Arabul „küzdelem” vagy „erőfeszítés” – Az iszlám hittan és hitélet fontos, többrétegű fogalma. A dzsihád nem „szent háború”, mert az iszlámban háború [harb] eleve nem lehet „szent”. A dzsihád vallási indíttatású erőfeszítés „Allah útján” az evilági kísértésekkel szemben (Q 4:95-96 5:35 stb.), vagy a tudatlansággal, szegénységgel, elnyomással szemben, vagy az iszlám támadóival (vagy támadóként érzékelt politikai erőkkel) szembeni fegyveres védekezésként (Q 2:216-218,246). Ezért vallási igazolásként éppúgy használták már a fogalmat a gyarmatosítók elleni szabadságharcra, mint „nem igazi” muszlimok és „nyugati” politikai-kulturális befolyás elleni terrorista akciókra.
Az ún. arab expanzió, a Mohameddel kezdődő és három évszázadon át tartó katonai hódítás és kulturális arabizálás Ibériától Indiáig – muszlim szempontból – nem volt más, mint ezeknek a területeknek a „megnyitása” [futúhát] az iszlám számára.