A mormon eszkatológia sajátos kifejezése, az angol Celestial Kingdom („mennyei királyság”) magyarosított átírásából. Az Utolsó Napi Szentek tanításában a végső ítélet után az emberek – érdemeik szerint – „a dicsőség fokozatai” (degrees of glory) közül valamelyikre kerülnek: a celesztiális, a terresztriális vagy a telesztiális királyságba (T&Sz 76. fej. 88:15-39; a tan bibliai hivatkozásai: 2Kor 12:3 1Kor 15:40-42).
A celesztiális királyság a „harmadik ég” (hiv. 2Kor 12:2), amelyhez a Nap fényessége és a „mennyei test” mint létforma kötődik (hiv. 1Kor 15:39-43). Itt az „igazlelkűek” az Atya és a Fiú jelenlétében élhetnek (T&Sz 76:62). A királyságon belül is van azonban további három „menny vagy fokozat” (T&Sz 131:1-2), amelyeket ki kell érdemelni. A legfelsőbb szintre csak az kerül, aki nem csupán minden vallási előírásnak megfelelt, hanem örök házasságot is kötött, és gyermekei is vannak: ők istenekké válnak, dicsőségük Isten dicsősége (T&Sz 76:70). – Azok a gyermekek, akik a felelősségre vonhatóság kora előtt halnak meg (mielőtt képesek bűn elkövetésére és bűnbánatra), szintén a celesztiális királyságba kerülnek (T&Sz 137:10).
Vö. terresztriális, telesztiális
MEGJEGYZÉS: A Biblia nem tud három túlvilági királyságról. A hivatkozott 2Kor 12:2 szerint Pál apostol elragadtatott „a harmadik égig” [heósz tritu uranu], a 12:4 szerint pedig „a paradicsomba” [eisz ton paradeiszon]. Az Újszövetségben a „paradicsom” az Éden [Gán Éden] túlvilági változata: a menny, az Úr jelenléte, a „harmadik ég” pedig a kortárs zsidó elképzelések szerint ugyanez: az Úr jelenléte. Az „egek” ui. a Bibliában mindig többesszámban áll [héber sammájim, görög uranoi] , de nem azért, mert három külön bolygó vagy világ létezne, hanem mert az egeket rétegesen képzelték el: az első ég a madaraké, feljebb a második ég az angyaloké, és legfelül a harmadik az Úré.