Jehova Tanúi szervezete 1961 óta tiltja tagjai számára a vérátömlesztést, mert az Őrtorony Társulat az állati vér megevésének bibliai tilalmát (1Móz 9:4, 3Móz 17:10-12, ApCsel 15:20) érvényesnek tekinti az emberi vér gyógyászati célú felhasználására, a vér transzfúziójára is. – Tanúk számára tilos vért adni másoknak, illetve elfogadni a másoktól származó (allogén) vért: a teljes vért, vörösvérsejteket, fehérvérsejteket, vérlemezkéket és plazmát (ezek frakcióit esetleg), illetve a műtét előtt gyűjtött saját (autológ) vért sem szabad visszajuttatni a szervezetbe.
A Tanúk egy „vérkártyát” hordanak magukkal, amelyben felmentik az őket kezelő orvosokat a felelősség alól, ha az életükbe kerülne a transzfúzió elutasítása. Országonként eltérő, hogy a Tanú szülők kiskorú gyermekük nevében is elutasíthatják-e a vérátömlesztést, vagy ezt az orvos vagy a bíróság felülbírálhatja a gyermek élete érdekében. – Mivel ennek a tilalomnak az elmúlt hatvan évben világszerte sok áldozata volt és van, Jehova Tanúi szervezete támogatja az ún. vértelen sebészeti eljárásokat. Ha egy Tanú orvosai szerint szükséges a vértranszfúzió, a szervezet jogászai igyekeznek a Tanú önrendelkezési jogát védeni, Jehovához való hűségre biztatni, és az orvos figyelmét felhívni a vértelen alternatívákra (ld. Sangvita Alapítvány). Ha egy Tanú mégis úgy dönt, hogy ő vagy gyermeke kapjon vértranszfúziót, a szervezet kiközösíti, ami gyakorlatilag az üdvösség elvesztését jelenti. – A szervezet bibliai hivatkozásai és a tilalom részletei is lassan változtak az idők során, ld. www.ajwrb.org
MEGJEGYZÉS: Először is, minden bibliai szöveg állati vér megevésének tilalmáról és áldozati felhasználásáról szól (3Móz 17:10-16). Az ApCsel 15:39 csak azért nem utal konkrétan evésre, és fogalmaz általános tiltó kifejezéssel, hogy „tartózkodjanak…” [apekhó] a vértől, mert a vér csak egy a listán: „…bálványimádástól és vértől és fojtott (állat)tól és prostitúciótól…” A mondat a zsidó és nem zsidó származású keresztények számára közös (1) vallási, (2) étkezési és (3) szexuális tilalmakat, azaz „tisztasági” tabukat foglalja össze, amelyektől tartózkodniuk vagy „őrizkedniük” [diatéreó] kell. (A kóser vágáshoz tartozott az állat kivéreztetése, és mivel a megfojtott vagy vízbe fúlt állatot nem lehetett kivéreztetni, azt sem volt szabad megenni.) Másodszor, a bibliai parancs nem vonatkozhatott olyasmire, ami akkor még nem is létezett. A vérkeringést csak 1628-ban fedezte fel a brit William Harvey, a vörös vértestek létezését először 1658-ban írta le Jan Swammerdam, és az első sikeres vérátömlesztést csak 1829-ben végezte el James Blundell.