Arabul „megbékélés” Allah akaratával vagy „önalávetés” Allah akaratának – Az iszlám vallás önmegnevezése az aszlama = megbékélni, behódolni, önmagát alávetni jelentésű igéből. Az iszlám az i.sz. 7. sz. jött létre, alapítója Mohamed (570-623), az iszlám prófétája, Allah küldötte. Allah az üzeneteit a hetedik égből leküldte [nuzul] Dzsibríl arkangyallal, hogy lediktálja Mohamednek, aki recitálta és híveivel memorizálta a szövegeket. A vallás szentírása a Korán [al-Qur’án], a Mohamednek és társainak tulajdonított – de nem szentírás-értékű – mondások prófétai hagyományát pedig a hadísz-gyűjtemények őrzik.

Az iszlám ún. prófétai vallás, de nem független, hanem a bibliai kinyilatkoztatás-vonalon belül és annak lezárójaként értelmezi magát (Ábrahám – Mózes – Jézus – Mohamed), egyúttal az izraelita és a keresztény vallással szemben áll, mert azok – a Korán szerint – Mózes és Jézus vallását, illetve a nekik leküldött könyvek szövegét megrontották. Mohamed, korának sokistenhívő arab vallásosságával szemben abszolút monoteizmust hirdetett. Az iszlámnak egyszerű hitéleti és hittani alapja van: a hitéleti „oszlopok” [arkán ad-dín] az ún. Öt Pillér, a hittani „kötelékek” [aqída] pedig az ún. Hat Csomó.

Az iszlám nemzetközi vagy világvallás, bár kulturálisan arabizáló hatása van. Nem csupán vallás, hanem civilizáció. Egyfelől, hódítások és kereskedők révén elterjedve birodalmat épített fel, így a vallás és a politika számára elválaszthatatlan. Másfelől, a vallást az élet többi területétől (családjog, kereskedelem, politika, higiénia, étkezés, társadalmi kapcsolatok stb.) nem választja el, mert mindet Allah törvényei szerint [saría] szabályozza, és mint közösség [umma], sajátos, kidolgozott vallási jogra [fiqh] épül.

Az iszlám világba ma kb. 1,9 milliárd ember tartozik, létszáma és 1400 éves története miatt természetesen nem egységes. Politikai szakadásra visszavezethető, hogy a muszlimok kb. 85-90%-a szunnita, 10-15%-a síita, illetve ibádí. Ezért léteznek az iszlámnak részben eltérő hittani rendszerei (ld. szunnita aqída – síita uszúl ad-dín) és a hitélet eltérő összefoglalói (ld. szunnita arkán ad-dín – síita furú ad-dín), illetve különböző vallásjogi iskolák (ld. madzhab) és lelkiségi irányzatok is (szúfí, vahhábí, szalafí stb.), illetve olyan közösségek, amelyeket az iszlám közösség már nem is tart muszlimnak (drúz, bahá’í, ahmadí stb.).