A törvény „csak” a mennyei dolgok árnyéka?

Zsid 10:1

Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza…

Probléma

Krisztus – a lévita papság rendszeres templomi állatáldozataival szemben – önmagát áldozta fel, és csak egyszer, illetve nem is az emberkéz alkotta szentélybe lépett be, ami az igazinak a földi képmása, hanem a mennyeibe (9:26). Ezek után azonban a 10:1 igen eltérő fordításokban olvasható. 

Ezekből úgy tűnik, a mózesi törvény „csak” (ÚFO, KNV, STL, EFO) árnyéka az eljövendő javaknak, illetve nem „a mennyei dolgok képe” (RÚF, STL), nem „a valóságok képe” (SZIT), nem „a dolgok valóságos alakja” (ÚFO) vagy „formája” (KNV), nem „maguk a valóságos dolgok” (EFO). – Kérdés, hogy a törvény „csak” a dolgok árnyékát tartalmazza, és hogy „mennyei” dolgokról vagy „valóságokról” van szó? Vajon mire gondolhatott a szerző?

Fordítás

Görög eredeti: Szkian gar ekhón ho nomosz tón mellontón agathón, uk autén tén eikona tón pragmatón…

Formális fordítás:Mivel a törvény az eljövendő jó dolgok / javak árnyékát bírja / tartalmazza, nem magát a képét a dolgoknak / eseményeknek…” 

Értelmező fordítás:Mivel a törvény az eljövendő jó dolgok árnyékát tartalmazza, nem magát a képét az eseményeknek, (ugyanazok az áldozati szertartások, amelyeket évről évre állandóan bemutatnak, sosem képesek tökéletessé tenni az odajárulókat.)”

Indoklás

A fordítási és értelmezési eltérések alapja szótári:

  • Először is, az első tagmondat eredeti szövegében nincs „csak” (ahogy a Róm 3:20-ban és 4:15-ben sincs): a törvényben ugyan megvan valaminek az „árnyéka” [szkia], de nem „csak az árnyéka”.
  • Másodszor, a második tagmondatban nem szerepel a „mennyei” szó (vö. RÚF, STL), ez már az egyik értelmezést van hivatva megerősíteni.
  • Harmadszor, a „dolgok”-ként fordított, gazdag jelentéskörű szó [pragma, t.sz. pragmata] alapvetően nem a „létező” dolgokra – tárgyakra vagy jelenségekre – utal, hanem „megteendő” vagy „megtörténő” dolgokra: feladatokra, ügyekre, eseményekre, történésekre (ue. Zsid 11:1).

Az értelmezésben az első kérdés, hogy a 10:1-ben mi mivel függ össze, és mivel áll szemben?

  • Az első tagmondatban az „eljövendő javak” [mellonta agatha], illetve a második tagmondatban a „dolgok” vagy inkább „események” [pragmata] nyilván ugyanarról szólnak: jó dolgokról vagy eseményekről van szó, amelyek a jövőre várnak. 
  • A törvény tehát tartalmazza az eljövendő jó dolgok [agatha] árnyékát [szkia], de nem magát a képét [uk autén tén eikona] az eseményeknek [pragmata]. 
  • Az ellentét ahhoz hasonló, ahogyan maga a kép és az előre vetülő árnyéka viszonyul egymáshoz. Egy kép árnyéka csak a kép kontúrját vagy vázlatát mutatja, a részleteket, a színeket nem.

A második kérdés, hogy az „eljövendő” jó dolgok és az események mire és mikorra vonatkoznak? 

  • A „most” nyilván a szerző 1. századi jelene (ld. 9:24,26), de előkerül a jövő is: Krisztus másodszor is meg fog jelenni azoknak, akik visszavárják (9:28). 
  • Az előzmények (9. fejezet) és a folytatás (10. fejezet) gondolatmenete alapján úgy tűnik, hogy a mózesi törvény idejéhez képest „eljövendő jó dolgok” a Krisztus által elvégzett és megígért események voltak: egyetlen, végleges áldozat, teljes bűnbocsánat és tiszta lelkiismeret, megszentelődés, Szentlélek, új szövetség stb.
  • A törvény az árnyékát, kontúrját, vázlatát tartalmazta az eljövendő – és Krisztusban el is jött – jó dolgoknak, nem magát a képét az eseményeknek (a megtestesüléstől pünkösdig). A kép tehát – amit ezekbe a fejezetekben a szerző elénk fest – a több és kiteljesedett krisztusi váltságmű, amire a mózesi törvény előre mutatott.

A pragmata „valóságok”-ként (SZIT) vagy „valóságos dolgok”-ként (EFO) fordítása mögött valószínűleg az előző fejezetek ellentétei állnak.

  • A földi sátor és az igazi [aléthinosz] sátor (8:1-2); a földi mint másolata [hüpodeigma] és árnyéka [szkia] a mennyei dolgoknak [ta epurania] (8:5); a mennyei dolgok másolataihoz [hüpodeigmata] képest maguk a mennyei dolgok [auta…ta epurania]; ezek megtisztításához többre volt szükség (9:23), ezért Krisztus nem az igazi utánzatába [antitüpa tón aléthinón], nem emberkéz alkotta szentélybe lépett be, hanem magába a mennybe [eisz auton ton uranon] (9:24).

Ezekben a szövegekben azonban nem valóságos és a valótlan van szembeállítva, hanem a mennyei és a földi, az eredeti és a másolat, az igazi és az utánzat. Ezek utóbbiak nem valótlanok, csak tökéletlen változatok.
A 10:1-ben is maga a kép és az előrevetülő árnyéka, kontúrja áll szemben, de nem mennyei és földi helyek, hanem a múlt és a jövő: az ószövetségi áldozati rendszer (árnyék) és a messiás váltságáldozatából fakadó jó dolgok (maga a kép).

A fentiek alapján tehát a „jó dolgok” utalás a váltságmű eseményeire és hatásukra, a törvény (szertartásai) pedig ennek a teljes képnek, Krisztus egész főpapi szolgálatának az előre vetült árnyékát tartalmazzák. Nem „csak” ezt, hanem bizony ezt!