Arabul al-hadzsar al-aszvad, a mekkai Kába szentély külső falába, keleti sarkába beépített kő. Zarándoklat idején a muszlimok innen kezdik a szentély hétszeri körbejárását [tavaf] az óramutató járásával ellentétes irányban, és minden kör végén igyekeznek a követ megcsókolni, megérinteni, vagy legalább rámutatnak, és takbír-t mondanak.
Eredetéről legendák sora maradt fenn. Az egyik szerint Ádám és Éva számára hullott le az égből, hogy oltárt építhessenek rajta. Fehér volt, de a hozzá érő emberek bűnei miatt lassan elsötétedett és mélyvörös színű lett. A mekkaiak a bálványokkal együtt a különleges természeti képződményeket is tisztelték, így többek közt ezt a követ is imádták. Egy másik történet szerint a Kábát tűzvész rombolta le, és amikor az új épület elkészült, a klánok azon veszekedtek, kié a megtiszteltetés, hogy a követ a helyére tegye. Csak abban tudtak megegyezni, hogy aki legközelebb arra megy, az teheti a helyére. Mohamed ment arra, és hogy a klánvezetők megőrizhessék méltóságukat, a követ egy ruhára tette, a klánok vezetői pedig sarkainál fogva együtt megemelve a ruhát, odavihették a követ a Kábához. Mohamed beépítette a sarokba, és mivel előbb megcsókolta a követ, a muszlim zarándokok azóta is igyekeznek megcsókolni, megérinteni, így a kő felülete simára csiszolódott.
A követ egyesek meteoritnak tartják, mások szerint bazalt vagy achát, de tudományos vizsgálatra még nem kerülhetett sor. Eredeti mérete sem ismert, állítólag 683-ban, az Umajjádokkal való harc során egy katapult lövedék telibe találta és széttörte. A darabokat összeragasztották, és ezüst foglalatba tették, amit a kopás miatt azóta is időnként lecserélnek.