Olyan vallásokat tekintenek „ábrahámi vallásoknak”, amelyekben a bibliai Ábrahám hivatkozási alap, így a zsidóság, a kereszténység és az iszlám mind „ábrahámi vallás”. A fogalom és használhatósága több szempontból vitatható, hiszen csak az iszlám nevezi saját magát Ábrahám vallásának, méghozzá a kereszténységgel és a zsidósággal szemben.
Ábrahámnak ui. eleve mindegyik vallásban más szerepe van, más értelemben hivatkozási alap. A héber Bibliában a zsidók ősatyja, akivel Isten szövetséget kötött (1Móz 12). Az Újszövetségben – ezen kívül – a cselekvő hívő archetípusa (Róm 4, Gal 3, Jak 2). A Koránban viszont a bálványait – írott isteni kinyilatkoztatás nélkül – elhagyó „természetes monoteista” [haníf] mintapéldája (Q 26:6989 21:51-72 6:74 stb.), aki „nem volt sem zsidó, sem keresztény, hanem haníf volt, muszlim” (Q 3:67). Az iszlám ugyanis a zsidósággal és a kereszténységgel szemben (Q 2:135 3:65-68) lett a haníf „Ábrahám vallása” [millat Ibráhím], mint az eredeti vallás, amely meg lett tisztítva a zsidók és keresztények eltévelyedéseitől.