Donatus, 4. sz-i karthágói püspök nevéből. Nem eretnekség, hanem hitéleti szélsőség, amely a Diocletianus-féle észak-afrikai keresztényüldözések (304-305) után keletkezett az ún. traditorok („átadók”, ti. a Szentírást a pogány hatóságoknak kiszolgáltatók) visszafogadásának kérdésekor. Konkrétan egy új karthágói püspökkel szembeni ellenállásból indult ki, aki traditor volt, és akinek a donatista felfogás szerint újra meg kellett volna keresztelkednie. A donatista egyház tanításban ortodox, de skizmatikus volt, és a 7. századig fennállt (az iszlám invázióig).
