apologia.hu » vallások » utolsó napi szentek »

Ábrahám könyve

© dr. Szalai András, Apológia Kutatóközpont (v.3. 2026.03.11.) PDF

A mormon vallás Biblián kívüli, új szentírásai közé tartozik a „Mormon könyve” (MK), a „Tan és a szövet­ségek” (T&Sz), illetve a „Nagyértékű gyöngy” (NGy). A Nagyértékű gyöngy a Bevezetés (iii-v) szerint…

…olyan válogatott anyagok gyűjteménye, melyek több jelentős szempontból érintik az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza hitét és tanát. Ezeket Joseph Smith írta, és az Egyház korabeli újságjaiban jelentek meg. (…) …az Első Elnökség és az 1880. október 10-én Salt Lake City-ben megtartott általános konferencia határozata alapján az egyház egyik alapműve lett.

Az 1880-ban kanonizált, több revízión is átesett NGY tartalma a következő: részletek Smith ihletett bibliafordításából („Válogatások Mózes könyvéből”, „Joseph Smith: Máté”), „Joseph Smith története”, „A Hittételek” és egy különleges fordítás: „Ábrahám könyve” (ÁK).

Ábrahám könyve Fordítás egyiptomi papiruszokról, amelyek 1935-ben kerültek Joseph Smith kezébe, és Ábrahám, a pátriárka írásait tartalmazzák. A fordítás sorozatként jelent meg a Times and Seasons-ban, 1842. március elsejétől kezdődően az Illinois állambeli Nauvoo-ban. (History of the Church, 4:519-534).

ÁK bevezetőjében ezt olvashatjuk:

ÁBRAHÁM KÖNYVE – PAPIRUSZTEKERCSEKRŐL FORDÍTOTTA JOSEPH SMITH
Olyan ősi feljegyzések fordítása, amelyek Egyiptom katakombáiból kerültek a kezünkbe. Ábrahám írásai, amelyeket Ábrahám könyvének neveznek, és amelyeket saját kezével írt papirusztekercsekre, míg Egyiptomban volt. (History of the Church, 2:235, 326, 348-351)

Nyilván minden szöveget meg kell vizsgálni, amelyről valaki azt állítja, hogy ősi szentírás. A Biblia szövegének fennmaradását illetően a két évszázados szövegkritikai kutatás pozitív eredménnyel zárult. A MK esetében azonban nincs tárgyi bizonyíték, mert az aranylemezeket Moróni angyal magával vitte, Smith ihletett bibliafordítása (JSF) pedig nem még régebbi kéziratokra, hanem személyes kinyilatkoztatásra hivatkozik. Az ÁK eredetijének tartott papiruszokat azonban bárki megtekintheti, és az ÁK szövegében még három „képmásolat” (faximile) is látható, amelyek képi elemeit maga Joseph Smith, a Próféta magyarázta végig. Minden bibliaolvasó érdeklődésére számot tarthat egy olyan írás, amelyet maga Ábrahám írt, hiszen ez lenne (1) a legrégebbi bibliai kézirat, sőt, (2) az egyetlen ókori szerzői kézirat (autográf). Tanulmányunk tehát annak jár utána, hogy mi az irat vallási jelentősége, mit tudhatunk a papiruszok koráról és tartalmáról, illetve a mormonok hogyan kezelik a papiruszok körül felmerülő kérdéseket, problémákat.

1.  A szöveg jelentősége

ÁK a mormon tanítás számára nagy jelentőségű kinyilatkoztatásokat tartalmaz, egy a bibliaitól tejesen eltérő politeista teológiát, teremtés- és üdvtörténetet:

  • az eget és a földet az Istenek rendezték össze és formálták meg a meglevő anyagból [3:24, 4:1]
  • az embert az Istenek formálták a saját képmásukra és hasonlatosságukra (az Istenek is hím- és nőneműek, gyermekeik vannak) [4:26-27]
  • az ember szelleme már létezik az „előlétben” (preegzisztencia), mielőtt az Istenek belehelyezik a testébe, hogy a halandó létben megszülessen [5:7]
  • a földi élet célja annak megvizsgálása, hogy a szellemek a földi élet során követik-e a parancsolatokat [3:25-27]
  • az Istenek egy része Lucifer vezetésével fellázadt az Atya azon döntése ellen, hogy Jézus vezesse a munkát, és hogy a szellemek a szabad akarat birtokában végezzék el a földi élet iskoláját [3:27-28] stb.

Az ÁK sok Biblián kívüli információt tartalmaz Ábrahám egyiptomi kalandjairól: Ábrahám káldeus főpap; Jehova (aki a mormon vallásban a Fiú) megmutatja neki a szellemeket, sőt elárulja, hogy ő is egy a világ teremtése előtt már létező, kiválasztott szellemi lény; az egyiptomi fáraó papja a káldeusok földjén épült oltáron akarja feláldozni, de egy angyal kiszabadítja; az Úr még Urban neki adja az Urim és Tummim-ot, hogy általuk távoli csillagokat figyelhessen meg stb.

1.1. Az állítás

Az eleve meglehetősen műveletlen Smith nem tudott héberül, görögül vagy egyiptomiul, de egész pályafutása ősi szövegek fordításáról szól (MK, JSF, ÁK), amelyet „Isten adománya és ereje által”, prófétai ihlet vagy az urim és tummim„látókövek” segítségével végzett el. Ha az ÁK papiruszok fordítása helyes, az Smith személyes hitelességét és kiadványai jelentőségét bizonyítja. Ráadásul elvileg a mindenkori mormon egyházfő is rendelkezik ezzel a képességgel, hiszen címe szerint „látnok, kinyilatkoztató, fordító és próféta” (T&Sz 107:92).

1.2. A kérdés

„Ábrahám könyve” azonban a modern egyiptológiában olyan közismert sztori, amelynek magyar vonatkozása is van. Értékes szaklektori segítségéért köszönet illeti a néhai dr. Kákosy László egyiptológus professzort (ELTE BTK, 1932-2003), aki azt a sírt tárta fel, amelyből Smith-hez kerültek az ún. Chandler-papiruszok (ld. Dzsehutimesz sírja Thébában, 106. oldal, Pytheas Kft. 1989). Személyes közlése szerint a mormonok meghívták Amerikába, ő pedig ÁK-t is elolvasta, és a papiruszokról is nyíltan elmondta a szakmai véleményét, de az egyházi vezetők részéről érdemi reakció nem történt. Amint megjegyezte: „Érdekes, hogy miken alapul tíz millió ember hite, nem?” Azóta már 17.5 millióról van szó.

2.  A papiruszok eredete

A 19. századi európaiak és amerikaiak ókori kultúrák, különösen Egyiptom iránti romantikus érdeklődését az új régészeti felfedezések és a korábban ismeretlen nyelvek megfejtése inspirálta. Ami az egyiptomit illeti, a napóleoni hadsereg egyik mérnök tisztje a Nílus-delta egyik településén (Rasid ~ Rosetta) 1799-ben talált egy többnyelvű gránit sztélét, amin hieroglifikus és démotikus egyiptomi, illetve görög felirat állt (V. Ptolemaiosz rendeletei, i.e. 196). A sztélé 1801-ben a britek kezébe került, 1803-ban pedig megjelent a görög rész fordítása. Az egyiptomi írást Jean-Francois Champollion (1790-1832) 1822-ben fejtette meg, de az egyiptológia az európai egyetemeken is lassan terjedt. Amerikában Smith idején még nem létezett, és csak az 1890-es években jutott akadémiai szintre.

A magyar Kákosy professzor azonban 1983 óta ugyanott ásatott, ahonnan Smith papiruszai származtak. A Dzsehutimesz nevű hivatalnok sírját 1820 körül tárta fel Antonio Lebolo olasz kalandor és műkincskereskedő, aki a leletek egy részét Torino-ba szállíttatta, hogy eladassa, de 1830-ban meghalt. A leletek Michael H. Chandler amerikai régiségkereskedő tulajdonába kerültek, aki a szarkofágokból, múmiákból és papiruszokból bemutatókat rendezett, és árulta is őket.

Chandler 1835-ben Kirtland-ben azért kereste fel Smith-t, mert hallotta, hogy le tud fordítani ismeretlen nyelvű szövegeket (a MK 1830-ban jelent meg). Nem kellett csalódnia: Smith azonnal azonosította a papiruszok tartalmát („Ezek Ábrahám és József tekercsei”) és a hívei által összeadott 2.400 dollárért (ma kb. 88.000 dollár, 28 millió Ft) meg is vette azokat, négy múmiával együtt.

Smith a fordítást nem egyszerre végezte el, hanem 1835 őszén (ÁK 1:1–2:18), közben egy egyiptomi ábécén és nyelvtanon is dolgozva, majd 1842 tavaszán (ÁK 2:19–5:21), végül három részletben le is közölte a Times and Seasonsmormon folyóiratban. A papiruszok Smith anyjánál maradtak, annak halála után pedig Smith első feleségéhez, Emma Hale-hez kerültek. Emma az ÁK-t nem tartotta szentírásnak, így a papiruszokat eladta bizonyos Abel Combs-nak. Tőle a  papiruszok egy része magánkézbe, többsége viszont egy Saint Louis-i, majd egy Chicago-i múzeumba került, de az 1871-es nagy tűzvész során mind eltűnt. Csak 1966-ban fedezte fel őket a New York-i Metropolitan múzeumban az University of Utah koptológusa, dr. Aziz Suryal Atiya, az egyház pedig 1967-ben kapta vissza őket. A papiruszok és az ÁK mormon szentírás kapcsolata azóta is vita tárgya.

3. A papiruszok tartalma

A nem mormon egyiptológusok egységes szakvéleményét az ÁK forrásaként megadott ókori szövegekről az alábbi pontokban lehetne összefoglalni.

  1. A papirusz-töredékek nem hamisítványok, hanem ismert forrásból származó, jól datálható, tartalmilag azonosítható régészeti leletek.
  2. Közismert egyiptomi temetkezési szövegeket tartalmaznak: az egyik a „Halottak Könyve”, amely az elhunyt lelkének ad utasításokat túlvilági utazásához; a másik ennek kései, egyszerűsített változata, az ún. „Lélegzés könyve”, amely csak az i.e. 4. század után jelent meg, az i.e. 6. sz. utáni démotikus írással írták, és i.sz. kezdete körül készült.
  3. A számozott papirusztöredékek három mű kisebb-nagyobb részei: az I. X. és XI. számú töredék az ún. „Lélegzés Könyve” részletei, amely egy Hór nevű, thébai Ámon-pap számára, Oszorver pap és Tikhebit asszony fiának készült; a IIA és IIIB az ún. „Halottak Könyve” részletei, amely egy Ámon-Ré Neferirnub nevű hölgynek készült; a II. IV. V. VI. VII. VIII és IX. számú papirusz is az ún. „Halottak Könyve” egyik példányából való, amely egy Ta-Serit-Min nevű hölgynek készült.
  4. A papíruszok sérültek, hiányosak, az ÁK-ban közölt 1. Képmásolat modernkori rajzos kiegészítéseket tartalmaz, amelyek eltérnek az ismert vallási szöveg tipikus ábrázolásaitól.
  5. A 2. Képmásolat nem papiruszról származik, hanem kerek kőlap, a szarkofágban a múmia feje alá tett mágikus fejalátét [ún. hüpokefál] lenyomata, tipikus sírvédő átokszövegekkel. Ez is sérült, az ÁK-ben közölt képmásolat az egyik papiruszról átmásolt képi elemeket

Összegezve, a papiruszokon és a fejalátéten látható egyiptomi szövegek, illetve a mormon szentírás angol szövege, a képek és Smith magyarázatai között nincs tartalmi megfelelés. Az Ábrahám vagy József korára való datálás (i.e. 20-19. sz.) éppúgy kizárható, mint az, hogy hétköznapi értelemben vett fordítás történt.

4. A képmásolatok magyarázata

4.1. Az 1. sz. képmásolat

Smith magyarázatai # Egyiptológus szemmel

1. ábra: Az Úr angyala. # A testet elhagyó, emberarcú madárként ábrázolt emberi lélek, az ún. bá.
2. ábra: Ábrahám egy oltárra kötözve. # Hagyományos, oroszlánt ábrázoló mumifikáló ágy.
3. ábra: Elkenah bálványimádó papja megpróbálja áldozatként felajánlani Ábrahámot. # A sakálfejű Anúbisz isten Oziriszt készül bebalzsamozni.
4. ábra: A bálványimádó papok áldozatára szolgáló oltár, amely Elkenah, Libnah, Mahma-krah, Koras és Fáraó istenei előtt áll. 5. ábra: Elkenah bálványistene. 6. Libnah bálványistene. 7. ábra: Mahmakrah bálványistene. 8. ábra: Koras bálványistene. # Az ágy alatt kanopusz kőedények vannak, amelyekbe a kivett belső szerveket tették. A fejük Hórusz négy fiát mintázza. Az emberfejű Amszet, a majomfejű Hapi, a sakálfejű Duamutef, a sólyomfejű Kebehszenuf.
9. ábra: Fáraó bálványistene. # Ez Szobek krokodil isten.
10. ábra: Ábrahám Egyiptomban. # Bor és olajtartó edények, stilizált papirusznád.
11. ábra: Az ég oszlopait akarja jelképezni, az egyiptomiak elgondolása szerint. # A folyópart mentén álló épületsor.
12. ábra: Raukíjang, ami távlatot jelent, vagyis a fejünk feletti égboltot; ebben az esetben, e témával kapcsolatban az egyiptomiak szándéka szerint Saumau-t jelent, magasan lévőt, vagyis az egeket, ami a héber Saumahjím szónak felel meg. # A folyó, amiben Szobek úszik. „Raukíjang” szó egy sémi nyelvben sem látezik, és a „Saumau” sem egyiptomi szó. A „Saumahjím” talán az 1Móz 1:1 szövegének félrehallása: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” B’résít bara Elohím ét ha-sámajim v’ét ha-árec.

Az alábbi két kép közül a baloldali annak a sérült papírusznak a rajza, amelyet Smith az ÁK illusztrálására felhasznált és a maga módján „kiegészített” (History of the Church, 4:519, 543), a jobboldali pedig a fennmaradt példányok alapján készült szakmai rekonstrukció.

A „Halottak könyve” 125. fejezetének képe az Ozirisz-mítoszra utal. Eszerint Széth megöli Oziriszt, akinek a felesége, Ízisz a – holtan is nemzőképes – Oziriszre madárként rászáll, hogy megtermékenyüljön, fiuk Hórusz lesz, akinek négy fia születik. Széth feldarabolja Ozirisz holttestét, de Ízisz összeragasztja és feléleszti. Ozirisz az alvilág ura lesz, de az igaz halottak lelke is „Ozirisszá” válik. Ezekből a pogány temetkezési szövegekből és illusztrációikból sok példány maradt fenn különböző dinasztiák korából. Kisebb eltérésekkel mind ugyanarról szólnak, és képeik mind ugyanazokat a jeleneteket ábrázolják.

4.2. A 2. sz. képmásolat

Smith szerint ez is „Képmásolat Ábrahám könyvéből”, de a kép eredetije nem is papiruszon található, hanem egy kisebb, lapos kődarabon. Ez a múmiák feje alá tett, mágikus hatásúnak hitt fejalátét (ún. hüpokefál), de ilyesmit csak az i.e. 4. századtól kezdve használtak, másfél évezreddel Ábrahám kora után.

Smith magyarázatai # Egyiptológus szemmel

1. ábra: Kolob, jelentése első teremtmény, legközelebb a celesztiálishoz, vagyis Isten lakhelyéhez. Első a kormányzásban, utolsó az idő mértékét illetően. A mérés a celesztiális idő szerint van, mely celesztiális idő könyökönként egy napot jelent. Egy nap a Kolobon ezer évnek felel meg e föld időszámítása szerint, amelyet az egyiptomiak Jah-oh-éh néven neveznek.
2. ábra: Kolobhoz legközelebb áll, és az egyipto-miak Oliblis néven nevezik; ez a legnagyobb uralkodó alkotás a celesztiális után, vagyis azon hely után, ahol Isten lakik; a hatalom kulcsát tartja más bolygók felett. Így hozta ezt az Úr Ábrahám tudomására, midőn az áldozatot muta-tott be egy oltáron, amelyet az Úrnak épített.
3. ábra: A trónján ülő Istent ábrázolja hatalom-mal és tekintéllyel övezve, az örök fény koroná-jával fején; ezen vannak feltüntetve a szent papság nagy kulcsszavai is, amint azt Ádámmal az Édenkertben közölték, valamint Séttel, Noéval, Melkisédekkel, Ábrahámmal, és mindazokkal, akiknek a papságot kinyilatkoztatták.
4. ábra: A Raukíjang héber szónak felel meg, és tágas teret jelent, vagy égboltozatot, valamint egy számjegyet, ami egyiptomi nyelven ezret jelent, és az Oliblis időszámításának felel meg, amely forgásban és időszámításában Kolobbal egyezik.

# A figuráknak és „bolygóknak” Smith által adott nevei teljesen ismeretlenek, ugyanakkor a figurák igazi jelentése ismert. A mormon teológia „bolygóistenei” és „papsági kulcsai” helyett egyiptomi isteneket (pl. Ízisz, Thot) és kiolvasható egyiptomi hieroglifákat találunk, ld. alább a 8-11. ábra magyarázatait!

5. ábra: Egyiptomi neve En-sin-go-on-dos, ez is egy uralkodó, és az egyiptomiak azt mondják, hogy ez a nap, és Kolobtól kapja fényét a Kae-e-van-ras közvetítése által, amely a nagy kulcs, vagy más szóval az uralkodó hatalom, amely tizenöt más állócsillagot ural, mint a Floeesze vagy a hold, a föld, és a nap évenkénti körül-fordulással. Ez a bolygó a Kli-fos-is-es vagy Ha-ko-kau-bím közvetítésével nyeri hatalmát, ezek a csillagok, amelyeket a 22. és 23. ábrák mutatnak be, és fényüket a Kolob forgásától kapják.
6. ábra: A föld négy részét ábrázolja.
7. ábra: A trónon ülő Istent ábrázolja, amint az égen át a papság nagy kulcsszavait, valamint Ábrahámnak a Szentlélek jelét galamb alakjában kinyilatkoztatja.
8. ábra: Írott dolgokat tartalmaz, amelyek a világgal nem közölhetők, hanem Isten szent Templomában találhatók.
9. ábra: jelenleg nem közölhető
10. ábra: szintén nem
11. ábra: szintén nem. Ha a világ ezeket a számokat kitalálja, úgy legyen. Ámen.
12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., és 20. ábrák az Úr saját idejében lesznek megadva. A fenti fordítást olyan mértékben közöltük, amennyire az jelenleg közölhető.

# A többi is a mormon kozmológiáról (4-7. ábra) és Smith szerint titkosított tanításokról szól (8-20. ábra), és ugyanúgy nincs közük a hüpokefál szövegéhez és képeihez.
Ha a 11., 10., 9. és 8. szöveget alulról felfelé olvassuk, akkor értelmes, Oziriszhoz szóló szöveget kapunk:
16. ábra: „és ez a lélek és birtokosa se legyen megszentségtelenítve az alvilágban…”
17. ábra: „sose legyen ez a sír megszentségtelenítve…”,
8. ábra: „add, hogy Ozirisz Sesonk lelke élhessen!”
9. ábra: „az alvilágnak (a föld alatt) és nagy vizeinek…”
10. ábra: „Ó, hatalmas isten, ura a mennynek és a földnek…”
11. ábra: „Ó, alvók istene a teremtés ideje óta…”

4.3. A 3. sz. képmásolat

Smith magyarázatai # Egyiptológus szemmel

1. ábra: Ábrahám a Fáraó trónján ül, a király előzékenysége folytán, koronával a fején, amely a papságot jelképezi, emblémájaként a nagy elnökségnek a mennyben, az igazság és az ítélkezés jogarával a kezében. # A „Halottak könyve” 125. fejezetének jelenete. A trónon Ozirisz, az alvilág ura ül.
2. ábra: Fáraó király, akinek nevét írásjelek mutatják a feje felett. # Ozirisz trónja mögött Ízisz áll. Felirat: „A nagy Ízisz, az isten anyja”
3. ábra: Ábrahámot jelenti Egyiptomban, amint azt az 1. képmásolat 10. ábrája is mutatja. # Italáldozati állvány.
4. ábra: Az egyiptomi király, a Fáraó hercege, amint az oda van írva a kéz fölé. # Maat, az igazság istennője vezeti a halott lelkét Ozirisz elé. Felirat: „Maat, nyugat úrnője.”
5. ábra: Sulem, a király fő pohárnokainak egyike, amint a keze feletti írásjelek jelképezik. # Az elhunyt lelke, amint Ozirisz trónja elé vezetik. Felirat: „Ozirisz Hór, aki örökre igaz.”
6. ábra: Olimlah, a herceghez tartozó rabszolgája. Ábrahám a csillagászat tantételeit illetően érvel a király udvarában. # A halott lelkét hátulról támogató Anubisz (a kép sérült, Smith sakálfej helyett emberit rajzolt), aki a varázsigékkel idáig segítette Hór lelkét.

4.4. Az egyiptomi „Halottak könyve”

A papiruszok és az ÁK kapcsolatáról szóló vita áttekintése előtt látnunk kell, mi is a papiruszok valódi szövegének története és jelentősége (vö. Kákosy 2003, Kemp 2007). A „Halottak könyve” (HK) elnevezés az első európai fordítótól, Karl Richard Lepsius-tól ered, aki egy Ptolemaiosz-kori példány szövegét publikálta 1842-ben Das Todtenbuch der Ägypter címmel. A szövegek első angol fordítását Samuel Birch végezte el, és a British Museum publikálta 1867-ben.

Egyiptomi címe Peret em heru („előjövés/felkelés nappal”, kb. „Kilépés a fénybe”, „Nappali előjövetel”). Temetkezési irat, amelynek varázsszövegei [rú = száj] a halott lelkét segítik a túlvilági tájakon tájékozódni, testi-lelki elemeit, létformáit összetartani, kezelni a veszélyeket, démonokat és szörnyeket, illetve eljutni Ozirisz ítélőszéke elé (a szív mérlegelése Maat tollával) stb.

Tartalmi elődjei az Óbirodalom piramisfalra vésett szövegei, a Középbirodalom szarkofágra festett varázsszövegei voltak. A halott mellé tett, papirusz tekercsre írt változat azonban csak az Újbirodalom kezdetétől (i.e. 1550) dokumentálható. Ábrahám az i.e. 20-19. sz-ban élt, a temetkezési szöveg az ő kora után keletkezett.

A szöveget papok írták, de írnokok másolták, és bárki megvehette őket, aki ki tudta fizetni, az olvasni nem tudókat pedig illusztrációk segítették. Mivel fontos volt, hogy minél több emberhez eljusson, az i.e. első évezredben tömegtermék lett. Spirituális irat volt, de nem volt ezoterikus, kódolt, zippelt jelentése.

Jelenleg 192 különböző varázsszöveg ismert, és egy kézirat sem tartalmazza mindet. A szükségesnek ítélt varázsszövegek vagy fejezetek mennyisége, az illusztrációk minősége ugyanis az egyéni igényeket követte, így a fennmaradt tekercsek átlagos hossza 5-15 méter (van 37 méteres is), ennek megfelelően igen eltérő tartalommal. A túlvilághit központi elemei, az Ozirisz mítosz, az isteneket azonosító ábrázolások vagy a szív mérlegelésének jelenete állandó elem maradt.

A szövegek a hieroglifák („szent vésetek”) kézírásos, kurzív változatában íródtak, az i.e. 7. századtól (ún. Szaiszi kor) hieratikus, később démotikus írással. Az i.e. 4. sz-ra elkezdődött a szöveg „kanonizálása”, tömegtermékké válása, és kialakult a HK leegyszerűsített, 1-2 méteres változata, a „Lélegzés könyve” [Saat en szinszin], amely a halott testi-lelki részeinek túlvilági, mágikus reanimációjára fókuszál. Az 1966-ban előkerült papiruszok (I. X. XI.) az Ábrahám kora után másfél évezreddel keletkezett mű i.sz. kezdete körüli másolatai (ld. 1. Képmásolat).

Az ÁK tehát elvileg „Ábrahám írásai, amelyeket Ábrahám könyvének neveznek, és amelyeket saját kezével írt papirusztekercsekre, míg Egyiptomban volt.” A fentiek alapján azonban kizárható, hogy a papiruszokat szó szerint maga Ábrahám írta „a saját kezével”, a papirusz szövegének tartalma az ÁK szövege, egyik nyelvről a másikra való fordítás történt.

Mormon hitvédők szerint a „saját kezével” csak szerzőséget jelent, a papiruszok csak az autográf másolatainak a másolatai, de az általuk hivatkozott szövegekben a „kezével” [b’jad] kifejezés jelentése mindig „által”: Isten szólt X próféta által (Mal 1:1, Hagg 1:1, Zak 7:7), a „saját kezemmel” [té emé kheiri] kifejezés azonban mindig hitelesítő szerzői aláírás (ld. 2Thessz 3:17, Gal 6:11, Kol 4:18, 1Kor 6:21).

5. A kritika és a mormon reakció

Nem csoda, hogy az ÁK megjelenése óta vita tárgya, és hogy a mormon hitvédők mindent elkövetnek, hogy Smith, az írásai és az egyház hitelességébe vetett hitet fenn lehessen tartani. Az alábbi eszmetörténeti áttekintés forrásai az egyház weboldaláról az „Témák és kérdések” szekció cikke („Ábrahám könyvének az eredete”), az Encyclopedia of Mormonism (1992) online szövege (EoM 5528 Book of Abraham), mormon hitvédők művei (Roberts, Nibley, Gee, Givens-Hauglid stb.) és kritikai művek (Larson, Tanner, Vogel, Holden).

5.1. Tartalmi problémák

MK-hez hasonlóan ÁK is tele van anakronizmusokkal és rejtélyekkel. Egyrészt Ábrahám idejében és környezetében még nem létező vagy attól idegen dolgokkal, másrészt teljesen ismeretlen dolgokkal és bizonyíthatóan téves kijelentésekkel.

Az alcím szerint a papiruszok „Egyiptom katakombáiból” kerültek elő, pedig a „katakomba” görög eredetű szó [kata = lent, tümbosz = sír, azaz „lenti sírbolt”], és azért használjuk a szó latinizált, többes számú változatát [catacumbae], mert az ókorban kiterjedt földalatti temetkezési járatok kizárólag Itáliában léteztek.

Sok más idegen szót is használ: görög eredetűt, mint a „káldeus” [1:1], „Egyiptus” [1:13], „hieroglifa” [1:14] és „evangélium” [2:11], latin eredetűt, mint a „pogány” [1:5 stb.], még középkori héber műszót is, mint a „Jehova” [1:16, 2:8].

Vallástörténészek számára teljesen ismeretlen istenek és bálványok sorát említi („Elkenah”, „Libnah”, „Mahmakrah” stb.). Nyelvészek számára ismeretlen szavaknak tulajdonít kétes jelentést, például hogy a „rahlínos” káldeus nyelven „hieroglifákat jelent” [1:14], a lábjegyzet szerint héber „gnolaumok” jelentése pedig „örökkévalók” [3:18]). Az arámi és héber nyelv ismeretében az ilyen szavak inkább kitalációnak tűnnek (vö. „ziff”, „kurélom”, „kumom” a MK-ben).

Ugyanakkor ismert szavaknak tulajdonít téves jelentést, például „a fáraó királyi vér általi királyt jelent” [1:20] – pedig nincs szó királyi származásról, egyiptomi nyelven a per-á [görögösen pharaó] jelentése „Nagy Ház”, ami eredetileg a királyi palotára utalt, majd annak lakójára. Ugyancsak tárgyi tévedés az egyiptomiak kánaáni (azaz palesztinai) eredete is, hogy a fáraó „kánaánita” lett volna, és hogy „ebből a törzsből (a kánaánitából) származik az összes egyiptomi” [1:21-22]. Ráadásul az ÁK szerint „Egyiptom földjét először egy nő fedezte fel, aki Khám leánya volt és Egyiptus leánya, amely káldeusul Egyiptomot jelent, ami tiltottat jelent.” [1:23]. Téveszme, hogy Egyiptomot Kánaán területéről népesítették be. Az „Egyiptom” szó is a görög Aigüptosz-ból ered, etimológiája bizonytalan, de íme két elmélet: az „Égei tenger alatti” [Aigaiu hüptiosz] kifejezésből származik, vagy Ptah isten Memphisz-i templomának [Hut-ka-Ptah] nevéből. Egyiptom ókori egyiptomi neve Kemet, a „Fekete Föld” volt (utalás a termékeny Nílus-völgyre), héberül Micrajim, arámiul Micrá – és egyik szó jelentése sem „tiltott”.

Annak sincs vallástörténeti vagy régészeti nyoma, hogy az egyiptomiak vagy a fáraók az isteneknek valaha is embereket, szüzeket, gyermekeket áldoztak volna [1:5-11]. Az Óbirodalom idején, századokkal Ábrahám előtt fordult csak elő, hogy egy-egy fáraó mellé szolgákat temettek, akik a jelek szerint önként kísérték urukat a túlvilágra. Ennek fényében Ábrahám feláldozási kísérletének drámai jelenete (ÁK 1. fejezet, 1. Képmásolat) történetileg is több mint kétséges.

Mormon hitvédők vagy a papiruszon levő szöveg évezredes hagyományozása, másolása közbeni hibákra hivatkoznak (pedig az egyiptomi szövegnek semmi köze ÁK-hez), vagy Smith és a kortárs amerikai célközönség 19. sz-i szókincsére, vagy Smith alkalmi fordítási hibájára (pedig a fő probléma nem a szóválasztás, hanem a nyelvészeti és történelmi téveszmék). Kritikusok szerint ezek mind Smith szerzői hibái és kitalációi, akárcsak a MK esetében.

5.2. Ábrahám könyvének teológiai jelentősége

Ami az ÁK jelentőségét illeti, mormonok (Givens-Hauglid 2019) is elismerik, hogy a hitüket dogmatikai szempontból nem érné pótolhatatlan veszteség, ha valamiért le kellene mondaniuk a főleg evangelizációra használt MK-ről vagy a főleg egyházszervezeti és -történeti jelentőségű T&Sz-ről, ÁK-t azonban nem nélkülözhetik. Egyfelől ugyanis, az Utah-i mormon egyház megkülönböztető jelentőségű tanai – Isten, a világ, a teremtés, az ember és az üdvösség természetéről – az ÁK-ben olvashatók. Másfelől, mivel Smith első felesége (Emma Hale) elutasította az ÁK szövegét, Brigham Young elnökségét és az egész Utah-i egyházat, az 1860-ban Missouri-ban újjászervezett és 1998-ig Smith leszármazottjai által vezetett mormon felekezet (Reorganized Church / RLDS, 2001 óta Community of Christ) szentírásai között a NGy és ÁK nem szerepel, így az ÁK-re épülő tanok és rítusok sem része a hitéletüknek.

5.3. Egyiptomi számok, ábécé és nyelvtan

Az Utah-i egyházban az ÁK szövege sokáig azért nem okozott problémát, mert a papiruszok 1847-ben eltűntek, és százhúsz éven át, 1967-ig nem kellett újra értelmezni Smith prófétai kijelentéseit, miszerint a papiruszokat Ábrahám írta a saját kezével, Smith a papiruszokat fordította le Isten ajándéka és hatalma által (mint MK-t), és az ÁK történelmi feljegyzés (mint MK).

Nem kellett foglalkozni Smith többi kéziratával sem, amelyek az ÁK fordítása közben keletkeztek. Az Egyptian Counting pár oldalon az egyiptomi számokat, az Egyptian Alphabet pedig az ábécét igyekezett – nincs rá jobb szó – kitalálni.

A fordítás 1835 júliusa és novembere között zajló folyamatát a Grammar and Alphabet of the Egyptian Laguage bekötött példánya összegezte. Ez nem veszett el, de ennek a publikálása sem szolgálta volna az egyház érdekeit.

A Smith írnokai által készített példányokat 1846-ban Nauvoo-ból kimentették, majd Salt Lake City tűzbiztos történeti archívumában őrizték. Létezésükről kevesen tudtak, évtizedeken át csak kiváltságos egyházi vezetők és tudósok láthatták őket. 1938-ban azonban a Brigham Young University professzora, Sidney B. Sparry engedélyt kapott néhány oldal fotójának a leközlésére. Bár volt, aki még büszkélkedett is azzal, hogy Smith írta az első egyiptomi nyelvtant Amerikában, az egyházvezetés okkal volt óvatos volt a publikálást illetően. Amint Sparry 1960-ban egy ÁK-konferencián fogalmazott: „Ha most tennénk, az kicsit elhamarkodott lenne, amíg nem tudunk vele valóban jó munkát végezni”.

Ezzel az egyházon belül nem mindenki értett egyet, mert 1965 végén valaki mégis „kiszivárogtatta” a kézirat mikrofilmes változatát a Utah Lighthouse Ministry szolgálatnak, így 120 év után először az ex-mormon Gerald és Sandra Tanner hozta nyilvánosságra a teljes szöveget, ami azonnal vitát váltott ki.

Ráadásul ugyanebben az évben, 1966-ban került elő a New York-i Metropolitan művészeti múzeum tárlóiból az ÁK elveszettnek hitt papiruszai közül tizenegy hosszabb-rövidebb részlet. A Hór papirusz (JSP I) illusztrációja azonosítható volt az ÁK-ban leközölt 1. Képmásolattal, a JSP XI írásjelei pedig a Grammar and Alphabet lapjain láthatók, Smith angol fordításával (ÁK) együtt. Az újonnan felfedezett papiruszok révén egyértelmű lett: a Grammar and Alphabet az ÁK fordítási folyamatának dokumentációja.

Korábban a kívülállók kritikáját figyelmen kívül lehetett hagyni, de az újra nyilvánosság elő került szövegekkel és nem mormon szakmai véleményekkel már muszáj volt foglalkozni. Ez az intellektuális küzdelem azonban – amint látni fogjuk – az évtizedek alatt túl sok és sokféle elmélethez vezetett, amelyek mind azt célozták, hogy hitelesnek lehessen tartani az ÁK szövegét, mint ősi szentírást, Smith-t mint fordító prófétát, és a mormon vallást, mint Krisztus újraalapított egyházát – mindaz ellenére, amit az ókortudomány és az egyiptológia állít. A mormon érvek felsorolása helyett tanulságos a változásukat végigkövetni.

5.4. Mormon reakciók a kezdetektől 1966-ig

Az Illinois-i Warsaw Signal című lap, amelynek kiadója (Thomas C. Sharp) már 1844-ben mormon-ellenes kritikát közölt le, amikor Smith szétverette a poligám üzelmeit kritizáló, egyetlen számot kiadó Nauvoo Expositor nyomdáját, 1845-ben pedig ugyancsak vitriolos stílusban kritizálta Smith „fordítói” tevékenységét.

ÁK először a NGy 1851-es angliai kiadásában jelent meg szentírásként. Egy példány eljutott Théodule Devéria francia egyiptológushoz, aki a faximiléket tipikus temetkezési irat részeiként azonosította, 1860-ban pedig részletes elemzést publikált arról, hogy az ÁK nem lehet a papirusz fordítása. A francia misszióelnök, Louis Bertrand azzal érvelt, hogy „a tudomány nem megbízható”, és „az idő igazolni fogja” Smith-t. Brigham Young titkára, George Reynolds pedig azzal, hogy az egyiptomi szövegeknek „két jelentése” van: egy a tömegeknek, egy „a szent tudás beavatottjainak”, az egyiptológia pedig „még gyermekcipőben jár”.

  • Az idő azonban a tudománynak dolgozott, és az 1890-es évekre már az amerikai egyiptológia is akadémiai szintre
  • A „halottaskönyv” pedig, mint segédkönyv a túlvilági utazáshoz nem volt kódolt nyelvezetű, ezoterikus irat (ld. fentebb 4.4.).

1912-ben Franklin S. Spaulding, Utah-i episzkopális (anglikán) püspök összesen nyolc amerikai, angol és német egyiptológust kért fel Smith magyarázatainak az értékelésére. A 31 oldalas füzetben („Joseph Smith Jr. As a Translator”) olvasható véleményük egységesen negatív volt, Spaulding pedig hangot adott reményének, hogy a mormonok közül az „őszinte igazságkeresők” levonják a következtetést, és az ÁK tekintélyének „lerombolása” a mormon egyház „végét” is jelenti.

Spaulding kiadványát a New York Times is leközölte, így az Improvement Era mormon folyóirat 1913-ban tucatnyi cikkben volt kénytelen reagálni, az egyházelnöktől (Joseph Fielding Smith) neves újságírókon (Sjödahl, Wells) át a kor mormon hitvédőjéig (Roberts), bár egyikük sem értett az egyiptológiához.

Janne M. Sjödahl (1853-1939), a Deseret News szerkesztője szerint ÁK „a Szentlélek közvetlen működése” révén született, így eleve „nem kifogásolható”, ugyanakkor „Isten Lelkének erején kívül a kutatás szokásos csatornáin keresztül is adatott”, így ha van benne hiba, az „a csatornáé, amelyen átfolyt az ihlet” – azaz Smith-é (vö. MK előoldal: „…ha vannak benne hibák, azok emberek tévedései”).

  • Ha Sjödall szerint az ÁK szövege kinyilatkoztatás, és ezért eleve nem vitatható, akkor arra alapozva érvel, amit előbb bizonyítani kellene.
  • Kérdés, hogy a nem vitatható szövegben lehet-e hiba (ami természetéből adódóan nem csak vitatható, hanem bizonyítható), ihletett fordítója hibázhat-e, és honnan tudhatjuk, mikor és miben hibázott, ha nem az ismert történelmi vagy nyelvészeti tényekkel összevetve?
  • Kérdés az is, hogy másolási vagy kutatási hibák hogyan eredményezhettek – értelmetlen betű- vagy szóhalmaz helyett – egy egészen más, minden részletében felismerhető és ismert vallási szöveget?

Brigham H. Roberts (1857-1933) hitvédő először is arra igyekezett rámutatni, hogy az egyiptológusok fordításai sem egyeznek teljes mértékben (pedig ami egyezett, az bőven elég volt az értékeléshez). Másodszor, ÁK-re alkalmazta a kor liberális teológiájának megközelítését: az objektivitást, történetiséget, fordítást érintő kérdések „kisebb fontosságú ügyek, csak körvonalai a valóságoknak, és nem maguk a valóságok”. Marad tehát a hit abban, hogyan adatott ÁK Smith révén a világnak: „bevallottan nem tudomány, hanem kinyilatkoztatás révén, saját lelke által, amelyet az Isten Lelkével való kapcsolat gyújtott lángra”.

  • Roberts relativizáló taktikája egyfelől figyelmen kívül hagyja Smith állítását (fordítás), másfelől annak érdekében, hogy a szöveg forrása körüli kételyek ellenére legalább a szöveg eszmei fontosságát állíthassa, figyelmen kívül hagyja a szöveg tartalmai igényét, ti. hogy történelem.
  • Különben is, ha csak az eszme fontos, de az eszme hordozója (a szöveg és eredete) nem az, mert a valóság és leírása, jel és jelentés viszonya az isteni ihlet révén bárhogyan felülírható, akkor bármilyen szövegnek bármilyen jelentést adhat bárki, aki azt állítja magáról, hogy ihletett.

John H. Evans (1872-1947), Smith neves életrajzírója is abban reménykedett, hogy „az idő igazolni fogja Smith-t”, és mivel ő egészítette ki a sérült papiruszok és a kőlap hiányzó részeit, legfeljebb az derül ki róla, hogy „rossz másoló volt, de nem rossz fordító”.

  • A kérdés azonban nem az egyiptomi írásjelek átmásolásának pontossága, hanem az angol fordítás pontossága, hogy egyáltalán fordítás történt-e.
  • Kérdés továbbá, hogy Smith miről másolt, amikor sérült rész kiegészítése egyetlen fennmaradt papiruszon sem szerepel (ld. 1. Képmásolat), vagy miért pont azokat a részleteket másolta át egyes papiruszokról a sérült hüpokefál lenyomatának üres részleteire, amelyeket, és miért?

Evans szerint a „filozófiai és gyakorlati célokat tekintve” nem számít, hol és hogyan jutottak hozzá a szövegekhez, az igazi szempont az, hogy igazak-e és mentesek-e az ellentmondástól, illetve jó hatást gyakorolnak-e az olvasóira.

  • Az érv, hogy csak a szöveg eszmei értéke számít, és állítólagos forrása érdektelen, egyrészt ellentmond Smith egész prófétai pályafutásának, amely ősi történetek ihletett fordításáról szól, másrészt, ezek a szövegek a Bibliaigazát akarják felülírni, a Biblia tanításának mondanak ellent, a bibliai etikát pedig csak megismétlik, ha van jó hatásuk, az bibliai eredetű.

Összegezve az eddigieket, a mormon hitvédelem Smith egyik állítását sem tudta bizonyítani. Kezdetben egyszerre épített az egyiptológia korai hiányosságaira és a tudomány várható fejlődésére (az idő majd igazolja). Később csak állítani tudta, hogy mivel az ÁK szövege ihletett, kritikán felül áll, ugyanakkor nem zárható ki Smith másolói vagy kutatói hibájának a lehetősége. Rákényszerült a „fordítás” szó átértelmezésére is: eszerint egy értelmes, lefordítható és közismert szöveg teljesen más értelemmel is bírhat, mert vagy maga a szöveg hordoz ezoterikus jelentést, vagy a fordítója bír karizmatikusképességgel. Végül, a szöveg eszmei értékére hivatkozva bagatelizálta a származás kérdését, egyúttal azonban Smith identitását is, miszerint ő ősi, történelmi feljegyzések ihletett fordítója.

5.5. Mormon reakciók 1966-tól napjainkig

1966-ban – 120 év után – nyilvánosságra kerültek az ÁK fordítását dokumentáló kéziratok (Grammar and Alphabet), és előkerült a Smith által vásárolt papiruszok egy része, az egyiptológia viszont időközben akadémiai tudományággá vált, és egységes szakmai konszenzus alakult ki a papiruszok mibenlétét illetően.

A nem mormon egyiptológusok a papiruszok szövege és Smith szentírása között sosem láttak tartalmi kapcsolatot, de megjelentek mormon „egyiptológusok” és valódi egyiptológusok, akik láttak valamilyen kapcsolatot. A BYU mormon egyetem ókori kultúrákkal foglalkozó professzorai közül először Hugh Nibley-nek volt – Brian Hauglid szavaival – „némi képzettsége” egyiptológiából, és a mormon egyházban máig a Roberts utáni nemzedék tudós hitvédőjeként tisztelik. (Kákosy professzor ismerte Nibley-t, ő sem tartotta egyiptológusnak.)

Hugh W. Nibley (1910-2005) stratégiája először a papiruszok tartalmára épült. A szakmai konszenzus ellenére azt állította, hogy az 1. Képmásolat „minden, csak nem tipikus balzsamozó jelenet”, és számára furcsa képi részletekre mutatott rá.

  • Ezeket a részleteket azonban nem tudta bizonyítékként felhasználni, csak azért mutatott rájuk, hogy elbizonytalanítson abban, ami bizonyos: a kép összes többi eleme megfelel a szokásos ábrázolásnak – Smith önkényes kiegészítéseitől eltekintve.

Másodszor, megpróbálta relativizálni az ÁK illusztrációinak történetiségét. Szerinte „Smith nem állította konkrétan”, hogy a képmásolat „Ábrahám életének tulajdonképpeni illusztrációja”; ezek csupán „szimbolikus diagrammok, amelyek nem annyira egyszeri történelmi eseteket, hanem rituális eseményeket írnak le”.

  • Smith azonban a képeket a történtek ábrázolásának tartotta, számára az áldozati rítus ábrázolása nem csak műfaji eszköz volt, hanem a sztori része, hiszen az ÁK szövege is utal az 1. Képmásolatra:

ÁK 1:12 És lőn, hogy a papok erőszakot alkalmaztak, hogy engem is megölhessenek, ahogyan azokkal a szüzekkel tették az oltáron, és hogy megismerhessétek ezt az oltárt, utalok az e feljegyzés kezdetén található ábrázolásra. 13 Ágy formájúakat készítettek, amilyen a káldeusok között volt, és Elkenah, Libnah és Mahmakrah, Koras istenei, valamint egy olyan isten előtt állt, ami a Fáraóhoz, Egyiptom királyához hasonlított. 14 Hogy fogalmatok lehessen ezekről az istenekről, kinézetüket az elöl látható ábrákkal mutattam meg, amely ábrázolásmódot a káldeusok rahlínosnak neveznek, ami hieroglifákat jelent.

Nibley a képek relativizálása érdekében Smith magyarázataira is hivatkozott, konkrétan az 1. Képmásolat 11-12. számú jegyzetére:

Az ég oszlopait akarja jelképezni [designed to represent] az egyiptomiak elgondolása szerint [as understood by the Egyptians] … az egyiptomiak szándéka szerint Saumaut jelent [Egyptians meant it to signify…].

Nibley értelmezésében az illusztrációk „nem magát Ábrahámot” ábrázolják, ő csak „felhasználta, adaptálta” – az „Egyházi és evangéliumi kérdések” cikkének megfogalmazásában „újrahasznosította” – a „tipikus, kortárs” egyiptomi halottaskönyvi illusztrációkat a saját elbeszélése illusztrálásához.

  • Ha azonban a 11. és 12. jegyzet nem csak egy-egy képi elemre vonatkozik, hanem az ÁK képmásolatainak általános értelmezési kulcsa, akkor Nibley Smith magyarázatából vezeti le, hogy Smith tévedett, ha azt hitte: a képek a sztorit illusztrálják, és a sztorival magyarázhatók.

Ezután Nibley a Grammar and Alphabet alapján, amelyben egy-egy jel vagy szó fordításaként bekezdésnyi angol szövegek állnak, felvetette a super-cryptogram elméletet. Eszerint az egyes írásjelek valójában komplex és sűrített gondolati konténerek, amelyeket papi felhatalmazás, illetve kinyilatkoztatás révén lehet csak dekódolni – ez pedig az ókor óta egyedül Smith-nek adatott meg.

1968-ban hasonló elmélettel állt elő két BYU végzős. Richley H. Crapo és John A. Tvedtnes szerint a hieratikus írásjeleket és -csoportokat Ábrahám amolyan „emlékeztető eszközként” (mnemonic device) használta. Nibley először hihetőnek tartotta az ötletet, hogy a hieratikus szöveg tömör „súgószövegként” (prompter’s sheet) a sztori – általa feltételezett – recitációját, felolvasását segítette.

  • Minden olyan elmélet, amely a papiruszok „rejtett értelmére” alapoz, elfelejti, hogy Ábrahám nem kódolhatott bele titkos jelentést olyan írásrendszerekbe (hieratikus, démotikus) és olyan műbe („Lélegzés könyve”), amely másfél évezreddel az ő kora után

Bár a kódolt-zippelt szövegről szóló elmélet gyorsan elterjedt a BYU tudósai között, Nibley rájött, hogy az igazi probléma Smith és a Grammar and Alphabet, illetve az ÁK ábrái és a papiruszok kapcsolata. Ezért – félretéve a hagyományos egyházi álláspontot, miszerint az Grammar and Alphabet Smith műve –, először is megpróbáltaszétválasztani a prófétát és művét.

Először is, mivel a kis könyv egyiptomi ábécének vagy nyelvtannak valóban nem nevezhető, átnevezte „Kirtland Egyptian Papers”-nek (KEP), mert Smith 1835-ös Kirtland-i tartózkodása alatt készültek. Másodszor, mivel Smith rossz író volt, és írnokokat kellett alkalmaznia, a KEP „tisztán spekulatív és felfedező jellegű” [purely speculative and exploratory] szövegét Smith írnokainak tulajdonította, őket téve felelőssé. Nibley tehát azt állította, hogy (1) a műben található egyiptomi jeleket az írnokok utólag rajzolták az ÁK kész angol szövege mellé, de (2) biztosan nem fordítássalpróbálkoztak, hiszen ezt teljesen kizárja az egyes jelek és a bekezdésnyi angol szövegek közötti „abszurd aránytalanság”, (3) Smith-nek tudnia kellett az írnokok tevékenységéről, hiszen az kéziratokon Smith saját kézírása oldalakon át felismerhető, de a munka bizonyára okkal lett félbehagyva: „Az egész szigorúan bizalmas természetű volt, ezek a spekulációk és próbálkozások sosem jutottak ki a zárt akadémiai körökből.”

  • Nibley kénytelen volt elfogadni a kritika álláspontját: a Grammar and Alphabet-nek nincs nyelvészeti értéke, az ÁK nem lehet a jelek fordítása.
  • A Scribes Did It theory azonban „tisztán spekulatív”: úgy hárította a felelősséget a jószándékú, de nem ihletett írnokokra, hogy ignorálta 140 év egyházi hagyományát, Smith és írnokai, Oliver Cowdery, Willard Richards, William Phelps, Warren Parrish és mások feljegyzéseit.

Bár Nibley hipotézisét sokan átvették, mormon részről is több kritika érte, mert ellentmond az egyháztörténeti feljegyzéseknek. Nibley ezért – ma már klasszikus könyvének első, 1975-ös kiadásában (The Message of the Joseph Smith Papyri – An Egyptian Endowment) – másképpen próbálta meg felbontani Smith, a Grammar and Alphabet és a papiruszok kapcsolatát, ezúttal egy Smith-nek tulajdonított kijelentésből kiindulva, amit állítólag a megvett papiruszokról tett:

„Ábrahám és József feljegyzései, amelyeket a múmiákkal együtt találtak, gyönyörűen írt papiruszokon, fekete és kisebb részt vöröstintával vagy festékkel, tökéletesen megőrizve.” (History of the Church, Vol 2. p. 348)

Nibley azzal érvelt, hogy az 1966-ban megtalált papirusz-töredékek írása nem is gyönyörű, nincs rajtuk vörös betű, nincsenek tökéletes állapotban, tehát ezek nem lehetnek Smith tekercsei, amelyeket az ÁK fordításához felhasznált. Amíg a szép, hosszú, fekete-vörös betűs tekercsek nincsenek meg, nincs jelentősége az egyiptológusok véleményének a töredékekről vagy a Grammar and Alphabet-ről.

  • A Missing Scroll theory eleve figyelmen kívül hagyja JSP XI és a Grammar and Alphabet, illetve JSP I és az 1. Képmásolat bizonyított kapcsolatát.
  • Az idézet pedig nem Smith-től származik, amint a History of the Church egy lábjegyzetében a mormon történész és hitvédő, Brigham H. Roberts megjegyzi. Valójában Oliver Cowdery egy leveléből való, ami viszont – az első tagmondat kivételével – a Chandler egyik kiállítási poszterét idézi, és a kollekció egészére vonatkozok, nem konkrétan Smith két tekercsére.

Új megoldással az újzélandi Ian Barber állt elő (What Mormonis Isn’t, 1984), aki szerint azért hagyható figyelmen kívül az egyiptológia, mert bár a képmásolatok esetében joggal mutat rá „az egyiptomi kontextusra”, (1) Smith eleve nem hitte, hogy Ábrahám eredeti írását tartja a kezében, hanem (2) későbbi reprodukciót, amelyen már (3) biztosan történtek változtatások, és (4) a szöveg az Ábrahám koránál későbbi egyiptomi „kontextusban” lett rögzítve. Barber szerint a papiruszoknak Smith számára csupán a „kinyilatkoztatást segítő” [revelatory aids] funkciójuk volt, hogy amolyan katalizátorként „intellektuálisan és spirituálisan felkészítsék a közvetlen kinyilatkoztatásra”.

  • A Catalyst theory szerint tehát nem is fordítás történt – akármit is hitt vagy írt Smith –, hanem külön kinyilatkoztatás. Isten pedig a maga szent igazságait egy olyan vallási szövegen keresztül sugalmazta volna Smith-nek, amely tele van varázslatokkal és olyan istenekhez szóló imákkal, akiket Isten az egyiptomi kivonuláskor porig alázott (2Móz 7–12. fejezet).
  • Kérdés, hogy vajon Isten Smith-t is megtévesztette, ezért hitte, hogy ÁK-t látja és fordítja? Vajon próféta lehet-e egyszerre Istentől ihletett és megtévesztett, vagy ha Smith tudta, mi történik, ihletett és megtévesztő?

A fenti elméletek közül több is bekerült a standard jelentőségű Encyclopedia of Mormonism 1992-es kiadásának mormon egyiptológusok által írt szócikkeibe.

  • A Translation and Publication… szócikkben Donl H. Peterson igyekszik elvenni a Grammar jelentőségét: „Bár ő és munkatársai elkezdtek egy ’Egyiptomi ábécé és nyelvtan’-t, miközben a papiruszokat tanulmányozták, a mű célja homályos [obscure]. Nem fejezte be, magyarázta vagy publikálta Joseph Smith, vagy bármelyik utódja.” Az ÁK fordítását illetően így összegez: „Amikor a Mormon könyve aranylemezeinek ’reformált egyiptomi’ szövegét fordította (1827-1829), a Próféta kijelentette, hogy ezt ’Isten ajándéka és ereje által’ tette. Ugyanígy, alapvetően inkább az isteni ihlet volt az, ami Ábrahám könyvének angol szövegét létrehozta, mint az ő nyelvi ismeretei. Az ő pontos módszere ismeretlen marad.”
  • A Contents… szócikkben Stephen E. Thompson az ÁK-t az ókori ószövetségi apokrifekkel állítja párhuzamba, amelyek Biblián kívüli és az ÁK-hez hasonló sztorikkal szolgálnak (Jubileumok, Ábraham apokalipszise stb.).
  • A Faximiles… szócikkben Michael D. Rhodes először ismerteti a papiruszok valódi tartalmát, elismeri az ÁK referenciáját (1:12) az 1. Képmásolatra, ami a „Lélegzetek könyvéből” való, de azzal védi Smith kompetenciáját, hogy (1) „sosem írta le teljesen a magát a folyamatot, amit ősi szövegek fordításakor használt”, (2) Wilford Woodruff elnök és mások szerint a fordítás „az urim és tummimal” történt, (3) végül relativizálja a „fordítás” szó jelentését (kinyilatkoztatás). A 2. Képmásolat (a hüpokefál) esetében szerinte „(Smith) magyarázatai, általánosságban véve elfogadhatók [reasonable] a modern egyiptológiai ismeretek fényében.” A 3. Képmásolaton, ahol a trón mögött nem a fáraó áll, hanem „Háthór (vagy Ízisz)”, azt állítja: egyes papiruszok a fáraót Háthór istennőként ábrázolják. Szerinte „mindegyik képmásolat magyarázata összhangban van az egyiptomi vallásos gyakorlat jelenlegi értelmezésével”.

Ami napjainkat illeti, a sok és ellentmondó teória közül Nibley tanítványai közül a Missing Scroll elméletet John L. Gee és Kerry Muhlenstein képviselik. Ian Barber Catalyst elméletét Robin Scott Jensen és Terryl Givens vitték tovább. Brian Hauglid azonban – mire befejezte utolsó könyvét (Givens-Hauglid 2019) –, feladta korábbi kutatási eredményeit, egyetért a hatodik generációs (ex)mormon Dan Vogel következtetéseivel, és nem kíván többet hitvédelemmel foglalkozni.

Minderről a mai, átlagos, magyar mormon igen keveset tud, és ha egyáltalán találkozik az ÁK-t illető kritikával, megelégszik az egyházi weboldalon az „Témák és kérdések” szakcikkével: „Ábrahám könyvének eredete”, amely csak a már ismert érveket ismétli. A cikkből egyfelől kiderül, hogy

  • miben értenek egyet mormon és nem mormon egyiptológusok: az ÁK szövege nem a fennmaradt papiruszok szövegének a fordítása, ez utóbbiak valójában ismert egyiptomi temetkezési szövegek kéziratai, amelyek Ábrahám koránál sokkal később készültek
  • mit nem tud az egyház: hogyan történt a fordítás folyamata, mi a kapcsolat a papiruszok és az angol szöveg között, mi a kapcsolat a képmásolatok és magyarázatuk között
  • mi az, amit csak hisz az egyház: sugalmazott szentírás, kinyilatkoztatás; Isten ajándéka és hatalma által adatott, mint MK; kiegészíti Ábrahámmal kapcsolatos bibliai ismereteinket; a mormon tan számára fontos.

Másfelől a cikk több, ellentétes mormon hitvédelmi álláspontot is említ, de kijelenti, hogy az egyház nem foglal állást az elméleteket illetően, kétszer is hangsúlyozza, hogy a kérdés tudományos vitával nem eldönthető, és kétszer is javasolja az imádságot a bizonyosságszerzés érdekében.

Összefoglalás

Az Amerikai Próféta egész pályafutása arról szólt, hogy ősi amerikai zsidó (MK) és egyiptomi (ÁK) szövegek Istentől ihletett fordítója, sőt, a bibliai szöveg ihletett újrafordítója (JSF). A Mormon könyvéhez hasonlóan Ábrahám könyve esetében is láthattuk a mormon hívők, hitvédők kognitív disszonanciáját, az értelmi és érzelmi zavart, amit az ember akkor él át, ha egymásnak ellentmondó dolgokat kell összeegyeztetnie. Az ellentét Smith állításai és az amerikanisztika vagy egyiptológia tényei, a hinni valók és a tudhatók között azonban feloldható. Smith egyszerűen azok közé tartozik, akik képesek a képzeletüket valóságként kezelni, a saját gondolataikat Isten gondolataiként mások elé tárni, és az igazság darabjait egy kegyes hazugságba beépíteni. Ezzel nála sokkal különb, de neki bizalmat szavazó és megtéveszthető hívők millióit vezette egy olyan vallási világba, amely hasonlít a bibliaihoz, de annak sok ponton ellentmond. Onnan is van visszaút, de ehhez a valósággal való bátor szembenézésre, őszinteségre van szükség:

„Győzzetek meg minket tanbeli tévedéseinkről, ha van ilyen, értelemmel, logikus érvekkel vagy Isten szavával, és mi örökre hálásak leszünk az információért.” Orson Pratt, mormon apostol (The Seer, Vol 1. p. 15.)

Felhasznált szakirodalom

Mormon szakirodalom

  • A Mormon Könyve – A Tan és a szövetségek – A Nagyértékű gyöngy (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, Intellectual Reserve Inc. 2005)
  • Mormon könyve – Tanok és szövetségek – Igazgyöngy (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, 1991/1995)
  • Az evangélium tantételei (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, Intellectual Reserve Inc. 2009)
  • Andrus, Hyrum L.: Doctrinal Commentary on the Pearl of Great Price (Deseret Book Co. 1969; 2002)
  • Gee, John L.: A Guide to the Joseph Smith Papyri (FARMS Brigham Young University, 2000)
  • Gee, John L.: An Introduction to the Book of Abraham (RSC Brigham Young University, 2017)
  • Givens, Terryl – Hauglid, Brian M.: The Pearl of Greatest Price – Mormonism’s Most Controversial Scripture (Oxford University Press, 2019)
  • Hauglid, Brian M.: A Textual History of the Book of Abraham – Manuscripts and Editions (MIP Brigham Young University, 2010)
  • MacKay, Michael H. – Ashurst-McGee, Mark – Hauglid, Brian M.: Producing Ancient Scripture – Joseph Smith’s Translation Projects in the Development of Mormon Christianity (The University of Utah Press, 2020)
  • Nibley, Hugh W.: A New Look at the Pearl of Great Price, In: Improvement Era, February 1968 (pp. 14-21)
  • Nibley, Hugh W. – Gee, John L. – Rhodes, Michael D.: The Message of the Joseph Smith Papyri – An Egyptian Endowment, 2nd ed (Deseret Book Co, 2005)
  • Peterson, Donl H.: The Story of the Book of Abraham – Mummies, Manuscripts and Mormonism (Deseret Book, 1995)
  • Peterson, Donl H.: The Pearl of Great Price – A History and Commentary (Deseret Book Co. 1987)
  • Jensen, Robin S. – Hauglid, Brian M.: The Joseph Smith Papers – Revelations and Translations, Vol 4. Book of Abraham and Related Manuscripts (The Church Historian’s Press – Deseret Book Co. 2018)
  • Encyclopedia of Mormonism – lib.byu.edu/collections/encyclopedia-of-mormonism/
  • JSP Joseph Smith Papers – www.josephsmithpapers.org

Ismertető és kritikai szakirodalom

  • Kákosy László: Dzsehutimesz sírja Thébában (Pytheas Kft., Budapest, 1989)
  • Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Osiris, 2003)
  • Kemp, Barry: Az egyiptomi Halottak Könyve (Corvina, 2007)
  • Holden, Robert: Mormon Handbook, 2nd ed. (ChartaWorks LLC, 2010; 2024)
  • Larson, Charles M.: …By His Own Hand Upon Papyrus – A New Look at the Joseph Smith Papyri (Institute For Religious Research, 1992; 2005)
  • Tanner, Gerald & Sandra: The Changing World of Mormonism (Utah Lighthouse Ministries, 2009)
  • Vogel, Dan: Book of Abraham Apologetics – A Review and Critique (Signature Books, 2021)
  • MRM Mormonism Research Ministry – mrm.org