Arabul „hitehagyás” – A Korán szerint Allah előtt „a vallás” az iszlám (Q 3:19 ), amely minden más vallás felett győzni fog (Q 9:33 61:9), ráadásul a muszlim közösség a létező legjobb emberi közösség (Q 3:110), ezért a hitehagyás a hitetlenség [kufr] leggyalázatosabb formája. „Hitehagyott” [murtád] az, aki kijelenti, hogy többé nem muszlim, mert (1) nem hisz (vallástalan) vagy (3) másban hisz (más vallást akar követni), illetve (3) aki az iszlám vallást gyalázza.
Mivel „az iszlám vallás és állam” [iszlám dín va daula], muszlim többségű társadalomban az iszlám vallás elhagyása – nagykorú esetében – hazaárulásnak is minősül. Akit legalább két igaz muszlim – a tettei vagy szavai alapján – hitehagyással vádol, vagy ő maga kijelenti, hogy többé nem muszlim, és a vád jogos, annak a bíróság felajánlja, hogy térjen vissza az iszlámra. Ha nem tesz hitvallást, kivégzik. Ha gondolkodási időt kér, legfeljebb három napot kaphat, és ha ez után sem veszi fel újból az iszlámot, kivégzik. A hanafí vallásjog szerint nőt nem szabad kivégezni, csak börtönbe kell zárni, amíg újra hitvallást nem tesz vagy meg nem hal. Kivétel az, akit eleve az iszlám felvételére vagy megtagadására kényszerítettek.
A hitehagyott rokoni és társadalmi kapcsolatai megszűnnek. Nem örökölhet, végrendeletét érvénytelenítik. Ha férfi, akkor a felesége örökölhet tőle. Ha nő, akkor a házassága azonnal érvénytelenné válik, férje nem örökölhet tőle. A jogvédelme megszűnik, rokonai sem vállalhatnak érte felelősséget, az iszlám területén büntetlenül bármilyen bűncselekmény büntetlenül elkövethető ellene. Ha elmenekült az iszlám területéről [dár al-iszlám], akkor is halottnak nyilvánítják.
Egyfelől az iszlámra hívásnak [dava] nem lehet része az erőszak (Q 10:99), és azért „nincs kényszer a vallásban”, mert a jó és a rossz út megkülönböztethetővé vált (Q 2:256), és az ember döntése, hogy akarja-e a igazságot, vagy nem akarja – és vállalja a büntetést (Q 18:29). Mindenkinek joga van tehát szabadon „visszatérni” az iszlámra. Aki azonban már muszlim, annak nincs joga kitérni vagy áttérni. A vallásváltoztatást minden iszlám vallásjogi iskola bünteti, és egyetlen modern muszlim emberjogi nyilatkozat sem engedi, illetve nem is említi.
A Korán sokszor említi a hitehagyást (Q 2:108,217 3:90 4:89 5:54 9:66 16:106 88:22-24 de vita tárgya, hogy Allah túlvilági és evilági büntetését helyezi kilátásba, vagy a muszlim közösség feladata a fizikai büntetés, illetve hogy ez utóbbi csak a Mohamed halála utáni „hitehagyott” klánok és rivális próféták leverése után terjedt el, ezért nem a Korán, hanem a hadíszok tanítása.
MEGJEGYZÉS: Napjainkban az adott országtól függ, hogy a vallásjog milyen mértékben érvényesül, azért a hitehagyás következmények spektruma is széles: közöny, kitagadás, bántalmazás, becsület-gyilkosság, őrültnek nyilvánítás, börtönbüntetés vagy nyilvános kivégzés (csak 6-8 országban). A valójában nem hívő vagy titokban más vallású „muszlimok” számára a vallásban igenis van kényszer.