Arabul „leküldés” – Az iszlám tagadja a közvetlen isteni kinyilatkoztatás lehetőségét (Q 42:51 de vö. 4:161). Allah üzenetei egy mennyei „jól őrzött táblán” vannak, ez „a könyv forrása” [umm al-kitáb] (Q 43:4, 85:22, 56:77-81). Allah onnan „küldött le” lapokat vagy könyveket a prófétáinak és küldötteinek, pl. Ádámnak és Ábrahámnak 10-10 lapot, míg Mózesnek, Dávidnak, Jézusnak, Mohamednek egy-egy könyvet. A Korán esetében Allah a hetedik égből egyben „leküldte” a szöveget az első égig, onnan Dzsibríl arkangyal 22 év alatt részletekben lehozta, és Mohamed „szívére helyezte” (2:97, 26:192), neki „sugallta” (53:4), Mohamed pedig hangosan ismételgette.
Maga a „leküldés” [nuzul] tehát Allah és Dzsibríl között történt, ezért maga a Korán „leküldött (dolog)” [tanzíl]. A „sugallat” vagy „kinyilatkoztatás” [vahí] Dzsibríl és Mohamed között történt, ezért a Korán „sugalmazott sugallat” [vahjun vahí]. Kortársaktól eredő beszámolók (ún. hadíszok) szerint Mohamed a sugallatot úgy kapta, hogy a fejében Dzsibríl hangja egy harang erejével szólalt meg, vagy az angyal láthatóan meg is jelent neki (Szahíh Bukhári 1:2, 4:438). Mechanikus diktálásról van szó, ami elvileg teljesen kizárja az emberi elemet – az iszlám hittanban pedig ez a Korán isteni eredetének biztosítéka, hiszen Isten és ember között lehetetlen a közvetlen kapcsolat (Q 42:51).
Vö. naszkh