A gör. moné = „egyetlen”, és phüszisz = „természet” szóból. Krisztológiai eretnekség, amely szerint Krisztusnak csak egy természete volt, mert az isteni és az emberi természet teljesen összeolvadt benne: az isteni magába olvasztotta az emberit. Képviselői: az ókorban Eutükhész, Halikarnasszoszi Julianosz. Elítélte 451-ben a IV. Egyetemes (Kalcedoni/ Khalkédóni) Zsinat.
