyar hívők többsége a hagyományőrző biblia­fordítások, hitvallások, imák és a keresztelő formula révén teljesen hozzászokott az atyázáshoz.
• Újabban azonban – talán ellenreakcióként – nem kevesen rászoktak az apucizásra (God is our daddy). Melyik a jobb? Valószínűleg egyik sem.

Jézus arámul beszélt és az Újszövetség görögül íródott, de az arám ab és a görög patér jelentése ugyanúgy „apa”, a megszólító módban álló arám abbá! és a görög pater! jelentése ugyanúgy „apa!”

• Érdekes módon ott, ahol a görög szövegben az arám abbá előfordul (pl. Mk 14:36, Róm 8:15), formahű görög fordítást kapunk: ho patér – „az apa”; az arámban ui. a határozott névelő [szóvégi -á] a megszólító mód eszköze, és ezt utánozza a patér előtt álló ho… határozott névelő – görög fül számára furcsán, a megszólító módú alak (pater!) helyett.
• Az abbá! tehát görögül pater! és magyarul „apa!” Nem „atya” és nem is „apuci”. Újjászületett hívőként mi is kiálthatjuk: Abbá! – azaz „Apa!”

Az „apuci” verzió mellett általában azzal érvelnek, hogy mivel Jézusnak az „Atyával” mély, személyes kapcsolata volt, és mivel a zsidó gyerekek az apjukat abbá-nak szólították, az abbá! a gyermek-szülő viszony kvázi szakszava. Valójában az Apa és a Fia kapcsolata volt a mély és személyes, a zsidó gyerekek apjukhoz való viszonyulása a gyermeki – nem maga a szó, amivel ezt kifejezték. Felnőttnek, gyereknek csak egy szava volt az apja megszólítására: abbá!

• Egyfelől bármely szóra igaz, hogy helyzettől, hanghordozástól, érzelmi töltettől függően pozitív, negatív és semleges viszonyt is kifejezhet. Másfelől, ha a célnyelvben mindegyikre van egy-egy szó, a fordító a saját értelmezése alapján kiválaszthatja a megfelelőt. A magyarban is több szó létezik pl. a szülő-gyermek viszony kifejezésére, de ez a fordítói lehetőség probléma is lehet. Akár a formálisabb „atya”, akár a gyerekszáj „apuci” mellett döntünk, e szavak sajátos és eltérő hangulatát is belevisszük magába a szövegbe. Így pedig fennáll a veszély, hogy az olvasó beleragad az egyoldalúan tisztelendős vagy az egyoldalúan gyerekes viszonyulásba.
• Jézus azonban olyan szót használ („apa”), amit többféle érzéssel is meg lehet tölteni, akár idővel eljutva egyiktől a másikig, akár egyszerre.

Visszatérve a „Miatyánk” görög szövegére, itt is az „apa” [patér] megszólító alakja áll [pater]. Mt-ban „Apánk!” [pater hémón], Lk-ban „Apa! [pater].

• Izrael is „Isten fia” volt (pl. Hós 11:1), de csak kollektív értelemben.
• Jézus azonban olyan apa-fia viszonyba hívja tanítványait, amilyenben ő él: egyszerre közösségi (Mt „Apánk!”) és személyes (Lk „Apa!”).

A következő fordítási kérdés a Mt kiegészítése: „ki vagy a mennyekben”. A görögben nincs létige, csak „aki az egekben” [ho en toisz uranoisz]. Ezt magyarul a jelzős szerkezet adja vissza jól: földi apánk mellett Isten az „Égi Apánk!” (A magyar ég / menny különbségről ld. alább.) A kiegészítés nem azt közli, hogy Apánk hol van, nem is azt állítja, hogy távoli, hanem hogy a Teremtő fogadott minket örökbe (Jn 1:12), aki közel van hozzánk (ApCsel 17:26-28).

A megszentelendő név

Az igazi kihívást azonban a „szenteltessék meg a te neved” [hagiaszthétó to onoma szu] tagmondat jelenti, amit bármely nyelvre nehéz áttenni. Több okból is.

Először is, a „név” fogalmának bibliai használata részben eltér a miénktől. Valakinek a „neve” [sém] nyilván az a hangsor is, amellyel mások megszólítják, de ez kifejezi egyik-másik tulajdonságát is, névadó szülei reménységét, netán névadója célját és felette gyakorolt hatalmát stb.

• Ha értelmezni akarjuk „nevének megszentelését”, onnan is közelíthetünk, hogy a Bibliában mit jelent a megszentségtelenítése. Például eleve tilos hiába emlegetni (2Móz 20:7), rá hamisan esküdni (3Móz 19:12), őt káromolni (3Móz 24:15-16), pogány rítushoz felhasználni (3Móz 20:3), szégyent hozni rá (Ez 36:20-21). Ezért az egyik értelmezés szerint Jézus Isten nevének (Jahve? Apa?) tiszteletteljes használatára gondolt, illetve arra, hogy az övéiként ne hozzunk szégyent a nevére.

• A „név” fogalma azonban a héberből hiányzó „személy” szót is pótolja, ezért ilyenkor névmással kell fordítani. Például dicsőítjük „a nevét”, azaz őt magát. Igaz ösvényen vezet „a nevéért”: mert ő ilyen. Nincs „más név”: senki más, aki által megmenekülnénk. Apám, megismertettem velük „a te nevedet”: megismertettelek velük téged. Stb. A zsidók Istenre a mai napig úgy utalnak: ha Sém, „a Név”, azaz „Ő”. Ilyen személyes értelemben véve Isten „nevének megszentelése” annyi, mint Isten személyét, lényét szentnek, azaz különlegesnek, tisztelni valónak tartani.

Végül, mivel a „szenteltessék meg” szenvedő szerkezet, ebből nem tudni, ki az alany: Isten vagy ember? Önmagát buzdítja az imádkozó, hogy számára legyen szent, azaz különleges, tisztelni való Isten neve vagy lénye? Vagy azt kéri, hogy Isten tegye szentté, különlegessé, félni valóvá a nevét, azaz lényét – a népek számára is? Valószínűleg mindkettő benne van.

Az országa és az akarata

Sajátos magyar szavunk az „ország”, ami az ősi „uruszág”-ból ered – azaz úrság, uraság, tehát „uralom” –, de ma már elsősorban egy államot és területét jelenti, államformától függetlenül. A görögben „királyság” áll [baszileia].

• Isten minden zsidó imában a „Mindenség Királya” [melekh ha-olám]. Királyi uralmának földi megvalósulása az emberek uralma helyett Isten uralmát jelentené. A Mt kiegészítése szerint pedig akkor az ő akarata lenne meg itt a földön is, ahogy az akarata érvényesül „az egekben”.

A fizikai „ég” és a túlvilági „menny” közti különbségtétel ugyanis magyar sajátság, a bibliai szövegben mindig ugyanaz a héber, arám vagy görög szó áll, mégpedig többes számban: „egek” [héber sámajim, arám smajin, görög uranoi].

• Egyrészt a többes számú alaknak a héberben elvont főnév képző funkciója is van („egek” = „az Ég” = Isten), másrészt az ókori zsidó világkép szerint az égnek három rétege van: a madaraké, angyaloké és Istené (2Kor 12:2).
• A fizikai ég valahogy „átmegy” a láthatatlan túlvilágba, az átmenet pedig felhőként (Lk 9:34) vagy felhőkön keresztül (ApCsel 1:9-11) válik láthatóvá, illetve a légréteg mögött marad láthatatlan (Ef 2:2).

A kérés lényege tehát az, hogy a földön ugyanúgy érvényesüljön Isten akarata, amint ott legfelül. Akkor minden más lenne itt lent…

A mindennapi kenyér

A „mindennapi kenyér” kérése nem pusztán a napi megélhetésről szól, hanem a Gondviselőtől való állandó függés elfogadásáról is (vö. 2Móz 16:19). Az ellátást ugyanis nem egyszer s mindenkorra kapjuk, hanem mindig „ma” (Mt) [szémeron], azaz „naponta” (Lk) [kat’ hémeran], akkor is, ha előre kell kérni.

A kenyér [artosz] jelzője ugyanis az eredetiben nem „mindennapi”, hanem „a következő (napi, másnapi, holnapi)” [epiusziosz]. Már az ókori egyház tanítói is megjegyezték, hogy ezzel a szóval nemigen találkoztak a görög irodalomban, de nem azért, mert Jézus „szent nyelven” (azaz érthetetlenül) beszélt, hanem mert kulturális jelenségről van szó.

• Először is, Izraelben a nap este 6-kor ért véget, este 6 után már az új nap kezdődött. (A szombat péntek este 6-tól szombat este 6-ig tartott.)
• Másodszor, amilyen elterjedt ma a hóvégi fizetés, ugyanolyan elterjedt volt a napszám, a nap végén kapott fizetés. Ha a munkást a nap végén fizették ki, akkor még aznap meg kellett vennie a másnapi élelmet. A római katonák is este kapták meg az egész másnapi ellátmányt [diaria].

Máté megfogalmazásában tehát „Holnapi kenyerünket add meg nekünk ma!”, Lukács megfogalmazásában pedig (egy magyar szinonimával élve) „Másnapi kenyerünket add meg nekünk naponta”. Vagy talán ahogy ma mondanánk: „Minden nap gondoskodj a megélhetésünkről!”

A megbocsátás

A régies „megbocsát” szavunk jelentése „elbocsát”, azaz „elenged”, esetünkben adósságot, ami a bűn egyik bibliai képe. A „Miatyánk” arám rekonstrukcióiban álló kifejezés [chóbá] a pénzügyi tartozás és a bűn miatti erkölcsi adósság jelentését egyaránt hordozta. A Mt görög fordítása [ofeiléma] csak pénzügyi jelentéssel bírt, de ez nem azt jelenti, hogy Máté szerint Jézus a pénzről beszél, hanem hogy Máté, az egykori vámszedő, pontosan értette, hogy a bűn – többek között – olyan, mint az adósság (vö. Mt 18:21-35, Lk 7:36-50).

Két görög szó áll a folytatásban, a Mt-ban „tartozás/adósság„ [ofeiléma], a Lk-ban a „vétek” [hamartia]. Bár van köztük különbség, ugyanarról szólnak, és ugyanazt kell velük tenni: el kell engedni.

• Mt: „engedd el [afesz] nekünk a tartozásainkat” [ta ofeilémata], „ahogyan mi is [hósz kai hémeisz] elengedtük [afékamen] mások tartozásait” – Tartozás az, amit mi nem tettünk meg valakinek, illetve amit mások nem tettek meg nekünk. Egy feladat elvégzetlenül marad, haszon helyett hiány vagy kár keletkezik (vö. elásott talentum). – Isten mégis elengedi az adósságunkat, ahogyan mi is elengedtük, mert ha mi nem engedtük el, akkor ő sem engedi el nekünk (Mt 6:15, 18:35).
• Lk: „engedd el [afesz] nekünk a bűneinket” [tasz hamartiasz], „mert mi magunk is [kai gar autoi] elengedjük minden adósunknak” – Vétek az, amikor rosszat tettünk, illetve rosszat tett ellenünk. Kár, veszteség, fájdalom stb. szándékos okozása, ami viszonzást, büntetést követel. – De mi mégis engedjük el a büntetést, mert Isten is elengedte a miénket.

A megbocsátás egykor a magyarban is „elengedés”-t jelentett, és a haragtartás egyetlen ellenszerére utal. A másik ember azzal, amit tett, vagy éppen nem tett, erkölcsi értelemben az adósunkká vált. Amíg nem engedjük el „tartozását”, és várjuk a kárunk jóvátételét, keletkezett hiányunk pótlását, a számla kiegyenlítését, addig ettől az adósságtól függünk, és nem vagyunk szabadok. Foggal-körömmel ragaszkodhatunk olyasmihez, amit talán sosem kapunk meg, de ez minket tesz tönkre, nem azt, aki tartozik nekünk.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a jó keresztény hagyja figyelmen kívül a szerződést, ne várjon el mástól bocsánatkérést, és hagyja futni a köztörvényes bűnözőt. De könyörülhet valakin minden ellenére, megbocsáthat annak is, aki nem kér bocsánatot, szeretheti azt is, aki ellenségének látja. Mert amit Isten tesz velünk, azt tovább adhatjuk másoknak. Így rajtunk keresztül valami új és isteni történhet ebben az adósságba, bosszúba merült világban.

A kísértés és a gonosz

A gondolat, hogy Istent kérni kell: „ne vigyen minket kísértésbe”, minden egyes nemzedéknél kiveri a biztosítékot. Okkal és joggal, hiszen amint azt a Jak 1:13-ban olvashatjuk: „Isten senkit sem kísért.”

Az itt hibásan „kísértés”-nek fordított szó [peiraszmosz] jelentése szándéktól, céltól függően „próba” vagy „kísértés”.

• Isten csak tesztel, azaz „próbára tesz”, hogy számára és számunkra is kiderüljön, mi van bennünk, mennyit ér a hitünk. Ha kiálltuk a próbát, akkor kipróbált, azaz megbízható embernek bizonyulunk (ld. ennek fontosságát Ábrahámtól a pásztori levelekig).
• A Vádló ellenben „kísért”, azaz „bűnre csábít”, hogy mindenki számára az derüljön ki: hitetlen, állhatatlan, hiteltelen emberek vagyunk.

A kérés elején álló ige [eiszferó] alapjelentése „belevisz”, a kérés fordítása tehát „ne vigyél bele” [mé eiszenenkész] minket „próbába” vagy „próbára tevő helyzetbe” – magyarosan „ne tegyél minket próbára!”

• Fontos megjegyezni, hogy Isten nem „kitesz” embereket próbáknak (nem kínoz vagy hanyagol), hanem próbára tesz, azaz valamit tudatosít, erősít. Az Írásban Isten ritka, célzott tesztjeiről olvashatunk, amelyek révén Isten számára kellett kiderülnie, hogy az övéi hisznek-e és hűségesek-e (pl. 1Móz 22:12, 5Móz 8:2, 13:4).
• Nem „az élet megpróbáltatásairól” van szó, mint a szerencsétlenségek, veszteségek, butaságok és következményeik, hiszen nem Isten okoz mindent, ami velünk történik. Inkább annak a lehetőségéről van szó, hogy ebben a világban a mások vagy magunk okozta bajokon is át lehet menni úgy, hogy Istennel együtt éljük meg. Vele „átkeretezhetjük”, ami velünk történik, ezért más történik velünk, mint ami nélküle történne.

Kérdés, hogy Jézusnak miért volt ennyire fontos, hogy tanítványai azt kérjék égi Apjuktól, hogy ne tegye őket próbára?

• Ha kiderül, hogy mi a valóság, az hasznos, nem? Hasznos, ha a teszten átmegyünk, és akkor is hasznos, ha nem, mert valóságosabb önismeretre jutunk. De nincs olyan ima a Bibliában, hogy „Tesztelj csak, Uram!” És Jézus kifejezetten azt tanítja: ne akarjuk, hogy Apánk próbára tegyen.
• Csak az imádkozik így, aki tudatában van törékeny, esendő voltának. Aki maga is őszintén látja, és nyíltan látni engedi azt, ami benne lakik, azt éppen ezért nem is kell tesztelni. Az átláthatóság ugyanis a bizalom alapja.
• Az isteni próbatétel persze kétesélyes (csak a Vádló akarja a bukásunkat). Isten azt akarja, hogy kipróbáltak: alázatosak és megbízhatók lehessünk. Akik képesek ellenállni a kísértésnek, mert megszabadultak a belső gonosztól, és meg lettek szabadítva a Gonosz hatalmától.

Máté ezért teszi hozzá: „…inkább szabadíts meg minket a gonosztól” [apo tu ponéru]. Itt nincs fordítási hiba, csak két fordítási lehetőség.

• A ponérosz jelentése „gonosz”; melléknévből képzett főnévként ha előtte hímnemű névelő áll [ho…], akkor személyre utal („a Gonosz”), ha semleges nemű névelő [to…], akkor dologra utal („a gonosz(ság)”).
• Mivel birtokos esetben a hím- és a semleges nemű névelő alakja egyezik [tu…], csak a szövegkörnyezet alapján tudjuk (?) eldönteni, mire utalt Jézus: a Gonoszra vagy a gonosz(ságunk)ra vagy mindkettőre?

Az ország, a hatalom és a dicsőség

A Mt-i változat végén olvasható hitvallás szerint Apánké a királyság, a hatalom és a dicsőség/dicséret. Ez a sor azonban biztos nem volt benne a Mt eredetijében, ugyanis a fennmaradt 4-5. sz. előtti görög kéziratokban nem fordul elő. Katolikus liturgiában ezt a sort nem imádkozzák, protestáns istentiszteleten igen. Kérdés, honnan ered a betoldás, és mi igazolja használatát?

A hitvallás ószövetségi háttere lehet például az 1Krón 29:11:

• „Tied, Uram, a méltóság, a hatalom és a tisztelet, a hírnév és a fenség, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenség fejedelme!”

Keresztény eredetét bizonyíthatja azonban a 125 körül, Szíriában keletkezett Didakhé („A tizenkét apostol tanítása”, Vanyó László fordítása), amit az óegyház egy része sokáig ihletettnek tartott:

• VIII.2. „Ne imádkozzatok úgy, mint a képmutatók, hanem úgy, ahogyan az Úr parancsolta evangéliumában, így imádkozzatok: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyben, szenteltessék meg neved, jöjjön el országod, akaratod legyen meg a földön, mint megvan a menyben; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, engedd el adósságunkat, amilyen mértékben mi is elengedjük azoknak, akik nekünk adósak, és ne vígy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tied a hatalom és a dicsőség mindörökké.”
• IX.4. [az úrvacsorai ima végén is] „Mert tiéd a hatalom és dicsőség Jézus Krisztus által mindörökké!”

A Didakhé által őrzött liturgikus hagyomány nyilván régebbi, mint a Didakhé, tehát valamikor az 1. sz-ban keletkezett, amikor még éltek az apostolok, vagy legalábbis az ő tanítványaik, az apostoli atyák. Akárkik is alkották meg a Mt 6:13 végén a hitvalló dicsőítést, a Jézus-adta szabadsággal élve a saját szavaikkal fejezték be az imát Isten dicsőítésével. Hagyományuk tartósságát és elterjedtségét mutatja, hogy századokkal később egyes másolók – akik talán mindig így hallották istentiszteleten – az evangélium kéziratába is beleírták.

Összefoglalás

A „Miatyánkot” Jézus nem azért adta, hogy kegyes nyelvezetű imamalmot csináljunk belőle, hanem hogy értsük, szerinte hogyan kellene imádkoznunk.

• Nem mondta, hogy mikor és hányszor (bár az óegyház zsidó mintára napi háromszor imádkozta), és azt sem szabta meg, hogyan fejezzük be, de azt igen, hogy hol (hátsó szobában, titokban), hogyan (tömören), és miért (isteni jutalomért) imádkozzunk.
• Ezzel a pár sorral egy tematikus mintát adott, hogy gondolkozzunk el egyes sorain, mielőtt a saját szavainkkal fordulunk Istenhez, mielőtt imánk végén szabadon magasztalni kezdjük.
• Rámutatott arra, ami valóban fontos: hogy ki nekünk az Isten, hogy milyen fontos, milyennek látjuk mi és mások az ő lényét; hogy az ő uralmára vágyjunk; hogy maradjunk meg a tőle való függésben, ami a megélhetést, a megbékélést és a lelki fejlődést illeti.

Jézus tudta, hogy az égi Apa lénye, neve, uralma, gondviselése, bocsánata és szabadítása, a vele való közös titok és a tőle kapott jutalom megtapasztalása meg fogja változtatni tanítványai imaéletét, hitéletét, istenképét, önképét.

Végül lássuk, hogyan szólalna meg az „Apánk” szövege ma, mai magyarul:

Mt 6:9 Ti tehát így imádkozzatok: „Égi Apánk, Legyen szent a neved! / Légy számunkra / mindenkinek szent / különleges! 10 Jöjjön el a te királyságod: legyen meg a te akaratod, amint az égben, úgy a földön is! 11 Holnapi kenyerünket add meg nekünk ma! 12 Engedd el a tartozásainkat, ahogyan mi is elengedtük adósainknak! 13 Ne tegyél minket próbára, inkább szabadíts meg a gonoszságtól / a Gonosztól! + Mert tied a királyság, a hatalom és a dicsőség/dicséret korokon át / mindörökké. Ámen!

Lk 11:2 Amikor imádkoztok, mondjátok: „Apa! Legyen szent a neved! / Légy számunkra / mindenkinek szent / különleges! Jöjjön el a te királyságod! 3 Másnapi kenyerünket add meg nekünk naponta! 4 Engedd el vétkeinket, mert mi magunk is elengedjük minden adósunknak! És ne tegyél minket próbára!”

Az alapvetően szájhagyományon alapuló ókori kultúrákban az írott szónak különös jelentősé­ge volt. Az írásban való rögzítés révén ugyanis a szó nem csupán megőrizhetővé, sokszo­ro­­síthatóvá és tanulmányozhatóvá válik: jelentősége túl nő az aktuáli­son, üzenete akár százado­kon át újra meg újra kimondható, tekintélye pedig újabb és újabb nemzedékek számára lesz irány­mutató. Különö­sen fontos ez Isten írott szava esetében.

1. A „biblia” szó

Maga a „Biblia” görög szó, a jelentése „könyvek”. A Biblia más, a Bibliában található nevei: „az Írás” (Ézs 29:18, Lk 4:21), „az Írások” (Dán 9:2, Jn 5:39), „a Szent Írások” (2Tim 3:15) vagy „a Törvény és a Próféták” (Róm 3:21), „az ó [régi] szövetség” (2Kor 3:14) stb.

2. Bibliai nyelvek

Az Ószövetség nyelve héber (helyenként arám), az Újszövetség nyelve görög (ún. koiné) a klasszikus görög korabeli nemzetközi köznyelvi változata.

2.1. Héber

A héber nyelvet a sémi nyelv­család északnyugat-sémi ágába sorolják. Öt fejlődési szakaszát szokás elkülöníteni: bibliai, misnai, rabbinikus, középkori és modern. Az ószövetségi iratok a bibliai héber nyelven íródtak. Az arám nyelv szintén a sémi nyelvcsaládba tartozik, de annak észak-sémi ágába. A babi­lo­ni fogság után ez vált a zsidóság általánosan beszélt nyelvévé, Jézus és tanítványai is arámul beszéltek. Az Ószövetségben általában ott találhatók arám nyelvű szakaszok, ahol egy-egy arámul írt levelet, rendeletet, beszédet idéz (Ezsd 4:6-8,18; 7:12-26; Dán 2:4-7:28).

2.2. Görög

A görög nyelv az indo-európai nyelvcsaládba tartozik. Ennek is öt fejlődési szakaszát szokták említeni, úgymint: homéroszi, attikai, koiné bizánci és modern. Az újszövetségi iratok koiné nyelven íródtak, amely a Római Birodalom köznyelve volt, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az evangélium minél hamarabb világszerte elterjedhessen.

Megjegyzendő, hogy az Új­szö­vetség írói szinte mind arám anya­nyelvűek voltak, és eltérő szinten beszélték a görögöt, ezért írásaik görögségének színvonala eltérő, és gyakoriak bennük a klasszikus görögtől idegen, sémi szófordulatok. Ezekről a közép­korban úgy vélték, hogy valamiféle isteni nyelvezetről tanúskodnak, a felvilágosodás idején pedig hibás görögségről beszéltek, de minél több korabeli koiné szöveg került elő, annál világosabbá vált, hogy ezek a részletek a korabeli köznyelven íródtak, és a szerzők anyanyelvi gondolkodásmódját tükrözik (ún. hebraizmusok vagy arameizmusok).

A mai Izraelben beszélt modern héber (ivrit) és a bibliai héber, illetve a modern újgörög és az újszö­vetségi koiné között ugyanolyan nagy a különbség, mint az ómagyar és a mai köznyelv között.

3. Szöveghordozók

Az ókorból fennmaradt szövegeket kővéset, falfestmény, égetett cserép, ritkán fém, illetve papirusz és pergamen őrizte meg számunkra – a Biblia esetében elsősorban a papirusz (sás) és a pergamen (állati bőr).

3.1. Kő

A bibliai leírás szerint Isten a saját kezével írta kőtáblákra a Tízparancsolatot, amikor Mózes fenn volt vele a Sínai-hegyen (2Móz 32:15-16), de amikor Mózes visszatért a táborba, a nép bálványimádását látva elkeseredésében összetörte őket. Ezután Mózesnek – Isten utasítására – új táblákat kel­lett készítenie, a régihez hasonlókat, amelyekre ismét Isten írta rá a szöveget. Józsué a honfoglalás befejezése után ugyancsak kőre, meszelt kövekre írta a törvényt az Ebál hegyén (Józs 8:32), Mózes előzetes utasításait követve (5Móz 27:1-8). A Tízparancsolattal együtt kapott részletes törvénykönyvet azonban, amelyeket a szövet­ség­láda oldalához rögzítve kellett hordozni (5Móz 31:24-26), minden bizonnyal könnyeb­ben szállítható alapanyagra, papirusz- vagy bőrteker­csekre írták.

3.2. Sás (papirusz)

A papirusz Egyiptomból származik, és már i.e. 3. évezredben is készítették. Alapanyaga egy magas sásfajta (gör. papürosz = sás) volt, amely Nílus mocsarában volt őshonos, de mára jórészt kipusztult. A papirusznádat kb. 40-50 cm-es darabokra vágták, finomrostú belét hosszában lemezekre szelték, a csíkokat keresztben egymásra illesztették, összepréselték, így a rostokat a sás saját nedve ragasztotta össze. A lapokat megszárították és szabványméretre vágták (kb. 50×25 cm), majd a maguktól is összetekeredő lapokat vékony csíkokkal egymáshoz ragasztották, a kialakuló tekercs (héb. megilla) két végét pedig rövid farudak közé szorították. Így egy rövidebb tekercset ki lehetett teríteni az asztalra, hosszabb tekercs tartalmában pedig – a farudak párhuzamos tekerésével – előre vagy hátra lehetett mozogni. A papirusz vékonysága miatt eleve csak az egyik – a belső – oldalára lehetett írni, a látható vízszintes rostszálak ugyanakkor magát az írást megkönnyítették. A papiruszra írt kéziratok érthető módon szinte csak az észak-afrikai és a palesztinai pusztában, barlangokban, sírokban maradtak fenn a rendkívül száraz éghajlatnak köszönhetően. Magát a nádat az Ószövetség említi ugyan, de nem az írás alapanyagaként (2Móz 2:3, Jób 8:11).

3.3. Bőr (pergamen)

A pergamen a kis-ázsia Pergamon királyságából származik. Plinius, római történetíró (i.sz. 61/62-113) legendás beszámolója szerint II. Eumenész király (i.e. 197-159) a híres alexandriai könyv­tárhoz hasonlót szeretett volna létrehozni, de vetélytársa, Ptolemaiosz Epiphánész egyiptomi uralkodó (i.e. 205-182) megtiltotta a papirusz kivitelét, hogy tervét meghiúsítsa. Ezért Eume­nész a könyveket kecskék és juhok speciálisan kikészített bőrére íratta: „pergamenre”. Az állat hasi bőrét kifeszítették, levakarták, szárítás után habkővel csiszolták, majd ívekbe hajtogatták vagy tekercselték. Az eredetileg szőrös oldal mindig egy kicsit sötétebb volt, de a pergamennek mindkét oldalára lehetett írni; az írandó felületet viszont előre meg kellet vonalazni, ami külön szakma volt. Létezett különleges minőségű pergamen is, a borjú- vagy antilopbőrből készült vel­lum­, amit gyakran bíborszínűre festettek, és arany vagy ezüst tintával írtak rá.

A pergamen anyaga a papirusznál jóval időt állóbbnak bizonyult, de olyan drága volt, hogy a bőrt igyekeztek újra hasznosítani: a már érdektelen szöveget habkővel ledörzsölték, és a felületet mészkővel fehérítették. Sok bibliai kódex is palim­pszeszt, azaz „újravakart” szöveg: a 310 fennmaradt nagybetűs (ún. maiusculus) kéziratból 68; az 692-es egyetemes zsinat 68. kánonja egy évi kiközösítés terhe mellett tiltotta a bibliai szövegek levakarását.

A per­ga­ment az Újszövetség is megemlíti (2Tim 4:13), ui. Pál arra kéri Timóteust, hogy vigye el neki kö­pe­nyét, könyveit, és mindenekelőtt a pergamenjeit, amiket Troászban Kárposznál hagyott. Az Újszövetség fennmaradt kéziratainak hordozó anyaga kb. 150 esetben papirusz, kb. 4400 esetben pergamen, a 9. század után pedig kb. 1300 esetben merített papír.

3.4. Papír

A régészek a bőrön és a papiruszon kívül cserépre, kőre és rézlemezre írt szövegeket is talál­tak (rövid áldások, imák, Tízparancsolat). A kínai eredetű papír viszont csak a mó­rok közreműködésével, a 9-10. század környékén jelent meg a nyugaton, a bibliai és litur­gi­kus szövegek alapanyagául pedig csak a 13. század­ban kezdték el használni. A papír a pergament csak a 15. század­ban, a könyvnyomtatás feltalálása után kiszorította ki teljesen.

Végül meg kell említeni az íróeszközöket is: az íráshoz eleinte kemény nádból készült tollakat használtak, a lúdtollal való írás pedig valószínűleg a görögöktől származik, az i.e. 3. századból. A tinta rend­sze­rint korom és valamilyen ragasztóanyag keverékéből készült, de léteztek színes tinták is, amelyek növényi és ásványi eredetű festéket tartalmaztak.

4. Formátumok

Bár számunkra természetes a könyv formátum, sőt, ma már a digitális Bibliák is, de hosszú út vezetett idáig.

4.1. Tekercs

A zsidók egészen a középkorig ragaszkodtak a tekercs (héb. széfer) formátumhoz, és az ortodox zsidó közösségek liturgikus célra szánt szövegeit még ma is tekercsre írják (ld. tóraszekrények). Sokáig abban látták a kódexek előnyét, hogy a tekercsekkel ellentétben mindkét oldalukra lehetett írni, de találtak olyan tekercset is, melynek mindkét oldalán szerepelt írás; vsz. erre utal Ezékiel könyvének következő részlete is: „Lát­tam, hogy egy kéz nyúl felém, és egy irattekercs volt benne. Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Sirató­ének, sóhaj meg jajszó volt ráírva.” (Ez 2:9-10) A tekercsre hasá­bokra osztva írták a szövegeket, fogantyújához vagy hátoldalához gyakran függő címkét (gör. szillübosz vagy szittübosz) erősítettek, ami a mai könyvek gerincéhez hasonló funkciót szol­gált – így nem kellett kinyitni a tekercset ahhoz, hogy tudják, mi van benne.

4.2 Könyv

A tekercs formátum azonban a hosszú szövegek kezelését és tárolását eléggé nehézkessé teszi. Az i.sz. 1. századtól ezért a papirusz- és az eleve ívekre hajtogatható pergamenlapokat a mai könyvhöz (gör. biblion) hason­ló alakban kezd­ték összefűzni, ez lett a ma is ismert füzet, majd könyv (lat. codex) forma, amelyet jóval könnyebb volt lapozgatni, tárolni és szállítani. Az egyház jelentősen hozzájárult a kódex formátum világi elterjedéséhez, pl. a 2. sz-ból fennmaradt 871 világi iratból csak 14 volt kódex. Az Újszövetség ismert legkorábbi kéziratai és a korai egyházi iratok többsége azonban kódex kötésű: a 2-5. sz-i 172 bibliai szövegből 158 kódex és csak 14 tekercs, a 118 egyházi kéziratból 83 kódex és csak 35 tekercs.

5. Írás, nyomtatás

A bibliai szövegeket illetően fontos tudni, hogy az ókori héber és görög írásban nem léteztek kis betűk, csak nagy betűk, nem voltak szóközök, sem írásjelek, nem volt egységes helyesírás, és külön számjegyek sem léteztek: az egyes betűknek volt számértékük (pl. alef / alfa = 1 stb.).

5.1. Héber

A héber írás ún. kvadrát (négyzetes) írás, ami azt jelenti, hogy a betűk alakja belefér egy négyzetbe. Ez a forma a perzsa korszaktól vált gyakorlattá. A kvadrátírás megjelenése előtti, ún. paleo-héber („ős-héber”) írásmóddal találkozhatunk azonban a kvadrátírással írt szövegekben is, Isten nevét (JHVH) például sok régi héber iratban, sőt, a görög fordítás (ún. Septuaginta) egyes kézirataiban is ezzel a régi írásmóddal írták le. Az írás jobbról balra történt, a sorok fentről lefelé követik egymást. Az ősi héber írás nem rögzítette a magánhang­zókat, de a héber nyelv sajátságai miatt ez nem okozott gondot, amíg a héber volt Izrael beszélt nyelve. Később, a babiloni fogság után azonban az arámvált a mindennapi beszélt nyelvvé, az írástudók pedig szájhagyomány útján adták tovább a szent szövegek helyes kiejtésének módját. A zsidók szétszórása, i.sz. 70 után azonban egyre szükségesebbé vált a kiejtés rögzítése. A magánhangzók jelzésére fejlesztették ki az i.sz. 6. századtól az ún. punktációs, azaz pontrendszert, amely a betűk alatt és felett pontokkal és vonalkákkal jelzi a magánhangzókat. Többféle rendszer is létrejött, de végül az ún. tibériási változat terjedt el. Az élő héber nyelvben, a bibliai szöveg olvasásánál és a nyelvköny­veknél általában a szefárd kiejtési hagyományt követik.

A héber Biblia teljes szövegének első nyomtatott kiadása 1488-ban jelent meg Soncinóban. A 16. századi bibliafordításoknál alkalmazott fejezetbeosztás a héber Biblia 1571-es Montanus-féle kiadásában jelent meg.

A héber Biblia szövegkritikai kiadása hosszú időn keresztül Rudolf Kittel 1937-ben kiadott Biblia Hebraica-ja volt, mely az összes akkor ismert kézirat szövegének figyelembevételével készült. Ennek modern, átdolgozott változata a Bib­lia Hebraica Stuttgartensia (BHS4), a Deutsche Bibelgesellschaft (DBG Stuttgart) kiadá­sa, de már kiadás alatt áll a Biblia Hebraica Quinta (BHQ), ami a holt-tengeri tekercsek szö­ve­gét is bedol­gozza a jegyzetekbe.

5.2. Görög

A görög írás iránya balról jobbra történt, de folyamatosan, szóközök nélkül. A görög ábécé a magánhangzókat is rögzítette, de pl. az Újszövetség korára egyes magánhangzók és kettőshangzók kiejtése megváltozott (pl. az éta és az ü-pszilon is í-vé vált stb.). Az ősi újszövetségi kéziratok mind nagybetűs (maiuscula vagy unciális) írással készültek, a kisebb helyigényű kisbetűs (minuscula) írással készült kódexek csak a 9. században jelentek meg.

Szakaszolást a héber kéziratok már a babiloni fogság után használtak, de a Biblia mai fejezet­beosztása középkori eredetű, Stephen Langton angol érsek műve (1205), az Újszövetség vers­beosztása pedig a francia Robert Estienne protestáns nyomdászé (1551). A fejezet- és versbeosztás nagy előnye, hogy segítségével könnyebb megtalálni azt a szakaszt vagy mondatot, amit keresünk, illetve a teljes Bibliának egy témáról szóló részleteit is könnyebb átlátni, ha felsorolhatjuk az összes helyet. A beosztás hátránya ugyanakkor, hogy a szöveg folyamatosságát a tkp. önkényes feje­zet­­határok esetenként vitatható módon törik meg. További kísértést jelent a – különben prózai szövegek – „igevers”-ként történő használata érvelés közben: a gondolatmenetből kiraga­dott mondatok látszólag igazolhatnak egy kijelentést, pedig eredetileg másról szóltak.

A görög Újszövetség első nyomtatott kidása 1516-ban jelent meg, Rotterdami Erasmus, hol­land humanista tudós munkája volt, és alig néhány görög kéziraton nyugodott. A hagyomá­nyos protestáns bibliafordí­tások (Luther, King James, Károli) mind ennek a későbbi revíziói, az ún. Textus Receptus (TR „elfogadott szöveg”) alapján készültek. Bár az újszövetségi görög szö­veg kutatása főleg a 19. században élte reneszánszát (Tischen­dorf, Westcott-Hort stb.), a TR-nak már az a 19. századi változata is elavultnak tekinthető, amely alapján pl. az 1908-as Károli fordítás készült. (Ezért vannak benne olyan szövegvariánsok, mondatok és szavak,  amelyekről a 20. századi kutatás kiderí­tette, hogy másolási hibák vagy utólagos betoldások).

A modern Újszövetség-fordítá­sok szinte mind az alábbi szövegkritikai kiadások valamelyikéből készülnek: a Nestle-Aland-féle Novum Testa­men­tum Graece (NA28, Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart), illetve az azonos szövegű, de egy­szerűbb jegyzetekkel ellátott The Greek New Testament (GNT5, United Bible Societies, New York) szövegkiadásán alapulnak. A szövegkritikai munkálatok tudományos elveit és az egyes szövegrészle­tekkel, variánsokkal kapcsolatos döntéseket a kiadók külön kötetben dokumentál­ták (pl. Bruce Metzger: A Textual Commentary on the Greek New Testament, UBS, 2005).

6. Felosztás

A Biblia nem egy könyv, hanem kisebb könyvtár. Mint iratgyűjtemény kb. 1500 év alatt állt össze, végleges formában az i.sz. első évszázadokban. (A szövegek fennmaradásával és a könyvek listájának kialakulásával külön történeti tanulmányaink foglalkoznak.)

6.1. Tanakh / Ószövetség

Az izraeliták csak a 39 héber iratot tekintik Írásoknak, Bibliának: amit a keresztények Ószövetségnek neveznek. A keresztény Bibliának két része van: az Ószövetség (katolikus: 46, protestáns: 39 irat) és az Újszö­vetség (27 irat), amit az izraeliták nem fogadnak el. A katolikus és az ortodox Ószövetségben vannak további, a görög Septuagintában szereplő iratai is (ezekkel is külön tanulmányunk foglalkozik). Az izraelita Tanakh és a protestáns Ószövetség könyveinek listája azonos (39 könyv), de az iratok sorrendje, besorolása eltérő.

Tartalmi szempontból az izraelita Tanakhnak három része van: a történeti könyvek (Tóra), a prófétai iratok (N’viim) és az egyéb írások (K’tuvim), és maga a TaNaKh szó is e három rész kezdőbetűinek összevonásából keletkezett:

• Tóra – 1-5Móz (megjegyzendő, hogy a Tóra szóval az egész Tanakh-ot is jelölik)
• N’viim – Józs, Bír, 1-2Sám, 1-2Kir, Ézs, Jer, Ez, a 12 kis próféta: Hós, Jóel, Ám, Abd, Jón, Mik, Náh, Hab, Zof, Hag, Zak, Mal
• K’tuvim – Zsolt, Péld, Jób; Megillót (Öt tekercs): Énekek, Ruth, JSir, Préd, Eszt), Dán, Ezsd, Neh, 1-2Krón.

A protestáns Ószövetség-kiadások listája csak részben tér el:

• Történeti iratok: 1-5Móz, Józs, Bír, Ruth, 1-2Sám, 1-2Kir, 1-2Krón, Ezsd, Neh, Eszt
• Bölcsességirodalom: Jób, Péld, Préd, Énekek
• Nagy próféták: Ézs, Jer, JSir, Ez, Dán
• Kis próféták: Hós, Jóel, Ám, Abd, Jón, Mik, Náh, Hab, Zof, Hag, Zak, Mal

A héber Biblia könyveinek címei a protestáns és a katolikus Bibliában eléggé elté­rőek, bár kis gyakorlattal azonosíthatók (ld. összehasonlító táblázatunkat). A héber szavakon ugyanis a történelem, konkrétan a görögös (Septuaginta), majd a latinos (Vulgata) átírások, illetve a magyar kiejtés változásai és a felekezeti bibliakiadások hagyományai sokat torzítottak (pl. héb. Jésajáhú – protestáns Ézsaiás – katolikus Izajás).

6.2. Újszövetség

Az Újszövetség könyveinek listája a katolikus, ortodox és protestáns kánonban azonos (27 könyv), csak a könyvek, levelek címeinek a helyesírásában vannak kisebb eltérések (pl. Ko­lossé / Kolossze).

Tartalmi szempontból az Újszövetségnek három része van: az evangéliumokat és az apostolok tetteit megörökítő történeti iratok, az apostoli levelek gyülekezeteknek és egyéneknek, illetve egy apokaliptikus irat:

• Evangéliumok: Máté (Mt), Márk (Mk), Lukács (Lk), János (Jn), Apostolok cselekedetei (ApCsel),
• Levelek: Pál levelei a rómaiaknak (Róm), a korinthusiaknak (1Kor, 2Kor), a galácia­belieknek (Gal), az efezusiaknak (Ef), a filippibelieknek (Fil), a kolosszeieknek (Kol), a thesszalonikaiaknak (1Thessz, 2Thessz), Timóteusnak (1Tim, 2Tim), Titusznak (Tit) és Filemonnak (Filem); a zsidóknak írt levél (Zsid), Jakab levele (Jak), Péter levelei (1Pét, 2Pét), János levelei (1Jn, 2Jn, 3Jn), Júdás levele (Júd),
• Apokalipszis: János Jelenései (Jel).

A Biblia okkal lett és maradt világszerte az egyes számú bestseller. Amikor azt mondják: „Ez nem szentírás!” – azaz nem végleges, nem fellebbezhetetlen, illetve mindenféle civil témájú, átfogó jellegű kiadványnak „A … bibliája” címet adják, akkor megláthatunk valamit abból, hogy kultú­ránkban a Bibliának századokon át milyen nagy szerepe volt, és hogy ebből mi maradt. Az Egyház azonban még ma is olyan szövegnek tekinti, amely bárki számára Isten üzenetévé válhat, kinyilat­koztatássá. Tanulmányunk azt tekinti át, miért van egyáltalán szükség ilyesmire, hogyan és milyen formában történt a bibliai adatok szerint, azaz hogyan írtak a témáról maguk a szentírók.

1. A bibliai kinyilatkoztatás / kijelentés

1.1. A kinyilatkoztatás szükségessége

Van Isten? Ha van, milyen? És ez mit jelent számunkra? Ezek az élet alapvető kérdései, amelyekre – saját kútfőnkből merítve – ahányan vagyunk, annyiféle választ adunk. Válaszainkat ugyanis szükségszerűen befolyásolják az életélményeink, a körülményeink, a személyiségünk, a neveltetésünk és a képzettségünk. Ezért van szükségünk rá, hogy ha van Isten, akkor ő maga győzzön meg minket arról, hogy létezik, hogy milyen, és hogy ez mit jelent a számunkra! A keresztény­ség üzenete az, hogy ez megtörtént: Isten szólt, üzenete írásban fennmaradt, és rajta keresztül ma is szól.

Az Istenről alkotott képünk döntően befolyásolja az életünket. Amilyen az istenünk, olyan az életünk. Ezért szükségünk van rá, hogy Istent minél jobban megismerjük (Kol 1:9-14). A Bibliából tudjuk, hogy

• Isten elképzelhetetlen, ő egészen más, mint gondolnánk (Ézs 40:18, ApCsel 17:29)
• Istent létszükségünk megismerni (Jn 17:3, ApCsel 17:22-23,30-31)
• Isten megismerhető a természet, a lelkiismeret és a különleges kinyilatkoz­tatás révén (ld. alább).

Kérdés azonban, hogy mennyire ismerhetjük meg Istent, akit nem látunk, és elképzelni sem tudunk? A válasz az, hogy pontosan annyira ismerhetjük meg, amennyire ő megismerteti velünk önmagát. Teljesen rá vagyunk utalva arra, hogy kinyilatkoztassa önmagát nekünk. És a jó hír az, hogy Isten ezt meg is tette!

1.2. A kinyilatkoztatás két útja

• Közvetett: a teremtett világon és az emberi lelkiismereten keresztül.
• Közvetlen: hallható hangon, látomáson, álmokon, angyali küldötteken, pró­fétákon, Fián, Lelkén és az Íráson keresztül.

1.3. A kinyilatkoztatás három formája

Az emberek maguktól is keresik Istent (ApCsel 17:27), mert Isten elegendő jelét adta létezésének. Isten ugyanis bizonyos fokig megismerhető a kinyilatkoztatás első és legáltalánosabb formájából: a teremtett világ értelmes vizsgálatából. Ebből meglátható Isten létezése és közelsége, hogy a világon kívül áll, ugyanakkor azt belülről áthatja (ApCsel 17:24-28), végtelen hatalma, isteni természete (Róm 1:20), csodálatos volta (Zsolt 19:2-7, Jób 38), gondviselő jósága (Mt 5:45, ApCsel 14:17, 17:25).

• Megjegyzendő, hogy a „prédikáló természet” nem ad személyes ismeretet Istenről, és az ember ezt az ismeretet is hajlamos figyelmen kívül hagyni (Róm 1:18,20-21,25,28,32).

Isten bizonyos fokig megismerhető a második formából: az Istentől kapott lelkiismeret parancsából is. Ez belső „törvényként” működik minden emberben (Róm 2:14-15); alkalmanként emberségre is indít (Lk 10:33-35, ApCsel 28:2); ugyanakkor sejteti az eljövendő számonkérést is (Róm 1:32, 2:15-16).

• Megjegyzendő, hogy Isten „belső szava” nem ad üdvözítő ismeretet Istenről, és az ember rendszerint ezt az ismeretet is hajalmos elnyomni (Róm 3:10-12, Ef 4:19).

Az üdvözítő Isten személyesen csak a kinyilatkoztatás harmadik formájából, Isten különleges kinyilatkoztatásából ismerhető meg:

• a választott nép, a zsidóság történelméből (Zsolt 78.) és a neki adott tanításból, tehát a Szentírásból (2Tim 3:16-17), Isten ugyanis csak a zsidóságnak adott különleges kinyilatkoztatást (2Móz 33:16, 34:10, 3Móz 20:26, 5Móz 4:6-8, 30-35, Ézs 2:3, Ám 3.2, Jn 4:22, Róm 3:2, 9:4-5, 15:8-12, Ef 2:11-22)
• Jézus Krisztus személyében (Zsid 1:1-3, Jn 1:4.9.14.18 stb.),
• és a Szentlélek általi megtapasztalásban (Róm 8:13-17, Gal 5:16-25, 1Thessz 4:9, 1Kor 14:26, 2Kor 2:17 stb.).

1.4. A bibliai kinyilatkoztatás változatossága

Isten sokszor és sokféleképpen szólt (Zsid 1:1):

• angyalokon keresztül pl. Mózesnek (2Móz 3:1-4), Dánielnek (Dán 9:21-23), Máriának (Lk 1:26-33, Mt 28:5-7)
• hallható hangon pl. Ádámhoz (1Móz 3:8-19), Noéhoz (1Móz 6:13-21), Ábrahámhoz (1Móz 12:1-4, 18:33), Mózeshez (2Móz 19:3.19, 33:11), Illéshez (1Kir 17:2-5, 19:9-11), Ézsaiáshoz (Ézs 22:14), Jézushoz és a körülötte levőkhöz (Mt 3:16-17, 17:5), Pálhoz (ApCsel 9:3-6), Péterhez (ApCsel 10:19-20); diktálva pl. Mózesnek (2Móz 34:27-28), Jeremiásnak (Jer 36:27-28)
• álmokon keresztül pl. Abimeleknek (1Móz 20:3-7), Jákóbnak (1Móz 28:10-17), Salamonnak (1Kir 3:5, 9:2), Józsefnek (Mt 1:20, 2:13, 19-22, 2:12), a bölcseknek (Mt 2:12)
• látomásokon keresztül pl. Dávidnak (1Krón 21:16, Ézsaiásnak (Ézs 6:1-8), Dánielnek (Dán 7-8.fej.), Ezékielnek (Ez 37. fej.); Ananiásnak (ApCsel 9:10), Kornéliusznak (ApCsel 10:3-6), Pálnak (ApCsel 16:9, 2Kor 12.1-4), Jánosnak (Jel 1:19)
• történelmi eseményeken és a rájuk való emlékezésen keresztül (2Móz 20:1, 5Móz 6:10, Zsolt 78, 105, ApCsel 7:2-53, 13:16-41)
• Lelke által adva felismerést (Mt 16:15-17, ApCsel 10:34-35 vö. 1Kor 12:8)
• Jézusban személyesen is tanítva (Ézs 54:13 vö. Jn 6:45, Lk 24:25-27,44-48).

1.5. A bibliai kinyilatkoztatás mértéke

Fontos látni, hogy Isten miről mennyit mondott el, és hogyan:

• időben a világ teremtésétől (1Móz 1:1) a világ újjáteremtéséig (Jel 21:1)
• Jézus semmit sem mondott titokban (Jn 18:20)
• a Szentlélek az apostolokat elvezette a teljes igazságra (Jn 14:26, 16:12-13)
• Isten rengeteg titkát feltárta, ezek most mindenki által megismerhető „nyílt titkok” (Ám 3:7, Mt 13:11, Róm 16:25, 1Kor 2:6-7, 4:1, Ef 1:9), ugyanakkor Isten nem tárt fel nekünk minden titkot (5Móz 29:28, 1Kor 14:2, 2Kor 12:4, Jel 10:7), de őt ismerve az ismeretlen dolgokat is rábízhatjuk
• Isten megismerése a mennyben még folytatódni fog (1Kor 13:12, 1Jn 3:2).

2. A Biblia ihletettsége / sugalmazottsága

Keresztények számára a Biblia Istentől származó írás, és vallási kérdésekben a végső tekintély. Kérdés azonban, hogy azok a személyek, akik a Bibliát meg­írták, valóban Istentől ihletettnek, sugalmazottnak tartották magukat és egymást, vagy csak a későbbi nemzedékek tekintették írásaikat Isten szavának? Végül az is kérdés, hogy ma miért tartja valaki ihletettnek, sugalmazottnak a Bibliát?

2.1. Isten szava…

• az Ószövetség az ószövetségi írók szerint (2Móz 31:18, 2Sám 23:2, Jer 26:2, 36:2, Zsolt 119 stb.) és az újszövetségi írók szerint (Mt 1:22, 5:17, 2:15, ApCsel 3:18,21, 2Tim 3:16, Zsid 1:1-2, 1Pt 1:10-12, 2Pt 1:20-21 stb.)
• Jézus tanítása maga Jézus szerint (Jn 6:45,63, 7:15-17, 8:28, 12:48-50, 14:24) és az apostolok szerint (Jn 1:1-14, 3:34, Mt 7:29, 1Tim 5:18, Zsid 1:1-2, Jel 1:1-2, 19:13)
• az apostolok tanítása Jézus szerint (Jn 16:12-15, ApCsel 26:16) és maguk az apostolok szerint (1Kor 1:18, 2:4-5.13, 14:37, 2Kor 2:17, 12:7, Gal 1:11-12, 1Thessz 1:5-6, 2:13, 4:15, Jel 1:1-3.19, 22:18-20).

2.2. Amit a Biblia mond, azt Isten mondja…

• Jézus szerint (1Móz 2:24 vö. Mt 19:4-5)
• és az apostolok szerint (Zsolt 2:1 vö. ApCsel 4:25; Gal 3:8 vö. 1Móz 12:1-3; Róm 9:17 vö. 2Móz 9:13,16).

2.3. Az Ó- és az Újszövetség egységet képez…

• Jézus szerint (Jn 5:39,46-47, Lk 24:25-27,44)
• az apostolok szerint (Ef 2:20, 2Pt 3:1-2).

2.4. Az apostolok szentírásnak tekintették…

• Jézus tanítását (1Tim 5:18, Pál az 5Móz 25:4-gyel együtt „írásként” idézi a Mt 10:10-et)
• és egymás írásait (2Pt 3:15-16, Péter „más írások” között említi Pálét).

2.5. Az apostolok követendő hagyománynak tekintették…

• az ószövetségi Írásokat (Mt 15:6, 1Kor 10:11, 2Tim 3:14 vö. Róm 15:4)
• Jézus tanításait (Jn 20:30-31, 21:24, ApCsel 1:1-3 vö. 1Kor 11:23, Kol 2:8, 2Jn 9)
• az apostolok szóbeli és írott tanításait (1Kor 11:2, 2Thessz 2:15).

A Biblia lezárulása óta a részletkérdések miatt maguktól kialakulnak gyülekezeti-felekezeti szokások, hagyományok. Ezek többnyire hasznosak, de egyik sem meg­változtathatatlan, és amelyik ellentmond az Írásnak, elvetendő (vö. Mt 15:1-9, Mk 7:7-13).

2.6. A Biblia mint Isten szava…

• ihletett / sugalmazott (2Tim 3:16, 2Pt 1:20-21; Gal 1:11-12, Róm 16:25-26)
• teljes (Zsid 1:1-2, Jn 16:12-13, Kol 1:25, 2Kor 11:4, Gal 1:6-8, Júd 3, Jel 22:18-19)
• az istenfélő élethez és az üdvösséghez elegendő (ApCsel 11:14, Róm 1:16, 15:4, 1Kor 1:18,21, 2:2-5, 4:6, 2Kor 4:3, 2Tim 3:14-17)
• emberformáló hatású (Ézs 55:10-11, 2Tim 3:16-17).

2.7. Az Istentől ihletettség / sugalmazottság

A Biblia ihletettségével vagy sugalmazott voltával kapcsolatban néhány alapvető újszövetségi szöveget közelebbről is meg kell vizsgálnunk, mert pontatlan értelmezések tapadtak hozzájuk:

A Zsid 4:12 szerint „Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” A szöveget rendszerint akkor idézik, amikor a Biblia hatalmáról beszélnek. A szövegkörnyezetből azonban kiderül, hogy a szerző „Isten igéje” alatt itt nem a Bibliára, hanem a Fiúra, Jézus Krisztusra utal,

• aki a mi nagy főpapunk (4:14-15), aki élő és hatalmas lévén egyrészt belát oda is, ahova ember nem, és hatni tud arra is, amire ember nem (4:12), és
• nincs teremtmény, aki rejtve van szeme előtt, ő ítéli meg a gondolatainkat, neki fogunk számot adni (4:13), de irgalmas, mert tudja, mit jelent embernek lenni (4:15-16)
• ennek ellenére éppen Krisztus személyes jelenléte az, ami által a két évezredes szöveget és üzenetét is jelenként tapasztalhatjuk meg.

A 2Tim 3:16-17 szerint „a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” A szöveget rendszerint akkor idézik, amikor a Biblia elégségességéről beszélnek (szemben az emberi hagyo­má­­nyokkal), illetve amikor amellett érvelnek, hogy az Újszövetségbe csak az Istentől ihletett és ezért isteni hatalommal bíró iratok kerülhettek bele, más nem (tehát az ihletettség lett volna a kanonizálás során a szempont, a döntő feltétel). A gondolatmenetből azonban kiderül, hogy Pál nem a hagyományokkal szemben érvel, és nem is a kanonizáláshoz ad szempontot, hanem az Írások emberformáló hatásáról, amit hiteles, átformálódott emberek bizonyítanak:

• Pál egy fiatal pásztornak ír, akit előre figyelmeztet arra, hogy számára nehéz idők jönnek (3:1), mert egyes emberek a gyülekezetben (nem a világ­ban) milyenné tudnak válni: az igazságot csak tanulják, de mivel legbelül ellenállnak neki, meg nem ismerik, a hit szempontjából megbízhatatlanok, látszathívők, erkölcstelenek (3:2-9)
• Timóteus ebben a helyzetben négy dologba kapaszkodhat: egyrészt gyermekkorától ismeri magukat az Írásokat (3:15), másrészt tudja, hogy az Írásokat Isten ihlette, sugalmazta, ezért az összes Írás képes a benne hívőt bölccsé tenni az üdvösségre, és hasznos (abban segít, arra szolgál) a tanításban, a jobbításban, a nevelésben, a gyakorlatias lelki érettség elérésé­ben (3:15-17), harmadrészt pedig tudja, hogy mindezt „kiktől tanulta” (3:14): anyja, nagyanyja, Pál, és ők hiteles emberek voltak, akik mindezt elé élték; végül, ő maga is „követője” lett Pál „tanításának és életmód­jának”, és látja annak mind a kihívásait, mind a gyümölcsét (3:10-12); Pál ezért kéri Timóteust, hogy hirdesse az igét, amíg lehet (4:1-4).
• Ami az „Istentől ihletett” (theopneusztosz) kifejezést illeti, ez két részből áll: theosz = Isten, pneó = lehelni, fújni. Csak egyszer fordul elő a Bibliában, és Pál alkothatta a kifejezést, így jelentését illetően nem elég a szófejtés. Jelentése eleve kettős: passzív értelemben véve „ihletett”, „sugalmazott”, ami az említett írások isteni eredetére utalhat, aktív értelemben véve vi­szont „ihlető” vagy „sugalmazó”, ami az írások hatására utalhat. Pál az Írások „hasznáról”, azaz emberformáló hatalmáról beszél, de nem mági­kus értelemben véve, mintha maga a könyv mint tárgy bírna ilyen hata­lom­mal, hanem mert az élő Isten történetét és üzenettét tartalmazza, aki nem csak az írókat, hanem a hallgatókat-olvasókat is ihletni tudja, és így képes őket is belevonni a saját történetébe.
• Ami a pasza grafé = „az egész írás” / „minden írás” kifejezést illeti, Pál bizonyára nem bármiféle vallási iratra gondolt, de a mai értelemben vett Bibliára sem utalhatott, mert akkor még nem létezett lezárt ószövetségi kánon, az Újszövetség pedig még nagyrészt megírásra várt. Pál előre tekint­ve sem beszélhetett a Bibliáról, hiszen a szövegkörnyezet Timóteus gyermekkori tanulmányairól és azoknak Timóteus jelenére gyakorolt pozitív hatásáról szól. Ezért Pál itt minden valószínűség szerint általában a zsidó vallás normatívnak tartott szentírásaira utalt, de ezt is további meghatározás és részletezés nélkül tette. Pál fókuszában az emberformáló hatalommal bíró Írás áll, amit a hiteles életű emberek bizonyítanak.

A 2Pt 1:19-20 szerint „egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.” A szöveget rendszerint akkor idézik, amikor a Biblia emberfeletti eredetét, a próféták ihletettségét akarják bizonyítani. Gondo­lat­menetéből azonban több is kiderül:

• Péter szerint a valódi prófétákra azért kell hallgatni, mert amit mondtak, az később meg is történt (1:21); ez bizonyítja, hogy valóban Isten indította őket szólásra; Péter azért nem követ „kitalált meséket”, mert szem- és fültanúja volt annak, amikor szavaik (Jézus megdicsőülésekor) beteljesedtek
• ezért lehet bízni a prófétai szóban (1:16-19), amely biztos történelmi alap az evangélium drága ígéretei, az istenismeret, a lelki fejlődés és az elhívásban való megerősödés számára (1:1-11).

Az 1Pt 1:10-12 szerint maga Krisztus ihlette a régi prófétákat, és ők hűségesen továbbadták az üzenetet, akkor is, ha nem tudták, hogy az üzenet mikorra vonatkozik (1:11). De Isten magyarázta meg nekik (1:12), hogy nem maguknak, hanem a későbbi nemzedék számára jövendöltek. Ezért a 2Pt 1:20 kijelentése, miszerint egy prófécia sem lett önkényes magyarázatból, értelmezésből vagy alkalmazásból, valószínűleg arra utal, hogy a próféták, akik nagyrészt koruk jelenségeit értelmezték („Izrael, ami történik, azért történik, mert vétkeztél. Ha megtérsz… Ha nem térsz meg…”), sem a saját korukra, sem a más időkre vonatkozó üzeneteket nem maguk ötlötték ki, hanem Isten üzent általuk, ha nem is mindig nekik. Esetükben azért kizárható az emberi önkény, mert a történelem igazolta a szavaikat.

A fenti szövegek vizsgálatának tanulsága, hogy a Biblia egyszerűen közli az Írások ihletettségét, amit egyrészt a jövendölések történelmi beteljesedése, más­részt a hívőkre gyakorolt emberformáló hatása bizonyít. A Biblia az emberformá­ló hatást azonban nem az Írások szövegének, betűjének tulajdonítja (mágikusan), hanem a mögötte álló, élő és ható Igének, ezért az Írások szövegének hatása elvá­laszthatatlan a belé vetett hittől, ami nélkül az egész csupán történelem és elmé­let marad. Isten azonban nem csak az írókat ihleti Szentlelke által, hanem – szá­munkra titokzatos módon – az olvasót is, aki számára a bibliai történetet élővé, jelenné teszi, egyszer csak belevonja a történetbe, annak részévé teszi.

2.8. Az ihletés / sugalmazás körülményei

Mivel a Biblia sehol sem kínál valamiféle elméletet az ihletés hogyanjáról, így csak annyit tehetünk, hogy a történeti leírásokat megfigyeljük, és következtetéseket vonunk le. Talán az a legfontosabb megfigyelés, hogy a Biblia eredetét és hatását tekintve két oldala van: isteni és emberi. Az emberi oldalt mindig könnyű felismerni, hiszen például azt olvassuk, hogy valaki tesz vagy mond valamit. A tett és a szó jelentőségét azonban az akár ki sem mondott isteni jelenlét adja: Isten ott van ezeknek az embereknek az életében, és ő az, aki megszólítja őket, illetve ő az, akire reagálnak. Nyíltan vagy rejtve, de Isten ott van minden törté­netben, imában, prédikációban, bölcselkedésben, ezért tud „kiszólni” a sorok közül.

Isten tehát a saját gondolatait erre kiválasztott és felkészített embereken keresz­tül közölte, ehhez pedig felhasználta az ő éppeni élethelyzetüket, képességeiket, egyéniségüket, koruk irodalmi műfajait, illetve anyanyelvük kifejezésbeli lehető­ségeit és korlátait egyaránt. Az üzenet mindig konkrét helyzetekben került rögzí­tésre, ezért vagy csak egy adott helyzetre volt érvényes (pl. ApCsel 11:28), vagy ellenkezőleg, eleve általános érvényű volt, és az is maradt (pl. Hab 2:4 vö. Róm 1:17), így vagy egyszeri, kis jelentősége volt (pl. Bír 3:16), vagy a mai napig nagy a jelentősége (pl. 1Móz 1:1).

2.9. A Biblia érthetősége

Az Istentől ihletettség szigorúan véve csak a szövegek eredetijére vonatkoztatható, de tény, hogy a Biblia szövege fennmaradt. A későbbi másolási hibákat és betoldásokat a kéziratok tudományos feldolgozásával kiszűrték, a fennmaradt kérdéses részletek lényeges dolgokat nem érintenek. Ugyanakkor az is tény, hogy vannak benne nehezen érthető, könnyen félreérthető és ellentmondásosnak tűnő részletek.

Egyfelől azonban a hiba többnyire a figyelmetlen vagy tudatlan olvasóban van. A szövegek egészen sajátos, ma már kihalt irodalmi formákkal (teremtéstörténet, prófécia, példázat, érvelési stílus, idézési mód) és kulturális háttérrel rendelkez­nek (történelmi helyzetek, helyi szokások), amelyeket figyelembe kell venni a helyes megértés érdekében. Igaz, hogy a Biblia szövegéből bárki megértheti az alapvető üzenetet az istennek tetsző életről és az üdvösség útjáról, és bárki továbbadhatja magát az evangéliumot (1Kor 15:1-11). A tágabb és mélyebb összefüggések feltárása és felelősségteljes tanítása azonban ma már szükségessé teszi a bibliai műveltséget, a teológiai képzettséget (Jak 3:1, Zsid 13:17). Bár az első apostolok többsége valóban egyszerű ember volt, ők a Biblia világában éltek – mi azonban nem, tehát két-háromezer év választ el minket egymástól. Az Új-szövetség felének megírása sem a halász Péterre, hanem a teológus Pálra lett bízva.

Másfelől a szentírók is elismerték, hogy

• ismeretük „töredékes” volt, és maradtak bennük kérdőjelek (1Pt 1:10-12, 1Kor 13:12); tehát amit Isten el akart mondani, azt elmondta, de ez nem jelenti azt, hogy minden részletet el akart mondani (vö. 2Kor 12:4)
• írásaikban szerintük is vannak „nehezen érthető” dolgok (2Pt 3:15-16); tehát amit Isten el akart mondani, azt elmondta, de ez nem jelenti azt, hogy üzenetében kivétel nélkül minden részletet könnyen megértünk.

Összegezve, a mai olvasónak a saját erőfeszítésére (kutatás, gondolkodás) és Isten segítségére (újjászületés, ihlet) egyaránt szüksége van. Isten Lelke a megértés­hez azért nélkülözhetetlen, mert

• csak így foghatja fel az üzenetet (ApCsel 16:14, Kol 1:12, 1Jn 5:20 vö. 2Kor 4:3-4)
• csak így láthatja meg az üzenet összefüggéseit (Lk 24:25-27,44-47, 1Kor 2:10)
• csak így válik számára is isteni tekintélyűvé a Biblia és üzenete (1Thessz 2:13, 1Kor 1:30–2:5)
• csak így jut hitre (Jn 20:31, 1Kor 2:10, 2Kor 4:6) és erősödik meg a hité­ben (Ef 1:17-19, 1Pt 2:2).

Mindezt a Szentlélek rendszerint embereken keresztül teszi (Róm 10:14-17, ApCsel 8:30-35, 17:2, 18:26, Ef 4:11-15, 1Jn 2:26-27); különösen így volt ez abban a korban, amikor tíz emberből csak egy tudott olvasni.