vahhábí

A szunnita iszlám egyik 18. sz-i ultrakonzervatív reform-mozgalma, ennek híve vagy ilyen lelkiség. A mozgalom elnevezése a szaúd-arábiai jogtudós és aktivista, Muhammad ibn Abd al-Vahháb at-Tamími (1703-1792) nevéből ered. Az ún. „vahhábizmus” [al-vahhábíjja] nem vallásjogi vagy hittani iskola, inkább lelkiségi irányzat. Hívei önmagukat szunnitának tartják, illetve szalafínak nevezik, elutasítva a kritikusoktól kapott „vahhábí” megjelölést. Más szalafík azonban éppen a szaúd-arábiai vahhábík szélsőségeitől igyekeznek magukat és a szalafizmust elhatárolni (pl. a nők helyzete, a sírok és szentélyek rombolása, a nyilvános kivégzések, saját Korán-kiadásuk, kommentárjuk és lelkiségük agresszív terjesztése miatt).

Abd al-Vahhábra nagy hatás gyakorolt a 13-14. sz-i hanbalí tudós, Ibn Tajmíjja, aki az „erényes ősök” [asz-szalaf asz-szálihín] korának, az első három muszlim nemzedék tiszta iszlámjához való visszatérést sürgette (ld. szalafí mozgalom). Abd al-Vahháb indította el a „Muvahhidún” („egyistenhívő” vö. tauhíd) mozgalmat, amely a „hagyományos” [atharí] hittant propagálta, elvetette a jogi iskolák követését [taqlíd], kritizálta a szúfizmust és a síitizmust, illetve Arábiát igyekezett megtisztítani a próféták és szúfí szentek sírjaitól. Nézeteit, illetve mentalitását a kortárs szunnita tudósok többsége, az apja és a fivére, Szulajmán is elutasította.

Abd al-Vahháb vallási-politikai szövetséget kötött Ibn Szaúd uralkodóval. A két család másfél évszázados együttműködése révén létrehozták 1727-ben a Diríja Emirátust, 1818-ban a Nadzsd Emirátust, végül 1932-ben kikiáltották a Szaúd-Arábiai Királyságot. A két család paktuma a mi napig érvényben van, az abszolút monarchia vallási vezetése Abd al-Wahháb leszármazottai – az ‘Ál as-Sajkh („a sejk háza”) – kezében van, így az országban a vahhábí spiritualitás kizárólagos.

Nem találta meg amit keresett?