A latin reformatio = „visszaalakítás” szóból. A 16. sz-i német és svájci „reformátorok” (Zwingli, Luther, Kálvin és mások) által vezetett megújulási mozgalom, amelynek célja a keresztény hittan és hitélet szentírási és óegyházi alapokra való „visszaalakítása” volt – a skolasztikus teológia túlhajtásaival, a latin kánonjog visszaéléseivel és a népi vallásosság torzulásaival szemben.
A reformátorok tevékenységének volt előzménye: a közismert problémákkal (kétes sikerű) reform-zsinatok sora foglalkozott, illetve az angliai lollardok és a cseh husziták ún. elő-reformációs mozgalmai előzték meg. Állam és egyház, a vallási és nemzeti érdekek összefonódásai miatt a teológiai reform végül társadalmi földinduláshoz: egyházszakadáshoz és vallásháborúhoz vezetett.
Az angliai reformáció révén keletkezett az anglikán, a német reformáció során az evangélikus, a svájci kálvini reformáció révén a református egyház. A reformáció radikális irányzatai révén ún. újrakeresztelő (anabaptista) és háromság-tagadó (unitárius) felekezetek is létrejöttek.
Vö. protestáns, evangélikus, református