Én Istenem, én Istenem: Éli, éli vagy Elói, elói?

Mk 15:34
Jézus hangosan felkiáltott: Elói, elói, lámá sabaktáni! – ami azt jelenti, Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
Mt 27:47
Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni! azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

Probléma

Jézus kereszten elhangzott szavai közé tartozik a felkiáltás, a Zsolt 22:1 első sora. idézte, talán végig is imádkozta a zsoltárt. Máté és Márk evangéliumában azonban a zsoltár elején más-más szó áll: az egyik szerint „Éli, éli…” (Mt 27) a másik szerint „Elói, Elói…” (Mk 15). Vajon mi az eltérés oka? Elírás, átírás vagy a nyelv?

Fordítás

Héber eredeti: Éli, éli, lámá azaftání…? (Zsolt 22:1)

Arámi fordítás: Eláhí, eláhí, lemá sebaqtání…? (Zsolt 22:1 Tg)

Görög átírás: Éli, Éli, lema szabakhthani? (Mt 27:47)

Görög átírás: Elói, Elói, lema szabakhthani? (Mk 15:34) 

Indoklás

A palesztinai zsidóság a babiloni fogság után, tehát Jézus korában is az arámi nyelvet beszélte. A héber liturgikus nyelv lett: a zsinagógában, amikor felolvasták a héber Írásokat, arámira fordították, hogy az emberek értsék. E fordítások lettek az ún. Targumok („fordítás”). Az evangéliumok tanúsága szerint Jézusnak is minden valószínűség szerint arámi volt az anyanyelve, és a kereszten is az arámi fordítást idézte, nem a héber eredetit.

A Mt és a Mk görög szövege tehát az arámi mondatot igyekszik átírni, de a görögből hiányzó hangok és betűk (á, s, h, q) ezt csak korlátozottan tették lehetővé. A héber élí könnyen átírható görögre, de az arám eláhí-ból „elói” lett, a sebaqtání-ból pedig „szabakhthani”.

Érdekes módon Mt egyes kézirataiban éli helyet elói áll, a Mk egyes kézirataiban pedig elói helyett éli. A másolók talán nem tudták eldönteni, hogy a mondat elején a héber szentírás szövege [Élí], vagy Jézus arámi felkiáltása [Eláhí] a hitelesebb, vagy hogy melyik érinti jobban az olvasókat. 

Miért szerepel arámi idézet a görög szövegben? Talán mert ennek a drámai jelenetnek a szem- és fültanúi, amikor visszaemlékeztek, úgy érezhették, ki kell mondaniuk, amit hallottak, és meg kell őrizniük a jövő nemzedék számára is. (Köszönjük.)