Arabul „könyv népe” – A Koránban a valamilyen szentírással rendelkező, azaz „könyves nép”, más fordításban „Könyv népe” (Kiss, Okváth) vagy „Írások birtokosai” (Simon). Az ahl jelentése nép, emberek, ami utalhat helyi, etnikai vagy vallási közösségek tagjaira is (pl. ahl al-Madína = a medinaiak), a kitáb jelentése pedig írás, könyv [t.sz. kutub].
Az iszlám alapvető hittana szerint [aqída], Allahnak küldöttei vannak, akiknek a mennyből könyveket „küld le” [nuzul], akárcsak Mohamednek. Mivel Allah korábban Mózesnek, Dávidnak és Jézusnak is „leküldött” egy-egy könyvet (ld. Taurat, Zabúr, Indzsíl), a zsidóság, a kereszténység is „könyves nép” (Q 5:68-69). Bár a muszlim hagyomány szerint a bibliai könyvek szövege hűtlen kezelés miatt megromlott, az alapítóik (Mózes és Jézus) iránti tiszteletből az izraelitáknak és a keresztényeknek is jár a könyves nép cím és kiváltság. Ha muszlimok fennhatósága alá kerülnek, de nem akarnak „visszatérni” az iszlámra, megtarthatják hitüket, de ún. „védett” [dzimmí] státuszba kerülnek, azaz vallási adót [dzsizja] kell fizetniük a vallásgyakorlás jogáért.
A Korán könyves népként említi még a „mágus(hitű)” [madzsúsz], azaz zorosztariánus, illetve a „szábeus” (vsz. a mandeus) közösséget is, mert vannak szentírásaik. Az elvet a meghódított területeken más vallásokra is alkalmazták (pl. Indiában), a vallási iratok tartalmára, azaz e vallások Istenről szóló tanítására való tekintet nélkül.